"a szerzők "csúnyán mellétaláltak." -..... magával a darabbal van szerintetek gond."
Nem erről vann szó. A darab létezik, olyan, amilyen.
Ebből akartak állítólag már 1983-ban is olyan mondanivalót kicsiholni, mint mot Alföldi. Nos, erre vonatkozott az a megjegyzésem, hogy ez nem sikerült nekik. Csúnyán mellélőttek.
Alföldi már nem lőtt mellé. Tudatosan eltalálta a magyarságot.
"Ha így van, ezt miért kell 2013 nyakába varrni?..."
""Mint mondtam: akkor ez a darab megerősített a magyarságunkban.
Most ugyanez a darab elbizonytalanított a magyarságunkban mert Alföldi tudatosan kiforgatta a darabot." - igen, ezt olvasom többedszer, csak az érvelés hiányzikmellőle: hogy lehet hogy ugyanaz a darab ennyire szélsőséges fogadtatású? Mi nem volt benne akor, ami most belekerült?"
Az érvelés is már többször elhangzott, csak lepereg rólad. Az eredetiben benne volt, hogy "fel kel a napunk", ami a himnuszba ment át.
Alföldi ezt a végletekig kiforgatta, börtönkoronába zárta a rab magyarságot. És ez most került a darabba. Eredetileg nem volt benne, és ezzel ellenkezőjére fordította az egész darab hatását.
(A slusszpoén fontosságáról meg már eleget beszéltem.)
"Az új rendezés nem volta kétségve az ország létét, a darab alapkonfliktusa ugyanakkor - 83-ban és most -, hogy vajon helyes-e az út, a sok-sok vég és háború és nemzetcsökkenés vajon nem ezt cáfolja-e? Ez egy kérdés,"
Ez egy álságos kérdés. Pontosan olyan, mint az a kérdés, hogy egy baleset után amputálják-e a sérült lábát (Koppány), vagy hagyják meghalni a sérültet (magyar nemzet). Válassz.
És akkor kellett választani, még nem tudva, hogy utána sok-sok háború, és nemzetcsökkenés következik. És ha tudjuk, hogy mi következik, akkor mi van? Akkor győzzön inkább Koppány, és pusztuljunk el?
Érzed, hogy maga a kérdés felvetése abszurd? (Alföldi kérdése)
a szerzők "csúnyán mellétaláltak." - erre akarok kilyukadni: nem a MOSTtal, nem a rendezéssel, nem valakinek az átalakító szándékával, hanem magával a darabbal van szerintetek gond. Ha így van, ezt miért kell 2013 nyakába varrni?...
"Sokadszor kérdezem, hogy nem voltak-e ugyanazok a zavarbaejtő kérdések benne a 83-as előadásban is, csak nem akartuk talán észrevenni? "
Benne voltak ugyanezek zavarbaejtő a kérdések. Csak épp a válasz volt más. Akkor az volt a válasz, hogy "fel kelt a napunk". Most meg az a válasz, hogy börtönbe kerültünk.
"mi az ami a két rendezésben drámaian más képet mutat és más szemléletet, ami nem lett volna benne a 83-asban is?"
A fent említett válaszok.
Ne bagatellizáld el. Itt van a lényeg. A válaszokban.
"a netuddkik pénzelték" - azaz ti?... ("netuddkivoltam") Vagy hogy kell ezt érteni? És mi az hogy "pénzelték" - egy vállalat volt, vagy egyetemi félév, vagy mifene? (és hogy miért kell ezt idehozni.. jajj.)
Nagyon rossz a születéses példád - speciel nekem örültek, a születésnapomat azóta is ünnepeljük, és (!) nem kellett senki halálról dönteni az én megszületésem érdekében... Márpedig István dilemmája ez - és ha már hasonlat: ide az lenne állítható, hogy egy szülésnél (valami szövődmény vagy konfliktus miatt) az anya vagy a gyerek maradjon-e életben. Kínkeserves dilemma...
ilyen szempontból lesznek érdekesek az ezutáni előadások, akár az Arénabeliek (de inkább a későbbiek). Jobb énekesekkel, ehhez a rendezéshez valahogy mindenképpen viszonyuló világgal. Szörényi fogalmazott úgy hogy mostantól a 2013-as rendezés a viszonyítási alap.
"ez csak úgy értelmezhető, hogy MINDEGY mi volt a darabban (akkor is hamis volt, most is az - írod), ha jó a vége... Ennyire egyszerű volna?..."
Majdnem.
A művészi hatás a lényeg. Vagyis az, hogy mi marad meg az emberben belőle, milyen hatást vált ki a nézőből. A hatás a végén teljesedik ki, hisz számtalan darabban a végén van a csattanó, ami a hatás lényeges eleme. (Esetleg teljesen átfordítja az egész darab addigi hatását). A darab végének tehát nagyon lényeges a szerepe. Hogy egy példával szolgáljak. Az Ember tragédiája Isten szavával végződik. "Mondottam ember, küzdj, és bizva bizzál."
A néző kijön azzal az utasítással a fülében, hogy bizzon a küzdelme eredményében.
Nade én láttam egy olyan előadást, ahol az Úr azt mondja, hogy "Mondottam ember, küzdj." Pont.
Na azt a hatást képzeld el....
"Azért a kérdésem marad: mitől "jó a vége" a 83-asnak? A "napunk" ugyanúgy a felnégyelt vetélytárs és az ezzel megfenyegetett nemzetfél árnyékában történik."
Igen, vérben született a nemzet. És te mit gondolsz, hogy születtél? Mosolygósan?
Most akkor ne örülj annak, hogy élsz, létezel, élvezed a körülötted levő világot? Búslakodnod kellene, hogy mennyi szenvedést okoztál az anyádnak?
Érzed ugye, hogy ez beteges gondolkodás lenne. Nos, ilyen beteges gondolkozásra késztet Alföldi. Dekadens.
Egy dolog mindenesetre elmondható az Alföldi-féle változatról: az 1983-as után, ha más módon is, de ez tudott leginkább hatást kiváltani. És megvannak a maga jellegzetességei, amiről emlékezni lehet rá. Ha zeneileg gyengébb is, de vizuálisan bele tudott vésődni az emlékezetbe (lásd egyenruha, Merci kontra Trabant, joint, Torda punkfrizurája és gitárja, a fehér ló feláldozása, a magába záró korona stb.).
A köztes feldolgozások közül még csíksomlyóinak volt meg leginkább a maga varázsa, bár ott nem maga a rendezés tette, inkább helyszín hangulata.
Egyrészt az aktuális oldalpreferenciák határozzák meg ezeket, másrészt valamiféle nosztalikus eufóriát vártak itt sokan talán oldalaktól függetlenül is.
A magam részéről pusztán annyit vártam, hogy legalább zeneileg átélhessem ugyanazokat a nagyszerű pillanatokat.
Na, ez nem nagyon jött össze és nyilván nem az volt kizárólag a gond, hogy itt már élő ének és zene volt, hanem pl Buci hangja vagy a hangszerelés változásai.
"hogy lehet hogy ugyanaz a darab ennyire szélsőséges fogadtatású?"
Úgy, hogy a könnyed népies rockot sokkal többen csípik, mint a modern színházat.
Kicsit ugyanaz a szitu, mint a Tragédia esetében: a különleges alkalom miatt a széles néptömegek elé kerül egy olyan előadás, amire egyáltalán nincsenek felkészülve. Üt, fáj. Nem értik az eszközeit, nincs kapaszkodójuk. Magukat meg mégse okolhatják, okolják hát az alkotókat, gyalázatról beszélnek...
(Persze ha az M1 néha csinálna főidőben színházi közvetítést, tán nem kezdene mindenki kezdő gimnazista szintjén, egyszerű behelyettesítéses értelmezési zsákutcákba bújni egy ilyen darabnál. No de ez más téma...)
ha jól értelmezem, közeledünk egymáshoz: a darab ma is ugyanaz mint egykor volt, viszont az akkori politikai környezet, eufória szinte csak a szabadság, az ország megléte, és a kereszténység felvethetősége és vállalása szempontjából értékelte a davrabot. Azaz - folytatom tovább - csak töredékesen. Ha ez így van, akkor miért Alföldi és Szörényi személye, és miért nem a darab maga kap elmarasztaló megjegyzéseket?
Zseniális tehetségű költő, akit személyes nyomora - alkohol, gyógyszer és nikotinfüggősége, később az idegrendszeri szifilisz - tkp. köznapi értelemben beszámíthatatlanná tett. A napi küzdelme a túlélésért, a pénzért, amin megveheti a bort, cigit, altatót és a gyógykezelést, belehajtotta azok karjaiba, akik megadták neki a minimális pénzt - ha olyan verseket, tárcákat és cikekket ír, amik az ő politikai/ideológiai céljaikat szolgálják.
Ez a keserű igazság Adyról.
Tudtad-e pl., hogy bár megírt egy csomó Tisza Istvánt támadó, ellen uszító verset és cikket - máskülönben meg in privát többször is Tiszához fordult magánéleti segítségért? Hogy segítse őt állami állásba, ill. anyagi előnyökért, hivatali eljárási támogatásért?
És amikor ezek miatt magánkihallgatást kért tőle, akkor a levelében "közismerten nemes, bölcs és jóindulatú" nagy embernek nevezte? A "geszti bolondot, aki úrnak, magyarnak egyként rongy" - a nyilvánosság előtt szerinte?
A történelemnek az a tulajdonsága is megvan, hogy csak az egyik változatot próbálhatjuk ki.
Tehát lehet, hogy nemcsak így maradt volna meg a magyarság, de az mindenesetre kétségtelen, hogy ezen az úton - István győzelmével - megmaradt.
A másik út? Legfeljebb analógiákra hagyatkozhatunk: hunok, avarok, kunok, jászok, besenyők...
Persze ez sem biztos, hogy Koppány győzelmével tartósan a régi hit és életmód mellett maradt volna a magyarság. Lehetett volna neki is olyan utóda, aki mégis a keresztény királyságot valósítja meg. Vagy talán ő maga is, lásd később I. Andrást, aki addig szabad utat hagyott Vata lázadásának, amíg az el nem sodorta Pétert, de aztán hatalmában megerősödve visszaszorította azt.
"Mint mondtam: akkor ez a darab megerősített a magyarságunkban.
Most ugyanez a darab elbizonytalanított a magyarságunkban mert Alföldi tudatosan kiforgatta a darabot." - igen, ezt olvasom többedszer, csak az érvelés hiányzik mellőle: hogy lehet hogy ugyanaz a darab ennyire szélsőséges fogadtatású? Mi nem volt benne akor, ami most belekerült?
"Erre csak azt tudom mondani, hogy az élet (a lét) nem habostorta." - ha valami, hát ez erősen megjelent a mostani rendezésben (ahogy szerepelt a 83-asban is).
A választott út helyességét pedig az ezer éves létünk igazolja. Erről akar tudatosan elfelejtkezni Alföldi. - nem biztos hogy értem. Az új rendezés nem volta kétségve az ország létét, a darab alapkonfliktusa ugyanakkor - 83-ban és most -, hogy vajon helyes-e az út, a sok-sok vég és háború és nemzetcsökkenés vajon nem ezt cáfolja-e? Ez egy kérdés, (Alföldi sokszor elmondja hogy kérdéseket szeretne feltenni, nem (pláne nem végletes) válaszokat adni).
A film szerintem elég keveset tudott visszaadni a királydombi előadás hagulatából, pátoszából, felszabadító erejéből. Ha tetszik a nemzet öntudatra ébredéshez járult hozzá, ami az akkori állapotokat tekintve rendkivüli dolog volt. Hogy ne mondjam történelmi légkör vette körül, de nem István korabeli, hanem az 1983-ban aktuális.
Ma Alföldi kicsit jobban kidomborította az István választás tragikus oldalát. Akkor maga az, hogy egyáltalán választhatunk két magyar közül, már önmagában felemelő volt ! Erre jött még István kereszténysége mely valszeg hozzájárult az akkor már évtizedek óta a partvonalra kényszerített vallásos tábor felszabadító érzéseihez. Persze, hogy elsikkadt ilyen körülmények közt, hogy Leventéék mégiscsak a választásban rejlő drámát is ki szerették volna domborítani.
Ma ezek már jórészt nem is értelmezhető kategóriák a darabbal kapcsolatban.