Ezredszer is előhozott hamisítgatások, belemagyarázások a 10 000. ismétlésre sem válnak igazzá.
Ha bármiféle életnyomot találtak volna a marsi szondák, boztosan megvozsgálták volna rendesen, nem olyan hülye emberek azok, hogy a legkisebb esélyt is kihagyták volna ha tudományos szenzációra szert tehettek volna!
Egy földön kívüli élet nyoma föllelése mellett nyuszifütty lenne mindenféle holdra-marsa-üstökösre szállás!
Ez az utólagos, ufonautisták által erőszakolt belelátás nevetséges.
Ráadásul hiába gyűröd be ugyan azokat a vacak képeket, értékelhetetlenek.
"....A Nasa nem kell kényszeritett hazugságokkal kompromisszumot kössön semmilyen filozofiai ,politikai és gazdasági intézménnyel,teljes gözzel hajthat a sikerre -mert csak a tudományos kutatás az egyetlen raciónális és jelenlévő dolog a Marskutatásban....."
Hogy milyen hazugságokkal kell kompromisszumot kötni a NASA-nak, azt nem tudom. Viszont azt gondolom, hogy a NASA nem valószinű, hogy állam az államban.
Van néhány eset, melyet dokumentáltan - a NASA által dokumentáltan ! - lehet bizonyitani, hogy nem mondtak igazat. Azzal együtt, hogy sok infot köszönhetünk a NASA-nak a világegyetemről, addig nem lehet elmenni a tiszteletteljes alázattal, hogy ha valami érdekesnek tünik, akkor arra nem kérdezek rá - legalább magamban.
Az pedig, hogy kételyeimet meg akarom osztani másokkal, szerintem emberileg elfogadható.
Ebben a videoban is van valami, ami némi kételyt ébreszt bennem - és akkor finoman fogalmaztam.
Fordítva ülsz a lovon, fiam. Nem a tagadás mellett kell érvelni, hanem az állítás mellett. Az, hogy neked valami megdöbbentő, az nem érvelés, az a te magánügyed.
A hitelesség ott vérzik el,hogy a Nasa szemlátomást nem foglalkozik mélyrehatóbban a "leletekkel".Mert ugye közelebb lehetne küldeni a marsrovert,körbe lehetne fotozni ...stb.
Mert ugye te sem gondolod komolyan,hogy a marsszondák irányitótermében fatuskó,tökhülye emberek ücsörögnek egykedvüen és vakon kattogtatják a fényképezőgépet,kamerát nem figyelve a részletekre...mi több ök ugyanis 3D -ben gyönyörködnek a marsi tájban,ha lenne ott valami világraszoló biztosan nem kerülné el a figyelmüket...
Nem úgy ,mint a relytéjvadászoknak:),akik az internetre felgyömöszölt szegényes képekből állandóan meg akarják alkotni a világraszolót...:)
Az összeesküvéselméletekről pedig nem akarok hallani,hogy a Nasa eltitkolja az információkat ,mert teljesen nonszensz,mint gazdaságilag,mint politikailag.A vallásról pedig már nem is érdemes szót emliteni,hiszen manapság a földi Evoluciót is Isten munkálkodásának tudják be,a Vatikán már elfogadja a földönkivüli élet lehetőségét mondván,hogy az Univerzum az Úr dicső keze munkája és minden ami benn található:)))
A Nasa nem kell kényszeritett hazugságokkal kompromisszumot kössön semmilyen filozofiai ,politikai és gazdasági intézménnyel,teljes gözzel hajthat a sikerre -mert csak a tudományos kutatás az egyetlen raciónális és jelenlévő dolog a Marskutatásban.
Ne feledd , információadatbázisunkat a Naprendszerről és a környező világegyetemről legelső sorban a Nasa -nak köszönhetjük.
Teljesen mindegy, hogy minek nevezed. Ha két egyforma " gomb ", a helyzet ugyanaz.
Hogy megértessem veled : a megdöbbentő az, hogy a Naprendszer egy általunk lakatlannak és élettelennek mondott égitest-jén néhány méteren belül két tökazonos, sokalaku tárgy van, amelyek nagyon hasonlitanak az általunk, itt a Földön állatoknak nevezett valamilyen egyedeinek a koponyájához.
Amugy a tagadás érvek nélkül ugyanugy érvényes, mint az előbb irtam.
Amit te művelsz azzal, hogy "Igenis, hogy azok koponyák!!" - az sem különb semmivel a durcás gyerek álláspontjánál. Szinte látlak, ahogy toppantasz is a lábaddal :o))
A tagadás önmagában nem vélemény, csupán egy durcás gyerek álláspontja, amikor például kérdezik valamiről, hogy miért és ő azt mondja, hogy : " csak ! "
De, ha neked az a véleményed, hogy az a két valami nem egyforma, azt én tudomásul veszem. Már mint hogy az a véleményed.
És akkor néhány hónap mulva, ha ismét szóbakerül a két koponya, akkor mondhatod, hogy :
".......Azokat utasítom vissza, akik sokadszor hozzák elő ugyan azokat, a már letárgyalt hamisítványokat....."
A leghitelesebb hírforrás a NASA, és a tudósok tömege.
Ha csak a legkisebb esélye lenne, hogy van igazság abban amit állítotok, már tömegével vetették volna rá magukat igazi szakemberek, antropológusok, exobiológusok, és a marsjárók is megvizsgálták volna, hiszen az lenne az igati szenzáció, végre bebizonyítani ETI valódi létezését.
Ezek a híresztelgetések túrók, pár magazin olvasottságát, tévé nézettségét megemelik 1-2 napra, oszt mindenki elfeledi.
Node 1 valódi ETI-t? Az az újság, tévé amelyik először lehozza, akkorát kaszál, hogy beleszakad!
Óriási különbség,hogy mesterséges körülmények között tudósok hoznak-e létre egy életformát,vagy hogy a természetben -akár a Földön,akár azon kívül- keletkezik-e vmilyen életforma,emberi beavatkozás nélkül.Én erről beszéltem,hogy ezt az utóbbit nem figyelték még meg és arra a mai napig nincs bizonyíték,hogy ez egykor hogyan történt meg és ment végbe. Csak elméletek és feltételezések vannak-amelyek persze lehet,hogy nem állnak távol a valóságtól,sőt helyesek is lehetnek akár!
Fodor József Országos Közegészségügyi Központ, Országos Kémiai Biztonsági Intézet, 1096 Budapest, Nagyvárad tér 2.
Összefoglalás A cikk összefoglaló képet nyújt – saját gondola- tokkal tûzdelve – a nanobaktériumok érdekes, még mikrobiológusok által is alig ismert világáról. A nanobaktériumok szokatlan tulajdonságai jó példát szolgáltatnak arra, hogy a természet számos eset- ben rácáfol arra, amire mi, kutatók azt mondjuk, nem lehetséges. Bókkon, I. National Institute of Chemical Safety, H-1096 Budapest, Nagyvárad tér 2., Hungary Summary This article provides an overview – along with certain own ideas – on the interesting world of nanobacteria hardly known even by microbiolo- gists. The unusual features of nanobacteria beautifully illustrate that nature can confute us, researchers in numerous cases, when we believe certain phenomena impossible. Bevezetés A nanobaktériumok felfedezése a geológiai kutatá- sokkal kapcsolatos. Robert L. Folk a Texasi Egye- tem geológusa két évtizeddel ezelôtt arról számolt be, hogy talaj- és kôzetminták mikroszkópos képe- in 100 nanométernél kisebb átmérôjû baktériumok találhatók [1]. Az elméleti számítások szerint ekko- ra baktériumok nem létezhetnek, mivel a baktéri- umok esetében maga a sejtfal 10 nm vastag, és a riboszóma, amelyen a proteinek szintézise történik, 25 nm nagyságú. Akárhogy is, a nanobaktérium fosszíliák jelenléte ma már tény a több milliárd éves dolomitokban és mészkövekben [2,3]. Folk szerint ezek a baktériumok jelentôs szerepet játszhattak a földkôzetek létrejöttében, mivel képesek különféle ásványokat precipitálni. Folk geológusként még nanoplanktonoknak nevezte a felfedezett kismére- tû baktériumokat. R.Y. Morita a Kanadai Mikrobio- lógiai Folyóiratban (Canadian Journal of Microbio- logy) nevezi e képzôdményeket elôször nanobak- tériumoknak [4]. A nanobaktériumok történetéhez tartozik a NASA egy kutatócsoportjának beszámo- lója arról, hogy az Antarktisz jegében talált és bizo- nyítottan a Marsról származó ALH84001 meteorit- ban 20–50 nm átmérôjû – ekkor már terminus tech- nicusként használt – nanobaktérium fosszíliákat találtak [5]. A nanobaktériumokkal szorosan egybefonódik E. Olavi Kajandernek, a finn Kuopio Egyetem bioló- gusának neve. Kajander a kilencvenes évek legele- jén egy kísérletsorozata során emlôssejteket te- nyésztett, amelyek nem a szokásos módon szapo- rodtak. A sejtek nagyon lassan növekedtek és cito- plazmájuk abnormális vakuolákat tartalmazott. Az emlôssejteket általában a borjúvérrel kiegészített táptalajon tenyésztik. A táptalaj legtöbbször steril, bár néha (fertôzés kapcsán) tartalmaz vírusokat és mikoplazmákat (sejtfal nélküli baktériumok), ame- lyek nehézségeket okozhatnak a sejtek tenyésztése- kor. Kajander és kollégái elektronmikroszkóp segít- ségével próbálták kideríteni a szaporodás gátlásá- nak okát, de nem találtak a sejttenyészetekben víru- sokat és mikoplazmákat sem. Ugyanakkor számos sejtben kis baktériumokat figyeltek meg. A felfe- dezést követôen éveken keresztül tanulmányozták az 50–500 nm nagyságú, nanobaktériumoknak ke- resztelt mikroorganizmusokat. Kajander vizsgála- tai kimutatták, hogy a borjúszérum és ritkábban az emberi vér is tartalmaz vírus nagyságú nanobak- tériumokat. Kajander eredményei – hasonlóan Folk kôzetekben talált nanobaktériumaihoz – frusztrál- ták a legtöbb biológust, akik nem vették komolyan állításait. A nanobaktériumok esete hasonló a Helicobacter pylorihoz. A tudósok sok évig nem fogadták el azt a ma már tényként ismert jelensé- get, hogy a fekélyek nagy részét a Helicobacterbacteriumok okozzák.
"Nanobakteriális élet nyomai? Az ALH 84001 elektronmikroszkópos felvételén láncszerű struktúrák láthatók
Az ábrán látható pásztázó elektronmikroszkópos képen baktérium-maradványokat lehet felfedezni. Ezek mérete 20-100 nanométer (lényegesen kisebb, mint a baktériumok mérettartománya), és hasonlítanak a feltételezett nanobaktériumokra, de kisebbek mint bármely földi életforma. Napjainkban az a probléma hogy a jelenlegi mikrobiológia nem tekinti élőlénynek a nanobaktériumokat,így ezek a maradványok sem lehetnek földön kívüli élet nyomai.
2001-ben Friedmann Imre magyar származású kutató és munkatársai a magnetitkristályokból álló füzéreket tanulmányozták. Az 50 nanométeres nagyságú, szabályos alakú magnetit egykristályokból különböző hosszúságú láncokat találtak és ezek statisztikája utalt arra, hogy ezek esetleg magnetotaktikus baktériumok maradványai lehetnek.[11] A nanobaktériumokról zajló vita tehát eldöntheti,hogy létezett-e földön kívüli élet a Naprendszerben. Ezen létformát mérete miatt nehéz azonosítani. Mivel nem ismerjük életfolyamataik működését, nehéz következtetni egy űrszondának arra hogy egy idegen bolygóról vagy holdról vett mintában fellelhetőek-e ezen szerveződések.
Eredet
2005 szeptemberében Vicky Hamilton (University of Hawaii, Manoa) a Mars Global Surveyor és a Mars Odyssey által szolgáltatott adatok alapján valószínűsítette a meteorit származási helyét az Eos Chasma területén a Valles Marineris-ben. Ez azonban nem tekinthető bizonyítoknak, mivel a felszínt nem sikerült maradéktalanul feltérképezni az azt borító porfelhők miatt."
"De nézzük a tényeket! David McKay és a NASA Johnson ûrközpontjának kutatói az ALH 84001 jelû, 1,9kg tömegû, bazalt meteoritkövet elemezték a rendelkezésre álló legkitûnõbb technikával. Ezt a meteoritot, noha már 1984-ben megtalálták az Antarktisz jegén, sokáig érdektelennek tekintették a szakemberek. Késõbb azonban felismerték, hogy ez a meteorit is az SNC típushoz tartozik, vagyis a Marsról származik, de sokkal öregebb a többinél: kora mintegy 4,5 milliárd év, megegyezik a Földével. Ekkor szilárdult meg a Mars kérgének magmájából. A jelek szerint ettõl kezdve valahol a Mars legõsibb felszíndarabján lehetett, ahol akkor -mint errõl már szó volt- az élet kialakulásához kedvezõ, meleg és nedves körülmények uralkodtak. Innen repült ki 16 millió évvel ezelõtt egy nagy test becsapódásának hatására a világûrbe, s ott bolyongott mindaddig, amíg kb. 13000 évvel ezelõtt véletlenül leesett az Antarktiszon.
McKay és társai nem életet találtak a meteoritban, hanem az egykori életre utaló közvetett bizonyítékokat, amelyek külön-külön ugyan nem, de együttesen -szerintük- meggyõzõ érvek a marsbeli élet mellett. Vegyük sorra ezeket a bizonyítékokat, mindegyiknél azonnal megemlítve az azóta felmerült fontosabb ellenvetéseket is!
Az elsõ érv a mikroszkópos vizsgálat során talált karbonátok jelenléte, bennük tizedmilliméteres gömböcskékkel. Külsõ burkuk vasban és kalciumban gazdag. Ezek az ásványok a Földön többnyire biológiai aktivitásból, baktériumok anyagcseréjébõl származnak, bár létrejöhetnek magas hõmérsékleten, élõ anyag közremûködése nélkül is.
A második érv a magnetit szemcsék jelenléte. Ilyenek gyakran találhatók élõ szervezetekben, például parányi iránytûként segítik a madarak tájékozódását. A bírálók azonban bennük olyan kristályszerkezeti hibákat találtak, amelyek általában igen magas hõmérsékleten jönnek létre.
A harmadik érv az ún. PAH molekulák jelenléte. Ezek igen elterjedt, széngyûrûkbõl álló, szerves molekulák, amelyek gyakran keletkeznek baktériumok, vagy más élõlények pusztulásakor. Kapcsolatuk az élettel azonban nem szükségszerû, találtak például PAH-ot karbonkondrit meteoritokban és a világûrben is. A bírálók felvetették a földi szennyezõdést, mint lehetõséget, de ez azért nem valószínû, mert a PAH-ok ebben a meteoritban befelé haladva feldúsulnak.
Végül, negyedikként, itt vannak az állítólagos mikrokövületek, azok a többnyire hurka alakú, különös tagolt szerkezetek, amelyek mikroszkópos képe nagyon hasonlít a megkövesedett (fosszilizálódott) földi baktériumokéhoz. Mivel mindenütt karbonátokba ágyazódva jelentkeznek, valószínûleg a többi ''életgyanús jelenséggel'' együtt keletkeztek. Bár meglepõen hasonlítanak baktériumok maradványaira, méretük azonban azokénak csak néhány tizede vagy százada -kisebbek egy hajszál vastagságának századrészénél. A fõ ellenvetéseket megfogalmazó Bradley és csapata éppen a kis méretbõl adódó problémákat hangsÚlyozza. Szerintük ilyen kisméretû, 100nm alatti élõlények önállóan nem is létezhetnek, önreprodukálásra képtelenek. (Ezzel szemben McKay arra hivatkozik, hogy újabban a földi talajban is találtak már 80nm-es baktériumokat.) A mikroszkópban látható szerkezet Bradley szerint csak a preparátum elkészítése során használt fémbevonat következménye, a valóságban nem is létezik. McKay-nek erre is van ellenérve, de ezt a két éve folyó vitát részleteiben már csak a szakemberek képesek követni. Mindenesetre a tudományos közvélemény várakozó álláspontra helyezkedik a vitával kapcsolatban.
A NASA 1996-os bejelentése meglepõ volt ugyan, de nem lehetetlen. Ha egykor volt primitív élet a Marson, akkor annak nyomai a Marsról a Földre került meteoritokban valóban kimutathatók lehetnek. S ebbõl a szempontból kétségkívül az Antarktiszon talált meteoritok a legígéretesebbek, ahol a földi szennyezõdés minimális. Lehet, hogy valóban az ALH 84001 lesz a ''Rosetta-kõ'', de az is elképzelhetõ, hogy elõbb utóbb további érdekes meteoritokra bukkannak.
Hiszen az ügy tulajdonképpen nem elõzmények nélküli! Korábban is jelentkeztek már kutatócsoportok, hogy meteoritokban életnyomokat, de legalábbis bonyolult szerves anyagot találtak. Például a magyar származású Nagy és Claus 1961-ben az Orgueil és Ivuna meteoritokban fosszilis algákra emlékeztetõ, ''szervezett elemeket'' mutatott ki. Vitathatatlan bizonyítékokat felsorakoztatni azonban eddig még egy esetben sem sikerült. Ennek ellenére úgy tûnik, hogy érik a nagy felfedezés, vagyis a Földön kívüli élet nyomainak megtalálása itt a Földön (ahol korábban senki sem remélte), illetve talán ezzel egyidejûleg és szoros összefüggésben a Mars felszíne alatt is.
Összesítésképpen néhány tanulság. Nehéz elfogadni, hogy a primitív élet kialakulása 3,5milliárd évvel ezelõtt kizárólag a Földre korlátozódott volna, hiszen a körülmények máshol is kedvezõek lehettek. A biológia jövõje szempontjából annyira fontos kérdésrõl van szó, hogy a tudomány hajlandó ''nagyágyúkat'' is bevetni a megoldás érdekében. Erre utal a NASA által meghirdetett Origins nevû ûrkutatási program, amelynek fõ célja az élet kutatása elsõsorban a Naprendszerben. Látjuk azt is, hogy a nagy felfedezés nem egy csapásra születik meg, hanem hosszabb folyamat közepén vagyunk, amikor még nem lehet igazán tudni, hogy ami a kezünkben van az a megoldás kulcsa-e, vagy csak a természet tréfálkozik velünk.
Viszont tagadhatatlan, hogy az ''elszigetelt Föld'' mítosza lassacskán eltûnik, a távolságok -legalábbis a Naprendszeren belül- nemcsak ûrhajókkal járhatóak. Hordozhatnak-e élõ organizmusokat is az évmilliókon keresztül a bolygóközi térben vándorló szikladarabok? Fertõzheti-e élettel egyik bolygó a másikat? Elvben ez is lehetséges, a baktériumok sok mindent kibírnak. Nemrég felfedeztek például egy mikrobát, a Deinococcus radiodurans nevût, amely akár egymillió rad sugárzást is elvisel, ami normális élõlények számára sokszorosa a halálos dózisnak. A Surveyor-3 ûrszondával véletlenül a Holdra telepített spórákat három év múlva életképesen hozták vissza az ûrhajósok. De utalhatunk a nemrég felfedezett, szélsõséges tûrõképességû élõlényekre is, amelyekrõl már volt szó ebben a fejezetben. Vagyis a panspermia elméletet eleve elutasítani nem lehet. A csillagközi vándorlást viszont mai tudásunkkal még elképzelni sem tudjuk, legalábbis természetes eredetû testek esetében nem. "
''Igen,azzal a kitétellel,hogy a "létrejönni" részét a dolognak sokan erősen vitatják,mivel ezt még nem figyelték meg soha és sehol sem.''
Már dehogyisnem. Tudósainknak sikerült létrehozni egy szintétikus életformát ,ami sikeresen szaporodásnak is indult szintétikus környezetben.Ilyet még nem pipált a Tudomány eddig.
Azt hiszem gyökeresen meg kell változtatni az Élet fogalmát.
"Azt az állítást, hogy egészben és épségben maradt szikladarabok érkezhetnek más, távoli égitestekrõl a Földre, nem fogadták el könnyen a csillagászatban. Shoemaker híres amerikai csillagász-planetológus például sokáig határozottan tagadta ennek lehetõségét arra hivatkozva, hogy nem ismerünk olyan folyamatot, amely erre a ''szolgáltatásra'' képes lenne. (Hasonló érvekkel a tudomány-áltudomány és a SETI vitákban ma is gyakran lehet találkozni. Ez az érv általában a konzervatív tudományosságé, amely a jelenség létét sem ismeri el addig, amíg nincs rá tudományos magyarázat. Tekinthetjük ezt a felfogást egészséges védekezésnek a fanatikus ''feltalálók'' és általában az irracionalizmus térhódítása ellen, de bizonyos határon túl nevetségessé is válhat -mint annak idején a teológusok, akik ''elvi alapon'' nem néztek Galilei távcsövébe.)
A vulkánkitörés, mint gyorsító folyamat nem bizonyult elegendõnek ahhoz, hogy a kidobott kövek elérjék a szökési sebességet, ami a Mars esetében 5km/mp. De kísérleti fizikusok bebizonyították, hogy nagy meteorok becsapódásakor bizonyos körülmények között egyes, a felszínen heverõ kõdarabok valóban akkora lökést kaphatnak, hogy szinte épségben kirepülhetnek a bolygóközi térbe. Feltétel, hogy a kõ legyen közel a becsapódás helyéhez, és hogy a meteor lapos szög alatt, szinte érintõlegesen érkezzen.
1983-ban Klaus Keil ugyancsak az Antarktiszon talált egy meteoritot, amelyrõl kiderült, hogy egyértelmûen a Holdról származik. A Hold kõzeteinek jellegzetességeit a geológusok az Apollo-expedíciók óta olyan jól ismerik, hogy tévedésrõl szó sem lehet. Ezek a kisméretû kövek korábban a Hold felszínén heverhettek. De még magán a Földön is van nyoma annak, hogy egy nagy test becsapódása nagyon messzire repítheti a törmeléket. A németországi Ries meteorkráter 15 millió éve keletkezett, a becsapódáskor kidobott felszíni anyag egy részét 200km távolságban, Svájcban találták meg.
Összegezve az eredményeket, ma már vitathatatlan ténynek tekintik, hogy az SNC meteoritok viszonylag épségben a Marsról kerültek a Földre. Az eredetük körüli vita évekig csak a szakemberek szûk körében zajlott, de 1996 augusztus 7-én hirtelen nagy nyilvánosságot kapott, amikor maga Clinton elnök jelentette be, hogy a NASA az egyik marsi meteoritban egykori életre utaló nyomokat talált. "
