Keresés

Részletes keresés

Lutra Creative Commons License 2020.12.16 0 0 96170

Deák László

Fájdalom

Hiába az antennák, jelfogók erdeje,
emeletekkel fejünk felett éles kép,
tisztán csengő hír, pontos üzenet,
bizony sár az, mire ölünkbe hull,
kifog rajta enmagunk zavaros tere.

Gázol mibennünk egy csillogóbb világ,
elvág sorsdöntő, kétes napjainktól,
és egy közeli káprázattal ámít és vadít,
ahol biztos kéz, rideg lépés az úr,
ha nem tiporná el a halál nyomtalanul.

Igen, múló tény ölel s öleljük egyre,
míg elborzadunk, szakad belőlünk a sár,
nem lesz az a kép, amire virradunk,
viharzó foltokban megannyi édes nyár
és kapumélyen moccanó puha keblek.

Lutra Creative Commons License 2020.12.16 0 0 96169

Deák László

 

A tiltott kert felé

Csak a cukros giccs,
a közhelyek híg köre,
mézes szavak erdeje,
a felszínes traccs.

Csak az összeesküvés,
a zordon menetelés,
a lenézés, letiprás,
a bávatag seggnyalás.

Csak a túlélés,
a szentimentál dzsörni,
letörni se kitörni.
Ahogy a kés vés.

Lutra Creative Commons License 2020.12.16 0 0 96168

Pethes Mária

A búcsúzás mintái

nevesincs napszak
éjszaka és hajnal határán
megrekedt kor ahol folyton
alszanak a madarak
üreges csontjaiknak túlságosan
hideg a szél ami néptelen utcákon
hordja szét a jólét szórólapjait

házak homlokzatán deklasszált
nemzeti ünnep maradékaként
rúdtáncos zászlók tekeregnek
bekúsznak a nyomornegyedek
a nagyvárosokba bélrendszerükben
giliszták kanyarognak
a vezető nélküli metrójáratok

sehova nem tartoznak az emberek
elveszítik nevüket kedves arcukat
tócsák zavaros tekintetében
a búcsúzás mintáit válogatják
egy istenveled-hez
lakatlan lakás a világ úgy tűnik
mindenki odébbáll

fák sírása hallatszik a kiolvasatlan
hírlapokból ígéretek rágcsálják
az összegyűrt papírt műanyag
flakonok ácsingóznak hátha visszatérnek
egykori tulajdonosaik akik utolsó
cseppig kiitták belőlük
a remény ásványvizét

talán létezik valahol valami vérszegény
megoldás a változásra egy jogos álom
ami jelentésével nem csapja be
a sivár udvaron zajongó verebeket
talán még nem késő van valahol
egy tiszta forrás amiből félelem fájdalom
és gyűlölet helyett emberi beszéd zuhog

Lutra Creative Commons License 2020.12.16 0 0 96167

Pethes Mária

Hajléktalan vallomás

szülővárosom vagy
de akkora itt a nyugtalanság
és más időszámítás szerint szeretsz

mindezek ellenére rendületlenül hiszek
a mélyen gyökerező élet állhatatosságában
a tavasszal újra éledő gondolatok zöld koncentrációjában
a váratlan vágyban mint eredendő örömben
a jeanne d’arci nap harci hevében
a haladás elszánt menetelésében
az örök békesség felhőfreskóiban

és továbbra is tagadom a százszorszép álmok
megalkuvásokra cserélését
a meghatódottságot kiváltó másodpercek meglazítását
az emlékek zálogba adását
a várakozás üveges tekintetét
a hívásokra igent visító visszhang ragadozó madarát
a komfort nélküli szívek meghirdetését az albérlet rovatban
a sajnálatra felfeszített alamizsnaöleléseket
a kézfogások helyett legyintést
az összekapaszkodások helyett elutasítást

szülővárosom vagy
de tág térben falat időt adsz
így nem tudom megtanítani neked az adás anyanyelvét
és nem tudok alkalmazkodni a kiszolgáltatottság éghajlatához
neved a kijárat
kiköltözöm belőled

hosszú hideg hónapok közelítenek s én
már annyit térdeltem a szerelem küszöbén
keresek egy magasztosabb eszmét
amiben áttelelhetek

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.16 0 1 96166

Szabó Lőrinc: Mi még?


Mi volt szép? Mi még? Kapásból, s ahogy
Kína mondja: a Tízezer Dolog,
az Egész Élet. Napfény, hópehely.
Nőkből, lányokból még egy tízezer.
Tízezer dal, kép, szobor. A tudás.
A nagy Szfinx s a papírgyártó darázs.
Tízezer álom, vers és gondolat.
A Cuha völgye. Mikroszkóp alatt
a lélek. A bors keresztmetszete.
Repülőgépről Svájcra nézni le.
Egy távolodó csónak. Meduzák
Helgolandnál. Kalypszó. Egy faág
a börtönből. Kislányom mosolya.
Az igazság. A régi Korcula.
Mosztár tücskei. Párizs. Titisee.
Tíz fényévem a Sziriusz felé...
Nem, nem, így a leltár is töredék:
Szép volt a vágy, hogy Semmi Sem Elég!

Lutra Creative Commons License 2020.12.15 0 0 96165

Clara Janés Nadal

Mulandóság

Minden csak por, magány és vágyak.
Minden csak éj, homály, szorongás.
Minden csak űr, céltalan imbolygás
ezen a földön.

üres kezek simogatják a szelet,

vak szemek figyelnek nem tudva, hogy vakok,
a lábak mindig ugyanarra járnak
újra meg újra.

Látatlan látunk és ködben bolyongunk.

Vagyunk, és nem tudjuk, kik vagyunk.
Van bennünk, van az örök lángból,
de csak tükörkép.
Örök őszben hullanak ránk a napok.
Álmok között illan az élet minden dolga.
Eljön egy éjjel a halál. És hallgatja
a bennünket kitöltő csöndet.

/Benyhe István ford./

Lutra Creative Commons License 2020.12.15 0 0 96164

Pál Marianna

 

Ma még


mi marad belőlünk holnapra kedvesem
ma még szemünk hűsölni rebben a tóra
lábunk előtt nefelejcsek hallgatóznak
szavak parazsán lépkedünk tétován

Lutra Creative Commons License 2020.12.15 0 0 96163

Dávid Adél

Homeless a Keletinél

Fejét balra billentve figyeli a nyüzsgést,
szereti, amikor zsizseg a tömeg,
ha nyár van, ilyenkor
még az árnyak is életre kelnek,
de a mínuszokban csak az apró
visszhangzik a műanyag pohár alján,
az is olyan sután, mintha félne az érme a hidegtől.
Álmában élhetőbb jelent képzel magának,
szárnyakat növeszt, átszeli az eget,
reggelre megszökik innen a lelke,
az aluljáró lépcsőin kicsit tétovázik,
majd lila füstté lesz.

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.15 0 0 96162

Szergej Jeszenyin: Nem siratlak


Nem siratlak, nem idézlek, múltam,
szirmok füstjét ontó alma-ág.
Hervadás aranyködébe fúltan
tünedezik már az ifjuság.


Lassúbb lett szívemnek lódulása,
csípi dér, belémar a hideg.
Mezítlábas nagy csatangolásra
nem hívnak már nyírfaligetek.


Kóbor lelkem! Lángod már csak félve
olvasztgatja szóra ajkamat.
Hová lettél, kedvem frissessége,
szemem fénye, érzés-áradat?


Vágyaimat fukarabbul mérem;
álmodtalak volna, életem?
Mintha lovon szálltam volna fényben,
piros lovon tavasz-reggelen.


Csupa árnyak vagyunk a világon,
hull a juhar réz-szín levele.
Mégis mindörökre áldva áldom,
hogy virultunk s meghalunk bele.

 

(Rab Zsuzsa fordítása)

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.14 0 0 96161

Radnóti Miklós: Téli napsütés


Az olvadt hó beroskad
és szertesündörög,
kondérok gőzölögnek,
mint bíbor sülttökök.


A jégcsap egyre nyúlik,
a csöppje már nehéz,
egy-egy kis tócsa pattan
s szelíden égrenéz.


S ott fönn az égi polcon
hátrább csuszott a hó,
kevésbeszédü lettem
s ritkán vitatkozó.


Ebédre várok-é, vagy
talán meg is halok?
lélekként szálldosom majd
horzsolván éjt s napot?


Árnyékom rámtekint, míg
borong a téli nap.
Kincstári sapka rajtam,
a nap fején kalap.

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.13 0 0 96160

Tóthárpád Ferenc:
Angyalokra köd szitál


A jégcsapról vízcsepp csöppen,
eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
odakünn az angyalok


- Térjetek be jó vándorok,
szárnyatokra köd szitál!
Karácsonykor értetek is
lobban a négy gyertyaláng!


- Térjetek be, s mondjátok el,
Kisjézusunk merre jár!
A sok kedves kisgyermekre
minden házban rátalál?


A jégcsapról vízcsepp csöppen,
eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
odakünn az angyalok.

Pannika127 Creative Commons License 2020.12.12 0 1 96159

Zelk Zoltán

Zuzmara

 

Mikor az első zúzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.

De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha majd a szív nem s nem akar feledni.

Mert zúzmara a rózsafán,
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. -
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.

Lutra Creative Commons License 2020.12.12 0 0 96158

Farkas Árpád

Simogatás

Ha a szavak bennünk elégnek,
tovább süt,
          simogat,
                 duruzsol
a kéz.

Halk áramlásában nyugalom lakik.
Kibontja ujjaim —
               tenyerem szirmait,
s míg arcodat puhán
               átlengi valami virág —
átveszi kezem minden hangulatát.

Az eddig tapintott dolgok
               most bőröm alatt égnek,
az eddig simogatott arcok
               most arcodhoz érnek,
s mert eddig embert is bántott már e kéz,
— most arcodhoz ér, s önmagába néz.

Ha már a szavak bennünk néha elégnek,
nagyon kell érezd,
                 hogy süt,
                          simogat,
                                 duruzsol
a kéz.

Lutra Creative Commons License 2020.12.12 0 0 96157

Horváth Elemér

ami sajnálatos

többek között
nem tudni németül
amikor egy trakl-verset olvasol
amely fordításban is gyönyörű

úgy ismerni a plejádokat
mint égitesteket
erato nincs
és aeolus
atmoszférikus jelenség
hinni hogy halhatatlan vagy
s túlélni a verseidet

legsajnálatosabb
    elfogadni a tényeket
    amikor a valóság csodálatosabb

Lutra Creative Commons License 2020.12.12 0 0 96156

George Trakl

Téli alkonyat

Fémfényű, fekete ég.
Parkok fölé száll a fákra
Rőt viharon át a kába,
Gyötrött, éhes varjúnép.

A felhők sugara jég;
Varjat űz a Sátán átka
Körben forogni hiába;
Lehull hét, és újra hét.

Édes-állott korhadék.
Csőrük tátog a világba.
Házsor sejlik, néma ábra;
Színház: ezer lámpa ég.

Templom, kórház, faluvég
Félve néz a félhomályra.
Összevérzett vásznak árnya
Lepi csatornák vizét.

/Israel Efraim ford./

Lutra Creative Commons License 2020.12.12 0 0 96155

Mándy Stefánia

hangtalanra

hogyan kezdeni folytatást
elvesztve minden kezdetet
kit kérdezni a végtelenről
tapasztalva a végzetet?
egy helyben állva merre menni
mikor az őrfény nem vezet
ki felel itt a kérdezőnek
ha hallja hogy mit kérdezett?

hangolni már csak hangtalanra
akinek nincs is hangszere -
a föld alatt kik hegedülnek?
ki itt maradván egyedülnek
döndül a lét üres tere —
nem járni már naptárkerékkel
egybeoldódni kék a kékkel
induljon illés szekere

Lutra Creative Commons License 2020.12.12 0 0 96154

Bogdán László

Feldobott fémpénz

feldobott fémpénz életek
pörögnek így s a gondolat
feldobom magam nézzetek
s ne mondjátok hogy nem szabad

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.12 0 0 96153

Ady Endre: Jönnek jobb napok


Jönnek majd jobb napok is
S egyszer
(Be jó lesz, ki megéri)
Torkig a förtelemmel
S emlékezve
Megállítjuk
A gonosz széditőket,
A tegnapi időket.


És csöndesen megkérdjük:
Milyen halált akartok,
Buta és elnyűtt
Régi, ostoba kardok?
Egyszer,
Tele emlékezettel
Még kérdezni is merünk:
Jönnek még jobb napok is.

Lutra Creative Commons License 2020.12.11 0 0 96152

Szöllősi Zoltán

Ne költözz el

Ne költözz el tőlem tiszta ének
Ne hagyd még kihűlni nyári fészked
      Helyedre ne hulljon hó
Bár megőszült már életem lombja
Vagyok magát szétszóró bolond fa
      Talán varjúnak való

Bár táncolni végül Lear királlyal
Jobb volna dobálni magam sárral
      És végleg megbomolni
Tépeti lelkem asszony-ármány
Udvaron lepedőt tép az ártány
      Országom rongyos holmi

Mikor volt éjszaka mikor nappal
Ördög állt mögöttem vagy arkangyal
      Hiába hátralesni
Cserélgette helyét Nap a Holddal
Mikor szólt királyi vagy bolond dal
      Nem figyelt arra senki

Amim volt nagy kár volt szórnom könnyen
S örömömben hullajtanom könnyem
      Száraz most sírásom is
Homlokomon hideg ősz ül s gőzöl
      Űr sarjad a vágott rózsatőről
Világgá bokrosodik

Lutra Creative Commons License 2020.12.11 0 0 96151

Sárándi József

Népmese

               Aki az igazságért harcol,
               rájön, hogy nem létezik.

Amint győz a legkisebb fiú
s megszerzi a királyságot
hanyagolni kezdi népét.
Hatalma „csak” arra jó,
hogy hűbéres udvaroncostól
tollassá tegye önmagát,
s leszámoljon
a puszta létükkel szemrehányó
függetlenekkel.
A tehetséges független:
veszélyforrás,
mert szédelgéseihez
eszközként föl nem használható.
Életével ír
egy történelemkönyvet,
melyet ugyan
soha nem fognak tanítani
az iskolákban,
de szájhagyomány útján terjed,
mint a népmese.
(Egyik tesz hozzá,
a másik elvesz belőle.)
Stílusával azonban
lényegre tör.
A csak alkotmányosan
szabad többség
örökös vágyakozását
jeleníti meg,
az ehető, iható, ölelhető,
lakható, hihető
és élhető szabadságról
itt a földön.

Lutra Creative Commons License 2020.12.11 0 0 96150

Szepesi Attila

Bolondország

Világvégi Bolondország,
ne keresd a szélét-hosszát;
történelme mulatságos,
magamagával határos.

Vize posvány, hegye domb csak,
zöldje nadragulya-gvom csak.
Álma ködlő, kincse talmi
vásárfia, csempe holmi.

Népe ebek alá butul,
farkasok közt ebül tutul.
Reménytelen ordasodva
tapos vásott sárkányfogra.

Hiszi, megáll egyetlenül,
sipistáktól erényt tanul,
kupeckedne ügyetlenül,
holott nyüzsög agyatlanul.

Kincstartója pokol-márkás
ebugatta hamiskártyás
Szentje csélcsap rendőrbiztos,
megváltója Ántikrisztus.

Nap süt éjjel, Hold meg nappal,
a fohász itt: mese habbal.
A jövőt meg, ami késik,
diadalként kőbe-vésik.

Dicső ország Bolondország,
vigassága: veszett kórság.
Ami ósdi, az az újság,
a barátság háborúság.

Álmos ura roncs mihaszna,
lötyög rajta róka-maszka.
Mágus állán száraz kapor,
talpa csórók csontján tipor.

Aki inna, nyeli üsttel,
arcát keni véres mázzal,
dögön dúskál keselyűkkel,
indulója borús gyászdal.

Prófétája nyüzge kontár,
papja böllér, bölcse bankár.
Kegyosztója kancsal hóhér,
jeligéje: kár a szóér'.

Patkányvész jön, sáskajárás,
nem múlik a csodavárás.
Örökös a hókuszpókusz,
ártányokkal dagonyázás.

Unalmas itt járni-kelni,
jós-igéket vissza nyelni,
rossz bicsakkal ebet nyúzni,
sakál-lutrin sorsot húzni.

Éji utcán görbe árnyak,
vége nincs a maszkabálnak.
Elég itten megmaradni
Bolondország bolondjának.

Lutra Creative Commons License 2020.12.11 0 0 96149

László Noémi

Hajnali vers

Még óvakodva lép az ébredés.
Vékony kezét kinyújtja, várom.

Magasra nő a félelem
a láthatáron.

Felleg hajol fölém,
ma éppoly nincstelen;

ha szólna, érteném,
lassan megismerem,

ahogyan téged,
a legutolsó fedezéket.

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.11 0 0 96148

Juhász Gyula: A távozó

 

A tűnő ifjúsággal messze mennek
Az örömök és búcsút énekelnek,
Mint ősszel a fecskék, a költözők.


Elszálló évekkel szállnak tova
A vágyak is s nem térnek meg soha,
Mint darvak, melyek a tengerbe vesztek.


De alkonyatkor a nyugati ég
Rózsásabb és szelídebb a vidék,
Az életem rónája is kitárul.


És szeptemberben tarkább lesz a lomb.
Így szépülnek meg hervadt bánatok,
Így nézek vígan őszi csillagokba.

Pannika127 Creative Commons License 2020.12.10 0 0 96147

 ADY ENDRE

A HATALMAS TÉL    

 

Törvénye van a Nyárnak
S nincs törvénye a Télnek:
Nyáron némák a faluk,
Télen pedig kótyagosak,

Összevissza beszélnek.

 

Fázón átüzengetnek,
Jéggel, hóval borítva:
»Hé, szomszéd, most mondja meg,

Szeretem a más titkait,
Van-e valami titka?«

 

És szólnak, üzengetnek
A kis faluk így télen.

Szeretik egymást nagyon
S hófedeles házaikat
Ki-kitárják kevélyen.

 

És mindent elárulnak

A hó alatt a falvak:
A kis falusi erőt,
A sok mihaszna életet
S a nagy téli hatalmat.

 

S ha jön a Nyár, szégyenli,
Hogy megbotlott, megcsetlett:
Nyáron néma a falu,
Titoktartó s az emberek
Dolgoznak és szeretnek.

 

Dolgoznak és szeretnek,
Némán, izzadva, félve
És százszor szent titkaik,
Melyeket megszentelt a Nyár,
Bedobálják a Télbe.

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.10 0 0 96146

Babits Mihály: Halovány téli rajz


Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz, édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat.


Gyere, édes, az ablakhoz,
tekints szét az udvaron!
Nézd, a friss, a lágy, a vaskos
szőnyegen még semmi nyom!
Csak a kis szolgáló lába
rajzolódik halavány,
s elvész, mint a Szaharába
egy zarándok karaván.


Szalma közt fagyottan áll a
kert füzes mélyén a kut
intve dermedt jégszakálla
hogy az év, mint óra, fut.
Jertek apró, jertek sűrű
pillanatok pelyhei
jobban mint e szalmagyűrű
szívünk kútját védeni.


Milyen furcsa füstünk árnya
a túlsó tető haván:
mintha távol emlék szállna
rokon szívbe tétován.
Ki gondolhat ránk e csöndben,
míg körülvattáz a hó?
Titkos lánc nyúl át a földön
összekötve aki jó.

Pannika127 Creative Commons License 2020.12.09 0 0 96145

Kiss Tamás

Téli ág

 

Figyelj csak arra a kis ágra,

azon előbb egy cinke ült.

Míg szóltam néked - s te oda - 

néztél - a madár elrepült.

Nem láttad, csak a téli ágat,

ahogy utána remegett,

havát hullatta, fájt neki,

hogy elrepült... S ő engedett.

 

Szerettem volna mondani:

lásd azt az árva ágat ott,

hogy integet a semmiben,

kit előbb madár ringatott.

Ilyen vagyok, ha a kezem

elengedi a kezedet.

Csak leng tovább, míg meg nem áll,

mint akit senki sem vezet.

Lutra Creative Commons License 2020.12.09 0 0 96144

Kodolányi Gyula

Ami fennmarad

Ezren írunk, s jó, ha egyetlen vers marad fenn,
ha unokáink nyelvében fészket rak egy mondat,
s egy felfénylő sorban tovább él a pillanat,
szavaimban átszellemül hajlatod. Jelet

hagyni, az is hajt, persze. Hagyni magunk után
jelet valakinek, akiben majd kigyullad.
De ez mind csak utólag tűnik fontosnak,
mikor a reggelre visszanéz a délután,

s oldozza a múlt gubancát. A jelen más.
Önfeledtség, hiány, televény, sóvárgás.
Innen indul a vers: útját terelgeti

ezer vonzás, holtak parázsló jelei,
hiúságok, nagyobb sejtelmek. Minden nap
ily kusza: innen sarjad, ami fennmarad.

Lutra Creative Commons License 2020.12.09 0 0 96143

Tamás Tímea

Címzett maradjon ismeretlen

úgy kívánom neked hogy lehess
magadé hogy zuhanjon rád az
az idő amit már nem kell
meg- be- és felosztanod apró kockákra
hogy lehess társa a nappalnak az
éjszakának a betűnek a számnak
úgy kívánom neked a fényt a
szabadságot az álmot úgy kívánom
hogy mindent mindent egyszerre
kapj meg és légy boldog főbérlője
- ha tulajdonosa már nem lehetsz
mert nem lehetsz: egy pisze
orrnak egy simogatásnak egy
zölden felnyíló szemnek egy
vágynak - mert úgy kívánom
neked hogy megkapod és akkor
azon az éjszakán rádszakad ...

másnap összeszedik a cserepeket

halkabb_on Creative Commons License 2020.12.08 0 0 96142

Faludy György: A fák

 

A fasorokban kiirtják a fákat,
nehogy fejünkre dőljenek,mivel
rohadnak mind. Mily kár, hogy ember, állat
helyett a fák s virágok kezdik el


a kihalást. Ha mi jönnénk elsőknek,
tennénk valamit. Vajon nincs elég
kacat a boltban már minden vevőnek?
nem hallhatunk este több jó zenét


házunkban, mint Bach egész életében?
termett-e ennyi pénz meg ital régen?
nincs-e kocsija majdnem minden háznak,


hogy gazdája kedvére furikázhat
a lég szennyében? És ugyan mit bánja,
ha ebbe fullad bele unokája?

Pannika127 Creative Commons License 2020.12.08 0 0 96141

Kiss Tamás

Elfelejtett szavak

 

 

Csak titeket kereslek,
kimondhatatlanok.
Nem alszom sokszor éjjel,
sírok miattatok,

 

mert amit mondanék is,
csak elejtett falat
nélkületek, ti kedves
elfelejtett szavak.

 

Már azt hiszem, azért – mert
titeket elhagyott –
lett néma, aki néma
és hallgat a halott,

 

s azért fúl el a lélek,
mire a szánkhoz ér
s mint seben át belőle
azért hull, hull a vér.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!