Az EJEB döntés alapján világos, mit jelent a jogerő: véglegesülést, eredményes végrehajtást, birtokba kerülést, a keletkezett tulajdonjog zavartalan élvezetéhez való jogot. Az ügy lezárását. Az államot ennek biztosításának kötelezettsége terheli.
Egy felülvizsgálat - amely a fenti véglegesülést kellő társadalmi indok nélkül ellehetetleníti - alkotmányellenes.
Korábban már írtam, hogy voltak tulajdonosok, akik a kisajátítási határozatot nem perelték. Elvont tulajdoni hányadukat a határozat nem jelölte meg, ezért az ingatlan-nyilvántartás nem tudta azt átvezetni. Az ő tulajdoni hányaduk tehát megmaradt, hiszen a kisajátítási hatóság nem egészítette ki a határozatát és nem is módosította. Ügyük tehát véglegesült, még 2002-ben. Ha a mostani megyei bírósági döntés - amely nem nagyon akaródzik elkészülni - kitérne ezen tulajdonosok visszakapott tulajdoni hányadának elvonására és bevezettetésére az ingatlan-nyilvántartásba (ismételt tulajdonelvonás), az igencsak botrányszagú lenne. Másképp viszont nem lehet osztatlan közös tulajdonból 3000 m2-t elvonni.
Másik értelmezés, hogy a nem perelő tulajdonosok nem estek ki a tulajdonból a kisajátítási határozat kapcsán. Akkor viszont a bíróság hoz elsőfokon kisajátító döntést, amely a hatásköri elválasztás elve miatt eleve alkotmányellenes.
Mindezekkel a bíróság nincs tisztában? Vagy tud egy Nobel-díjas megoldást amelyet eddig sikerült titokban tartania olyannyira, hogy senki számára még csak nem is sejlett.
Mit is jelent a jogerő, annak tiszteletben tartása? Miért is tipródok itt, elvégre a rendkívüli felülvizsgálat még jól is jöhetne, ha éppen nem a hatalmi visszaélés terepe lenne...
Nézzünk először egy EJEB esetet: www.lb.hu Emberi jogi iroda közleményei:
33. BURDOV OROSZORSZÁG ELLENI ÜGYE* A 2002. MÁJUS 7-ÉN KELT ÍTÉLET ÖSSZEFOGLALÁSA**
Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy megsértették az Egyezmény 6. cikkének 1. pontját (tisztességes tárgyaláshoz való jog), mert az orosz állami szervek éveken keresztül nem tettek eleget a jogerős bírósági döntésben foglaltaknak. A Bíróság leszögezte, hogy a nemzeti bíróságok jogerős határozatainak végrehajtása során be kell tartani a "tisztességes tárgyalás" egyezményes garanciáit, és egy hatóság nem mentesülhet anyagi eszközök hiányára való hivatkozással az állampolgárral szemben fennálló fizetési kötelezettsége alól. Megsértették továbbá az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkét (tulajdon védelme), mert a végrehajtás elmulasztásával megakadályozták, hogy a kérelmező megkapja az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke értelmében vett "tulajdonát" képező pénzösszeget.
A tényállás lényege
A kérelmező Anatoliy Tikhonovich Burdov, orosz állampolgár. 1986. október elsején a katonai hatóságok parancsot adtak a panaszosnak arra, hogy vegyen részt a katasztrófa-elhárításban a csernobili atomerőmű-robbanás helyszínén. Burdov 1987. január 11. napjáig dolgozott a helyszínen, és radioaktív sugárzás következtében súlyos egészségkárosodást szenvedett. 1991-ben egy szakértői vélemény megállapította, hogy a kérelmező rossz egészségi állapota összefüggésbe hozható csernobili tartózkodásával, ezért a nemzeti bíróság nem-vagyoni kártérítést ítélt meg Burdov részére. 1997-ben a kérelmező eljárást kezdeményezett a sahti társadalombiztosítási szerv (Управление социалъной защиты населения по г. Шахты) ellen, mert az alperes nem fizette meg a kártérítést. 1997 március 3-án a sahti városi bíróság (Щахтниский городской суд) Burdov javára döntött, és elmaradt kártérítés címén 23 786 567 orosz rubelt ítélt meg a panaszos részére, és ugyanilyen összegű bírságot is alkalmazott. 1999-ben a kérelmező újra beperelte a társadalombiztosítót. Keresetében kifogásolta a részére folyósított havi részletek összegének csökkentését, és követelte az így keletkezett hátralék megtérítését. 1999. május 21-i ítéletében a sahti városi bíróság ismételten megállapította a kártérítés eredeti összegét, és kötelezte a társadalombiztosítási szervet, hogy havonta ún. követő indexálással 3 011,36 rubelt folyósítson a kérelmezőnek. A határozat alapján a kártérítés fennmaradó összege 8 752,65 rubel volt. Mindezek ellenére a panaszost arról értesítették, hogy 1999. szeptember 16-a és 2000. május 16-a között a társadalombiztosító anyagi eszközök hiányában nem tudja folyósítani a megállapított összeget. 2000. március 9-én a sahti városi bíróság elrendelte az 1997. március 3-án megállapított és ki nem egyenlített pénzbírság indexálását, továbbá a 44 095,37 rubel összegű követelés végrehajtását. Egy pénzügyminiszteri utasítás alapján a sahti társadalombiztosítási szerv 2001. március 5-én kifizetett 113 040,38 rubelt, és 2002. február 11-én arról tájékoztatta Burdovot, hogy 2001 áprilisa és 2002 júniusa között havonta 2 500 rubelt fog kapni. A kérelmező 2000. március 20-án nyújtotta be panaszát az Emberi Jogok Európai Bíróságához, és azt a Bíróság 2001. június 21-én részben elfogadhatónak nyilvánította.
Az ítélet lényege
A panasz
A panaszos szerint megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének 1. pontját (tisztességes tárgyaláshoz való jog), és az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkét (tulajdonhoz való jog) azzal, hogy a társadalombiztosítási hatóság nem hajtotta végre a jogerős bírósági ítéletet.
A Bíróság döntése
A.) Az Egyezmény 6. cikke Az Emberi Jogok Európai Bírósága rámutatott arra, hogy a nemzeti bíróságok jogerős határozatainak végrehajtása során be kell tartani a "tisztességes tárgyalás" egyezményes garanciáit, mert a végrehajtási eljárás a peres eljárás szerves részét képezi. A hatóságok nem mentesülhetnek adósságuk megfizetése alól anyagi eszközök hiányára való hivatkozással. Az államot érintő esetleges pénzügyi nehézségek tehát nem akadályozhatták volna a kérelmezőt abban, hogy hozzájusson a perben megítélt összeghez. A Bíróság megállapította, hogy a sahti városi bíróság 1997. március 3-án, az 1999. május 21-én és a 2000. március 9-én kelt határozatait egészen 2001. március 5-ig részben vagy egészben nem hajtották végre. 2001. március 5-én a pénzügyminisztérium olyan tartalmú határozatot hozott, hogy a teljes hátralékos követelést ki kell fizetni a panaszos részére, erre azonban csak azután került sor, hogy a panaszt az Emberi Jogok Európai Bírósága közölte a kormánnyal. Tekintettel arra, hogy az orosz hatóságok éveken keresztül nem tettek eleget a jogerős bírósági döntésben foglaltaknak, és így a 6. cikk 1. pontjában meghatározott tisztességes tárgyaláshoz való jog jelen ügyben nem érvényesülhetett, a Bíróság egyhangú szavazással megállapította, hogy megsértették az Egyezmény 6. cikkének 1. pontját.
B.) Az Egyezmény Első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke A Bíróság rámutatott arra, hogy a sahti városi bíróság határozatai nem csak elvi lehetőséget biztosítanak a kérelmezőnek az állami segítség igénybevételéhez, hanem kikényszeríthető követelést. A döntések jogerőre emelkedtek, rendes jogorvoslati eszközökkel többé nem voltak megtámadhatók, s végrehajtásukat is elrendelték. A Bíróság szerint azzal, hogy egészen 2001. március 5-ig nem hajtották végre a szóban lévő határozatokat, nem tartották tiszteletben Burdov tulajdona zavartalan gyakorlásához való jogát. A végrehajtás nem teljesítésével a nemzeti hatóságok megakadályozták, hogy a kérelmező megkapja az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke értelmében vett "tulajdonát" képező pénzösszeget. Az ilyen mulasztást az anyagi eszközök hiánya sem igazolhatja, ráadásul a kormány sem tudott kielégítő magyarázatot adni a hatóságok felróható magatartására. A fentiekre tekintettel a Bíróság egyhangúlag úgy határozott, hogy megsértették az Egyezmény Első kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkét.
C.) Az Egyezmény 41. Cikke A Bíróság nem-vagyoni kártérítésként 3 000 eurót ítélt meg a kérelmező részére.
a közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosításáról
34. § (2) Amennyiben a Kkt. 15. §-ának az e törvény 9. §-ával megállapított (5) bekezdése szerinti, illetve a Kkt. 33. §-ának az e törvény 17. §-ával megállapított (3) bekezdése szerinti pótdíjfizetési felszólítást e törvény hatálybalépéséig nem adták postára, azt e törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül postára kell adni. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Ha az e törvény hatálybalépését megelőzően keletkezett pótdíjfizetési kötelezettség elévüléséből e törvény hatálybalépésének időpontjában még több mint egy év van hátra, a követelés e törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül elévül.
Úgy tűnik,a követelés jogos volt. A fiad helyesen tette, hogy fizetett.
Ami a tárgyaláson a hallgatóság lecsekkolását illeti, azt én sem értettem soha. A régi idők reflexe, hogy ki tud róla, és ettől az embert kiveri a víz, mintha bűnös lenne, mintha valami tiltottat cselekedne, pedig csak olyan bírósági túlkapás, amely már normává vált.
Nem ismerem a debreceni önkormányzati parkolási rendeletet. De ha abban az van, hogy 3 napig a parkolási díj emelt szankciók nélkül - kis pótdíjjal - befizethető, akkor a negyedik napon történt befizetésre nyilván más szabály vonatkozik. Ha országosan erre 8 nap van, az nem oszt nem szoroz, mert a helyi rendelet jogszabály, ilyen alapon pedig be kell tartani. Ha nem, annak jogkövetkezménye lesz...
2005. áprilisában fiam egy mikuláscsomagot kapott, a bírságot 3 nap alatt kellett befizetnie. Aznap nem sikerült, odaadta a nejének, hogy fizesse be. Az asszony a 4. nap reggelén befizette. Késett. Országszerte 8 nap a határidő, de Debrecenben 3. Tehát késett.
2008. januárjában fizetési felszólítást kapott, hogy a befizetett 170 Ft-on felül, valamint a 4500 Ft bírságon felül, amit 2005-ben befizetett, még további 16.000 Ft-ot fizessen be késedelmi díjként, és ügyvédi költségként.
Ellentmondással élt, és az ügy perré alakult. A bírónő, aki a parkolótársaság ügyvédjével édelegve jött a tárgyalásra, nem vette figyelembe a kifogást, hogy mivel 2007. február 20-ig nem indítottak keresetet, az ügy elévült.
Debrecenben gyakoriak az olyan bírói tévedések, amikor az un. áldozathibáztató magatartást tanúsítják, és a törvényeket nagy ívben figyelmen kívül hagyják.
A bírónő ahelyett, hogy ejtette volna az ügyet, alkut ajánlott azzal a fenyegetéssel, hogy ha fiam fellebbezne, a másod fokon olyan illetéket kell fizetnie, hogy belezöldül, mert legalább kétszerese lesz az 1. foknak.
Fiam elfogadta az alkut, azaz kifizette az elavult ügyben követelt teljes pénzt. Én ott voltam. Engem a bírónő leigazolt. Ki vagyok én, mit keresek ott. Nem tudom, hogy nyilvános tárgyaláson miért kell a nézőket igazoltatni. Ez is a fenyítés része lehetett?
Az ombudsmanhoz panaszt nyújtottunk be, hivatkozva az ajánlására, mely szerint az ilyen ügyeket ejteni kell. Elmondtuk, hogy az ajánlására nagy ívben ejtenek Debrecenben. Ő azt írta, hogy semmit sem tehet, mert nem utasíthatja a független bíróságot.
Mármost akkor itt anarchia van. Ha egy hivatalos szerv, bűncselekményt észlel, azt hivatalból kellene jelentenie. A bíróságnak meg nem kellene bűnpártolást elkövetnie, és az érvényes törvények szerint kellene ítélkeznie. Itt nem lehet bírói lelkiismeretre hivatkozni, különösen ha az szennyes.
Végső soron, hogyan lehet eljárni az istenként önkényeskedő bírákkal szemben?
Végül is az alapvető kérdés az, hogy ha alkotmányos eljárás keretében előállt egy jogerős ítélet, megengedhető-e annak jogkövetkezményeit szétzúzni egy alkotmányon kívüli eljárással csak azért, hogy a bíróság azt az egy-két jogegységi határozatot meghozhassa, a hatalmat közvetlenül és koncentrálva - 3-4 közig. bíró az LB-n - gyakorolhassa.
A felülvizsgálati eljárás a Pp. 270.§ (2) bekezdés szerint akkor vehető igénybe, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. Ennek a §-nak (2) bekezdés a), b), ba), bb) pontjait - melyek az LB jogegység biztosítási feladatáról szóltak , ennek kapcsán támasztottak követelményt a felülvizsgálatot kezdeményezővel szemben - az Alkotmánybíróság 180/B/2002. sz. határozatával hatályon kívül helyezte. A Pp. vitatott szakasza tehát egy visszamaradt csonkított rendelkezés, amely a (2) bekezdés a), b), ba), bb) pontjai kiiktatása után - LB szempontból - lényegét vesztette.
Hogy történt ez?
Mit mondott a jogalkotó, amikor ezeket az alkotmányellenes pontokat hatálybaléptette?
"A 2001. évi CV. tv-hez fűzött miniszteri indokolás kiemelte, hogy "A jogorvoslathoz való jog alkotmányos követelménye egyfokú jogorvoslatot jelent, önmagában még az sem vetne fel alkotmányos problémát, ha a polgári perrendtartás nem adna lehetőséget felülvizsgálati eljárás lefolytatására." Az indokolás ezt követően a törvényességi óvást elbíráló 9/1992.(I.30.) AB határozatnak a jogerő védelmével kapcsolatos megállapításait idézi, majd arra a következtetésre jut, hogy "Megállapítható tehát, hogy önmagában az ún. anyagi igazságosság szempontja (a fél részéről az igazságos, az anyagi- és eljárásjogi jogszabályoknak egyaránt megfelelő döntésre vonatkozó elvárás) nem elegendő alkotmányos előfeltétel a jogerő áttöréséhez. Szükség van emellett olyan további (az anyagi igazságosság megsértésére történő hivatkozással konjunktív viszonyban álló) törvényi előfeltételre, amely a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának létjogosultságát a konkrét eseten túlmutató érdekkel is alátámasztja." Ezt a konjunktív feltételt a Pp-nek a 2001. évi CV. törvénnyel történő módosítása a jogegység biztosításában, a joggyakorlat továbbfejlesztésében határozta meg, úgy, mint a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségének előfeltételét." 42/2004.(XI.9.)AB határozat.
Kissé tömény az AB határozat, de érthető.
A jogalkotó szerint "önmagában még az sem vetne fel alkotmányos problémát, ha a polgári perrendtartás nem adna lehetőséget felülvizsgálati eljárás lefolytatására". És itt nem csupán a közigazgatási perekről van ám szó! A beiktatásra a jogegységgel öszefüggésben került sor. (Ha rosszmájú lennék mondanám, az LB a feltárás piszkos munkáját a felekkel végeztette el. De nem mondom.)
Az AB több okból iktatta ki a jogegységgel kapcsolatosan a felekre jogtalan követelményt hárító, éppen nem jogállami joghelyeket, ezért a jogalkotónak a beiktatás indokolása - már mint, hogy a felülvizsgálat intézményét csak a jogegység fejlesztése indokolhatja - talaját, alapját vesztette. Tehát a jogalkotó tisztában van a felülvizsgálat intézményének jelenlegi alkotmányellenességével.
Hogy akkor - sok pénzért - mi a fenéért tartja fent?
Csak nem fognak utcára küldeni néhány tucat "penge" bírót...
Kézbesített ítélet - talán mondanom sem kell - a mai napig nincs, jóllehet az ítélethirdetés után egy hónap eltelt.
Elgondolkodtam, miért kérte az ügyvéd aug. 1-től a kamatokat. Korábban beszéltünk arról, hogy tételesen meg kéne jelölni a késedelmi kamat mértékét, ne a bíróságnak kelljen kontroll nélkül megállapítania. Én ezt tettem, mert nincs kedvem vitatkozni "kedvenc" önkormányzatommal a konkrét összegről: állapítsa csak meg a bíróság. Dr. B.I. véleménye az volt, hogy a bíróság képtelen - nem alkalmas - arra, hogy júl. 10-től tört hónapra és nyolc évre számoljon késedelmi kamatot, ezért általában kérte a késedelmi kamat megállapítását.
És eszembe jutott Kende legújabb könyve, az Elorzott igazság, ahol állítja: a M.o.-on folyó ítélkezés buta. Lám, dr. B.I. épp ezt igazolta - nyilván tapasztalatai alapján...
Negatív véleményéből előnyt kovácsolt magának a bíróságnál azzal, hogy levette a bíróról az általános iskolai matematika alkalmazásának terhét. Hogy ez mennyibe került ügyfeleinek? Majd kiderül.
Ha valaki arra gondol, hogy elértettem a tárgyalás berekesztéséről szóló bírói végzést: nem értettem el. Az bizony úgy volt.
Szerintem az történhetett, hogy a bíró nem boldogult az ítélet megfogalmazásával a két többlet hét ellenére sem, ezért toldott még egyet a tárgyaláson, és úgy hirdetett ítéletet.
A jog paródiája az egész, Sas Józsefnek melegen ajánlom a Mikroszkópba.
Aztán a bíró a tárgyalást berekesztette. Némi tanakodás után az ítélethirdetés időpontját két hétre ugyanarra a napra kitűzte.
A két hétre kitűzött ítélethirdetésen nem vettem részt. Egyrészt tudtam előre az ítéletet, másrészt érdemi percselekmények a tárgyalás berekesztése után már nem lehetnek.
Tévedtem. Voltak.
1580. sz. LB közigazgatási elvi döntés
Erre irányuló kereseti kérelem alapján a kisajátítási többletkártalanítás megállapítása iránt indult közigazgatási perben a közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől esedékes kamatról is dönteni kell (Pp. 215. §; 1976. évi 24. tvr. 1. §; 21/1976. PM r. 2. §).
Nézem a tárgyalásról küldött jegyzőkönyvet, az alábbi szövegrészét:
"dr. B.I. ügyvéd I.II.V.VI.VII.VIII.IX. rendű felperesek képviselője előadja, hogy a per során előterjesztett, a kisajátítási határozat többletkártalanítási keresetet meghaladó, úgynevezett Déli terület értékcsökkenése, É-i terület korlátozási kártalanítás megállapítása iránti keresettől eláll, az I. rendű alperes által hozott 31-336/2000 számú kisajátítási határozattal megállapított kártalanítás - szakértői vélemény - szerinti többletkártalanítási összeg határáig tartják fenn a felperesek kereseteiket.
A megállapítandó többletkártalanítási összeg után miután a szakértői véleményben megállapított kártalanítást elfogadták, a kamat megállapítását 2000. aug. 1 napjától kéri visszamenőlegesen megállapítani.
A III.-IV. rendű felperes csatlakozik dr. B.I. ügyvéd által előadottakhoz, amely szerint a többletkártalanítási kereseten felül előterjesztett egyéb kereseti kérelmeiktől elállnak, kamatot 2000. augusztus 1 napjától kérnek a többletkártalanítás után."
Szóval a tárgyalás berekesztése után még lehet keresetet módosítani? Hurrá!
És lehet kereseti kérelmet - egy részét - visszavonni? Dupla hurrá!!
Bosszankodom, mert a fenti elvi határozatra korábban felhívtam az ügyvéd figyelmét, mégsem a kisajátítási határozat kibocsátása dátumától kérte ügyfeleinek a késedelmi kamatokat, (2000. júl.10.) hanem csak aug. 1-től. És a kamatokra vonatkozó nyilatkozatát nem tette meg az előző tárgyaláson, még a berekesztés előtt. Hurrá!
Amíg Te és én a saját pénzünkön keressük az igazunkat, addig az állam szerveit képviselő hivatalos személyek annak a szervnek a pénzén végzik dicső tevékenységüket, amelynek költségvetését az adózó - Te meg én - állja. Nem is lenne gond az előfinanszírozással, ha a tisztesség elemi kritériumainak megfelelnének az eljárások. De gyakori, hogy az ügyet elküldik a végtelenbe, és az évtizedekig nem tud lezárulni. (És sértve érzik magukat, ha az ügyfél küldi a végtelenbe ld. felülvizsgálat és alkotmányjogi panasz, pedig azok csak jogorvoslatok).
Tipikusan ilyen az önkormányzatot képviselő ügyvéd és annak finanszírozása. Bármennyit kérhet, azt az önkormányzat fizeti. Ha nyernek, akkor az ellenfél. Tehát soha nem áll elő az, hogy a joggal visszaélő képviselők és az azt fedező jegyző volna kénytelen zsebbe nyúlni. Ezért a visszaélő hatalomgyakorlás kedves passzió, amelyet a felügyeleti szervek legtöbbször fedeznek. Ne feledjük, hogy az ügyfelek között csak kevesen vannak, akik elszánták magukat évtizedes jogi tortúrára és rendelkeznek olyan jogi ismeretekkel is, hogy azt végigcsinálni képesek. Meg persze a család támogatása is kell...
A retorika az, hogy a képviselő nem ért a joghoz ezért hagyatkozik a jogászra. Az ügyvéd viszont azt mondja, ő csak azt hajtja végre, amit a képviselő-testület döntött.
Egy ízben az asztalnál 5 percen belül hangzott el a két vélemény, és gondban voltak amikor a fejükre olvastam: most ki hazudik? (persze nem ilyen drasztikusan, mert a csirkefogók hamar megsértődnek...)
A bíróság visszaadta az ügyet kedvenc városomnak, bírálja el előbb az elfogultsági kifogásomat. El is bírálta: visszavonta a figyelmeztetést, egyben kijelölés iránt megkereste a közig. hivatalt. Az ki is jelölt egy másik várost, aki olyannyira szabálytalannak ítélte az állami közterület használatomat - 0,96 m2 - hogy nyomban 30.000.- Ft. bírsággal sújtott. (Némileg sajnáltam, hogy nem elégedtem meg a korábbi figyelmeztetéssel.)
Persze ezt is kifogásoltam, így jutottam bíróságra.
Azért a Forgács Imre nevű közigazgatási hivatalvezető is megéri a pénzét.
Esetemben "kedvenc" önkormányzatomnak az a gyakorlata, hogy állami közterület - közút - közlekedéstől eltérő használata után szed díjakat, nem tünt föl neki. Az önkormányzat állami területre alkalmazza a rendeletét, és aki nem óhajt fizetni, azt szabálysértési eljárással sújtja.
Esetemben nyomban a maximummal. És Forgács Imrének nem tünt fel, hogy az eljárás törvénytelen, hivatala bizony kijelölt egy új szabálysértési hatóságot.
Lám nem mindegy, hogy Gipsz Jakab nyafog az egyéni jogsértésért, vagy egy halom fuvarozó blokkolja a Hungária krt-t. És az sem mindegy, hogy a joggal való visszaélést ki(k) ellenében lehet támogatni, és kik ellenében nem.
A bíró meggyőzte a felperes ügyvédjét, hogy mivel a közig. határozatban erre rendelkezés nincs, a bíróság jogszabálysértésként nem ítélheti meg. Ügyvédje tanácsára a felperes a keresettől elállt!!!
És a tárgyaláson az ügyvéd tanácsára a felperes nyomban le is mondott a fellebbezési jogáról. Kérdésemre az ügyvéd, hogy akkor hogyan mehet a felperes az AB-hez panaszra annyit mondott, hogy sehogy. Uff!
(Többek közt ezért nincs ügyvédem.)
Aztán a bíró a tárgyalást berekesztette. Némi tanakodás után az ítélethirdetés időpontját két hétre ugyanarra a napra kitűzte. Nem szóltam, és az ügyvédek se.
Pp. 218.§ (1) bek. A tárgyalás folyamán hozott végzéseket és az ítéletet a tárgyalás napján ki kell hirdetni, s a kihirdetést csak az ítéletre nézve és csak akkor lehet - legfeljebb nyolc napra - elhalasztani, ha ez az ügy bonyolultsága miatt feltétlenül szükséges. A kihirdetés határnapját ilyen esetben nyomban ki kell tűzni, s a határozatot a kihirdetés napjáig írásba is kell foglalni.
Elismerem, kissé bonyolult az ügy. És sok is. Ezért aztán ez komoly felmentő körülmény a törvény hatálya alól. Gondolom, a viszonosságra számíthatok majd, ha a felülvizsgálati kérelmekre nyolc napon belül nyilatkoznom kell: az LB 15 napot ad nekem erre...
Egyik felperes keresetet terjesztett elő a haszonélvezeti jog megváltására még 2000-ben, mert erről a kisajátítási határozat nem rendelkezett. A bíró meggyőzte a felperes ügyvédjét, hogy mivel a közig. határozatban erre rendelkezés nincs, a bíróság jogszabálysértésként nem ítélheti meg. Ügyvédje tanácsára a felperes a keresettől elállt!!!
Hát szépen elmondta előre az ítéletet - ebben a részében - a bíró.
Elgondolkodtam, ha a közig. határozatban nem rendelkeznek ennek a jognak a megváltásáról, és ezért a bíróság az ellenértékét nem ítélheti meg, mi lett volna, ha a tucatnyi tulajdonos közül a közig. határozat kifelejt kártalanítani mondjuk tizet. És csak két tulajdonosnak állapít meg ellenértéket. Mert nem látok különösebb jogi különbséget tulajdonjog és haszonélvezeti jog - mint vagyoni értékű jog amely végső soron a védett tulajdonjog körébe tartozik - között.
A közig. határozatban nem határozták meg az egyes tulajdonosoktól elvont tulajdoni hányadukat. A földhivatal persze a nem perelők vonatkozásában a kisajátítási bejegyzést elutasította, mert nem tudta, mekkora tul. hányadot is kell átírni. Kártalanítási összegből pedig nem volt hajlandó visszaszámolni (köszönet érte).
A perelő felperesek pedig nem terjesztettek elő keresetet arra, hogy a bíróság állapítsa meg az egyes tulajdonosoktól (maguktól) elvont tulajdoni hányadot, hogy azt át lehessen jegyezni. De ha a fenti baromságból indulok ki, mivel a közig. határozatban erre rendelkezés nincs, azt nem is ítélheti meg (jogszabálysértésként) a bíróság, tehát még ha lenne is erre kereset, azt el kellene utasítani. De ha az ítéletben mégis rendelkezne erre, az a közig. szerv hatáskörének gyakorlása lenne, ergo alkotmányellenes. Kíváncsi leszek, hogy mászik ki ebből a bíróság - legálisan.
Ritka nagy szamárságok kerülnek ma ítéletbe, mert a szocialista jogon felcseperedett bírók nem tudnak váltani.
Azt gondolom igen. Amit még elfelejtettem odaírni, hogy az ő tulajdona nálam felelős őrzés alatt van. A büntető eljárásnak minimum odáig el kellett volna jutni, hogy 1. megállapítja, hogy sérült-e a felelős őrzés. 2. ha valahol igen, akkor ott lehet fogni valamit esetleg
Az a bizonyos hamis papír meg csak azt igazolná, hogy direkt rúgtam föl a felelős őrzést.
Polgári peres eljárásban a bíró nem mond(hat)ja ki, hogy bűncselekmény történt. Gondolom nyilatkoztátok a polgári perben, hogy a holmi elvitelére való felszólítást a tulajdonos soha nem látta, azt nem vette át (ha ez a nyilatkozat elmaradt, a bíró téves következtetésre juthat).
A lopás/sikkasztás esetében pedig a szándékosságra kell a hangsúlyt helyezni.
Ezt jól érezted, de mivel családon belüli az ügy, büntetőből polgári eljárásra redukálódott.
Tudomásom szerint bírósági ítélet alapjaként szereplő iromány mindenképpen hivatalos okiratnak számít, ez a bizonyos papír viszont sosem volt valódi. Polgári perben a bíró nem mondja ki egy okiratról, hogy hamis. Ezt a 62. hsz-beli perben sem mondta ki, pedig elhiheted, forszíroztuk. És ott ráadásul pecsétes közokiratról volt szó. Elvileg feljelentési kötelezettsége lett volna, de erre is fittyet hányt.
mit követ el az a bíró, ügyész, stb, aki mondjuk fiktív irat alapján hoz ítéletet, vagy nem a rendelkezére álló tények alapján dönt (illetve kiválasztja a neki tetszőeket)?
Azt mondják, téved. Vagy helytelenül mérlegelt. Vagy okszerűtlen a döntése.
Akkor válik bűncselekménnyé, ha a mérlegelése, döntése kirívóan okszerűtlen, súlyosan téves, magyarán annyira szar, hogy azon már a sokat látott bírói kar is felháborodik. Hogy mennyi ennek a valószínűsége... Ha elolvastad a topikot láthatod: nulla.
Nos akkor adjunk be a nyomozó hatóságnak egy papírt, amin egy felszólítás van, miszerint felszólítalak téged, hogy vidd el az ingóságaidat a házamból, különben odébb rakom őket, mert útban vannak. Te a felszólítást sosem kapod meg, nem veszed át és nem is tudsz róla. Amikor bejössz a házamba, akkor látod, hogy nincs meg a holmid. Feljelentesz lopásért, a bíróság meg a beadott papír alapján közli, hogy polgári peres úton követelheted a tulajdonod ellenértékét, bűncselekmény nem történt.
Tudomásom szerint bírósági ítélet alapjaként szereplő iromány mindenképpen hivatalos okiratnak számít, ez a bizonyos papír viszont sosem volt valódi.
mit követ el az a bíró, ügyész, stb, aki mondjuk fiktív irat alapján hoz ítéletet, vagy nem a rendelkezére álló tények alapján dönt (illetve kiválasztja a neki tetszőeket)?
mit követ el az a bíró, ügyész, stb, aki mondjuk fiktív irat alapján hoz ítéletet,
Attól függ, milyen az a fiktív irat. Szabad bizonyítás van, de a Pp. 166.§ szerint a bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és a tárgyi bizonyítékok.
A Btk. szankcionálja az egyes okirat hamisítási eseteket. A kilátásba helyezett büntetés okirat fajtától függ. Ha az okirat eleve hamis volt, az azon alapuló ítélet is hamis lesz, ergo ahhoz jogerő sem fűződhet. Persze ha bíró hoz ilyen ítéletet, az ítélethez fűződő jogerő miatt nem lesz ember a földön, aki ennek felhasználhatóságát meg tudná akadályozni. Perújítási ok, ha a hamis okirat alapján büntető eljárás indult, a hamisítót jogerősen elítélték, vagy csak azért nem ítélték el, mert pl. meghalt. (Bíró ellen nem nagyon indul, eleve mentelmi joga van. És vigyázat, a bírót is csak bíróság ítélheti el, és ez a szakma nagyon összetart.)
vagy nem a rendelkezére álló tények alapján dönt (illetve kiválasztja a neki tetszőeket)?
A bizonyítás során a felek feladata, hogy a tényeket a bíró előtt feltárják. Ha ez nem teljes körű, korrekt ítélet nem hozható. Ha viszont a bíró tendenciózusan dönt, max. tisztességtelen lesz az ítélet - a bírót senki nem von(hat)ja felelősségre. Egyébként meggyőződésük szerint döntenek. Talán készül már egy etikai kódexük, de mikorra abból valóság lesz... Ehhez a meggyőződés dologhoz csak annyit, hogy a meggyőződése sokszor jogsértésbe torkollik, és piszokul nem érdekli, hogy contra legem dönt.
Ha már itt tartunk, akkor csak úgy általánosságban: mit követ el az a bíró, ügyész, stb, aki mondjuk fiktív irat alapján hoz ítéletet, vagy nem a rendelkezére álló tények alapján dönt (illetve kiválasztja a neki tetszőeket)? Vagyis mi van, ha tisztességtelen az eljárás? Mit lehet olyankor tenni? Hogyan lehetséges, hogy egy egyszerű bolti rablásnak nagyobb az elévülési ideje, mint egy ilyennek? (vagy most valamit nagyon keverek)?