Ózd az egyik legveszélyeztetettebb település bűnügyi szempontból Borsod megyében. A rendőrség látványos akciókkal igyekszik igazolni, hogy keményen lép fel, de az erős latencia miatt ők is inkább csak a felszínt kapargatják – mondják a térségben élők. A rendőrök eljutottak olyan bűnözőkhöz, akiknek a lakásán több nyilvántartást, neveket, címeket, pénzösszegeket tartalmazó füzetet találtak, egy másik akció során pedig kiderült: a „kölcsönadó” lakások és házak adásvételi és csereszerződésének megkötésével, illetve a sértettek nevére felvett hitelekkel biztosította be magát. A rászoruló családok a rendőrség közleménye szerint ezeket a szerződéseket azért írták alá, mert az uzsorások súlyos, élet és testi épség elleni bűncselekmények elkövetésével fenyegették meg őket, ha nem akarnának fizetni. Ha valaki eleget tett „fizetési kötelezettségének”, akkor sem menekülhetett, minden hónapban megjelentek nála az uzsorások újabb és újabb pénzeket követelve. Egy kertvárosi ózdi idős férfit az egyik uzsorás arra kényszerítette, hogy költözzön hozzá a padlástérbe, és végezze el a háza körüli munkát. Elvette a nyugdíját, cserébe „lakhatást és élelmet” biztosított neki. A férfit végül a rendőrök szabadították meg fogvatartójától.
A nyolcvanas években félig viccesen, de félig komolyan azt mondogattuk: ez a nép csak akkor fog fellázadni, ha megszüntetik a tévét vagy a villamosközlekedést. Tévéből azóta mindig csak több lett, de a közlekedés betalált: nemsokára jött a taxisblokád a benzin árával összefüggésben. Eddig ez volt az egyetlen országos szintű megmozdulás. Ha lesz még – márpedig előbb-utóbb lesz -, az is a mindennapok valóságából fog táplálkozni, nem ideológiákból.
Most egy 2013-as ózdi történetet, illetve városműködtetési helyzetelemzést mesélek el. Téved az, aki úgy gondolja, hogy marginális, és hogy őt nem érinti. Modell. Mellesleg ha a nemzeti radikális erők valaha is kormányozni remélnek, fel kell készülniük az ilyesféle problémákra, amiket nem lehet zászlólengetéssel vagy akár esetleges önfeláldozással megoldani.
Az alaphelyzet egyszerű: a városban a Volán vállalat január elsejétől 28 százalékkal, vagyis drasztikusan csökkentette a helyijárati buszközlekedést. Azt, amely a korábbiakban fokozatosan amúgy is súlyosan redukálódott. Oka az, hogy az eddig a finanszírozására kapott állami források most hipp-hopp megszűntek, az önkormányzat pedig csóró, és nem tud adni.
Aki annyira okosnak képzeli magát, az most legyen okos, és osszon egy kis észt, mit kell tenni.
Más városokban is ilyesmi csökkentések történnek, de Ózdon a település szerkezetéből adódóan különösen súlyos következményekkel jár a lakosságra, mert a keskeny és hosszú völgyekben húzódó lakóterületeket elszakítja egymástól. Már hónapokkal előre tudni lehetett ezt. Mégis csak akkor tudatosult a lakosságban, amikor tényleg nem jöttek a buszok.
Tanulság: a nép a szóból nem ért, hanem csak azt fogja fel, amit a bőrén tapasztal.
Ekkor kisebb csoda történt: a lakosság önszerveződésbe kezdett. Abban a városban, ahol egyetlen pofon nélkül lenyelték a tizenvalahány ezer munkahely megszűnését, az elcigányosodást, Benedek korábbi MSZP-polgármester és elképesztő pereputtya botrányait, a város vagyonának elpanamázását, mindent.
Tanulság: a szilvalekvár is robbanhat, ha megtaláljuk hozzá a megfelelő gyutacsot.
Nagyon hamar több mint háromezer aláírás gyűlt össze, ami itt rengetegnek számít. Aktivisták, szervezők emelkedtek elő. Olyan emberek, akik korábban soha nem foglalkoztak ilyesmivel.
Tanulság: igenis vannak embertartalékok.
A szervezés és az egész kis népmozgalom során az aktivisták folyamatosan hangsúlyozták, és be is tartották, hogy a közös fellépésnek nincs köze semelyik politikai párthoz. A rátenyerelni kívánókat elhajtották.
Tanulság: az emberek a pártokat nem annak tekintik, amiknek azoknak lenniük kellene, hanem hajráfradi, hajrávasas-jellegű öncélú ordibálási alkalomnak, valamint persze egy csomó karrierista terepének. Mihelyt valami valóban közös fellépéssel próbálkoznak, eltolják maguktól a pártokat.
A több mint háromezer aláírással delegáció ment a városvezetőséghez. Ott a fideszes főemberek arroganciával és cinizmussal fogadták őket. Kétségbe vonták, hogy a delegáció tényleg a lakosságot képviselné, és hogy valós igény lenne a korábbi járatsűrűségre. Pedig tudván tudták, hogy dehogyisnem.
Tanulság: a Hatalom sok esetben azért arrogáns, mert így próbálja leplezni, hogy be van szarva.
Közmeghallgatást, lakossági fórumot a városvezetőség nem szervezett. Pedig ha van közügy, akkor ez az.
Tanulság: a politikusoknak az úgynevezett demokrácia kizárólag és csakis annyi, hogy „végre én ugatok, nektek kuss”.
Önkormányzati ülésen újabb delegáció jelent meg. A városvezetőség taktikát váltott, már nem vitatta a megjelentek legitimitását, és nem cinikusan, hanem szőrmentén állt a témához. Álláspontjuk lényege az volt: „majd”. Ez a majd persze nem-et jelent, és ez fokozatosan ki is fog derülni... De egyelőre megmentette a helyzetet. Már amennyire lehet. Több busz nem lesz. Feszültség lesz, ami egyre növekszik.
A fideszes városvezetés lapít és túlélésre játszik. Pedig most ebben valóban nem sárosak. A központi kormánypénz az, ami kiesett, és ami miatt ilyenképpen és sok egyéb módon romlik a helyzet. Nyugodtan megmondhatnák. Nem mondják meg, mert ahhoz őszintének kellene lenni. Ahhoz viszont nincsenek hozzászokva, nem az ő elemük, eszükbe sem jut.
Meg kellene mondani, hogy nincs pénz az országban, miért nincs, hová tűnik.
A lakosság elsöprő többségének is messze túl van a horizontján, hogy ilyen összefüggéseken rágódjon. Annyit látnak, hogy egyre kevesebb ez meg az meg amaz van, lepusztulás folyik, és sorra megkérdőjeleződik minden olyannak a megléte, ami korábban a természetesség szintjén tartozott a mindennapi létezéshez.
Ha megkérdezzük, hogy hová tűnt és tűnik el a rengeteg pénz, ami korábban megvolt a buszokra (egészségügyre, oktatásra, stb), Ózdon – de nemcsak itt – három típusválasz várható:
Ellopják a politikusok, de különösen X és Y és Z aktuálisan uralkodó politikus, hülyeorbán, hurráemeszpé! (Az ilyet válaszolóknak hiába van némi igazuk, de a legbutábbak, viszont nagyon sokan vannak.)
Elmegy cigányajnározásra. (Ebben már több a realizmus, Borsodban a mai ínségesnél is ínségesebb időkben is számlálatlanul röpködnek a százmilliók és a milliárdok a cigányokra.)
Azért nincs pénz, mert a háttérhatalom globalista szivattyúja üzemszerűen kipumpálja a gyarmattá alázott Magyarországból. (Egyre többen ismerik fel, hogy ez a lényeg.)
Keserűen azzal ironizálunk, hogy azért nem lázadtunk fel eddig, mert még mindig nem vagyunk elég szegények. Nos, kezdünk már... És akkor az autóbuszt hiányoló ösztönös, de könnyen elemi erejűvé berobbanható népmozgalmak akár napok alatt elsöpörhetik a pártosdi-bohóckodást a sok piócával és hiénával, és azonnal, direktben kerül fel a kérdés, hogy hová lesz a pénz. De akkor már nem lesz mellébeszélés.
A Mazsihisz honlapja a következő hírrel örvendeztet meg bennünket:
„Pénteken Magyarországra érkezett Maram Stern, a Zsidó Világkongresszus főtitkárának általános helyettese, hogy előkészítse a szervezet budapesti közgyűlését. Maram Stern budapesti tartózkodása során találkozott a magyarországi zsidóság vezetőivel: Dr. Feldmájer Péterrel a Mazsihisz elnökével és Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatóval.
Látogatása során fogadta őt és a MAZSIHISZ vezetőit Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, akinek tolmácsolta a ZSVK vezetőinek meghívását és egyben átadta az Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett meghívólevelet.
A tervek szerint a ZSVK Közgyűlését ez év május elején tartják Budapesten, amelyet a Zsidó Világkongresszus a Magyarországi Zsidó Hitközség Szövetségével közösen szervez. Hosszú évtizedek óta ez az első alkalom, hogy a Közgyűlését nem Jeruzsálemben tartják.” Hiányzott ez nagyon.
Zsidó Világkongresszus 1948-ban
Mi is ez a Zsidó Világkongresszus? Talán nem mindenki tudja pontosan, hiszen nem vele kelünk és fekszünk.
A World Jewish Congressről (WJC) a Wikipédia bőséges ismertetőt nyújt. 1936-ban alapították Genfben, napjainkban a központja nem is olyan meglepő módon New Yorkban van, és hat regionális székhelyet működtet Brüsszelben, Jeruzsálemben, Párizsban, Moszkvában, Buenos Airesben és Genfben. Fő célja, hogy „a zsidó nép diplomáciai karjaként” szerepeljen.
Működésük eddigi 77 évében nagyon széles spektrumban tevékenykedtek. Már az is elég, amit nyilvánosságra hoznak, hát még amit nem. A második világháborúban odáig jutottak a befolyásban, hogy a vége felé személyesen Himmlerrel, a birodalmi SS-vezetővel is tárgyalni tudtak, és valamilyen úton-módon elérték nála például azt, hogy Ravensbrückből 4500 foglyot kieresszenek. A háború után persze „győztes félként” rohamosan megnőtt a hatalmuk, részt vettek Izrael állam megalakításának kibulizásában, a vesztes felek hadseregei „háborús bűnöseinek” felkutatásában, üldözésében és mindenféle hivatalos vagy stikában működő megtorló szervezetek kezére juttatásában, zsidó vagyonok visszaszerzésében, egyéb vagyonok megkaparintásában, a Vasfüggöny mögé került zsidók érdekvédelmében, az országonkénti zsidó szervezetek működésének koordinálásában, a mindenkori aktuális ajvékolási kampányok vezénylésében, Izrael állam fényezésében, a nem annyira diplomáciai szintű zsidó operatív szervezetek tevékenységének fedezésében és hálózati támogatásában. Napjainkban a fő slágerük „az antiszemitizmus terjedése elleni küzdelem”. Vélhetőleg a májusi budapesti banzájnak is ez lesz a naponta ezerszer eldanolt refrénje.
Immár felesleges feltenni a kézenfekvő kérdést, hogy miért Magyarországra hozzák a gyűlésüket, ha egyszer itt állítólag rettegnek. Mostanra túl vagyunk ezen. Egyszerűen nincs értelme rájuk bizonyítani, hogy hazudnak. „Na és” alapon természetesnek veszik, hogy hazudoznak, és szemrebbenés nélkül folytatják tovább. Kajakból.
A vadászterület körbevizelése folyik. Elegánsabb szóval elbirtoklás. Sokszorosan és folyamatosan körbevizelték már az úgynevezett kultúrát, a médiát, nem véletlenül csapnak akkora ajvét, ha ezeken a területeken érdeksérelem éri őket. Mert nem is az adott konkrét veszteség a kínjuk olyankor, hanem a fegyverüket, az üzemmódjukat, a körbehugyozás (bocs) intézményét érzik fenyegetve.
Ez a körbepisálósdi mostanra léptéket növel. Hozzákezdtek igazán nagyban csinálni. Felpörögtek és megsűrűsödtek az aktusai. A vallási ünnepnek maszkírozott agresszív, kihívó és önmutogató nyíltszíni hanukázás, a futballmeccsnek és megtorlásának álcázott brutális provokáció után most alig fél éven belül itt jön Budapest harmadik körbepisálása. „Ez a miénk.” A látszattal egyre kevésbé törődnek. Mint ahogy Csányi is elszólta magát azzal, hogy a bekiabáló szurkolókat „nem magyar tévéfelvételek alapján” kívánja visszakeresni. Ahá, filmeztek persze, nem magyarok, de nem is tévések... Visszakereshetők vagytok egyenként, lépre mentetek.
Tehát nincs különösebb értelme rámutatni a logikai önellentmondásaikra, és nincs sok értelme kérdéseket feltenni sem.
A mostani szakaszban már kajakból teszik, amit tesznek, és a zsákmányterület körbevizelésének is egyértelmű a jelentése.
Január elején, egy hétfői késő estén két cigány fiatal betört egy idős testvérpárhoz és vascsővel támadtak rájuk. Az idős férfiakat addig ütötték, míg el nem törtek a csontjaik, fejük szét nem nyílt, sőt, egyiküknek még a füle is leszakadt. Az idősebb testvér a helyszínen szörnyethalt, míg másikuk kórházban van, állapota életveszélyes volt.
Esik a hó, mi éppen Ózd belvárosából haladunk a gyilkosság helyszínére, a Táblába. Komor az idő, szürke minden, az emberek – köztük sokan cigányok- dideregve mászkálnak az utcákon. Ahogy haladunk a Tábla felé, rengeteg gyárépületet látunk, lepukkanva, tele gazzal. Ózd egykor komoly ipari központ volt, az elmúlt évek alatt azonban a legtöbb cég bezárt. Megérkezünk a Szőlőkalja utcába, szakad a hó, nagyon meredek, szűk úton haladunk, rengeteg a putri, a roskadó házakat omladozó vakolat fedi, van, amelyiknek még ablaka sincs, a kerítéseken, a teraszkorlátokon kiteregetett ruhák. Az idős testvérpár háza az utca végén, a domboldalon helyezkedik el. Kívülről is jól látszik, rendkívül szerény körülmények között éltek. A kertkapu majdnem kidőlve, néhány deszkából áll, a kertben egy madzagon ruhák lógnak, befedte őket a hó, az épület falain repedések, az ablak betörve.
Gyerekkorunk óta ismertük egymást- meséli egy cigány férfi, aki az utcában lakik és sokkolták az események. Nem érti, hogy miért pont az idős testvérpárt támadták meg, hiszen rendkívül szegények voltak. „Az egyikük folyton gombászott az erdőben, sokszor kint is aludt. Nagyon visszafogottan éltek, alig volt pénzük” – mondja a férfi. Azt is megtudjuk tőle, hogy ismerte az egyik támadót. „Itt lakott az utcában, csendes, szerény gyereknek tűnt, habár találkoztam vele, amikor be volt drogozva. Azt mondják a társával a támadás idején is illuminált állapotban voltak. Ezen a környéken nem lehet meglenni, elmentem néhány hétre dolgozni, mire visszajöttem kipakolták a házat. Rendőröket alig lehet errefelé látni”.
Az utcában egyébként alig-alig mernek nyilatkozni, mindenki bezárkózik. Egy másik idős férfi elmondja, rettegnek a gyilkosság óta. „Voltak itt betörések, de a Táblában gyilkosság eddig még nem volt”- meséli. Azt is megtudjuk az idős férfitól, hogy a környékbeliek szinte csak a történtekről beszélnek, és azt találgatják, miért pont az idős testvérpárra támadtak. „Arra gondoltunk a feleségemmel, hogy Józsiék a támadás előtti nap bevásároltak és nagy szatyrokkal jöttek haza, a támadók talán azt hihették, hogy megjött a nyugdíj. Állítólag 700 forintot vittek el”.
Az idős bácsitól azt is megtudjuk, idén már több betörés is történt a Táblában, de ahogy mondja, ezt már szinte megszokottnak tekintik. „Gyűjtést kellene szervezni. Ha hétszáz forintot ér ezeknek egy ember élete, vegyük meg őket hétszázért darabonként”- mondja felháborodva.
A fiatalabb, életben maradt testvérhez ellátogatunk a kórházba, ahol kiderül, a brutális támadás előtti éjszakán már betörtek hozzájuk. „Hétfőn mikor felkeltem, a konyha ki volt rámolva” - meséli a történteket a megtámadott Józsi bácsi. Betörték a konyhaablakot, elvitték az edényeket és az étkészletet, a ház fel volt túrva, minden odalett - emlékszik vissza az idős ember. „Aztán lementem a boltba, hogy telefonáljanak a rendőrségre, kijöttek, felvették a jegyzőkönyvet, azt mondták majd értesítenek. Elkezdtünk takarítani. Aztán késő este volt már, mikor félálomban voltam és megrázott valaki, kérdeztem ki az, na akkor kaptam az első ütést egy vascsővel. Utána, ahol ért ütött-vágott, de nem szólt semmit. Felborogatott mindent, felhasította a paplanomat. Ott volt a sótartó a televízió melletti polcon, rám borította. Közben folyamatosan vert, nagyon rosszul éreztem magam, gyengének.
Bejött a társa, beszéltek valamit, aztán ki is ment. Hatalmas ütést kaptam végül, aztán elment a támadóm. Kimentem, láttam a lépcsőfeljárónál, hogy pakolnak össze egy sporttáskába” – meséli a történteket az idős férfi. Ezután Józsi bácsi átment a szomszédjaihoz és megkérte őket hívják a rendőrséget és a mentőket. „Hazasiettem, bementem a kisszobába, ahol a bátyám alszik, a fotelban ült, csurom vér volt, néztem a kezét, halott volt már akkor. Széjjel volt csapva a feje”- meséli megrendülten. Józsi bácsi nem ismerte fel a támadóit. A férfi azt mondja, azért ők lehettek támadóik célpontjai, mert mindketten idős, nagyothalló emberek, könnyű prédának számíthattak. Abban az utcában nem bízhat senkiben, nagyon sok a cigány, amit csak érnek lopnak – összegzi a történteket elkeseredetten.
A kórház tájékoztatása szerint Józsi bácsi állapota már stabil, azonban a kezét újra meg kell majd műteni.
A hír közismert, de az illendőség kedvéért ismételjük el: néhány nappal ezelőtt Ózdon két roma fiatal = cigány suhanc rátörte az ajtót két idős magyar bácsira, és egyiküket brutálisan agyonverték, vélhetőleg vascsővel, másikuknak súlyos sérüléseket okoztak, még a plafon is véres lett. A zsákmány kétezer forint, ennyit ért nekik két idős ember élete. A rendőrség villámgyorsan elkapta őket. Nem sokkal korábban, Karácsony előtt ugyancsak Ózdon szintén cigány elkövető egy nyolcvan éves nénire tört rá szintén a saját otthonában, kegyetlenül megverte, és elrabolta tőle az unokáinak szánt karácsonyi ajándékot. A yard ezt az elkövetőt is jóformán azonnal elfogta.
A gyilkosság helyszíne
Az újabb eset, tehát a bácsik megtámadása és egyikük agyonverése hétfői napon történt. Ózdon a hír kedden már elterjedt persze, és mindenki érdeklődve figyelte az országos médiát, hogy mikor jönnek elő vele. Kedden a média hallgatott, pedig már tudniuk kellett az esetről. Sőt szerdán is kussolás volt róla, ami már kizárja a spontán viselkedést a kereskedelmi tévék részéről. Aztán csütörtökön tört elő a hír. De a bő kétnapos kivárás feltétlenül elgondolkodtató. Okkal gyanakodhatunk belőle arra, hogy valamiféle szervezettség húzódik meg a háttérben. Lehet, hogy ma nincs olyan APO, vagyis az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztálya, vagyis főcenzori hatóság, mint amilyen a pártállami időkben volt, de a láthatatlan, ám ugyanolyan hatékony háttérerő pontosan azt műveli. Ha a mostanihoz hasonló esetekben, akkor bizonyára sok egyéb témában is. Csak persze nem kötik az orrunkra. De immár sejthetjük.
A lapításnak alighanem az lehetett az oka, hogy a közvélemény számára végképp túl sok lett volna egyszerre a január elsejei szigethalmi cigány késelés, majd az annak nyomán megjelent Bayer Zsolt-cikk, és az utána rendezett judeolibsi hisztéria, amit immáron az ózdi eset látványosan megcáfolt, alátámasztva Bayer mondanivalóját.
Ózdon az eset természetesen sokkolta a város lakosságát. Azonban nem annyira, mint másutt sokkolta volna. Sajnos azt mondhatjuk, hogy itt az emberek már edződve vannak az ilyesmihez, és benne van a levegőben. Hiszen erről alig két hónappal itt a Radical Puzzle-n is beszámoltunk Ózd egy másik részének,Sajóvárkonynak a bemutatásakor. Érdemes újból elolvasni, illetve megnézni a végén a képösszeállítást – jól átjön belőle az atmoszféra, ami Sajóvárkonyt is, a mostani másik ózdi településrészt is egyaránt jellemzi. Oda jutottunk, hogy a brutális támadások hovatovább belesimulnak az általános miliőbe. Kiugróak ugyan, de egyre kevésbé...
Egyes hatóságok részéről nem hivatalos, sőt tapintatos érdeklődés történt, hogy a Jobbik tervez-e valamilyen demonstrációt az ügy kapcsán. Nos, nem. A körzetben, ahol a 2010-es választásokon a Jobbik a legeredményesebben szerepelt, nem lesz demonstráció. Szegedi Csanád védelmében a párt országos vezetősége annak idején feloszlatta az ózdi szervezetet, aztán Csanád lelepleződése után „elfelejtették” visszaállítani, helyette még mindig a Szegedi-klán által a látszat kedvéért odapakolt néhány bábfigura pislog tanácstalanul, elgazdátlanodva, teljesen impotensen, bár a hírek szerint nem ingyen. Dehogy lesz tüntetés vagy bármi.
Az ózdi fideszes városvezetés az utóbbi időkben néhány bágyadt kísérletet tett rá, hogy javítsa a település hírnevét, mai szóval imázsát vagy pláne imidzsét. Fizetett újságcikkeket tétettek közzé, riportnak álcázott műsorokat fizettek a Tv2-ben a különösen irritáló Dorogi Gabriella műsorvezetésével, illetve két-három koncert megfinanszírozásával azt az abszurd ötletet próbálták meg erőltetni, hogy Ózdról „a dzsessz fővárosa” kép terjedjen el. Ezek a hírnévjavító kísérletek most a brutális rablógyilkossággal és a többi hasonló esettel végképp nullává váltak. (Egészen mással kellene próbálkozni, például őszinteséggel...)
A valóságban Ózd és a cigányság viszonyát az jellemzi, hogy mindinkább világossá válik: brüsszeli, de legalább ugyanannyira budapesti szándékok Ózdot és a régiót lényegében cigányrezervátummá kívánják tenni. Azért, hogy a cigányok inkább itt legyenek, mintsem hogy elmenjenek Pestre, valamint Nyugat-Európába végképp ne menjenek. A pesti és nyugati libareálisok valahogy úgy vannak a cigánnyal, mint a tárogató hangjával: messziről szép.
Hogy cigányrezervátum van kialakításban, az jól érzékelhető abból, hogy Budapestről vagy Brüsszelből mire adnak pénzt és mire nem. Termelőszférára, életképes gazdaságra nem adnak, cigányokra meghökkentő bőkezűséggel adnak, nyakló nélkül. Folyamatosan több projekt fut cigányistápolásra egyenként sok százmilliós keretekkel. Mindez a „normál” cigányetetéseken felül. Kirajzolódott már a szándék. A magyarok pedig a fogukat szívják, egyre kevésbé reménykednek, és a menekülés módján gondolkodnak.
A idő pedig, lám, már sürgetni kezd.
A két aljas rablógyilkost tehát órák alatt elfogták. Igen ám, de felidéződik a 2010-ben, tehát már három évvel ezelőtt történt hasonló rablógyilkosság, amikor Solymosi nénit, az ózdi Hétes-telep utolsó magyarját ölték meg úgyszintén cigánysuhancok, a rendőrség akkor is rögtön elfogta a férgeket, azóta viszont se kép, se hang, Nacht und Nebel (éj és köd), semmi hír, senki sem tud róluk semmit – sem tárgyalásról, sem ítéletről, sem az ügyük jelenlegi állásáról. Ez alapjaiban rendíti meg az embereknek az igazságszolgáltatásba vetett maradék hitét. A mostani két féreg elfogása után is ez fog következni?
Esélyük sem volt menekülni hétfőn későn este az idős testvéreknek Ózdon, amikor két fiatal cigánybűnöző rájuk törte házikójuk ajtaját. Sanyi bácsit (†71) vascsövekkel addig ütötték, amíg csak mozgott. Az öregnek valamennyi csontja eltört, koponyája szétnyílt, szörnyethalt még a brutális támadás alatt. Öccsét, Józsefet (68) szintén összeverték, koponyája szintén betört. Ő túlélte a támadást, ám tegnap még mindig életveszélyes állapotban kezelték a kórházban.
A nyugdíjas testvérpár Ózd Tábla nevű kertvárosi részében, a Szőlőkalja út végében, a hegyoldalban lakik egy házikóban. Sikításukat sem hallhatta senki, nemhogy a nyöszörgésüket. A vérbe fagyott testükre kedden bukkant rá egy ismerősük. A házikó szobácskája és konyhája, a falak, de még a plafon is csurom vér volt. Miskolcról egy óra alatt Ózdra értek a megyei gyilkossági nyomozók, akik 20 óra alatt azonosították az idős testvérek támadóit. A bizonyítékok alapján egy 19 éves és egy 23 éves helybeli cigánybűnözőt kezdtek keresni, őket végül Budapesten a BRFK nyomozói kapták el. A bűncselekmény felfedezése után 26 órával már mindkét gyanúsított rács mögött volt.
Rendőrségi forrásból megerősítették, a két gyanúsított néhány kérdés után részletes beismerő vallomást tett. Egyikük az áldozataikkal egy utcában lakik, vélhetően ő adta a tippet, hogy a védtelen öregeket támadják meg, ám mivel látásból ismerték őt, el kellett hallgattatni Sanyi bácsit és Józsi bácsit.
Tábla közbiztonsága a városban a legrosszabb.Megszaporodtak a betörések,lopások, erőszakos cselekedetek.A múlt héten egy idős férfi házába akartak betörni a Szemere úton, aki felébredt a recsegő ropogó bejárati ajtóra és egy kis lapátot kapott fel a kályha mellől,hogy megvédje magát. De a más kultúrkörből érkező hívatlan látogatók vascsövekkel verték eszméletlenre!!! Ma reggelre két idős testvért, két férfit támadtak meg otthonukban, egyikőjük szörnyethalt, az öccsnek még volt annyi ereje,hogy a szomszédba meneküljön és segítséget kérjen!
Ilyen közbiztonság mellett,hogyan lehet javítani a városunk megitélésén?
Tudom, bizonyos körökben nem szokás betartani a törvényes rendet, mert az emberek úgy szocializálódnak, hogy erre nem látnak példát, de ez a fórum, ez a vas magántulajdon és az alul található Tudnivalók alatti pontokat minden hozzászólásnál elfogadja mindenki, tehát itt nem érvényes az otthon megszokott „bármit csinálhatok, mert nekem származásilag, politikailag szabad” elv. Így aztán a szabálysértő hozzászólások és hozzászólók nem kapnak lehetőséget a nyilvánossághoz-közvetítődésre.
Miben tehetségtelenek az ózdi jobbikosok?Atomfizikában,netán ének.zenében vagy szélhámosságban nem értem?Miben kéne tetségesnek lenni egy mezei párt tagnak...
Sajnálom Arany Lacit mert jó szándékú rendes embernek ismerem,de észre kellene venni,hogy az ózdi jobbikban tehetetlen, sőt tehetségtelen emberek veszik körül.
A 85 éves asszony a fogaival oldozta ki a kezét összekötő fáslit, és hívta a rendőrséget. Elfogták a rablókat, a karácsonyi ajándékok megkerültek. Tovább »
Az Ózdi Volán áldásos tevékenységét szeretném megemlíteni. A hosszú hétvégén "természetesen" végig ünnepi járatot kellett alkalmazni. A csütörtöki táblási temetői járatokat kis busszal, erősen ritkítva oldották meg, már nem első évben. Gondolom a taxisoknak kell kedvezni ezzel is. (Ha négyen mennek taxival, nem sokkal drágább, mint a buszjegy ára.)
Másik, nem csak ünnepi problémám, hogy a Volán a menetrendben szereplő járatokat saját kénye-kedve szerint indítja. Pl. a mai 14:35-kor induló Bp-i buszjáratnál is a forgalmista dönti el, hogy a menetrend szerinti kettő helyett egy buszt indítson. Minek kell menetrendet készíteni, ha egy alkalmazott bármikor megváltoztathatja azt. Négynapos ünnep után a sok tanuló és Bp-en dolgozó ózdi túlzsúfolt buszon utazhat, és ma is fél óra késéssel érkezhetett meg.
Olyan vidéken gurulunk keresztül, hogy Bruce Willis kapásból Észak-Koreában játszódó akciófilmet forgatna benne. Kanáris, csüngő hasú szürreál-vadmangalicás riport Ózdról.
Ha ez tényleg így van, akkor nagyon sz@r lehet ott dolgozni. Az való igaz, hogy Magyarországon a politika erősen lekakálja a szakmát minden tekintetben és a politikus mondja meg, hogy "mennyi só kell bele".
Itt már megoldódott a fűtés!( Bezúzott Erzsébet utalványokkal)
A városháza előtt ( aki tud segítsen neki)
