Akkor ezzel a VMT számára megkezdödött a téli szünet.
A következö ülés ugyanis a tartalék szabály miatt elmarad.
Azaz várunk, hogy emel-e az mnb 25 bp-t.
Néhány szokásos SZMSZ kérdésre szokás szerint vissztérünk.
Utolag en is 25 bp-os emelest javasolnek, pontosan az infla kockazatok miatt, ami ugyebar a fo cel (legalabbis annak letorese). Es ezt ki is emelnem a statementben.
Hecse és gyrk kartács távollétében kevés ajánásból hozom meg a döntésemet.
Amennyiben nem lenne inflajel, tartást javasolnék. Ugyanakkor van itt ugye egy várhatóan olyan előrejelzés, ami erős kockázatokat mutat a cél teljesülését illetően. Ilyen körülmények között sztem a monpol arcát veszítené, ha nem emelne.
Viszont egy utolsó kis emeléssel a tanács megőrizhetné maradék kis konzisztenciáját - nem sok van már belőle. Aztán decemberben már hivatkozhat a javuló eredményekre, és tarthat nyugodtan.
A 3+/- 1%-os tolerancia sávba érezhetően bele fog merülni az infacél. A kamatpolitika gazdaságot hűtő és globális költségnövelő (kamatkitermelési igény) hatása elég drága dolog, már leállhatnánk, tartás.
Igazán vicces, milyen volatilis kamatpályát képesek egyik hónapról a másikra kreálni mind az egyes MT tagok mind az egyes elemzök elvárásai.
2 hónapja még azon rágódtam (rágódtunk) hogy tudja-e az MT ill. akárki, hogy mi mozgatja az alapvetö eszközértékeket, illetve céloztam arra, hogy s jelenlegi schwunggal netalán komoly kamatszint túllövés lesz. Most a közhangulat hirtelenjében az ellenkezö.
All in all, a stabilitási kockázatok látványosan enyhültek az elmúlt ülés óta. Csak hogy ez még nem trend, legalábbis nem olyan, amire biztonsággal állitanám, hogy akkor beálltak avagy ezáltal beállnak majd mind az eszköz- mind a célértékek a kivánatos szintre.
Röviden: ma még 25 bp-os emelés, s majd csak a soron következö infla jelentés mutatja meg, hogy hogy állunk a célelérési úton.
"Járai: semmilyen üzenetet nem hordoz a mai döntés a következő időszakra
2006.10.24 15:12 "Elég egyértelműen elmondták többen, hogy ... ez nem egy 50 bp-os kamatemelési ciklus" - jelentette ki Járai Zsigmond, az MNB elnöke a mai kamatdöntési sajtótájékoztatón. A monetáris politika további irányával kapcsolatos kérdésre úgy válaszolt, hogy "a mai döntéssel nem akarunk semmilyen indikációt adni arra, hogy a következő döntés milyen lesz". "A Monetáris Tanács mindig az aktuális helyzet figyelembe vételével hozza meg a döntést" - tette hozzá."
Aha. Vagyis az van, amit gondoltunk. Nagyjából találomra, amikor éppen olyanunk van 25 vagy 50. Mi meg találgassunk, hehe.
hát ha már ilyen nagy az egyetértés és az én kitűnni vágyásom is most épp kisebb, mint egy hónapja, akkor egye fene.
+ 25 bp
mondjuk az indoklásnál kicsit azért törni kell majd a fejet, hogy pontosan miért is lehet csökkenteni a tempón. árfolyam ugye tabu, infla hiperszar, bérinfla katasztrófa, politikai kockázat nem csökkent (sőt) - nehéz lesz mire hivatkozni.
de előrejelző alapállásból döntök egy negyedest, aztán meglássuk, mit kezd a helyzettel az irl testület.
ebből már több mindennel egyetértek, bár nem feltétlenül a kiindulópontokkal, mint a végső megállapítással.
Bemásolok egy egy hónapos cikket a VG-ből, sztem nagyjából öszefoglal néhány problémát.
Kockázatos kamatpályán 2006-09-22 Sajátos helyzetbe hozta magát a monetáris tanács az elmúlt időszakban. A 25 bázispontos fokozatos kamatnövelés politikájától (egyelőre) elzárkózó testület könnyen juthat olyan helyzetbe, hogy végül azért emel sokat a kamatszinten, mert keveset akar. Mégiscsak jön a 25-ös tempó?
A nemzetközi környezet változása, a költségvetési színvallás és a feltámadó hazai inflációs veszély arra kényszerítette a monetáris tanácsot, hogy elmozduljon a 6 százalékos kamatszintről. Már az előtte lévő hónapok sem voltak egyszerűek, mert a tanácstagok – miközben rendre egységesen döntöttek a szinten tartás mellett – olyan öncélúnak tetsző vitákat folytattak, mint hogy várhatóan milyen irányba kell majd először elmozdítani a kamatrátát, amikor ilyen eseményre valamilyen okból sort kell keríteni. (Érdemes megjegyezni: az inflációs célkitűzéses rendszerek szakírói nagyjából egyetértenek abban, hogy értelmetlen dolog a jövőbeli kamatpályával behatóan és transzparensen foglalkoznia a döntéshozó testületnek.) A júniusi kamatdöntő ülés 25 bázispontos emelését sikerült olyan szerencsétlenül megindokolni, hogy a piac a mértéket egy rossz kompromisszum eredményének értékelte. Pedig volt benne ráció, épp csak egyidejűleg kellett volna hangsúlyozni a kiigazítás erőteljességével kapcsolatos elégedettséget és az inflációs bizonytalanság miatt fellépő szigorítási igényt. Ám a tanács tagjai úgy látták, hogy a piac a két üzenetet egyszerre nem érti meg, így aztán az indoklásban nem is erre helyezték a hangsúlyt, amit a szereplők úgy értelmeztek, hogy a monetáris tanács az indokolatlanul laza kamatpolitika útjára lépett. Nem az emelés mértékével volt a gond, ezt jól bizonyítja, hogy a következő (nem kamatdöntő) ülésen kiadott állásfoglalásban pont a korábban hiányzó elemek szerepeltek, és a piacok igen kedvezően fogadták. A tanácsnak ekkor megvolt az esélye, hogy úgy fordítson álláspontján, hogy közben a döntéseiben konzisztens maradjon. Ám a testület legközelebb 50 bázispontot emelt. Ez meglepetésnek jó volt ugyan, ám nem igazolta a fokozatos, lassú kamatemelés szándékát. Mint az ülés jegyzőkönyvéből kiderült, nem véletlenül, ugyanis a tanács kifejezetten ellene van az olyan szabályos, kiszámítható kamatciklusnak, mint amilyet a nagy gazdaságok alapesetben folytatnak. Az ezzel kapcsolatos érvek első pillantásra meggyőzőek lehetnek. A magyar gazdaság a külső környezet változásaira olyan érzékeny, hogy egy szabályos ciklus kivitelezése lehetetlennek tűnik. Ráadásul kétséges, hogy egy ilyen trendből ki lehet-e szállni kellő biztonsággal. Meglátásunk szerint azonban ezek az érvek nem túl erősek, és számos problémát vet fel az elv alkalmazása. Egyrészt a tapasztalatok szerint „szigorúan monoton” alappályát meghatározni egyáltalán nem tűnik kockázatosnak. A 12,5-ről 6 százalékra történő csökkentés időszakában például 0,25, 0,5 és 0,75 százalékpontos vágás is előfordult, és ez egyáltalán nem hozta zavarba a piaci szereplőket. A ciklusból való kiszállás is egészen sima volt – ürügy mindig van, csak találni kell. A harmadik, újabb fél százalékpontos kamatemeléssel egy időben megjelenő inflációs jelentés egyértelműen üzente: az inflációs célokat csak az árfolyam jelentős (és lehetőség szerint gyors) erősítésével lehet elérni. Felmerül a kérdés, hogy ezek után miként lehet nem folyamatosan emelkedő kamatpályára állni. A tanácstagok egy része mintha azt a hazárdmódszert választotta volna, hogy a mostani nagy emeléseknek gyorsan meg kell hozniuk a kívánt eredményt, és utána le lehet állni a kamatszint növelésével. Igen ám, de mi lesz, ha az árfolyam a kamatemelések hatására nem erősödik (kellően gyorsan)? Nagyobb lehet összességében a növelés mértéke, mint amekkorát egy stabil 25-ös tempó okozna, és erre mintha kezdenének is rájönni a tanácstagok. Mindebből úgy tűnik, hogy a jegybanknak a kockázatok elkerülése érdekében – újabb váltást végrehajtva – vissza kell állnia a 25-ös pályára. A várakozásokból úgy tűnik, ezt a befektetők az eltérő kommunikáció ellenére már el is fogadták, ők ugyanis szemlátomást nem nagyon törődnek a tanácsban uralkodó furcsa erőviszonyokkal.
Egy jol ertelmezett es jol kommunikalt rendszerben a varakozasok legtobbszor beigazolodnak. Csak hogy ez a rendszer lathatoan nem adott. Epp ezert lott a legtobb elemzo melle a multkor es a jelenlegi felmeres is azt mutatja hogy nincsen vilagos kepuk az mnb multkori meglatasai utan se.
Szamomra igy ez tehat csak egy tipp-mix.
Az mnb hivatkozott egy emelkedo infla kornyezetre - amiben mi meglepo is van? Ha csak az nem hogy a kozlemenyben mennyi a felteteles mod az infla okairol. Sorry, de ez nem valodi szakmai iranyadas. Raadasul a volatilis cikkek, az allami szolgaltatasok arszinvonala ellen kamatemelessel nem szoktak komolyan harcolni.
Ami lenyegesebb, az az immport infla, itt azonban konkretan megmutatkozott az elmult idoszakban, hogy nem az alapkamatlab szinvonala hanem a kormany restrikcios lepesei az, ami erdemben mozgatja az arfolyamot.
Emellett, ill, ezzel egyutt a net inflow teljesen rendben van (kulfoldiek ap allaomanya), a hozamelvarasok szamomra teljes konszolidaciot mutatnak, az meg hogy nem a kamatszint fogja se az arfolyamot helyrerakni (legalabbis ha nem extrem merteku), illetve a belfoldi hitelkeresletet visszafogni az is evidens. (BTW: minel magasabb a ft hitel kamata, annal erosebb lesz a devizahitel kereslet)
Tehat szamomra itt rejtozik a finom (ossze)hangolas lenyege, s ebbol adodoan nem is ajanlok tobbet 25 bp-s emelesnel.
"Lenyegtelen hogy mi ennek vagy annak a felmeresnek az eredmenye ha nincs hozza tartalmi argumentacio."
Sztem nem lényegtelen. A várakozások önmagukban is jelzésértékűek lehetnek.
"Az mnb a multkori dontesevel az infla varakozasat olyan mertekben megemelte amelyre senki se szamitott."
Miért is? Nem arról van szó, hogy a szigorú mon pol mérsékli az infla várakozásokat? Amúgy meg úgy tűnik, hogy az infla magas magától is, függetlenül a jegybank által gerjesztett várakozásoktól.
"Pontosabban a 2008-as cel eleresehez szukseges kamatszintrol dontott ugy hogy annak minden eddigi elvarasnal magasabb szinten kell allnia. Vagy nem, de akkor azt a szintet minel hamarabb akarja elerni."
Itt a lényeg sztem, a 2. mondatban. A jegybank (pl. az elhibázott prognózisok miatt) lemaradt a kamatelésekkel, ráaádsul most az árfolyam is alig reagál rá - na jó, most mintha kicsit elkezdett volna. Ennek fényében mi a fenének kellene "finomhangolás"?
Lenyegtelen hogy mi ennek vagy annak a felmeresnek az eredmenye ha nincs hozza tartalmi argumentacio.
Az mnb a multkori dontesevel az infla varakozasat olyan mertekben megemelte amelyre senki se szamitott. Pontosabban a 2008-as cel eleresehez szukseges kamatszintrol dontott ugy hogy annak minden eddigi elvarasnal magasabb szinten kell allnia. Vagy nem, de akkor azt a szintet minel hamarabb akarja elerni.
Szoval az a kerdes, hogy akkor most magasabb az mnb infla elvarasa vagy gyorsabb tranzmisszios mechanizmusra torekszik?
- Romlottak-e az inflációs kilátások az elmúlt egy hónap alatt? Olajárak lefelé, Bérinfláció dettó, kiigazítási csomag megvalósításának esélye meg talán csökkent (utóbbit a hosszú távú infláció szempontjából negatívan értékelem)
- Sikerült-e lejjebb tornászni az árfolyamot? Nem. És sikerülhet-e aggresszív kamatpolitikával? (Nem?)
- Szembemegy-e újra saját szövegével a tanács, aminek indoklásai az utóbbi időben kabaréba illenek, elnöki megszólalások dettó? Vagyis belátja-e, hogy az árfolyam nem fog kizárólag az erősebb kamatemelések hatására erősödni, és jobb lenne egy 25-ös tempó tartósan?
A magam részéről fogalmam sincs. Előrejelző és Normatív szempontok helyett a megérzésekre hagyatkozom.
Szembemegyek a tanács ajánlásával, legyen 50 bp, aztán majd fogom a fejemet utána.
