Jaa! Hát de lökött vagy. Amúgy nekem most jut eszembe nem megy a beszarás...valami van velem basszus. :)
Úgyhogy a húsvétszigeteken nem az én retteget sziklaembereim állnak.
ez csak rajtam múlik.. néha áruba bocsátok egy-egy überlatívuszt, mert nekem is élni kell vmiből.. pl isten hat néger rabszolganőért vette meg tőlem a 'mindenhatót'..
én labilis emberekkel nem barátkozok (nem is maradnának meg a közelemben mert szemét kíméletlen vagyok velük). Tényleg nagyon zavar mindenféle emberi gyengeség. Nehogy nekem kelljen már a más fejével gondolkoznom!
Ha tudnád nekem milyen labilis barátaim vannak- a befolyásolási hajlam tekintetében. Sokszor bölcsebbenek látom befogni a számat. :)
Amúgy eddig egy embert befolyásoltak a velem kapcsolatos döntéseiben, és azt az embert én mára már elég szánalmasnak tartom. De ettől függetlenül utálom azt is aki súgott neki. Azért durva, hogy milyen emberek léteznek, nem? Nem is írok többet erről, mert tök indulatos vagyok, ha a két faszkalapra gondolok meg magamra /én is kegy kretén voltam/
Csak úgy tudsz nem befolyásolni, ha nincs vleményed, vagy nem mondod ki. Én nyugodtan kimondom a sajátomat, az ugyanis, ogy valakit befolyásolok-e, az kizárólag a másik félen múlik, hogy hagyja-e magát. Én akármennyire is próbálok valakit befolyásolni, valahogy mégis jobban tisztelem azt, akivel nem járok sikerrel. Olyan ez mint a sértődés, sértegethetsz Te valakit bárhogy, úgyis csak rajta múlik, hogy meg akar-e sértődni.
de biztos, hogy az együtt töltött harminc év alatt volt nekik is válság /talán még emlékszem is ilyenekre/ de azért ez belefér. Ha minden csak feketén-fehéren vizsgálnánk, belerokkannánk. Nekem is vannak ilyen gondolataim, hogy mi az amiért szeretek vagy utálok valakit, aztán általában megszoktam kapni a választ. És tovább szeretem, vagy nem szeretem. Mondjuk én azt utálom a legjobban mikor mások próbálnak elbizonytalanítani egy emberhez fűződő bármilyen érzésemben. Az elmúlt évem pl. erről szólt. Én megfogadtam hogy soha senkit nem befolyásolok semmiben. Mondjuk ez nehéz feladat, van amikor meg is szegem
és soha nincsenek is olyan pillanataik amikor nem szeretik egymást? Én hiába szeretek valakit úgy általában, akár perceken belül is szokott változni, hogy éppen a francba kívánom, és olyankor tényleg úgy gondolom, hogy jobb lenne nélküle, és nem is értem, hogy mit szerettem benne pár perccel korábban. Vagy egyszerűen végignézek valakin, akiről úgy gondolom, hogy szeretem, és mégis az jut eszembe, hogy úristen, mit keres itt ez az ember.?
szerintem szerethetik egymást évekig...na jó a szerelem meg a szeretet nem ugyanaz. Az én szüleim pl. tökre szeretik egymást még mindig, lehet azért nem vagyok kiábrándult mert őket ilyennek látom? mindegy teljesen mindegy meddig tart, amíg mindkét ember érzi tök jó.
hát nálam nem...szerintem a szerelem két emberről szól. Nekem fontosabb a férfi jelenléte életem végéig, mint a gyerekeimé, akik egy idő után nyűgnek éreznek majd. Abban viszont igazad van, hogy egy idő után a szerelem hülye birtoklásivággyá fajulhat. ez szinte kibekkelhetetlen sajnos. Nem is tudom van e egy életre szóló szerelem, én azért szeretnék benne hinni.
