Keresés

Részletes keresés

Lutra Creative Commons License 2024.12.09 0 0 98555

Inga Ravná Eira

Ez nem az a föld

Nap apa gyermekei
hallotok engem, Uksáhkát
az égiek és földiek hírnökét
ez nem az a Föld
melyet a fenséges család
az istenek és mi
nektek adományoztunk

               *

Föld anya gyermekei
hallotok engem, Uksáhkát
milyen hírt vihetek felőletek
a fenséges családnak
isteneknek és szellemeknek
milyen üzenetet
mit mondjak, mit

               *

hogyan történhetett
sűrű és fojtó lég
nyomasztja a tüdőt
ziháltan kapkodunk bár
mély lélegzetre vágyunk
hová lett a friss levegő

               *

Föld anya gyermekei
hallotok engem, Uksáhkkát
az istenek várhatják
hogy ti kitisztítjátok a levegőt
megvéditek gyermekeitek, magatok
a szennyeződéssel szemben
ha már tiszta levegőtök sincs

               *


hogyan történhetett
az égen sáros köd
északi fénysziporka oda
és a csillagokkal
lüktető holdfény
a felhőtlen téli napok
meddig pirul még esti horizontunk

               *


hogyan történhetett
ragadós a lég
belélegezhetetlen
nedve ruhákon át
velőig hatol
megáradt medrek
felhőszakadás
mikor lesz vége ennek

               *


hogyan történhetett
oly nyirkos az idő
jégeső fojtogat
nyomorult halálnak halálába
havas eső táncát ördög járja
mily bőszek
az időjárás anyókái

               *


hogyan történhetett
ádázabb hóviszonyok
enyhe időjárás folyton közbeszól
a havazás ritmusa megtörött
lépés mélyre süpped
hová lett a selymes finom havazás

               *


Nap és Föld gyermekei
hallotok engem, Uksáhkát
égiek, földiek hírnökét
ez nem az a Föld
melyet a fenséges család
az istenek és mi
nektek adományoztunk

/Domokos Johanna ford./

Lutra Creative Commons License 2024.12.09 0 0 98554

Illyés Gyula

Haza, a magasban

Jöhet idő, hogy emlékezni
bátrabb dolog lesz, mint tervezni –
bátrabb új hont a múlt időkben
fürkészni, mint a jövendőben –?

Mi gondom! – áll az én hazám már,
védőbben minden magasságnál.
Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom,
milyen e biztos, titkos otthon.
Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,
Köréd varázskör teremtődik.

Ha új tatárhad, ha kufárhad
özönli el a tiszta tájat,
ha utaink megcsavarodnak,
mint giliszta, ha rátapodnak:

te mondd magadban, behunyt szemmel,
csak mondd a szókat, miktől egyszer
futó homokok, népek, házak
Magyarországgá összeálltak.

Dühöngő folyók kezesedtek,
konok bércek – ezt ne felejtsed,
ha megyünk büszke szájjal vissza,
mint várainkba, titkainkba.

Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,
nem ölhet, mi csak ölne minket,
mormolj magadra varázsinget,
kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.

Míg a szabad mezőkön jártál,
szedd össze, pajtás, amit láttál,
mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,
vidám vitáknál, leányoknál.

Mint Noé a bárkába egykor,
hozz fajtát minden gondolatból,
ábrándok árvult szerepét is,
álmaid állatseregét is.

Lapuljanak bár ezredévig
némán, mint visszhang, ha nem kérdik,
szavaid annál meglepőbbet
dörögnek majd a kérdezőknek.

Figyelj hát és tanuld a példát,
a messze hangzóan is némát.
Karolva könyvem kebelemre,
nevetve nézek ellenemre.

Mert ha sehol is: otthon állok,
mert az a való, mit én látok,
akkor is, ha mint délibábot,
fordítva látom a világot.

Így maradok meg hírvivőnek
őrzeni kincses temetőket.
Homlokon lőhetnek, ha tetszik,
mi ott fészkel, égbe menekszik.

Lutra Creative Commons License 2024.12.06 0 1 98553

Hervay Gizella

Mi
 
mert egyszemélyes boldogság nem létezik
mi – mondom konokul és kettétöröm a kenyeret
hiányodban eszem karéj reményt
és nem cserélem álomra szemedet
 
csecsemő-csönd vagyunk – eljövendő
megfáradt munka hétköznapok
és ünnep a megosztott öröm
veled Mária és a Kisded vagyok
 
minden szem kék akit szeretek
nem vehet el tőlem gyilkos óramutató
otthon van veletek árva két kezem
hull fejünkre a hargitai hó
 
Anonymus vagyok a megígért föltámadás
a közösség lélegzete
havon delelő rózsa ötödik évszak
fában fájdalom – megtalálsz ha keresel
 
mert egyszemélyes boldogság nem létezik
mi – mondom konokul és kettétöröm a kenyeret
hiányodban eszem karéj reményt
és nem cserélem álomra szemedet

halkabb_on Creative Commons License 2024.12.06 0 0 98552

Pilinszky János: Két szonett

I

 

Csak fussatok hát, mint veszett ebek,
vonítsatok, ha gyilkos éjszaka
körülkerít a farkasok hada,
hogy fölkoncolja hitvány testetek.

Hát sírjatok csak csípős könnyeket,
a végítélet nektek: harsona
örök pokolra ébresztő szava,
- az ördög fújja, lelketek felett!

Hogy tudjátok meg, mit tesz egyre égni,
és eltaszítva tudni: el nem éri
a bűvös szférát az, ki kárhozott.

És bár lehettél volna, mint az angyal,
időtlen malmot nyomni lesz sorod,
mert földre buktál zúzott, sáros arccal.

 

II

 

De nincs még késő! Állj fel, hogyha estél!
S ha könnyed sincs már, sírnak fönn a szentek
a lelkedért, mit olcsó pénzen vett meg
a csábító, - te megcsalt, árva testvér!

Kitárt karokkal várunk, sok keresztény,
a nagy hajóra, melyet egy cél kerget,
és egy szél hajt: a végtelen Lehellet,
ki lángra gyujt, fülünkbe zúgva zengvén:

Ne sírjatok, kiket kivert az élet,
ti rongyba burkolt, fáradt, hű cselédek,
de tartsatok ki, átölelve tartva

a koldusabbat, azt, ki összetépte
az életét, - mert ez segít a partra,
és ez tanít a drága szóra: béke.

halkabb_on Creative Commons License 2024.12.06 0 0 98551

Ady Endre :Álmom az Isten
.
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.
.
Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten
S újból imádkozni.
.
Nem bírom már harcom vitézül,
Megtelek Isten-szerelemmel:
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.

Lutra Creative Commons License 2024.12.05 0 0 98550

Ladányi Mihály

Előszó

Aki söntésben ácsorog,
vagy pálya szélén ácsorog,
vagy ajtó előtt ácsorog:

az Osztály-

Aki izzadtan álmodik,
ki él, remél, káromkodik
hajnaltól másnap hajnalig:

az Osztály-

Aki néha féllábon áll,
mert azt hiszi, ez így dukál,
s az jut neki, amit talál:

az Osztály-

Aki már felemelkedett,
de a világra görnyedett
s néha magára fog kezet:

az Osztály -

Aki legyint s legénykedik,
de szédül, hogyha szédítik,
s lehúz rá néhány féldecit:

az Osztály-

Ki izmait mutatja és
mint közömbös esztergakés
forgácsolja a küszködés:

az Osztály-

Akinek tíz gyerek köszön,
mikor megáll a küszöbön
s eltűnődik az örömön

az Osztály:

érte legyen a vers komor,
érte legyen a vers hegyes,
őt sebezze, neki talán

még fáj!

Lutra Creative Commons License 2024.12.05 0 0 98549

Halmosi Sándor

Versek


Hány világ

Hányan haltak meg eddig egy olyan
világért, amiben szabadon lehet beszélni.
Hány világ kell még elpusztuljon,

hogy végre megszólíthatók legyünk?


               *

De mi lesz

De mi lesz az agámákkal? A szépségprojekttel
mi lesz? Mi lesz velünk, kedves? Úgy értem,
hogy ott felső középtájt, az aranymetszésnél,
és úgy általában, mivelünk? Hogy mi mind egyek
vagyunk, mind, kik ki nem állhatjuk, kerüljük egymást,
akiknek a vizelete a csatornában összekeveredik,
a nem kicsit agresszív dupla kipufogósok, a közbeszéd
gengszterei, a szakmányban fanyalgók, a válóperekben
bajnok gyereknyomorítók, a léleksivár széplelkek,
hovatovább zarándokok, költők és szlemmerek,
böjtölők és zabagépek, és Csontváry cédrusa ott fent a várban,
mind mi vagyunk. A lerombolt és a mégnemkolostorokban
lakók, és hogy bennünk a létra, a pincébe szénért, miközben
egymás kezét szorítanánk. Hóbagoly, ki virággal megveretett.
Az aranymetszésből kiveszett az arany, a metszésből
a türelem. A bántás tapintata. Mi lesz velük így,
a bocsánatot még nem tagadókkal?
Ha felkelünk mind, ha felébredünk,
a rakoncával mi lesz?



               *

Levél, nem vers

Rég voltam ilyen boldog,
és ilyen magányos.
Látod, még a rímek is hozzám bújnak,
pedig úgy löktem el őket eddig magamtól,
ahogy a csendet rúgják ki egyenként a versből
szelíd szigorral huszáros angyalok.
És nem akarnak hallani már se zsoltárt,
se antifónát, csak két szót, mi találkozik.
És a borzongásban sem tud eggyé válni.

               *

Azt mondják

Azt mondják, a belső hullámok, mint
a lassú víz, partot mos. Azt is mondják,
megérett a világ a pusztulásra. Én is
mondtam. De most már a mondás is
elmarad, és ami a helyünkre lép, nem
lesz olyan kíméletlen. Nem használ
erős szavakat, nem borzolja a nappalik
uniformizált langymelegét. Mindent
bevon azzal a vékony, lassan ölő réteggel.
Szénmonoxid-magány a falakon.
Az üres beszédben dagály.

Lutra Creative Commons License 2024.12.04 0 0 98548

Győrfi Kata

Kimondani hajnalban

az eldobott szemetet is összeszedi valaki,
mint azokat a szavakat,
amiket nem volna szabad kimondani.
hajnalban elindulok,
és összekaparom mindegyiket,
egy helyre gyűjtöm,
és messze viszem magunktól,
hogy amíg sorba rendezem,
ne halld őket.

lehet, nem érek vissza estére,
mint azok, akik elvállalják,
hogy összeszedik a szemetet,
és messze viszik tőlünk.
hajnalban a két mondat közti résben
ott fogok guggolni,
hogy ne érjenek össze,
hogy ne halld őket többet.

Lutra Creative Commons License 2024.12.04 0 0 98547

Nagy Tímea

Árnyékos helyen

Lassan állnak szájra a szavak. Ismeretlenül csengenek,
mint elhunyt szeretteink nevei, amikor először mondják ki
őket a legkisebbek, akik sosem találkozhattak velük.
Ilyenkor meghajlik odakint egy ág, a helyére kerül
valami. A szomszéd lakásban lemegy egy kisfiú
láza. Nem viszi el a fagy a fákat a kertben.
A trópusokról visszatérnek a tapétákra
a dédi szobájában a madarak.
De nem tudom, ki ültette a nefelejcseket.
Aki nem akarta, hogy elfelejtsék,
vagy aki nem akart felejteni.

Lutra Creative Commons License 2024.12.02 0 0 98546

Oláh András

Karácsony

a téren ételt osztanak
arcok párája keveredik a gőzölgő levessel
forralt bor is van és hozzá szeretetzene szól
a lelkiismeret megnyugszik
mintha ettől jobb lenne a világ
penészes szavakra fals szólamokra is telik
régen méltóságos asszonyok
toporogtak a kondérok között
s amint tehették gyorsan kezet is mostak
mert érezték hogy piszkos lett a szándék
most lángot okádó cirkuszi artisták
hazudják szemünkbe a mosolyt
talpunk alatt a szülőföld didereg
harang kondul a szívek hidegében
kiapadt álmok csüngnek
a felcicomázott karácsonyfáról
mennyire fáj a magány
összemosódnak az árnyak
mint valaha volt szaloncukor
keményen roppan az angyali üdvözlet
s ahogy a kulcs fordul a zárban
mögötte nincs már távoli táj
nincs messze s közel
csak bezárt ajtók és a hajléktalan szeretet

Lutra Creative Commons License 2024.12.02 0 0 98545

Schein Gábor

Nyitány

Most kellene válni attól, ami kusza, és összezúzza
arcomat, mint kút vizét a kő. A redők simulásához
a kívánt időt soha nem kapjuk meg. A múlt tüskét
akaszt belém, most a legfájdalmasabban, és a gyógyult
sebeket magamtól is föltépem. Lefejtem a húst
a gyerekkorig, kivéreztetem és visszaragasztom
a csontra. Most kellene válni, kiragadván kezemet
a kézből, amely örökké fogni akarja. Nem maradni ott
tovább, e forró tájon, ahol nincsen otthonom.
Ki a bizonytalanba! Ösztön és alkat játssza ki bennem
egymás ellen aduit: kétféle kockázat, mi következik?
Az éhség vagy a türelem lakol? És jaj nekünk,
ha csak az erőszak vagy egy halál ad lökést,
és mögöttünk van már, elásva, egy új élet nyitánya.

Lutra Creative Commons License 2024.12.02 0 0 98544

Ady Endre

Dózsa György unokája
 
Dózsa György unokája vagyok én,
Népért síró, bús, bocskoros nemes.
Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni
Kaszás népemmel, mert a Nyár heves.
 
A Nyár heves s a kasza egyenes.
Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,
Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe
Rettenetes, nagy dühvel özönöl?
 
Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?
Rablóváraitokból merre fut
Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel
Lecsukjuk a kaput?

Lutra Creative Commons License 2024.12.01 0 0 98543

Gálla Edit

Utóélet

Nélküled is megtalálom a sírom,
szorítom a saját kezemet,
ökölbe, ha kell.
Rózsát nem hoztál,
hát dísztelenül megyek el.

Igazzá válik, ha leírom:
igazán a vigasz
nem érdekelt soha.
Ha sírnál is, könnyed
nekem gyertyaviasz,

forró, zsíros kence, halottak balzsama.
De még élek. Saját
emlékeim közé lépek:
külön bejáratú halálsoromon
várnak más fények, koszorúk, végül

egész mauzóleum lesz az enyém,
csupa márvány.
Nálad maradhat a remény,
megtarthatod utolsó esélyemet is,
a gerléket, és a szivárványt.

Nekem csak az éjszínű kő kell,
rajta az izzó, arany felirat.
El nem hamvadó harag,
legyél a lámpám, és tükröm ti, késélű,
ti, örökké kísértő szavak.

halkabb_on Creative Commons License 2024.12.01 0 0 98542

Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe


Apám ott fenn az égbe!
Gondolsz-e néha rám?
Mert én sokszor bámulva a légbe...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy ily korán meghaltál... Apám!


Sokszor, ha az élet rögös utjain,
Abba a gyakran emlegetett
Göröngyökbe botlik meg lábam...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy nem vagy velem... Apám!


Ha az élet zajgó tengerén -
Irányitó, erős kéz kellene...
Hányszor, de hányszor megcsókolnám
A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,
Elgondolnám közben, hogy milyen kár...
Hogy árván hagytál – Apám!

 

*
A verset 1923-ban,14 éves korában írta a költő, édesapja halála után.

halkabb_on Creative Commons License 2024.12.01 0 1 98541

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú


Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.


Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.


Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.


Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

halkabb_on Creative Commons License 2024.12.01 0 0 98540

Ady Endre: Hervadáskor


Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor
Tinálatok, lent a kertben
Ránk hullott a falevél.
Az öreg fa hervadt lombja
Mintha nékünk szólott volna,
Mintha minket intett volna:
Vigyázzatok, jön a tél!


Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor
Visszasír a lelkem hozzád,
Szép szerelmem, kedvesem.
Mintha ott a kertben lennék...
Száll a levél, száll az emlék,
Szálló levél, szálló emlék
Körülrepdes csendesen...


Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Tinálatok, lent a kertben
Most is hull a falevél.
Most is hervadt a fa lombja,
De most mintha sírva szólna:
Ugye, ugye nem hittétek,
Rövid a nyár, itt a tél...

Lutra Creative Commons License 2024.11.30 0 0 98539

Meliorisz Béla

Mennyi mindent

rejtélyeivel ismét nyakunkon
ez a szegletes évszak
mintha vártuk volna pedig nem is akartuk

már fagyni készülnek a vizek
 s a fájdalomtól gyötört ágakon
 varjak tülekednek
 
fáradtak vagyunk
de el tudjuk képzelni s talán meg is érteni
 egymás érzelmeit
 
ilyen az élet az életben
 ahogy vége lesz valahogy
 akár egy filmnek
 
lassan csillagos estébe fordul a táj
és mennyi mindent
hagyunk mégis kimondatlanul

Lutra Creative Commons License 2024.11.30 0 0 98538

Meliorisz Béla

Még valami

azok után amiken külön-külön ugyan
de mindketten keresztülmentünk
próbálom elhitetni magammal
hogy igazán megérdemelhetnénk egymást
nem tudom mit gondolsz
múltunk darabokban s tépelődöm
egyáltalán összerakható volna-e még valami
mondjuk egy másik élet a zsúfolt életben
ha küzdeni is tudnék érted
talán beszélnem kellene doktor freuddal

Lutra Creative Commons License 2024.11.30 0 0 98537

Katarina Gäddnäs
 
nincs késő
suttogja
jövőre nyílnak a rózsák
bort iszunk
a verandán
a szőnyegek száradnak
míg
lassan átsétálunk
a dombon, erős szél fúj
átmelegszünk
egymás kezében
 
 
     * * *
 
álmomba
kapaszkodom
mint repkény a ház falán
mindig fúj a szél
védett zugban szövi hálóját
a pók a verandán hagyott székeken
nincs egyértelmű válasz
az élet az, ami történik,
mikor kikapcsoljuk a tévét
 
 
     * * *
 
végre egyedül
saját bőröm alatt
az asztali lámpa zöld fényében
szomorkás esküvői valcer szól
és boldogságot zuhog az eső
kint a sötétben
a füvön
széttört kaleidoszkóp
hitet ígérek
örömben és vágyban
kínban és magányban
a halál sem választ el
az asztali lámpa fényében
és boldogságot zuhog az eső
 
minél sötétebb van
annál jobban látszanak a csillagok
az én új obszervatóriumomból

/Pusztai-Varga Ildikó ford./

Lutra Creative Commons License 2024.11.30 0 0 98536

Fövényi Sándor

Mi magyarok

ebben az apró országban születtem,
mely élni kevés, de meghalni sok,
itt szállt el ötvenhét év fölöttem,
mi hátra van most bennem vacog.
mi ez? szinte belebutulok,
bár tépte már e tájat annyi féle horda,
s tereltek balra-jobbra izmusok
az ölte az embert, emez kirabolta.
szabadok lettünk, nincs harc,
fakardunk korhad a falon,
kinek szólni kell nem mer, vagy pirul az arc,
mert aranylakat pirszing a szájakon.
alig akad költő ki papírra vésné,
valami fáj, itt bent nagyon
mert nincs rosszabb a csüggedésnél,
ha saját népét köpi a belőlük választott hatalom.
én írok, ez a dolgom,
érte már kötelet sem kapok,
bár önsajnálatunkból tákolt bitókon,
bokázunk vígan, mi magyarok.
ott majd megnyugszunk végre,
egymásra öltve nyelvünk,
és ha ránkszikkad a szél kérge,
a semmibe legalább egyenes derékkal megyünk.

Lutra Creative Commons License 2024.11.30 0 0 98535

Oláh András

sírodat rázom

kései válasz Utassy József: A tűz márciusa című versére
 
szemfedőlapod az Úr ha lerántja
tekints le Petőfi felboncolt hazádra
 
mit neked – írtad – zord Kárpátok bérce
(visszacseng Trianon lidérces szikéje)
 
mit neked cenzúra – kék szalag sem kell –
melleden tüdővész égette rendjel
 
a jognak nincs asztala – nincs ami gátol –
vért köhögsz fuldokolsz mégis a mától
 
nincs bőség (kosár sincs: ellopták régen
és ne hidd hogy arcukat égeti szégyen)
 
sírodat – Petőfi – hiába rázom
sírod sincs s eszméd is elvetélt álom

Lutra Creative Commons License 2024.11.29 0 0 98534

Bornai Tibor

Sors

Játszani nehéz,
nem játszani is. Színész
mégsem választhat.

Lutra Creative Commons License 2024.11.29 0 0 98533

Csák Gyöngyi
 
Kapcsolatmorzsák

Valaki

Tonnányi követ
zúdít napjaimra, hogy
eltemessenek.

Kérés

Ne fordíts hátat,
amíg élek, nem bízom
másik tükörben.

A létről

Elviselhető,
míg hangod a gyenge
fal átereszti.

Kérésre

Szólhatnék akár
emberül, csak egy a baj,
nincsen rá vevő.

Puzzle

Rakosgathatja
élethosszig, mire az
arcod kirakja.

Lutra Creative Commons License 2024.11.29 0 1 98532

Barna T. Attila

József Attila szobra a Dunaparton

Hát itt ülsz megint
méltó helyeden
a rakodóparton
ha nem is az alsó
kövén
de kellő távolságban
a gótikus háztól
bent fecseg a felszín
lassan elúszik
az ország akár a dinnyehéj
Kezedben üres kalapod
megfáradt hajléktalanok
lógatod
míg ékszereit
fényeit
idegesen
próbálgatja a belvárosi éj

Lutra Creative Commons License 2024.11.28 0 0 98531

Birtalan Ferenc

Mi mennyi?

a legfontosabb dolgok mellett úgy robogunk el
ahogy nevesemlátszó állomásoknál az intercity
az igazi célok mind messze vannak
ilyen blődségekkel hitegetjük magunkat
míg a leeresztett sorompók mögött
túl a jegenyék takarásán
kis menet halad apró koporsóval
mögötte gyászfehérben a térdharisnyás lány
akit akkor kezdtünk szeretni
mikor már minden semmi lett
rengeteg nyárral azelőtt

Lutra Creative Commons License 2024.11.28 0 1 98530

Nagy László

Köd-konda támadt

Köd-konda támadt
rétemre,
virágaimat
megette.

Már csak a betű
virágzik,
eredő könnytől
elázik.

Puszta világra
jön a tél,
árvaságomra
nincs födél.

Lutra Creative Commons License 2024.11.28 0 0 98529

Móritz Mátyás

Nem csak...

Ezt a széket arrébb lökni
vonat elé lefeküdni
megvívni még egy-pár harcom
szétszaggatni vasálarcom
eldobni kövem és nyilam
nem ölni mint mindannyian
törzsnek lenni nem csak torzsnak
ura lenni a szebb sorsnak
ördögöt nem falra kenni
ötszázasért gyrost enni
dermedt árnynak sose lenni
fel-le járni a kék vízen
az égre lesni septiben
tiszta szívvel énekelni
Istennek is megfelelni
örök életűnek lennem
Isten ébredne föl bennem
megszeretne, -akárki az
akár hazug, -akár igaz
lenyugtatni a vad tengert
megsajnálni a rossz embert
égről a fényt leszakítni
véle szívem beporítni
a gondok közt nem vesződni
a szántón nem mérgelődni
bajos szelet nem hallgatni
az ördögöt nem vallatni
csak a jóról gondolkozni
nem szenvedni, -csak dolgozni
nem érezni a haragot
simogatni: -holdat, -napot
bölcsebb előtt meghajolni
felderülni úgy dalolni
az Istent is úgy szeretni
érte szívem földbe vetni

nem gondolni rosszkor rosszra
bennem Isten álmodozna
míg a széket arrébb tolnám
rám gondolna, -úgy gondolnám…

Lutra Creative Commons License 2024.11.28 0 2 98528

Márai Sándor

A szívről

Amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepette megengeszteljenek. Egy ember elég. S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív.

Lutra Creative Commons License 2024.11.28 0 0 98527

Szabó Lőrincz

A túlsó part

S ez lett fontos az Istenek előtt.
Áldottak voltak a titkos erők,
melyek a túlsó partra vittek át,
ahol a lélek elejti magát,
ahol gyógyul a fájó akarat,
ahol bilincsét oldja a tudat,
ahol levedli magányát az Egy,
ahol a Sokba az ember hazamegy,
ahol félelem és vágy megszűnik,
ahol az ész nem érzi szárnyait,
ahol a cél leteszi fegyverét,
ahol tárgytalan merengés a lét,
ahol úgy ringunk, mint a tücsökzenén,
ahol már puszta közeg az egyén,
ahol én jártam: minden pillanat,
ami csak rávesz, hogy felejtsd magad:
ami, álmodva, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete.

Lutra Creative Commons License 2024.11.27 0 0 98526

Csoóri Sándor

Senkiföldje

Nem szólsz, nem szólok, pedig látjuk:
egyre nő köztünk a senkiföldje,
s elgazosodnak az éjszakáink, mint a temetőkert.

Ha volna időm a fájdalomra,
ha volna időm a felejtésre,
beöltöznék ólom-ruhába,
s bemerülnék a tófenékre.
De itt kell élnem, ahol neked is,
itt kell járnom, ahol te is jársz,
kapualjak mennyországát
itt kell elhagynom csöndben,
ahol a vaskilincs zaj: fogcsikorgatás.

Ha nem csak ez az egy test adatik
élni, és túlélni is a szerelmet,
már rég egy másik idő
nyúlánk fái közt futunk,
s mint égő inget,
tépjük le egymásról kezünket,
s a száj is már régen más éggel beszélget,
más éjszakákat lehel tele vigasszal,
más csontokból sajtol ki tavaszt,
fullasztó mézet.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!