Mindenképpen előszőr meg kell védeniük saját magukat. Az mindazonáltal elég sajnálatos, hogy a jelenlegi RMDSZ egyre erősebben hozzáidomul a balkáni politikai milliőhöz. Nem véletlen például, hogy Székelyudvarhelyen -az erdélyi fideszesnek nevezett- Szász Jenő a helyhatósági választásokon radikálisabb programmal megverte az RMDSZ-es jelöltet.
Másodsorban kell egy erős tekintélyes Magyarország, ami mintát és példát mutathat a határon túliaknak. Szerintem ez ügyben javultak az utóbbi években a pozicióink. Tavaly és tavalyelőtt volt alkalmam megtapasztalni, hogy milyen nagy szeretettel, megbecsüléssel fogadták a Harghitán, a Székelyföldön Orbán Viktort. Erdélyben őt hosszú évtizedek óta a legjelentősebb, legtekintélyesebb és legrátermetettebb magyar politikusnak tartják.
A mérvadó, véleményformáló értelmiségről cak annyit, hogy tegnap este az ATV-n, ennek a körnek az egyik prominensétől Eörsi Istvántól megtudtam, hogy aki nem szoci és szadeszos az mind fasiszta. A jobboldal fasiszta. Nesze nekünk erdélybarát nemzetieknek, mehetünk a végén Nürbergbe.
Hja. Érdekes, hogy a romániai magyar és egyéb kisebbségek elnyomása miatt egyes médiaértelmiségiek sohasem tiltakoznak. Talán azért, mert belügynek tekintik mint Kádárék. Ez is egy álláspont, de én nem osztom. A fontolva haladás jobban tetszik, hiszen ki védi meg kisebbségeinket, ha nem mi magunk?
Őseik a dákok? A Traianus meghódította a dákokat, de nem volt ott még egy fia román se. Azt hiszem a mindennapok kultúráját (építészet, vízvezeték, közlekedés,stb) magas szinten művelő rómaiak sírnának, ha látnák az állítólagos "utódaikat". Traianus elszörnyülködhetne napjaink Cluj Napocáján. Ha megépítik ezt az oszlopot, ezzel nem az állítólagos római eredetüket fogják szimbolizálni, hanem a barbárságuk lesz újra nyilvánvaló. Ha megépítik, egy lépéssel tovább rombolják az utolsó ezer évben magas minőséget képviselő európai és magyar kultúrát Erdélyben, Kolozsváron. Ilyen ötletek felvetődésekor miért nem kürtölik tele a világsajtót a jeles magyar "europer" liberálisaink. Nem csak a Zámoly-Strassburg-Budapest háromszögből kellene látniuk a világot.
Hol van TGM?
Új? Szerintem csak időről-időre előhozza, ha már rég nem foglalkoztak az 5lettel. Emléxem, 3 évvel ezelőtt már az egész családommal együtt jól kidühöngtük magunkat a Traianus oszlop tervén.
Huhh majd elfelejtettem elmesélni Funar legujabb "tervét", amellyel borzolja az idegeket.
Ha jol emléxem, akkor a Fotérre a Mátyás szobor elé akar állitatni egy hatalmas méretü Trajanus oszlopot.
(Kérlek nézzétek el nekem, ha mégse jol mondtam a helyszint)
még nem vertem le az ut porát magamrol, amelyet Kolozsvárrol hoztam, még itt él az orromban az a semmivel sem összehasonlithato benzinszag, amely áthatja az egész országot.
Kellemes napokat töltöttem el, ottlétem egyik alapvetö élménye, hogy rengeteget és nagyon finomakat ettünk.
Részt vettem egy konferencián, a "Matyiban" (Mátyás Ház), ahol egy levegöt szivtam a város hirhedt polgármesterével. De csak rövid pillanatokra. Nagyon furcsa érzés volt számomra, probáltam titokban kémlelni az arcát, azt a semmitmondo üres tekintetét és empatikusan átérezni, vajon mit gondolhat. De rájöttem, ez az ember egy báb.
Valoban, a Mátyás Ház a Képzömüvészeti Akadémiáé, most készült el az alagsorban egy ujabb kiállito helyiség, nagyon kellemes és szép.A hétvégén ünnepelte 75. évforduloját az akadémia, és ebböl az alkalombol egy nagyszabásu rendezvényt szerveztek, konferenciával, rengeteg kiállitással, nagy-nagy felhajtással.
Igehirdetövel ellentétben azt gondolom, a képzömüvészeti életnek sajnos korántsem az a pergö, eredetiséget, nagy gondolatokat, indulatokat felkavaro, mozgásban tarto erejét tapasztaltam. Inkább egy kicsit magamutogato volt.
Érdekes anyagok voltak, jo volt látni és tapasztalni, hogy a világ minden táján ugyanazok a tendenciák tapasztalhatoak, és nagy igény mutatkozik az uj iránt. Olyan az a város mint egy kiszáradt szivacs. Rengeteg nagyszerü emberrel, köztük sok románnal találkoztam.
Huhh, most rengeteg dolgom után kell néznem, pedig nagyon szivesen irnék még, mivel magamban se árt összegeznem azt az élmény- és érzelemgazdagságot, amit rám zuditottak.
A színház nekem is nagy élmény volt. A Romeo és Júliát láttuk. Remek díszeltekkel, érthető, szép magyar beszéddel. Az előadás külön érdekesséáge volt, hogy Csiki András Jászai-díját ekkor jelentették be. Ez volt az első eset, hog yhatárontúli magyar színész ilyen díjat kapott.
Pisztráng, nyámi. Várad és Kolozsvár között érdemes egy kis jobbraletérést a Gyalui-tónál. Életemben nem ettem olyan finom pisztrángot.
A tó partján van a vendéglő, árak nagyon jók, nem tudnak magyarul, de tavaly ősszel összejöttünk a Dumitru nevű pincérrel, aki direkt letolt, hogy minek szívatok a gyereket, román szavakkal, amikor ő meg akar tanulni magyarul. Mondtam neki, hogy a gyereknek se árt, ha az alapélelmiszerek nevét megtanulja románul:-)))
Jó hely az, már látom magam a tó partján 3 hét múlva:-))))
Na hirtelen olyan éhes lettem, hogy húzok is a konyhába, de előtte leírom: a mics az egy görög származású étel, alapanyaga marha/birka, állaga fasírt, formája kolbász. Az a tuti, ha nyílt lángon, roston sütik. A neve a román mic=kicsiből gyün:-))) A legfinomabbat a Királyhágón valamelyik útszéli vendéglő teraszán ettük, pedig még azt se lehet mondani, hogy kiéhezve értünk át a határon. Ja és mustárral a legfinomabb.
És volt még egy másik, kicsit párhuzamos a "Jártál már Erdélyben" cíművel: az erdélyi saláta. De aztán czimbi-gazda összevonatta, hogy ne porlódjunk szét, mint a szikla.
Mellesleg nem csak Erdélyből Magyarországra szakadtak írnak bele, van ott olyan is, aki nyugatabbra szakadt, de van olyan is aki máshonnam szaladt Magyarországra, csak járdogál Erdélybe.
Én a legjobb mititeit nem Kolozsváron ettem (ahol viszont nagyon rosszat ettem, a pisiszagú fajtából, amibe valami ammónium-izét kevernek), hanem Feketetó (Negreni) után (előtt) a büfésoron. Na az igazán jó volt, rácson sütötték, faszénen, la gratar. Ugyanott olyan kva jó sültkolbászt is adtak, amilyet idhol vagy tíz éve nem láttam. Jók még: chifle-nek nevezett zsömle, mustarnak nevezett mustár, valamint - erre külön felhívnám a figyelmet - Silva sör (ami a sört illeti, az Ursust /Kolozsvár!/ a helyiek elkezdték szídni, állítólag valami változás volt a gyárban, és ettől megggyengült, bár a Premium Pils változat továbbra is élvonal. Izvorul Minunilorra ugyanez igaz, de pláne az Apa Borsec-re. Ilyen vizek Csonkamagyarországon nincsenek, csodálkozom is erősse', hogy egy ennyire retkes országban, mint Románia, valami ilyen tiszta tud maradni, mint a víz, meg a sör. Valamit biztos nem úgy csináltak, mint szoktak, és nem vették észre. De majd biztos észreveszik.
A Feketó előtti (utáni) büfésorhoz ezek után kedvet kapott utazóknak azért jelezném, hogy az összes egységből az ocsmás, idegesítő, álnépzene üvölt, de minden helyen más és más dal.
PS. mititeihez ajánlott még különösen: a musdei.
Határozottan egyet értek! Legalább Erdélyben, Erdély ürügyén legyünk pontosak. Lopják az utcaneveinket, a nyelvünket, az őseink által alapított települések nevét, mindent és nem csak azt ami mozdítható. Nekem kifejezetten szimpatikus, hogy kint nagyon sok esetben a helyi magyarság esetében tapasztalom, hogy ragaszkodnak a régi nevekhez, nem hajlandók a Kossuth Lajos utcát Mihail Vitezianiunak (ezt biztos rosszul írtam)nevezni, kijelentvén ha nem őrzik meg a régit, az ősit, az eredetit, akkor az már el is veszett.
Ha már Kolozsvár a téma, érdemes a jelenkori művészeti életről is szót váltanunk.
Jónéhány kolozsvári vagy onnan áttelepült művészismerősöm, és néhány barátom is van. Ha jól emlékszem egyébként a nagy "román" király, Mátyás, szülőházában is éppen képzőművészeti felsőfokú oktatási intézmény működik. A kolozsvári mképzőművészeti élet ma is pezsgő, de mindig az a benyomásom, hogy konvencionális, túlságosan a hagyományokhoz ragaszkodó. Ettől azonban még nem provinciális, sőt nekem kifejezetten ezért szimpatikus. Nem a túlzott modernkedés, az öncélú exhibicionalizmus, hanem a hagyományokban gyökerező magas szintű mesterségbeli tudás a jelemző. Ez ma még a hagyományosan kiváló erdélyi oktatásnak és a még fellelhető erdélyi szellemnek a végterméke. Érdemes Kolozsváron, de Marosvásárhelyen is betérni a képzőművészeti tárlatokra. Ajánlom mindenkinek.
Igen, korábban is írtam a város felújítását célzó festőakciókról. A világoskék és sárga polgárházak talán nem felelnek meg az európai izlésnek.
TGM-ről írott szavaiddal teljesen egyetértek, ő nem politikus, hanem bohóc. Kolozsvár egyik szégyene.
Én sem vagyok kolozsvári, de láttam ennek a városnak még más arcát is mint a mai. Elvittek ottani barátaink bennünket még a nyolcvanas évek közepén Balogh Edgárhoz, az ismert erdélyi baloldali politikushoz. Hatalmas műveltségű ember volt, Ő szerkesztette pl. az Erdélyi magyar irodalmi lexikont is. Gyorsan összevesztünk vele, mert Ő még a legvadadd Csau időszakban is hitt a baloldali messianizmusban. Érdekes történeteket mesélt nekünk az akkoriban áttelepült Ara Kovács Attiláról és Tamás Gáspár Miklósról. Szerinte soha konzekvens világszemléletük a később Szdsz politikusokként reprezentálódott uraknak nem volt. Mint láthattuk TGM esetében a szellemi öntörvényűség nem ismer határokat.
A városról. Sajnos a hajdani kincses Kolozsvár eltünedezőben van. Még érdemes sétálni a Házzsongárdi temetőben, megállni és nehzeket lélegezni Kós Károly vagy gr. Mikó Imre sírjánál, még érdemes beülni a Szt. Mihály templomba egy istentiszteletre, de én általában ha tehetem gyorsan áthuzok a városon a Székelyföldre. Félelmetesen balkáni, és törökös, de nem európaian törökös lett ez a város. Félelmetessé tette ez a reinkarnálódott Funár nevezetű drakula.
Már a multkor megnéztem a Szent Mihály templomot, és szomoruan tapasztaltam, hogy azt az üvegablakot, amelyen a magyar koronázás láthato, valami vandál bedobta, és egy nagy luk éktelenkedik rajta.
Egyébiránt, találtam itt a neten egy kolozsvar.com cimen honlapot. Érdekessége, hogy 6 sorban irják le a város történetét, amiböl 2 sort a romai kori településnek áldoz, majd "mellékesen" megjegyzik, hogy itt született Mátyás király. Ennyi a magyar vonatkozása.
