Szorgos olvasója vagyok a MaNem-nek, és a véleményem a lap irányvonaláról és stílusáról, módszereiről lesújtó. De azért akadnak benne tartalmas, szellemes, jó írások (feltehetően a véletlen művei), amelyek érdemesek arra, hogy külön odafigyeljünk rájuk vagy csak jót szórakozzunk rajtuk. A topiknyitóban idézett cikken például egész jót mulattam.
Bayer, terepjáró, mittomén még micsoda..., mégis miről beszégettek? Annyira fárasztó, hogy nyithat az ember akár a halak a madarak vonulási szokásairól, akár a kaktuszok nemi életéről topicot, mindig mindegyikből ugyanez a szarság lesz.
Idézem nektek a topicindítót: " Probatbicol, 2004.10.16 10:29 Szorgos olvasója vagyok a MaNem-nek, és a véleményem a lap irányvonaláról és stílusáról, módszereiről lesújtó. De azért akadnak benne tartalmas, szellemes, jó írások (feltehetően a véletlen művei), amelyek érdemesek arra, hogy külön odafigyeljünk rájuk vagy csak jót szórakozzunk rajtuk. A topiknyitóban idézett cikken például egész jót mulattam."
Már milyen linkre gondolsz? Itt ülsz a gép elôtt, írd be az Index keresôjébe, hogy "igazi Yosarian", a rendszer kérésedre kilistázza a hozzászólásait idôrendben. Nemhogy a neve, de még a kocsija alvázszáma is közte lesz.
Most hogy kompenzál az áruló. :)) Milyen jó cikkeket ír a MaNem mondunk igazatban. :) Ahogy Ő fröcsög, nem fröcsög úgy senki. :)))
Itt egy gyöngyszem az árulótól. Erre sajna link nincs, de a lapszám alapján kikereshető.
Rögeszmék
A MUOSZ-közgyűlésen el nem hangzott beszéd
Mint a Fidesz parlamenti frakciójának sajtófőnöke súlyos tudathasadásban szenvedek. Jelenlegi pozícióm ugyanis politikai szerepvállalás, ugyanakkor ma is újságírónak tartom magam. Valószínű, hogy e tudathasadás mondatja velem a következőket: én nagyon szeretem a mai magyar sajtót, és mélységesen meg vagyok elégedve munkájával. S itt be is fejezhetném. Ám engedjék meg, hogy röviden szóljak a sajtó körül zajló – zajló? Inkább hisztérikus – vitáról. Meggyőződésem, hogy ez nem is vita. Sztereotípiák, rögeszmék feszülnek egymásnak, olyan fogalmak röpködnek, amelyeket régen nem gondol végig senki, amelyek régen elszakadtak valódi jelentésüktől, és önálló életet élnek.
A legelszomorítóbb ezek közül az „INTERNACIONALISTA-KOZMOPOLITA” és „KOMMUNISTA-LIBERÁLIS” fogalompárok felállítása. Ez egyrészt ördögien gonosz demagógia, másrészt valami egészen elképesztő ostobaság. S ez utóbbi a nagyobb baj, egy bizonyos szint alatt ugyanis senkinek sincs kedve vitatkozni, érvelni, így azután az ostobaság megválaszolatlan marad, a benne hívők pedig igazolva látják rögeszméjüket.
A másik önálló életet élő fogalom az OBJEKTIVÍTÁS, illetve ennek állandó számonkérése a mai magyar sajtón. Úgy vélem, hogy aki ma Magyarországon két-három napilapot elolvas a reggeli kakaója mellett, az pontos képet kap a legfontosabb bel- és külpolitikai eseményekről. Ez tény, hiába akarják egyesek az ellenkezőjét bizonyítani. A sajtó objektivitás pedig ennyi és nem több. S hogy a lapok egy bizonyos oldalát fellapozva véleményeket, kommentárokat találunk, teljesen természetesen, magától értetődő jelenség. Ráadásul a napilapok ezen oldalai jelentik ma a szabadság borzongató kéjét, a kormánypártiak pedig mazochista szörnyülködéssel vetik bele magukat az általuk oly sokszor emlegetett „gádorivánok” – milyen pitiáner, milyen ízléstelen ez a csupa kisbetű! – írásaiba. S ennek kapcsán mindjárt két dologra szeretném felhívni a figyelmet: ez az egész viharocska a sajtó körül egy igen szűk réteg , a politikai és értelmiségi elitügye. Csak ennyiben igaz az az állítás, hogy a mai magyar sajtó és társadalom túlpolitizált. Ha kimegyünk a piacra és megkérdezünk valakit, mit szól, mi meg nem esett szegény Debreczeni Józseffel, kinek kilencvennyolcadik flekkjét nem közölte le az a galád Magyar Hírlap, emberünk nem is tudná, miről is beszélünk mi őnéki. (A kérdés pedig, ami ehhez az ügyhöz tartozik, hogy miért érte sérelem a nyilvánosságot. Debreczeni úr cikke annak rendje és módja szerint megjelent a Tiszta Hangban. Nem is értem, miért nem rögtön oda vitte. Talán szerette volna, ha sokan olvassák …)
A másik megjegyzésem: ha nem lennének vélemények és kommentárok, akkor bizony egy-két lapnak hamarvége lenne. Mert mivel töltene meg pl a Magyar Fórum három oldalt, ha nem olvashatna tisztelt kollektívája ’liberális-kommunista”. „kozmopolita”, „nemzetvesztő”, „új betelepedés” cikkeket?
A harmadik – talán legérthetetlenebb – rögeszme a kormányhoz közelállók állandó vágyakozása az „objektív” rádió és televízió után. Hadd kédezzem meg a kötelező tisztelettel: a híradón, a Héten és a Panorámán kívül mit óhajtnak még az urak? Talán Franka Tibornak kellene vezetni és szerkeszteni az Estei Egyenleget is – mert így hirtelen több hírműsor nem jut eszembe. A rádió kapcsán pedig a 168 órát szokták nagy tehetségű és szívű emberek elrettentő példaként emlegetni. Lusta vagyok érveket sorolni – lásd fentebb -, inkább az ő logikájukba helyezkedve közlöm: önöknek ott van a végtelenül objektív, visszafogott hangú és mértéktartó Vasárnapi Újság, ahol oroszlán bátorságú Balaskó Jenő szól az ő nemzetéhez. Hétről hétre. S ez éppen elég.
Bayer Zsolt
Fidesz-szóvivő
Népszabadság 1991. 10. 08.
Nehéz az élete a hot eleknek. A sok mocsok hozzászólást Zsótika a Duna tévé kulturális igazhatóhelyetteseként követte el. Ontotta magából a kutúrát. :)))
De van párja a másik oldalon is: a Népszava. Na az a szennylap. Abban ugyan nem találsz kritikát a baloldallal szemben.
Ha egyetértesz azzal, hogy több közérdekű ügy is volt, amit a MN derített fel, akkor azzal is egyet kell értened, hogy mindaddig szükség van rá, ameddig ezt a másik oldal nem teszi.
Keressél már linket egy 94es cikkre B+! 17 éves vagy oszt azt hiszed, hogy a neten már 10 éve is fenn voltak az újságcikkek? Ott a hivatkozás, hogy melyik lapban volt, ugye nem gondolod komolyan, hogy ekkorát hazudott stansfield? De ha így gondolod, akkor irány a könyvtár felesleges vádaskodás helyett, aztán majd jól pofára esel :)
MNO
Para-Kovács Imre: „Mindannyian emlékszünk (gondolom én, pedig dehogy) a hanyatló birodalom igencsak aktív Kommunista Ifjúsági Szövetségének vezetőire, akik már viszonylagos szókinccsel, magabiztos modorral és borzalmas ruhatárral álltak a hanyatlás előszobájában, és osztották az észt. Utálatosabbak voltak, mint a pártvezetők, mert azokkal sohasem találkoztunk, ezek meg direkt élvezték, ha hátuk mögött a szovjet hadsereggel még fitogtathatták kicsit hatalmukat. Aztán eltűntek, és néhány év múlva visszajöttek mint nagyvállalkozók, felújították ruhatárukat, megtartották modorukat, bár szókincsüket csak szakkifejezésekkel bővítették.”
1994-ben még nem volt Népszabadság Online. Ott van a dátum, mikor írta Bayer a cikket. De látom, téged nem érdekelnek a tények. Pedig egy könyvtárban szembesülhetnél a fájó igazsággal, ha kikérnéd azt a lapszámot. Komolytalan vagy.
