Aki akkor, úgy és annyi szexet akar, amennyit ő akar, aki nem vigasztal, ha bajod van, aki elvárja, hogy fátyoltáncot járj neki, ha fáradt vagy, aki ledobálja a szaros gatyáját, hogy mosd ki, aki megcsal, mert neki ehhez joga van, aki elvárja, hogy úgy öltözz, ahogy neki tetszik, aki elveszi a kedved, ha valamit szeretnél, aki megjegyzéseket tesz rád, hogy buta vagy, aki elhallgatttat azzal az ürüggyel, hogy te csak egy nő vagy, aki megun, ha nem vagy már üde és friss, aki a haverjaival kitárgyal, aki teherbe ejt, aztán ejt, aki elvárja, hogy szedd a fogalmazásgátlót, ha beteg is vagy tőle, aki elvárja, hogy lenyeld a trutyit, ha öklendezel, aki seggbe akar toszni, ha undorodsz, vagy fáj, stbn. stb.
Nem úgy van. Először kedvetekben akarnak járni, és hagyják, hogy azt csináljatok velük, amit akartok, annak a reményében, hogy később ők is megkapják, amit ők szeretnének. Vagyis, gyengédséget, stb.
Sajnos, arra már nem szokott sor kerülni, mert árkon-bokron túl van a kandidátus, amint látja, hogy nem megy minden a kényére-kedvére.
Először kell nekik a szopatás meg a nagy farok.ha megkapták, rájönnek hogy ez kurva kevés és az emberszámba vételt, gyengédséget keresik.De ha megkapják egy idő után megint a szopatás és nagy farok után sóvárognak.Aztán persze ismét kiéheznek gyengédségre...stb,stb.
Köszi, hogy visszaadtad a reményem a férfiakban:)))))
Akkor mégsem leszek leszbikus;)
Maradj ilyen! Soha ne változz meg! Valaki szerencsés lesz veled.
A nőknek nem nagy farok, szopatás és arcra spriccelés kell, hanem gyengédség, figyelmesség, és emberszámba vétel.
Nekem már késő. 2 istentelen macsóval való házasság és egyéb önző pasival való tapasztalatok után boldogan elvált és cölibát vagyok.
És inkább soha nem kell szex, de olyan Isten nincs, hogy mégegy önző pasit beengednék a bugyimba:)
Hogy a férfi karbantartja-e az egy dolog.Hogy a nő megérdemli-e hogy megláthassa az egy másik dolog.
Tedd a szívedre a kezed.Ugye még Te sem gondolod hogy minden nőnek tálcán kell kínálni a lelkünket?
Így fogalmaztál.Ez negatívabb értelmű mint az hogy van csak elvan nyomva.Az előbbi olyan mintha azt mondanád, van de gyárilag hibás. A második viszont nem zárja ki a lehetőséget hogy előbányássza egy elszánt nő.:-)
Nézd én azt hallom a nőktől hogy a férfiak többségének nincs lelke.Mondjuk ezel nagyon nem is foglakozom, meg amúgy ís én azt hiszem hogy nekem van.
Igaz ugyan hogy nem érzem magam kiugróan sikeresnek a nőknél de boldogulok valahogy.
Nem is ez számít.Hanem a többi fiú ismerősöm.Akikkel eddig összebarátkoztam, azokról valahogy mindig megállapítottam hogy szerintem nekik is van lelkük.valahogy nem találtam olyan ritkának a jelenséget, mint ahogy azt a nők véleménye után várni lehetett.
Nem azt mondtam, hogy a nők azt tudják, hogy melyik férfinek van lelke, hanem azt, hogy mivel nekik van, ők tudják azt, hogy milyen az, ha van valakinek.
A lélek és a lelkizés nálam nem ugyanaz a kategória. Utóbbinak pejoratív felhangja van, ami valóban sok nőre jellemzőbb, mint a férfiakra.
Nem hinném hogy a nők tudják hogy melyik az a férfi akinek van lelke.Vagyis talán tényleg tudják, mert tendenciózusan elkerülik őket.:-)
Egyébként viccen kívül.Ez a lélek dolog a férfiaknál egy plusz követelmény.A lelkizés a legtöbb férfi szerepkörrel ellentétes, míg a hagyományos női szerepek nem ellentétesek ezzel.
Valószínű hogy a legtöbb férfi nem is tudja megfelelő arányban tálalni a kettőt.
Ez így természetes, mert ők tudják milyen az az ember, akinek van lelke. Nemcsak hallomásból, mint a férfiak többsége.
Tudjuk, hogy a férfiak inkább hallgatnak az eszükre, vagy a farkukra, mint a szívükre. A szív nekem a lélekkel összefüggő valami itt. Akinek van is lelke, de figyelembe sem veszi, az ugyanolyan, mintha nem is lenne neki. Nem?
Igen a férfiaknak is van, persze kinek kevesebb, kinek több. Az átlagférfi tagadja, mert szerinte csorbul az imidzse, ha nem adja mindig a kemény macsót, meg van akit annyira nem érdekel az imidzs, és a társadalmi elvárások, persze azért senki sem akar kilógni nagyon a sorból. Én elég érzékeny és lelkis vagyok, bizonyos dolgokban, aki ismer az tudja. Szakitás utám bőgtem már lány után, persze titokban, nagyon igénylem a szeretet, szeretek én is szeretni, és szorul a szivem ha látok szenvedni egy állatot, stb... Ugyanakkor mégsem érzem hogy kilógok a "sorból", és alatta lennék az átlagférfinek, mert állom a sarat ha baj van, soha nem hagytam szarban a barátaimat, nem bujtam még asztal alá balhé közepén, ahogyan a legtöbb nagyszájú, magát "férfinak" tartó emberke, aki csak addig veri a mellét amig el nem csattan az első pofon. Védem a hozzám közelállókat, és jópár moncsicsi és lilafolt várományosa lehet akit rajtakapok, hogy fel akarja törni mondjuk a kocsimat. Pedig nagyon kis mimóza vagyok, és mindig nagyon nyugodt, minden szarért még egyegy véletlenül mérgemben kicsúszott keményebb szóért is 5 perc után lelkiismeret furdalásom van...
Hát Anonymusként ennyit a saját lelkem rejtelmeiről. Most ezzel felvállaltam a "nyálas alak" titulust, amit majd biztos rámaggat valami kemény gyerek :)
