"Izidorunk valószínű a 633-as toledoi zsinaton a 61 spanyolországi püspöktől hallott a "bessi"-kről."
Az alternatív hipotézis az az, hogy olvasta a felsoroltak valamelyikét vagy mást.
"De 1859-ben Dr. Érdy János, amikor megjelentette az "Erdélyben talált viaszos lapok tanulmányát", még nem volt nagy finnugrászkodás, legalábbis mértékadó körökben."
És? A viaszos táblákon az állt, hogy "mi bessik vagyunk a besenyők"?
Tényleg nincs oda irva magyarul.
Ha a bessi-t időben finnugornak minősítik, akkor már régóta ott virítana a Finnugor őstörténet forrásaiban...
De 1859-ben Dr. Érdy János, amikor megjelentette az "Erdélyben talált viaszos lapok tanulmányát", még nem volt nagy finnugrászkodás, legalábbis mértékadó körökben.
Izidorunk valószínű a 633-as toledoi zsinaton a 61 spanyolországi püspöktől hallott a "bessi"-kről.
Szerencsénkre...
Egyébként kössz a listát, felveszem őket is a biztos hamisítók listájára. (Strabon, Ammianus már nem érdekes)
Én fordítva kezdenék hozzá. Tényleg nehéz az egyik hamisat a másik hamishoz hasonlítani, de egy relativ időrendet lehetne készíteni, amely segtségével a Widukind, és Beda féle hamisításokat ki lehetne emelni. És nekünk pont arra van szükségünk, hogy a 650 és 1050 közötti történéseket leellenőrizzük, és a hamis forrásoktól megyzabaduljunk.
Amit Anonymus esetében remekül megértettél. Nem mindegy, hogy I.Béla "jegyzője" vagy 1350 utáni humanista.
"Sallustius egy pompás téma, hogy észrevegyük, igenis létetett ilyen történetíró, akivel az abbreviátorok (folyamatosan 70-72 személy működött a kurián) csúnyán visszaéltek."
Ez az új hullám?
Tehát akkor létezett Sallustius történetíró, létezett Tacitus történetíró, stb., de egy művük sem maradt fenn, hanem minden annak tartott mű hamisítvány.
Ha viszont minden egyéb latin művet elvetsz, mint hamisítványt, akkor honnan tudjuk, hogy egyáltalán volt Sallustius nevű történetíró, volt Tacitus nevű történetíró, stb?
Arról nem tehetek, hogy összetéveszted az 500 évet "a mintegy 500 idézet antik szerzőktől" fordulattal.
"elásott néhány papíruszt Alexandriában"
Csak nem a "joghurt háborúból", hanem egy Historiae nevű töredékesen fennmaradt műből...
Egyébként az író korát figyelembe véve, művei éppen elégnének Ceasar Alexandriai látogatása idején...
Még mindig nem érted,hogy én nem ellenség, hogy én nem Fomenko vagyok, aki azt állítja, hogy nincs antiquitás, nincs Róma csak Város van, amely -orosz lévén - Konstantinápoly, és Jézus, ha egyáltalán létezik akkor a 11. században.
Én azt állítom, hogy a keresztrefeszítés Tibérius 18. évében AD 227 ápr. 19-én történik
Sallustius egy pompás téma, hogy észrevegyük, igenis létetett ilyen történetíró, akivel az abbreviátorok (folyamatosan 70-72 személy működött a kurián) csúnyán visszaéltek. (Nem montecassinoi ügy...)
Azt is elfogadom, hogy a 15. században tömegével létezett olyan Bizáncból 1204 után elrabolt görög nyelvű papirusz, de pergamen is amely azóta megsemmisült, sőt átíróik direkt megsemmisítették.
Miért baj, ha nem kedvelem a Wieland szerű egyedeket: "Nagyon keveset tudunk életéről [Sallustius], ne is foglalkozzunk vele, hanem ahhoz tarsuk magunkat, amit hátrahagyott számunkra."
Ha akarod átvehetjük Jugurtha háborúját mert Nomádia különösen csipi a szememet.
"Szórakozik velünk az a szemét humanista! A pofánkba röhög!"
Megvan az oka a vidámságra, hiszen még az a húzása is bejött, hogy elásott néhány papíruszt Alexandriában, hogy 500 év múlva jobban bevegyék a hamisítást.
Biztos megért neki egy vagyont ez a szívatás. :)
"Ti pedig boldogan olvassátok, és a tanulmányok ezreit, irogatjátok Persze kényelmes dolog, hiszen az elődök nyomdokain haladva akár akadémiai lev. tagság is elérhető, ami már szüret..."
:)))
Milyen tanulmányokat irogatok én?
Éppúgy amatőr vagyok, mint te. :)
Miért nem ismerhették a 14/15. századi Tacitus nevében iró(k) Sallustius "Kumisz/Kefir háborúját Nomádiából" (Még egyszer nézd meg az ógörög szótár megfelelő szavát) Őt a 14. században alkották.
Szórakozik velünk az a szemét humanista! A pofánkba röhög!
Ti pedig boldogan olvassátok, és a tanulmányok ezreit, irogatjátok. Persze kényelmes dolog, hiszen az elődök nyomdokain haladva akár akadémiai lev. tagság is elérhető, ami már szüret...
Aki elhajló, azt meg az egyetemről is kihajítják. Ilyen egyszerű!
A Pantheon topicban Kétségbe vontad az alábbi papíruszrészlet hitelességét és az ezzel történő datálást.
"G(aio)8 S[allus]tio ˇ Crispo ˇ L(ucio) ˇ Lentulo Scipione co(n)s(ulibus)"
Én akkor ezt találtam:
"27 L. Calpurnius Piso M. Licinius Crassus Frugi
suff. P. Cornelius Lentulus C. Sallustius Passienus Crispus"
Ami itt most érdekes, az a "C. Sallustius Passienus Crispus" név.
"Caius Sallustius Crispus", a rómaiaknak előtt nagy tiszteletnek örvendő történetíró volt. Sok későbbi iromány hivatkozik rá. Te kitalált személynek tartod, műveit újkori hamisítványoknak.
Kerestem, hogy ez az évtizedekkel későbbi név milyen kapcsoltban áll vele.
Érdekes volt a lelet.
Nem más, mint Tacitus írja: :)
(Annales, Liber 3)
[30] Fine anni concessere vita insignes viri L. Volusius et Sallustius Crispus. Volusio vetus familia neque tamen praeturam egressa: ipse consulatum intulit, censoria etiam potestate legendis equitum decuriis functus, opumque quis domus illa immensum viguit primus adcumulator. Crispum equestri ortum loco C. Sallustius, rerum Romanarum florentissimus auctor, sororis nepotem in nomen adscivit. atque ille, quamquam prompto ad capessendos honores aditu, Maecenatem aemulatus sine dignitate senatoria multos triumphalium consulariumque potentia antiit, diversus a veterum instituto per cultum et munditias copiaque et affluentia luxu propior. suberat tamen vigor animi ingentibus negotiis par, eo acrior quo somnum et inertiam magis ostentabat. igitur incolumi Maecenate proximus, mox praecipuus, cui secreta imperatorum inniterentur, et interficiendi Postumi Agrippae conscius, aetate provecta speciem magis in amicitia principis quam vim tenuit. idque et Maecenati acciderat, fato potentiae raro sempiternae, an satias capit aut illos cum omnia tribuerunt aut hos cum iam nihil reliquum est quod cupiant.
(Borzsák István ford.):
"Az év végén távozott az élők sorából két jele férfi, Lucius Volusius és Sallustius Crispus.
...
A lovagrendű családból származó Crispust Gaius Sallustius, a római történetírás dísze, mint nővérének unokáját, örökbe fogadta."
Azért ismerd el, hogy érdekes helyzet.
A nemlétező Tacitus humanisták által hamisított művében szerepel egy "jeles férfiú" neve, akit a nemlétező Sallustiussal áll kapcsolatban, akit Tacitus ráadásul híres történetírónak nevez.
Ez még mind lehetne összehangolt humanista kitaláció, de aztán Alexandriában papíruszokat találnak és az egyiken éppen a "jeles férfiú" nevét viselő consul szerepel.
Micsoda véletlen!
(lehet, hogy a consul nem a Tacitusnál szereplővel azonos személy, hanem annak a fia, ezt nem lehet tudni ebből, de most itt ez közömbös)
"latin szó is"
Csak az a kérdés mikori. Finály szótára a germani kapcsán hatalmas néptörzsről beszél a Rajnától a Visztuláig, ami lerontja hitelességét.
A francia nem is germánnak mondja a németet, pedig Nagykaresz kapcsán én elvárnám tőlük...
Strabón nagyon sok nagy marhaságot hord össze.
Ami meg nem marhaság, az még rosszabb: földgolyó, Afrika körülhajózása...
A germanus latin szó is. Jelentése (édes)testvér, és van a "valódi" jelentése is, ahogy Strabon írja.
Spanyolban fenn is maradt a szó, a ma is rendesen használt hermano=testvér szóban.
Franciában is fennmaradt a "cousin germain"="(első) unkokatestvér" jelentés.
Más kérdés, hogy a germánok ebből kapták-e latin nevüket, vagy csak véletlen egyezés.
Végsősoron valakinek csak ki kellett találnia a germánokat. De, hogy az a GERMANICUS érem alapján történt egész biztos.
Van azért egy más ösvény is, de az nagyon zavaros;
Strabón:
Hetedik könyv/I./2
Mindjárt a Rhenuson túl a kelták mellett keleti irányban a germánok laknak... kevéssel különböznek a kelta fajtól.
Véleményem szerint a rómaiak éppen azért adták nekik ezt a nevet, mivel tőrőlmetszett, valóságos galloknak akarták őket mondani; a germanus szó ugyanis a rómaiak nyelvén 'tőrölmetszett,valóságos' jelentésű.
Szerinted milyen Istennek, Isteneknek áldozhatott Augustus császár?
Hallhatott-e már a siratófalról?
Sutonius, Az isteni Augustus, 67. old.
"Azt mondják, annyira leverte ez az esemény, hogy hónapokon keresztül nem vágatta haját és szakállát, fejét az AJTÓFÉLFÁHOZ verdeste...
A római villákban közismert volt a faajtó, kilinccsel, meg zárral! Sajnos a fa elkorhadt, és csak a márvány igazolható utólag...
"az idézetek nem pont ezekből vannak."
Nehogy lyukat beszélj már a hasamba, hogy ami nem maradt fenn csak Orosiusnál az az igazi, amit meg Boccaccio, Bracciolini, és Cusanus (igen három különféle személy, amely a stílusból megállapítható) alkotott, azok meg hamisak.
Orosius összes fennmaradt kéziratában utólérhtő Suetonius, vagy csak a későiekben?
Mert nem mindegy...
Lehet, hogy irtad már, de melyik császár életrajzot használja?
Tegnap a kitalált középkorban 1150-re taksáltam Suetoniust, a helyszin Montecassino...
Ebben a topikban is megteszi a kétsoros Tacitus kőfelirat... De lehet tőlem bronztáblácska, esetleg a viasztáblából megmaradt átkarcolódott fatábla is. Minden megoldás érdekel...
Elfelejtetted akkori válaszomat...
Ezért képes voltam Rómába utazni és megnézni a helyszínt. Mivel a Colosseum egy domb oldalában (alján) helyezkedik el, és mivel azt is állítják, hogy kőbányának használták, megértettem miért nem találta meg Petrarca.
Én még nem tartok ott, mint Fomenko...
Az ókori latin irodalmat vonom kétségbe, lassan szőröstül-bőröstül...
"Tudsz arról, hogy régi római térképvázlattal a kezében Petrarca nem találta meg a Collosseumot?"
Nesze, egy friss hír.
Most találták meg a harmadaik legnagyobb ismert római amfiteátrumot Cordobában.
Egy autóparkoló építése közben. :)
Azért ezek a nagyfarkú humanisták messzire számított hamisításokkal operáltak. :))
http://www.abc.net.au/news/newsitems/s954866.htm
Roman 'gladiatorial combat' site unearthed in Spain
Archaeologists in the southern Spanish city of Cordoba have uncovered the third-largest known Roman amphitheatre measured by ground surface, after Rome's Colosseum and Carthage in Tunisia, municipal authorities said.
The elliptical site is 178 metres at its widest point, just ten metres less than the Colosseum which was built 40 years later.
"With an estimated capacity of 30,000 to 50,000, it was built for gladiatorial combat during the reigns of emperors Claudius and Nero in the first century, some 50 years after Christ," Desiderio Vaquerizo Gil, professor of archaeology at the University of Cordoba said.
Mr Vaquerizo said the site was ransacked at some point between the fourth and seventh centuries before Arab forces conquered the southern region of Andalusia early in the eighth Century.
The ruins first came to light last November during construction of a car park at Cordoba's University of Veterinary Science but only now has it become clear that the site is a major find.
Various epigraphs have also been discovered, including the largest collection of gladiator epitaphs known outside Rome, as well as references to a gladiator school, the only one known to have existed in the Roman province of Hispania, according to Mr Vaquerizo.
Of the original site only four to five metre-high sections of wall remain from their original height, which experts estimate at between 15 and 20 metres.
The discovery of the amphitheatre comes as the latest in a series of significant finds over the past decade, which include a circus and a theatre, as well as thermal baths and Roman houses decorated with mosaics.
Cordoba was already prior to those findings a UNESCO world heritage site thanks to its Arab-Andalus architecture and its Mezquita, a mosque converted into a cathedral.
Cordoba University, which is to hand over stewardship of the Roman sites to the city, now plans to create an archaeological park with the aid of the municipal authorities to showcase the finds.
De a többi kézirat ennél csak rosszabb volt.
A kritikai kiadást Mommsen egyébként sem kéziratok alapján készítette, hanem nyomtatott kiadások alapján.
Az első:
PEUTINGER, (mond a neve valamit neked? Régiségkereskedő, ókori térképimitátor.)Getica, Augsburg 1515.
A második:
Rhenan, Romana és Getica, Basel 1531.
