Akkor talán bízhatsz benne, hogy a kifakadással helyre jön magától, de azért egy pár napig figyeld, hogy nem lázasodik-e, vagy nem nő-e a gyulladt terület...
Nincs láza, jókedvű, jön-megy, felugrál az asztalra, vadászik a lepkékre, ha tehetné, a madarakra, önmagához képest rendesen eszik, most is csavarog valahol.
Valószínű, hogy elfertőződhetett, és kialakult egy tályog. Láza van a cicának?
(el kellene vinni mégis orvoshoz, aki bódításban feltárja és kipucolja a sebet, ha szükséges - a kenés ilyenkor nem sokat ér, mert a fertőzés a bőr alatt van...)
Véletlenül vettük észre kb. egy hete, hogy az egyik sziámim jobb első és bal hátsó talppárnája rózsaszín, meg van duzzadva, kicsit hámlik rajtuk a bőr.
Nyomásra nem volt különösebben érzékeny, nem is kímélte magát, mászott, ugrált stb., csak akkor látszott a mozgásán, hogy valami nem stimmel, ha futott.
Folyamatosan javult, ahogy ment le a duzzanat, kiderült, hogy megszúrhatta, mert amikor már nem feszült, látszott egy-egy apró sérülés.
Ma viszont romlott a helyzet, a járásán is látszik, hogy nem jó letenni a talpát. Megint duzzadt, és idünként zivároghat valami váladék, a lenti fotókon talán látszik.
A környezetemben se a kutyások, se a macskások nem láttak még ilyet, a neten se találtam semmit.
Nem tudom, mivel szabad tisztítani, kell-e, lehet-e borogatni, fertőtleníteni, zoknit húzni rá stb. Csak emberi fertőtlenítő cuccaim vannak. Állatorvos 20-25 kilométerre, és korábban úgy tűnt, nincs nagyon otthon a macskák dolgaiban, nem túl sokat vihetnek hozzá.
Az a legfontosabb , hogy ha hozzád kerül egy másik cica, akkor az nem helyette jön. Aki elment, őt helyettesíteni, pótolni nem lehet. Egy másik cica egy újabb lehetőség arra, hogy minden pillanatban érezd a szeretetét, és te is szerethess egy kis szőrmókot.
Ha sokáig vársz, míg befogadsz egyet, magadat fosztod meg az élménytől.
Az én első cicám hét éve halt meg, s még ma is naponta eszembe jut, ez mindig igy lesz, de amig tehetem, mindig lesz cicám.
Hát ilyet pont nem csinálhat a kedves szomszéd. Kutyát közterületre csak pórázzal lehet kiengedni/kivinni. Törvény van rá.
Ennyi erővel bárkit, gyereket, felnőttet is megtámadhat. Nemdebár olyankor is egyértelműen a gazdát vonják felelősségre, teljesen jogosan.
Mi a párommal be is fenyegettünk már valakit a szomszéd utcában, hogy fel lesz jelentve. Kapuban cseverészik, a német juhász meg közben kint rohangászik.
Civilizált országban ilyen elképzelhetetlen, ott van állattartási kultúra....
Szia ! Nekem februárban halt meg a cicám, aki 7 hetes korától 7 éves koráig élt velem. Rettenetesen fájt, és fáj még ma is. Úgy éreztem gondolataimat csak egy másik cica tudja elterelni. 10 nap múlva egy menhelyről elhoztam Rozit, aki pont olyan mint amilyet Te mutattál.
Nagyon kedves szeretetre méltó cica, jó vele. Most két felnőtt cica él velem, mindkettő nagyocska volt már amikor idekerült. Szerintem sosem lesz olyan szoros a kapcsolatunk, mint a meghalt cicával volt, de talán ez nem is baj.
mi azt vettük észre, hogy a cicánk elkezdett sokat inni.
erre mondta az állatorvos, hogy mérjünk cukrot, mert akkor jellemző.
sajnos igaza lett.
évekig nem is sok gondot okozott, reggel-este a kajával együtt magkapta az inzulinját, ha nyúltam a hűtőbe az üvegért, már kurrogott izgatottan, tudta, hogy jön a szúrás, aztán ehet :)
amúgy én már azon a héten kimentem egy menhelyre körülnézni, mert terveink szerint onnan hozunk majd el egy cicát.
csak a következőkben kell dönteni:
egészen picit, vagy inkább idősebbet, akár fiatal felnőttet?
lehet-e ugyanolyan fekete, mint Félix volt?
a feleségem - még most is el tudja magát sírni ha szóba kerül, márpedig folyton szóba kerül - attól fél, hogy őt fogja keresni benne.
én azt gondolom, igencsak tudok majd különbséget tenni.
amúgy hajlamos vagyok minden fekete foltra azt hinni, hogy a cica az, még mindig.
a harmadik kérdés, hogy most azonnal, vagy várjunk-e ki még egy kicsit.
szombaton azért kimegyünk újra a menhelyre, most már együtt.
megígértem a nejemnek, hogy semmit nem fogok ráerőltetni, bár van favoritom:
Egy éve írtam a városszéli kertünk macskájáról, akit én etettem, gondoztam. Fakó meggyógyult. Nagyon jó állapotban, vastag, gyönyörű szőrzettel indult a télnek. Kijártam hozzá télen is, minden héten legalább háromszor. Kicsit fogyott ugyan, mire kitavaszodott, de hatalmas étvágya volt. Esős időben nálunk "lakott". Tiszta, pedáns jószág volt, az almot is ritkán használta. Az utóbbi időben nem láttam. Abból a meggondolásból, hogy jobb a bizonytalan, mint a biztos rossz, nem kérdezősködtem. Tegnap erőt vettem magamon. Fakó elpusztult. Biztos vagyok benne, hogy a közeli ház kutyája kapta el. Az utolsó képem róla, hogy a kert végéből fut felém, közben szemmel tartja a közeli házat, ahonnan időnként kiengedik a kutyát.
Muszáj volt megemlékezni erről a mufurc, de azért a maga módján kedves állatról. Egy olyan világban, ahol a kutya, macska értéktelen semmi, fogyóeszköz.
Sajnos a macska élete rövidebb, mint az emberé. Ezen már sokszor filozofálgattunk a topikban is meg azon kívül is - hogy bezzeg jó az a tizen-egypár év együtt, csak hát a vége ne lenne... De hát van... Meg hogy megéri-e (IGEN!!!!) az a sok szeretet meg csoda, ha a végén kicsit a gazdi is belepusztul a bánatba.
Mindenesetre gyógyulást kívánok a lelkednek.
Én még ezt nem éltem át, az idősebbik cicám 4 éves.
