Szeva Léda
egyéb nyavalyáim miatt csak olvastam, de itt vagyok.Jól elhaladtatok, ami azt illeti, majd a cégben(ott gyorsabb )kimentem, és végigolvasom.
Röhelyes, de már kezdem látni, hogy "magad uram, ha szolgád nincs!"- komolyan mondom, ha túl leszek ezen, tanácsadás topicot nyitok.Nekem már újat nem mond senki, vagy ha igen, az festi magát :-)
Én beleolvastam...szegény. Ilyenkor szégyellem magam.Nekem él a gyerekem és egészséges...És itt nyavalygok!
Na, én már megint akkor szánalmaskodok itt, amikor a kutya se. Lehet, hogy ide szórakozni (is vagy főleg) jönnek emberek, de érdemes belenézni a "meghalt a gyermekem" topicba...Azt hiszem, én most egy időre befogom a számat...
Gep01, bocs, nem akartam cinikus lenni. Valahol furcsállom is, meg nem is. Az én sarjam is olyan, hogy meglepően kreatív és vannak témák, amikben simán lefőz. De mondjuk itt nem a klasszikusokat értettem. Fene tudja, ha én összebútorozok egy palival, nekem az kell, hogy velem egy dimenzióban éljen. Ne azt hallgassam, mi volt az isiben, hanem, hogy mekkora barom a főnöke, és hogy lakásra gyűjt, meg nyaralni megy.
..... Kellene, hogy legyen. Tudom én azt! Az összes elvárásom kimerült a következőkben:
1. Tanulj
2. Vidd ki a szemetet
3. Mosogass el magad után
4. Adj a házidögöknek enni néha
Konyec filma. Ennek se tett eleget. Bezzeg pacákov vigyorogva meséli, mily rendszerető és szorgos. Heh. Érdekes. Nekem max akkor sikerülne, ha egy szatyornyi New Yorker cuccot himbálnék az orra előtt, mint a hammelni patkányfogó a fuvoláját, hátha arra ráharap.
Kedves Nagyérdemű! Tisztázzunk pár dolgot (de előtte köszi mindenkinek, érzem az együttérzést):
tehát- ahoj Poplacsek és a Plakátfiú nagy igazságai következnek: (szonzoredbáj a Nagy Popopotámusz és Barátom, Bonca)
- a szeretetemet nem próbálom cuccokkal pótolni. A haját szoktam simogatni, amikor alszik, mert akkor hagyja. Mert szeretem.De tüskés, és csak ilyenkor hagyja. Valóban agyon dolgoztam magam (a párom is) építgettük a szaros karrierünket, és bár bejött, most mégis fenomenálisan fosul érzem magam! De. Más szülők még többet gályáznak. És azoknak még pénzük sincs erre-arra. Azoknak miért nem lesz vadóc a kölke?! Családterápián családok vesznek részt.És ő nem hajlandó eljönni. Ketten semmire sem megyünk, a házasságunkkal semmi gáz! Még...
Pszichomókushoz is csak azért mentem el, mert képtelen voltam az idegtől aludni, meg ÉLNI, és kaptam kis turbópasztillákat (már nem szedem, mert nem akarok rászokni), hogy embernek érezzem magam. Nos?
menj el (előszőr egyedül) családterapeutához. minél előbb.
mondonám hogy érzelmileg elhanyagoltátok a gyereket (sok munka), de egyrészt nem vagyok gyakorló pszichológus, másrészt nem ismerem a pontos körülményeket
egy gyermekpszichológusnak már biztos akadt dolga ilyen problémával, szóval fog tudni segíteni, de ha nem is, akkor is megér 1 próbát
(az nem pszichológus, aki azt mondja neked kell feldolgoznod, hogy lecsúszik a gyereked)
első körben semmi esetre se vidd magaddal, ne tílsd el a pasitól, és pontosan azt csináld amit mondtál, biztosíts neki biztos érzelmi hátteret, hogy bármi történjék is, bármi a világon, rád mindig számíthat, hozzád mindig visszamehet
a 80-as években volt egy magyar újhullámos zenekar mely ezt a témát az alábbiak szerint énekelte (a zenekar nevére nem emlékszem):
erzsike
nagyon szeretem az erzsikét
nem is adnám oda semmiért
mindent megtennék a két szép szeméért
de hát a családjában is meg kellett
a dolgokat beszélni
az erzsi azt mondta nincs mitől félni
így hát kiöltözve szépen
nagy bátran elmentem
de minden másképp lett
mint ahogy képzeltem
jó napot kivánok az erzsit keresem
milyen ügyben keresi az erzsit
hát a járás, a tanács
nem mondta az erzsi hogy jövök
de mondott vaamit hogy jön valaki
engedje meg hogy egy kis édességel kedveskedjek
erzsi mondta hogy szereti
jaj nem kellett volna mert cukros vagyok
na csukja be az ajtót mert fütünk
hát idefigyeljen fiatalember
az erzsi 17 maga meg 27
úgy hogyhát sok az a 10 év viszontlátásra
de a járás és a tanács
sok a tíz év, ne akarja hogy olyat tegyek
amit magam is megbánok
akkor viszlát, kezit csókolom
igyhát tiltják tőlem és én ígycsak
nagyon ritkán látom
akkor viszont az enyém lesz
már nem is bánom
...
refr.:a kedvéért még tán el is válnék
Vegigolvastam a topicot.
Most sajnos nincs sok idom hozzaszolni, de ez egy igen fontos tema! Csak sok csaladba rahagyjak, nem csinalnak belole ugyet. Egyik ismreosom lanya igy tette tonkre magat. Neki engedtek hogy a fickoval legyen, de a ficko fel ev utan megunta es ejtette. Pedig elotte nagy volt a szerelem, magam is lattam. A lany meg azota is teljesen szet van esve, pedig ennek mar majd fel eve. (a lany 14 volt a ficko 21). De szerintem nem csak a kor szamit. Es majdnem hogy midnen eset egyedi, nem lehet errol atlalanossagba beszelni.
(Megjegyzem, en nem a szulok koze tartozok, jomagam 19 eves vagyok, de mar eleget lattam az eletbol, es ha lehet azt mondani a gondolkodasom meroben elter egy "atlag" 19 eves sracetol.)
A topicindító megmondta: megvárja, míg 16 lesz. Na ezzel sem értek teljesen egyet, bár a kitartását baromira becsülöm. Ok:
- két évig mit fog csinálni ifjúi gerjedelmével? Cölibátust fogad? Vagy addig himihumi másfelé?
- És ha két év múlva a lányzó a képébe röhög, hogy tedd a pocra a cölibátusodat haverem, mert tegnap olyat subidominóztam a Bélával, mint állat? Megutálja a nőket egy életre-jogosan-asszem.
- Tegyük fel, megvárja, éljenhurrá. Össze is jön. Feltételezzük, hogy az a lány be fogja érni ezzel a palival évekig? nem hajtja majd a kíváncsiság? (mellesleg van ilyen is, MÉG látom, hogy működik!)
Hali! A pszichológus pont azt magyarázza, hogy nem lehetek a barátnője, ez hülyeség. Most akkor? ....Mert én eddig azt hittem, az vagyok. Persze ez a szó legszorosabb értelmében nem is működhet soha. Én se mondanám el anyámnak, hogy a szomszéd Dezső így meg úgy. Fura lenne.
hogy egy kislánynál keres lelki vígaszt, Számodra csak kislány! Elvégre tényleg a lányod és még szeretnéd kislánynak látni, de ő már nem érzi magát annak, mégha Te úgy is gondolod!
Emiatt is nem tekint teljesen partnerének mostmár, mert ismer téged, ismeri a gondolkodás-módodat és tudja, hogy milyen reakciókat válthat ki benned az, ha előáll bármilyen fajta partnerkapcsolattal. "Sajnos", el kell fogadnod azt a tényt, hogy a Te kislányod felnőtt már és számodra mostmár nemigazán az anyuci szerep vár, hanem inkább egyfajta barátnői státusz. Ha úgy próbálnál inkább hozzá közeledni, hidd el, jobban tudnál rá hatni apró terelgetésekkel!
Én szélrózsáztam egy ideig, most egy picit ráhangolódom a nyárra. Inkább annak örülök, hogy egzisztenciális tekintetben legalább iszonyú nagy szerencsém van. Valamit valamiért. De ez már offtopik :)
