Hűha. Én ezt mind használom. Nagyon zavar viszont a "másabb", a "de viszont" (utóbbi különösen akkor, amikor az ELTE Mai magyar nyelvi tanszékének vezető professzorától hallom, de ez nem érdekes), meg a gügye becéző alakok (türcsi, telcsi, stb.).
ő- amikor nem személyes névmás, hanem tárgyra utaló mutatónévmás
"A múlt század közepén merült föl az a kérdés, hogy mikor használjuk visszautalásra a személyes névmást és mikor a mutató névmást. Brassai Sámuel polihisztor, akit egyebek között nyelvészként tartanak számon, foglalkozott először evvel a problémával egy tanulmányban, és azt a szabályt állította föl, hogy „Ő személyre, az dologra vonatkozik”. Ma is sokan vannak, főleg laikusok, akik így vélekednek. Nagyon egyszerű és könnyen megtanulható szabály, s az első pillanatban igaznak is véljük, hiszen látszólag már az elnevezés is „bizonyítja”, hogy az ő mint személyes névmás, csakis valamely személy neve helyett állhat. Ebből persze magától következik, hogy minden egyéb (fogalom, állat, növény, dolog) neve helyett csakis az az állhat.
Arany János, aki nemegyszer szállt szembe a nyelvészek légből kapott állításaival, ezúttal is ellenzéki álláspontot foglalt el a nyelvi valóságra hivatkozva, és egyenesen ingerült hangon fordult szembe Brassai papírosszabályával. A Visszatekintés című tanulmánysorozatban (1861) lakonikusan és kategorikusan ezt írta: „nem igaz, hogy az ő csupán személyre, az csupán dologra vonatkozik.” Ehhez hozzáfűzi: „Jól van, tisztelt uraim, de nem sejtik-e, hogy önök e szabálya szerint az egész nemzet rosszul beszél magyarul?” Példákat idéz a népnyelvből, a régi nyelvből, az irodalmi nyelvből és a köznyelvből: „Be van az én szűröm ujja kötve, De nem tudod, rózsám, mi van benne; Túrós tészta, derelye, Egyél, rózsám, belőle; Felszántottam Cegléd utcát ugar gyanánt, Belé vetem a rózsámat búza gyanánt; Vegyen kegyelmed benne (= belőle), amennyit akar… Úgy ada felesége egyet az étekfogónak belőle” (Cserei); „Benne termő férgek erős gyökerit megőrlik” (Berzsenyi); „Vedd ki belőle (táskából) a régi holmit, s rakd belé ezt meg ezt.”
Arany a példák fölsorolását evvel a megjegyzéssel zárja le: „Valóban nem tudom, én vagyok-e nevetséges, hogy ily kézzel fogható dolgot magyarázok, vagy ama túl aggódó stilisztáink, akik nem merik használni a személyragos formát.” Ez oldalvágás volt a nyelvi babonáknak könnyen behódoló publicistákra, írókra. De a nyelvészek is kapnak egy oldalvágást: „Ki azon feltételből indul ki, hogy az élő nép… hibásan, szabálytalanul beszél, következőleg a nyelvtudós tiszte megszabni a korlátokat, oktrojálni a törvényeket, melyek határai közt szabad csupán mozogni a nyelvnek; ahhoz jelenleg nincs szavam.” Ezen fölül meghatározza a nyelvészek feladatát, kötelességét a nyelvi jelenségek kutatásával kapcsolatban: „A nyelvész kötelessége nem »a priori« szabályok felállításában vagy részleges igazságnak egyetemes törvénnyé emelésében, hanem abban áll, hogy legkisebb árnyalatig kinyomozza a nyelv szellemének élő nyilatkozásait.”
Végül is Arany győzött ebben a nyelvhelyességi vitában. A nyelvészek és nyomukban az írók, publicisták elfogadták érvelését, hogy az ő nem csupán személyre vonatkozhat, hanem egyébre is. Ez a babona tehát nyelvészkörökben aránylag rövid idő alatt szertefoszlott."
Magyarországi kölföldiek között szintén lehet hallani ilyesmiket, csak ott meg magyar szavakat kevernek be az idegen nyelvű szövegbe.
Hallottam már, hogy Magyarországon élő latin-amerikaiak látogatóba érkezett rokonaiknak magyarázzák, hogy menni kell vásárolni, mert "acción" (akció) van a hipermarketben. A rokonok furcsán néznek, miféle "akció" lehet egy boltban - tömegverekedés esetleg? Spanyolul az ilyesmi ugyanis "rebaja" (árcsökkentés) szóval jelölendő, s az akció szónak nincs semmilyen ilyen jelentése.
De említhetném az egyik amerikai oktatási intézményt is, ahol a meghirdetett menűben az uzsonna "sandwich with parizsi"-t is tartalmaz - egy normál amerikai nagyon csodálkozna, hogy mi a fene lehet ez.
Én egyszerűen értelmetlen, pózoló modorosságnak érzem.
De jutott eszembe még néhány "gyöngyszem":
arc- amikor nem testrészként, hanem személyként használják,
ő- amikor nem személyes névmás, hanem tárgyra utaló mutatónévmás,
"behal" és társai a fiatalok szlengjében.
Megirjam a frankot?
Fullon van az USA a sok gyoker magyarral akik ekeppen beszelnek:HI! Te ne haragudj meg de nem tudok ma menni shopingolni mert a jobomban overtajmozok,de holnap mar nem leszek bizi,majd dobok egy kallt a fonodra es akkor bemehetunk vegre a szitibe venni egy ket teli koloozt.Cebbel kene menni mert utalok valkolni a friizben,vagy egy tokennel felulni a szabvejre.
Na itt befejezem meg mielott lehanyjatok a monitort..:))
Udv:Erik
kúltúra,
"azt szeretném kérni" a kérem helyett,
őszintén megmondom (akkor is, ha a megmondás semmi különös őszinteséget nem igényel, csak egyszerű közlés)
