Ebben is van igazság. De ez azért nem mentség. Mint ahogy Te sem mocskolódva meg köpködve jöttél ide. Nem olvastam vissza, de szerintem nem is hangzott el feléd egyetlen rossz szó sem. Másrészt meg én nem tudom, de nekem az az érzésem, hogy az ide néha be-betévedő (és gyakran moderálásra szoruló) írogatóknak nem az a legnagyobb bajuk, hogy mintegy nem fogadják be őket saját hazájukba...
Ugye :) Nekem volt ilyen meg olyan ősöm is. Arisztokrata, gyáros, paraszt és cseléd is. Még élve elkaptam mindegyiket....egyben hasonlítottak, mind visszasírta a régi szép időket (ezt a nyolcvanas években kell érteni). Szegények, ha tudnák most mi van....
Azt elmondanám, hogy a legtöbb hőzöngő, gyűlölködő egyén, aki ide telve előítélettel beesik és csípőből véleményt nyilvánít, szintén tele van sérelemmel, és ez se véletlen. Egy csomóan azt érzik "odaátról", hogy őket meg kitagadják a nemzetből, csak mert nem éreznek úgy, ahogy kellene egy "rendes magyar embernek", holott befizetik az adót (már aki), nem szemetelnek az utcán (már aki), magyar almát vesznek külföldi szar helyett (mert az jobb) és egyáltalán, miért nem hagyják őket békén éldegélni.
Egyszerűen nem értik, mit kéne még produkálniuk, hogy elfogadják őket "rendes magyar embernek".
Tényleg nem értik, és azt hiszik, hogy a "magyarkodók" meghibbantak.
"Ellenben kérlek, toleráljátok ezt a fogyatékosságot. Ugyanis kimaradok valamiből, ami nektek van.
" Nem hiszem, hogy ezzel gond lenne. A topik törzstagjai személyesen is ismerik egymást. Én úgy gondolom, teljesen normális, szerethető ember mind, nyilván különböző vérmérséklettel. Szerintem részükről-részünkről a toleranciával nem voltak eddig sem gondok, de a hőzöngő, gyűlölködő, előítéletekkel teli beírókkal sajnos teli a hócipő...Nincs könnyű dolgunk -ha beszélhetek többes számban. Nagyon kevesen vannak, akik nem így nyitnak ide be a WA-t nem kedvelők táborából.
Komolyan, én is örülök, kezd megnyílni az agyam a jobbosok működése felé.
Nektek van valami, ami nekem nincs.
Ellenben kérlek, toleráljátok ezt a fogyatékosságot. Ugyanis kimaradok valamiből, ami nektek van. Ezek után én is sokkal toleránsabb leszek a nemzeti érzelműekkel.
Jaj, de jó! Most két dolognak örülök: 1. hogy kapizsgálsz valamit, ráadásu jó helyen kapizsgálsz, és akkor már megérte (és köszönet a nyíltságodért) 2. hogy debreceni vagy, mert én is :)
Istent személyesen szeretem, a családomat személyesen szeretem, a hazát nem szeretem ilyen személyesen, ott egy űr van bennem, és ez nem öröm. Ellenben már értem, hogy WA. miért rezget bizonyos húrokat bizonyos emberek lelkében. Mármint elméletileg értem.
Én Debrecent szeretem, ahol születtem, meg a jonatánalmát, meg a MÁV-üdülőt meg a magyar nyelvet, és jól érzem magam itt, és eszem ágában sincs innen elmenni, de már kapisgálom, hogy a hazaszeretet az valami plusz.
Most nemazé' Gnác....havi nettó 5 kilóért lennél Csányi cselédje SZVSZ.....és hány olyan kortrás író van, akik mind cselédek, ilyen ösztöndíj, olyan díj, "gyorsanaláírunkegy-jajszegénykisssebbbbségiek-ésazemberojogokpetíciót" cselédek...ez utóbbi amúgy igen kifizetődő...de most tényleg...
Jó! Hogy szereted? Szereted? Az a szó, hogy "haza" jelent-é Neked valamit? Vagy csak egy hely, ahová születtél, és itt kell élned? Érzel-e valami elköteleződést iránta? (Ha sok vagyok, állíts ám le nyugodtan! :o))
Már hogyne lenne érték. Tiszta levegő, havasok, egzotikus gombák, medvék, patakok, érdekes tájnyelvek, emberek - vagy nem erről van szó? Akkor valamit nagyon nem értek, és kezdem felfogni, hogy mi hiányzik belőlem, ami a "nemzeti érzelműekben" megvan.
Én azért magyarázom. Nemcsak nosztalgia, bár az is. Kétségtelen. De az én gyerekeimnek rendszeresen olvastam Mátyás királyos meséket. S tavaly megkérdezte tőlem a kisebbik, (akkor 3 éves volt) hogy ha Mátyás király magyar volt, akkor miért itt, Romániában született? És azt nem kérdezte, de tehette volna, hogy amikor az apja győzött és meghalt annál a magyar végvárnál az ma miért Szerbia fővárosa? És az a hely ahol a honfoglalók bejöttek Magyarországra és az a vár amit Zrínyi Ilona védett az most miért Ukrajna? És az a hely amely a magyarok koronázóvárosa volt, az ma miért Szlovákia fővárosa? Mindezt elmondani, pláne értékítéletet hozni, hogy most ez baj-e vagy sem, igazságos-e vagy sem, nem egyszerű dolog. Mondhatjuk, hogy már Hunyadinál is harcoltak szerbek, hogy már 1848-ban több román élt Erdélyben, hogy Pozsony sose volt színmagyar város, de ezek akkor is felvetődnek és magyarázatot igényelnek. Más nemzeteknél azért ilyen mértékben nincs ilyen probléma, bár az olaszok is sirathatják Raguzát, vagy a görögök Szmirnát és sorolhatnánk példákat, de ritka az ilyen mérték. A török időkben a magyar kultúra Erdélyben tudott tovább élni. Mátyástól Rákóczin és Aranyon át Adyig számos nemzeti nagyságunk olyan helyszínekhez kötödik, amelyek ma nem Magyarország részei. A magyar történelem számos esménye, kultúrájának szerves része került a határon túlra, ezért ez több mint nosztalgia. Azt mondják az Eu majd megoldást hoz. Valamiben lehet, de látva a gombamódra szaporodó ortodox kolostorokat, templomokat, pl. Torockónál is, az ember nem nagyon tud bízni. Még nálunk is sokkal rosszabbul jártak pl. az amerikai őslakosok, de ha születne -lehet, hogy van - egy olyan nagy mű, amely feldolgozná az ő történetüket a Kolumbusz előtti időktől napjainkig, miként veszítették el ők a szülőföldjüket, azt se csak keserédes nosztalgiázásnak tartanám.
Nem értem, miért lenne az baj, hogy úgymond grófi szemszögből ír. Én nem nosztalgiázom, nem voltam gróf, számomra érdekes az a világ. És én is tanultam történelmet, vannak olvasmányélményeim, nekem néha utólag az az érzésem, hogy a maga társadalmi egyenlőtlenségeivel együtt sokkal "biztonságosabb" és kiszámíthatóbb volt az a világ.
El kell fogadnunk Wass Albert tolmácsolásában, hogy a gerófok szűk látókörű és kevés empátiával rendelkező egyének voltak. Hogy a maguk szempontjai szerint látták a hazát és haladást. A gerófok mentalitását is ismerni illik, ha már társadalom meg hitelesség...
