Valszeg minden kutya rendelkezik humorérzékkel, illetve úgy kell őket nézni és a legszórakoztatóbb lények egyikei. Azt viszont megerősitem hogy a Bassetten az átlagnál többet lehet vidulni, vagy hajattépni.
Bizonyos szempontból a kinézet is fontos, egy öreguras /snaci/ vagy egy filozófus /Basset/ amint éppen papucsot lop, asztalt pakol vagy szőnyegre gyurmázik a legvidítóbb látványok egyike. De gondolom a többiek is tudnának egy-két jó történetet.
Írjon mindenki a kutyájáról 4-5 jó történetet ami kitesz egy fejezetet és adjuk ki könyvként.
PP! megint kibújt belőlünk a TK!:O) Megyünk kutyapolikusnak!
Dog-dögOmbudsman???:-DDDD
A basset hound - állitólag egy nyugis kutya (bár amiket itt a Fórumon most olvastam róla - nem is olyan biztos) viszont rendkivül mulatságos. A lányom, aki most fog elköltözni a belvárosi kis lakásába, úgy gondolta, hogy neki ez a legmegfelelőbb dög, főleg a tupírozható füle miatt.- Most már sikerült lebeszélnem róla:O) Pedig biztosan kitörő sikere lenne a Ráday utcában egy babakocsiban sétáltatott kuttyal - mert cipelni nehéz:O))
Kiskutyiknak TENA betétet!!!! - depiknek tenabetétes kuttyot!!!
Milyen szép lenne a világ.
Amit írsz, az orvosilag teljesen "tiszta" - természettudományos csatornákon már hallottam a kutyócák antidepresszív hatásáról. Csak az kórság benne, hogy közgyógyra még nem műxik a dolog. Bár próbáltam már kollegámnál Sir Archibaldnak TENA betétet iratni, de ehhez TAJ szám kell:-DDD Végső soron alakítani kéne egy dog-dögOmbudsmant, ki kiharcolhatná az ügyünket. A skorpióm, mikor átment a túlvilágra, nem "molekuláris" szinten kapta a vízet, meg CT-ztettem, majd a filmet elküldtem Port Louisbe, hogy nálunk olyan fejlett az egészsgügy, hogy még a skorpiókról is készül "postumus", teljesTest-CT:-DDD
A basset hound az a kis kutya, melynek nagy lógó fülei között bánatos tekintet honol? Ha az, nagyan aranyos és kedvesen bamba kutyóca. Az egyik haverom szomszédjának volt egy ilyen kuttyája, kinek csipesszel kellett evésnél a fülét a feje felett összecsiptetni, egyébként a füle szívta fel a paradicsomlevest:-DDD Szegény beleesett a kerti fürdőmedencébe, s azóta a mennyekben vaúvaúzik... Hogy kiknek lehet kutyájuk:-((((
Hahahaha!
Méghogy túljársz az eszén:O)))
Régi Scholl papucs meg használatlan csizma?! Mi is kipróbáltuk:O) Ha ellátogatsz az én topicomba, meglátod mit ér. Még szerencse, hogy(legalábbis eddig) csak széthordta de szét nem rágta. A baj csak az, mikor ilyet tesz fulladozom a nevetéstől - a büdös dög meg pontosan tisztában van a helyzeti előnyével (kétszer futja körbe a házat, mire én nekilódulok).
PP szerintem minden gyógyásnak irj föl egy ilyen kuttyot! Ki kéne harcolni, hogyaz OEP is a támogatottak körébe vonja:O)
pl. mániás depresszió : mániás szakaszban naponta háromszor basset hound zsemlyeszinű folttal, depressziósban reggel és délben border collie báránykákkal, elalvás előtt törpe snaci lábra fekve, éjszaka horkoló francia bulldog kosárban:O)))
Szióca asta!
Sir Archibald eszén többnyire túljárok... Azzal kezdtem, hogy az otthon használatos scholl szandálomat felkínáltam Neki, s ráadásul megkapta az egyik fél pár -soha nem használt- rövid szárú csizmámat is. Mégsem ezek a kedvencei, s kiszúrtam, hogy miért, gyermekeim múltjából okosodva: azt a portörlőt kedveli, amit mindig a helyére teszek, vagy a WC pumpát, mit Ő nyúlt le. Volt egy szörme kutyám, amihez sokáig nem juthatott hozzá. Eleinte csak haragosan megugatta, s egyik nap levadászta. Azóta fülénél fogva villámként csattog vele. Ugyanerre a sorsra jutott egy fiaimtól kapott boszorkány baba is, a boszi... A nővérek kiröhögtek, mikor meghallották, hogy ha otthon hagyom, pl. ügyeletben, égve hagyom a villanyt, s bekapcsolva a TV-t is - mondták, hogy a kutya sötétben is lát:-DDD
Az öngyújtóm, sörösdobozok, cigarettás doboz piszkosul érdekli - legszívesebben együtt dohányozna velem. Egyik nap a cigimről kis parázs lehullott, s mikor lenéztem Rá, aranyos pofával bámult rám, s közben ízott az ősz szakálla:-)))
"Most azon gondolkodom, mit csinálhat otthon...."
Légy egészen nyugodt: nem picsog - dolgozik:O))))
Pl: internet csatlakozó - hm - azon szerintem már túl vagyunk
Papucs? Kinn hagytad? Igen! Akkor legjobb, ha hazafele veszel egy-két párat.
Mit hagytál még elől? A könyvedet? Nyugi! A könyvjelződ még egészben van....:O))))))
A kagylóid - na azt remélem elmentetted már:O))
Köszönöm a reflexiókat. Kutyálkodásban nem teljes rutin nélkül kezdtem el áldásos tevékenységemet, ui. gimnazistaként már volt egy ideig pulim. Ez az 50-60 as évek határán lehetett. Ő is az a kutyaság volt, ki időnként farkast játszott, amennyiben égnek emelt pofával vonyított, különösen, ha oboán gyakoroltam /hangszeren:-))/.
Legjobban genetikai örökségét csíptem, miszerint az akkori idők farmotoros Ikaruszait, de a tőlünk távozó vendégeket is terelgette. Rohangált a csigalépcsőn a vendégek körül, kik közül az elől haladók viszafogták a léptüket, a hátul menők pedig szaporázták. Igy 20-30-an is képesek voltak 1 négyzetméteren topogni:-DDD A második szuka volt, törpe uszkár /pudler/. Vele a neurologiai államvizsgámra készültem fel: Éjjel szerettem tanulni, mert akkor csend, nyugi volt. A kisaszony látta az ajtón át kiszűrődött fényt, igy háttal odaült az ajtóhoz, s farkát csóválva bekopogtatott. Beengedtem, de kellő szigorral figyelmeztetve, hogy csak a földön sumákolhat! Néhány perc múlva perifériás látásommal észleltem, hagy a kanapén fekszik, szakállát szigorúan a heverőn tartva, alvást, szendergést színlelve. Valamivel késöbb a pofája az ölemben nyugodott. Csak akkor pipultam be, mikor, ha már unta az egyik fejezetet, lapozott:-DDD A másik,
Raunival kedvenc történetem az volt, mikor szopornyica kapcsán gyakran sétáltam be az Állatklinikára. Megvizsgálták, kapott oltást, de a végbélen keresztüli hőmérőzés annyira megviselte az ártatlanságát, hogy a következő napokban "herpeszállásban" kellett bevonszoljam. A csúcs az volt, mikor felvették a kisállatok belgyógyászatára. Szobatársai voltak egy asthmás agár, egy bandzsa macska, s egy kakas. Az egyik napon hallottam a referálást, mikor egy tanársegéd referált az adjunktusnak, s komoly pofával mondta az egyik a másiknak, hogy "Kérlek szépen, s akkor vakantott":-DDD Hátast csináltam az azon idők szigorlóorvosaként.... Sir Archibaldot unoka hiányában vettem meg, szinte unokapótlékként. A jutalomorientált nevelést ideggyagyászként is tudom, a következetességet is, de a gyakorlatban ez nehéz... Az első bajság,
hogy még nem vettem rá magam a következetes, egy
azon időben elkövetett sétafikálásra, írhattam volna sétefekálást is.. Igy csak odáig jutottam, hogy ha otthon vagyok, s nem a kórodában, akkor észlelem, hogy félelmetes érdeklődéssel szinte "porszívózza" a padlószőnyeget, s ilyenkor kiporoszkálok az erkélyre, ahová természetesen gorillaként követ, s ha itt sikerül pisilnie, kakilnia, óriási simizésben, s jutalomfalatkákban részesül. Szerencsére ezt egyre gyakrabban teszi.
A lépcsőházi szorongását csupán arra vezetem vissza, hogy még kicsi. 1-2-3 lépcsőt az utcán simán leküzd fel- s le egyaránt. Csak ettől a "lépcsőrengetegtől" még fél. A múltkor szemerkélő esőben sétáltattam, s sáros lett. Kínomban egy szatyorba raktam, s abban vittem fel. Teljesen természetesnek tartotta, s kiváncsi pofával kandikált ki a "rengetegbe". A bolhaövet, pórázt, s a fürdetést is elsőre jól tolerálta. Főleg a fürdetést, s azt annyira, hogy mikor én fürödtem, szinte bekéredzkedett hozzámn:-DD Ha rajtam állna ügyeletbe is behoznám magammal, de akkor együtt kéne vizitelnünk, mert seggdugaszként mindenhová követ. Én meg is csinálnám, s szerintem a betegek is csípnék, de az ANTSZ lebarmolna!!! Csak a szörkefével van gondunk, ui. a kefével is játszani akar.
Most azon gondolkodom, hogy mit csinálhat otthon egyedül: reggel az egyik csempét varázsolta le a feredőkádról... Lehet, hogy a boszorkányt vagy a tollseprüvel rohangál 2 sírás-pityogás közepette:-(((
Próbáld meg kifigyelni hogy mikor szokott gyurmázni vagy pipikélni és akkortájt mozgasd, foglalkozz vele, majd irány a természet és addig amíg nem végez fel ne vidd. A dolog után pedig hatalmas dicséret és csodálat had rögzüljön benne hogy mi a helyes.
A lépcsőházban nem jár másik kutya? Lehet hogy a szagok zavarják meg. Félhet még a hangoktól is és a sötéttől is. Középen tedd le és szép lassan fel-le. Szoktasd hozzá, mert sáros időben nem lesz kellemes cipelni, pláne egy felnőtt kutyát.
Nahát, egy ismerős!!!:) Légy üdvözölve a kutyabolondok körében!:O))
Rosszul emlékeztem, mégsem volt snacis topic. Most akkor ezt a hiányt is pótoltad.
Miután tavaly öcsémék óriásról áttértek a törpére, volt alkalmam megismerkedni ezzel a fajtával. Nem mindennapi darab:) Karácsonykor volt vendégségben nálunk, akkor tört ki a családban a kutyaláz. Másnap egész este ültünk a neten és kutyás ismertetőket olvastunk. Akkor találtunk rá álmaink kuttyára és augusztus végén végre elhozhattam. Egy egész hétig voltam vele egyedül a házban.
Mondhatom, a nyár legszebb hete volt. Pedig nem sokat aludtam:) Háromszor is felkeltem éjjel, hogy kivigyem, nehogy szó érje a ház elejét.
Büszke vagyok, hogy csak egyszer hagyta ott a névjegyét,aztán kiszemelt a kertben egy helyet, azóta is ott szoktunk kutyagumiba lépni a rongyhúzás mámorában:O)
Ezt a "fütyifogást" itt is mesélte valaki.:O)) Szerintem már olyan jól bejelőlte a lakást, hogy nem lesz könnyű dolgod. Megfigyeltem, hogy kutyi előbb végigszaglássza a szokott helyeket és csak aztán emelinti meg a hátsó lábát, mikor rálelt a nyomra. Nem tudom ezért-e, de én az első nyomot azonnal Domestoszal felmostam és elbarrikádoztam. Mikor elkezdett szaglászni rohanvást vittem ki. Jól szórakoztunk:O))
Azért javaslom hogy az Oscart akkor osszad ki, mikor először hajlandó megtisztelni egy fát, különben véglegesen rendszersítheted a kanalat:O)))
4 hónapos schnauzerem van. Tökéletes kutya: utcatiszta!!! Több órás séta után szinte marokra fogja a fütyijét, hogy hazáig kibírja. Aztán, ha látja, hogy "kolbászkáit" a Neki rendszeresített kanállal felszedem, schauzeres ugrabugrával, marha nagy büszkeséggel ősz pofáján kisérget, mintha Oscar-díj átadására mennénk. Imádja a füstölt sajtot, banánt, na jó, megeszi az almát is, de kedvence a pénztárkönyvem, számlák, s az internet csatlakozás. Hála Istennek, imádja a nőket, s szerencsére Neki is a csinos hülgyek tetszenek, bár még pici, igy nem oly csodálattal néz rájuk, mint a WC pumpára vagy a WC kefére. Ha elmegy az internet csatlakozás mellett /tudja, hogy tilos még odanéznie is!!!/ hátulról, a farmozgásából is látom, hogy odabandzsít:-DDD
Nem tudom, hogy vagytok vele, de esténként, mikor látom lábamnál aludni, ősz szakállát papucsomra helyezve, s hallom horkolását, egész napi kutyálkodását megbocsájtom. Gondolom azt álmodja, hogy velem együtt papirzsebkenfő hegyeken rágjuk át magunkat.
Kérdésem: Mi a franczért fél a lépcsőháztól? Képzeljétek ölben kell levigyem sétálni ezt a pitbullt!!!
