Igazolni nem feltétlenül szükséges. A matematikus sem igazolja, mi a pont, vagy mi az egyenes. A fizikus sem igazolja az időt. Ezek axiómák, amelyek a matematikai, fizikai modelljeink alapvető építőelemei. Úgy gondolom, a hívő számára a lélek ugyanilyen axióma.
A lélek a belső emberi tulajdonságok összesége...., valahol az ÉN tudatban keresendő..... A bibliai teremtés isteni lehelletről beszél, amit az embert életre kellti...., gondolom, hogy a lélegzésről, mint folyamatról van szó....
"A világ velem együtt teljes....ha nem lennék, akkor a világ sem létezne."
Próbálj kicsit más szemszögből gondolkodni. :)Próbáld meg elképzelni az Abszolút oldaláról. Ne csak fizikai testben, gondolatokban, érzésekben gondolkozz.
()
"Ugyanezen az elven, ha létezik egy valamiféle halhatatlan én, akkor ahhoz hozzátartozik az én jelen életbeli emlékezetem, tapasztalataim, személyiségem."
A "hozzátartozik" csak időleges, és látszólagos.
Nem a mostani léted boncolgattam, hanem a lélek szintjét próbáltam megvilágítani analógiákban.
A mostani léted látszólagos. Nem azért mert nincs, és puszta káprázat, mert ez így nem egészen igaz (Itt szokták sokan megelégelni a vallást, a spiritualitást).
Nem az a hamissága hogy "nem létezik", hanem az hogy NEM EZ AZ ABSZOLÚT IGAZSÁG. Az a hamissága hogy elhisszük: ez a végső valóság.
Mindaz amit most magadhoz közelinek érzel, vagy éppen utálsz, nos, ezek a kapcsolatok lebomlanak valamikor. Egyik ilyen kapcsolat SEM örök.
()
És mégegyszer: a zene benned van. :) Te magad vagy AZ.
Probálom érteni amit irsz, de elég nehezen megy. :)
Meglehet kissé korlátolt a fantáziám.
Probálom máshonnan megközeliteni. A világ velem együtt teljes. Ha én nem lennék, már nem ugyanaz a világ lenne, mert hiányoznék belőle. A világ szempontjából ez az apró változás nem jelentene tul sokat. Ellenben az én számomra, ha nem lennék, akkor a világ sem létezne.
Ugyanezen az elven, ha létezik egy valamiféle halhatatlan én, akkor ahhoz hozzátartozik az én jelen életbeli emlékezetem, tapasztalataim, személyiségem. Ha ez hiányozna belőle, akkor már ugye nem ugyanaz lenne. A jelenlegi énem szempontjából, meg ezesetben teljesen mindegy lenne, hogy van, avagy nincs, mert akkor az már nem én vagyok, pontosabban én akkor nem vagyok.
Na. Először is, kioktatlak. :)
A zene nem Bach műve, nem a hangjegyek, nem a hang, amit hallasz.
Hanem amit az a hangsor KELT benned, illetve amit felidéz, EMLÉKEZTET arra, ami vagy. Annak egy árnyalatára.
A zene BENNED van, a lényed része. Ezért hívom zenének a technót is. Az stílus kérdése, ki mit tart "technikailag", "hangsorilag" (jó) zenének.
Szerintem MINDEN zene, minden, ami benned valamilyen hatást kelt. A látvány is, a hangok is, bármi.
A kiváltó ok lehet egy hansor, ami természetesen értékes.
Tehát Bach zenéje bizonyos szinten egy veled.
Bach lelke más kérdés, az ÉLŐ, nem úgy mint a lejegyzett hangjegyei. Ahogy lejegyezte őket, már NEM Ő, nem a LÉNYE, hanem hangjegyek.
A lelke pedig "visszahúzódott" tőlünk valahová, ahol most már nem ismerjük fel mint Bach-t.
A külső testi formája, gondolatai, stb. csak bizonyos dolgokat tükrözött róla, nem ő maga volt...
Lehetséges hogy félreértés van közöttünk. Probálok én is egy hasonlattal élni - a nevedről asszociáltam. :))
Tegyük fel van egy lemezed amin mondjuk Bach muzsikája hallható. Ez a lemez csak akkor lesz Bach lemez, ha rajta vannak a jelecskék amiből errevaló eszköz előállitja a zenét.
Ha a zene maga nincs rajta, akkor csak egy anyagdarab.
Egyel komplikáltabb a helyzet a lélekkel. Mert ugye itt már lehántottuk róla az anyagot (test) és kivettük a muzsikát (gondolatok). Akkor nem értem mi marad Bachból? Az emléke?
"Ugyanis, ha nem vagyok a testem, nem vagyok a gondolataim, személyiségem, akkor mi?"
analógiát tudok csak idetorzítani: ahogyan a napsugárzás hatására elmozdulnak a részecskék a levegőben, és a nap lényege nem ezek a részecskék, sem a mozgásuk, még csak nem is a nap "saját sugárzása", ugyanúgy nem a lényeged neked sem sem a gondolataid, sem a tested, sem az érzéseid. Kapcsolat van köztük és közted, de ez csak időleges. A lényeged a "nap".
Persze ez is csak a saját megközelítésem.
Úgy is mondhatjuk, hogy a gondolataid HAJTÓEREJE, nem maguk a gondolatok vagy te.
A probléma, minél inkább körbeírjuk lényed, annál inkább eltávolodunk a lényegtől.
Ez a te világképed, a te elméleted. Nem mondom, hogy nem lehet igazad, de most más megközelitésből néztük a dolgot.
Ha feltételezem, hogy létezik egy kiterjesztett "én" ami akár életről életre vándorol, akár az életen túl létezik, akkor is csak úgy tudom meghatározni, hogy a tapasztalatai, érzései, emlékei, személyisége. Ezesetben természetesen kiterjesztve az összes életre, vagy a teljes létezésre.
Ugyanis, ha nem vagyok a testem, nem vagyok a gondolataim, személyiségem, akkor mi?
Ezzel az erővel tovább élhetek akár a fűszálban is ami a siromon nő, vagy az esőben, ami a hamvaimmal a földre hull.
"Mi történik azzal az emberell aki például emlékezetét veszti, más ember lesz belőle ? "
Ha teljesen elvesziti az emlékezetét, szerintem igen, egy teljesen más ember lesz. Miután a viselkedés a tapasztalatokon alapul, ha elvesziti a tapasztalatait nem tud a régi modon reagálni (azesetben ha ujra tanul dolgokat) tehát egy egészen más ember lesz.
"Valóban nem lenne az ember több mint az emlékezete, vagy talán az egész személyisége ? "
Erre nem tudok válaszolni. Az én számomra az ember a tapasztalatai, emlékei, személyisége. Hangsulyozom az én számomra.
"ha valaki valamilyen modon "belepiszkálna" a tudatomba és ott bizonyos változásokat hozna létre (pl. kitörölné pár év emlékét, vagy egyik-másik viselkedésmintámat) onnantól bizony már nem "én" lennék."
Csak a lélek külső takarója változna. Az emlékeid nem te(a lélekre gondolok) vagy. Az elmét-testet működtető ERŐ te vagy. A körülötted csapkodó hajlamok, tendenciák sem te vagy, de kapcsolódnak hozzád, és csak bizonyos karmikus kiegyenlítődés után szakadnak el tőled..
Én is ahhoz a megállapításhoz jutottam, hogy a lélek a személyiségünk nem anyagi része lehet, úgy hiszem ebben teljesen egyet értünk.
Mégis marad még egy tucat kérdés :
Mi történik azzal az emberell aki például emlékezetét veszti, más ember lesz belőle ?
Megszünik létezni, vagy csak félig-meddig ?
Valóban nem lenne az ember több mint az emlékezete, vagy talán az egész személyisége ?
"Ha most jól értelek, szerinted tehát az agyunk tartalma, vagy bővebben a személyiségünk nem anyagi része, az ami a "lélek" fogalmat a legjobban megközelíti."
Igen, mondhatjuk. Szvsz persze :) Olyannyira igaz ez szerintem, hogg ha valaki valamilyen modon "belepiszkálna" a tudatomba és ott bizonyos változásokat hozna létre (pl. kitörölné pár év emlékét, vagy egyik-másik viselkedésmintámat) onnantól bizony már nem "én" lennék.
Látod???....., hogy mennyire is keverjük az egy fogalmat több más értelmezésre és több fogalmat egységesítünk egy szóba tömörítve?
A HIT....., mit is jelent? Melyik tényező az amikor Istenben, mint láthatatlan és emberileg érzékillúzió magasságába ragad el.....és mikor beszélhetünk hitről...., amikor is egy vágyat , mint elérhető emberi érzésekkel kifejezhető célt reményeljük elérni...., ami pillanatnyilag mondjuk prózai okok miat nem kaphatunk meg...
Valamikor hittem, hogy lesz egyszer gitárom...., és vettem amikor is eljött az a nap...., már akkor nem volt akkora öröm....., mert birtokomban volt! Tudtam, hogy van és nem hittem, hogy van!
Istent érzékelni a pszihémben egy különleges jelenség......, érezni , hogy van...., ahogy végig fut az ember bőrén a hideg és libabőrössé válik....., fizikálisan kimutatható akár egy pszihológiai teszten is..... Ezt az érzést próbálják beállitani HITNEK..., ami már nem tartozik e definíció köréhez az egyfajta megtapasztalás miatt..., ha érted, hogy miről beszélek.....
Vam Hit amit az egyházak hirdetnek, vallási érzelmeket korbácsolva belénk és azt ugye szinten is kell tartani! Ez nem az az érzet amit általában hitnek kellene kimondanunk..., hanem az elhívés és a hiszékenységből fakadó elveknek a tudatos bemagoltatása! Bár megértenéd, hogy mire értettem!
Ha most jól értelek, szerinted tehát az agyunk tartalma, vagy bővebben a személyiségünk nem anyagi része, az ami a "lélek" fogalmat a legjobban megközelíti.
Tehát, véleményeink, gondolataink, emlékezeteink, érzelmeink, akaratunk, tudásunk, képességünk, ismeretünk, neveltetésünk, környezetünk befolyásai, kultúránk, stb. tarka gyüjteménye ?
Talán félreértettél, én csupán egy gyermeki elképzelés kapcsán probáltam meghatározni azt, hogy számomra mi lehetne a lélek definiciója.
Ma már természetesen nem gondolkodom agyam tartalmának mesterséges szerkezetbe való átültetésén. :)
Az hogy elképzeléseink a világról hogyan alakulnak, nagyon sok mindentől függ. Kulturától, környezettől, tapasztalatoktól, de legfőkébben attól, hogy lelki egyensulyunkat, mi tudja leginkább vizszintben tartani.
Amennyiben fizikai létünk legfőbb mozgatói a lét és fajfenntartás, ugy szorosan hozzátartozik ehhez a biztonságérzet, nyugalom, harmonia.
Nemcsak emberi sajátosság ez, szemléletes példája ennek egy egyszerű kaméleon, ami ha olyan környezetbe kerül, ahol folyamatos stressz éri, nagyon gyorsan elpusztul, hiába van egyébként tökéletesen ellátva.
Tehát törekszünk a lelki békére. Annyira fontos ez, hogy a bennünk felmerülő félelmekre, ha nem találunk tárgyilagos, kimeritő választ, vagy ez nem nyugtat meg, hajlandók vagyunk a legképtelenebb sztorit is elhinni. - A remény hal meg utoljára.
És ez jól van igy. Ha te hinni szeretnél a feltámadásban, jézusban, higgy. Nem akarlak meggyőzni az ellenkezőjéről, bárha én ezekben nem hiszek. Nem azért mert olyan okos vagyok, hanem egyszerüen azért mert nincs szükségem ezekre a lelki békéhez. Más a világképem, más a türéshatárom, más az önképem. És ez is rendbenvan. Az emberi lény sokszinű és változatos. A változatosság pedig gyönyörködtet. :)
Talán egy kissé furcsán hangzik ha azt mondom, hogy éppen a vágy a hittel karonfogva a hajtóereje minden dolognak. A vágy, a kivánság, a tény hogy valamit nagyon szertnénk az a hajtóerő ami az embert munkának állítja, a hit pedig az ami ezt lehetővé teszi. A tudomány, a teknika vívmányai szolgáltatják erre a tagadhatatlan bizonyítékokat. Hogyan készített volna az ember például repülőgépeket, ha valaha nem vágyódott volna repülni mint a madár és ne hitte volna, hogy az lehetséges ?
Vagy hajóra szállt volna például Kolombusz, hogy körülhajózza a Földet, ha nem hitte volna hogy a Föld gömb alaku ?
Természetesen vannak tévhitek, babonák, dogmák, gyengébb alapokkal is.
Elképzelésem szerint Jézus inkább tudós volt mint vallásalapító. Szerintem Jézus szeretete, búzgósága és hite révén szert tett olyan ismeretekre, melyeket a tudomány a mai napig ezen dolgok hiányában még nem volt képes megszerezni. A korabeli tudomány azon felül a Zsidó nép vallásához hasonlítva nagyon kezdetleges volt, a vallásnak pedig szinte teljhatalma volt. Nem csoda tehát hogy Jézus tanításával az akkori valláshoz alkalmazkodott, amit később a keresztények nagyon ügyesen alkalmaztak vallás alapító és építő munkájukban. Szerintem jézus nem tanított mást mint amit felfedezett, azaz magasabbrendü természeti törvényeket ismertetett velünk és azt, hogy hogyan lehetünk képesek azokat munkába állítani. Tanítása nem üres beszéd, se fantázia, valamint erőszakos halála és feltámadása se. Szerintem az mind megtörtént, csak éppen a felekezetek magyarázata nem egyezik meg a valósággal.
Lehet hogy kissé gyermetegnek tünik hitem, mégis hiszem, hogy a halál elkerülhető, hogy az ember feltámadhat, hogy létezik olyasmi amit lélekvándorlásnak neveznek, és azt is hiszem hogy Jézus már régen visszatért, és ha őszintén kívánod még talán találkozhatsz is vele, de akkor ne emelj neki szobrot mert tüstént eltünik előled.
Elgondolkoztató, érdekes dolgokat ítrál. Gyerek eszemmel én is hasonlóan éltem át a halállal kapcsolatos dolgokat, tudatossan kimondva talán nem voltak ezek a dolgok, nálam se, de élesen álltak előttem. Végre én is megnyugodtam abban a gondolatban hogy nekem is csak egy bizonyos idő van kímérve, amit a lehető legjobban kell kitöltenem.
A gyermeteg elképzelésemtől mégse tudtam teljesen megválni, valami nagyon mélyen mindig csak mocorkált bennem, de ezt nem a haláltól való félelem fűtötte. Egyszer megesett velem hogy nagyon közelről szembe nézhettem a halállal, de félelemre nem emlékszem, inkább az elkerülhetetlen egy fajta elfogadására és egy várakozó kiváncsiságra. Ennek az élménynek dacára mégis megmaradt bennem az a mély "tudat", hogy a halál nem lehet elkerülhetetlen.
Hasonló képen én is megismerkedtem különböző vallásokkal, de azok se hoztak kielégítő, megnyugtató választ, ellenkezőleg, még komolyabbn foglalkoztatott a dolog. Most úgy érzem kinőtten a vallásokból, de gyermeteteg hitem nem hagyott el, sőt mondhatnám azt, hogy növekedet, erősödött. Eljutottam arra a meggyőződésre, hogy a halál nem elkerülhetetlen és hogy az örök élet kulcsát nem a vallások őrzik, sem a tudomány rohamos fejlődésétől várhatjuk, hanem az bennünk van.
A Te követelményeid ezzel szemben szerényebbek, ha jól értem, Te megelégednél azzal, hogy mindaz a tudat, érzés, tapasztalat amivel rendelkezel átkerül egy mesterséges testbe. De hát ez már részben meg is valósult, tudásunk ismeretünk sőt már némely képességeink is tárolva vannak könyvekben számítógépekben, érzéseink, tapasztalataink is már le vannak írva, gondoljunk csak a filmekre vagy arra a rengeteg szellemi munkára amelyek könyvtátakba vannak tárolva és ez a fejlődés még nem ért véget !
El lehet képzelni hogy rövíd időn belül jön egy ujabb nemzedék számítógép, amelyik lélekkel is rendelkesik ? A mi tudatunkból tapasztalatainkból érzéseinkből mesterségesen felépített lelkünkel ? Akik egy bizonyos imágót, egy személyiséget épít maga körül ? Aki szeretni képes ?
A Hit nem a valóságra épít....., éppen ezért egy reménylet és vágyból fakadó elképzelése annak, amit annyira szeretnénk, hogy megtörténjen!
Hogxan is alakul ki a hit az emberekben....?
Gondold csak át ezt a kérdést!
Valamikor nem volt lényeges, hogy ki meddig él és van é élet a halál után...., aztán jn egy vallási hitelv, amit hirdetnek alapítóil, el kell terjeszteni...., majd a maguk számára megnyerni, vagyis elveiknek megfelelően..., egy igazi bázis csapatott létrehozni...., amely majd nmagát produkálva..., egyre szélesebb körben terjeszkedik..., hogy sokakat elhitessenek az ő igazságaikról..., mint jelen esetünkben a kereszténység dogmatikáját!
Jézusról sokmindent megírtak és a szerzők nem elfogulatlanul...főhősének tették a hitviláguk megteremtésének és megértetésének alapjaként...., hogy isteni akaratnak tünjék mindaz...., amivel megváltoztathatják az egyénit....., egy általánosabb és naívibb..., leegyszerűsített keresztmetszetű éntudatra !
Jézusnak a feltámadása nem bizonyit semmit! Nem lehet alapja egy Isteni elvnek, de alapja lehet az emberi babonának és misztériumnak!
Isten ugyan mit akarhatzott ezzel bizonyítani az embereknek, hogy egy embert feltámasszon..., amikor is a kimondott szava él és érvényes, tuidniillik , ítélete szerint meg kell halnia az embernek a Biblia tanúsága nem tér el ettől!
Innen van a hitbéli királyfi esetének trténete, amit az emberek ihletettek meg! Jézus feltámadásának nincs semmiféle Isteni motívuma...., mert a Mindenható Egy Istennek Teremtő szava van...., nem kell nagy értelem hozzá, hogy ezt mindenki felfogja!
Azt, hogy valakik egy misztikusabb, titokzatosabb és szellemiesített világban zudja csak tovább értelmezni a gyarló földi életét....., mindenki maga dönti el, hiszékenysége, vérmérséklete és akarata szerint..., de ettől még nem lesz úgy minden folyamat..., ahogy az egyházak felekezeteinek teológiája reklámozza,, nem véletlenül!
Érdekes, hogy a kereszténység nem igen ismer el semmilyen más hitvilágú vallást...., csak az övét tartja valósnak és igaznak.....!
Többezer év érv amellett, hogy a feltámadás és annak hozamodványa nem képezi az igazság mását sem!, a valóságban rejlő szikrának is a kicsiny
fényét...., amellett szól!...., hogy Istennek ehhez az emberi dogmaéltetéséhez semmi köze se nincs!!4!
Ami a valóságban általánosan köznyelvvi értelmet hordozna....., mint a HIT szó....., már titokzatos és tűlvilágot sejtető misztikus valóságot képez az istenségek szellemével társítva...., elvesztve a köznapi definícióját is!
Nincs feltámadás, csak a tovatünő gondolatoknak játékában....
Értelmetlen a feltámadás és az abban való reménylett igazság és hit, mégha logikás levezetést is kapcsoltak hozzá....!
A dogmák részére pedig lételem a hit, mert ennélkül semmi esélye nem maradna arra, hogy valaki is ésszerűnek tartsa..... Isten ettől oly távol van, mint az Ég és a Föld!
A XXI. század eljött és nincs aki bizonyítson! Jézus nem jött el! Nem is fog barátom, még várhat az emberiség arra jó pár évmilliót, ha csak el nem pusztul addigra a Bolygónk egy prózai értelemben!
Boldog gyermekkoromat nekem is, mint azt hiszem mindenki másnak rövid időre megakasztotta az elmulással, halállal való szembesülés. Az ijedelem nem volt kicsi mikor rájöttem, hogy egyszercsak nem leszek. Akkor, gyermeki ésszel ugy oldottam fel a konfliktust, hogy megnyugtattam magam, mire megöregszem és mielőtt meghalnék, majd okos tudosok feltalálják az örök élet titkát és majd boldogan élünk az idők végezetéig.
Később aztán felülbiráltam eme naiv reménykedést, de a halál nem lett kevésbé riasztó. Igy hát keresgélni kezdtem valami lehetséges megoldást. (persze nem volt ez ennyire tudatosan kimondva, de a hitkeresés mögött leginkább ez munkált.
Megismertem sokféle vallást, világnézetet, gondolatot. Volt amelyik tetszett, volt amelyik kevésbé, de igazán hihetőnek egyik sem bizonyult.
Mára már megbékéltem a gondolattal, hogy az embernek csak egy bizonyos idő áll rendelkezésére hogy élje az életét. És ez az idő nem is olyan kevés, ha tartalommal tudjuk kitölteni.
Hogy jön ez ide?
Ugy hogy minden vallás, világnézet, stb. számára az jelenti a lelket - tapasztalataim szerint - amit érdemesnek tart a tulélésre és fontosnak a megmaradásra.
Mikor még a tudomány csodatevésében hittem, megfelelőnek találtam volna, ha egy mesterséges testbe valamilyen módon átkerül mindaz a tudat, érzés, tapasztalat amivel rendelkezem.
Mondhatnám, számomra ez lenne a lélek.
Láttam képen is valóságban is emberi csontokat és hullákat, a halálban nem kételkedem, tudom azt hogy nagyon sok ember meghal, de az igazat megvallva hiszem azt, hogy nem mindenki hal meg. Hogy a halál, még a fizikai halál se elkerülhetetlen. Jézus az írás szerint meghalt és feltámadt, de tanításának legfontosabb része szerintem nem a feltámadás, hanem az örök élet. Feltámadása neki csak arra szolgált, hogy tanítását alátámassza.
Ami a hit köréhez tartózik, az nem szükségszerűen, de tartózhat egyúttal a valóság köréhez is.
Eltaláltad, szerintem az ember nem szűnik meg létezni teste halálával, és kétség kívül több marad meg belõle néhány darab csontnál, vagy akár egy balzsamozott múmiánál is. Hogy mi az a több azt nem tudom tökéletesen körülírni, de talán annyit mondhatnék, hogy nem direkt a lélekre gondoltam, hanem a tudatra. És az a tudat nem jár kalandozni a "világegyetem csillagdeszkáin", inkább elõkészületeket tesz egy újabb lehetõségek sorozatára egy újabb megtestesülésre.
Hogy mi lehet egy hívõ fogalmaiban egy lélek, azt nem tudom, éppen azért tettem fel a kérdést. Némely válaszok szerint nagyon hasonlít arra amit én személyiségnek neveznék, azaz egy vélemények, gondolatok, érzelmek, emlékezetek, tapasztalatok, hajlamok, stb., tarka gyűjteménye. Mások valami természet fölöttivel hozzák kapcsolatba. Az én elképzelésem szerint, legalábbis amit eddig értek belõle, a lélek ugyanaz amit mi profán kifejezéssel személyiségnek nevezünk. De ez szerintem nem éli túl a halált, kivéve a tudat és a hajlamok, amik mint tananyag vagy/és eszközök szerepelnek egy következő megtestesülésben.
De van az embernek a testen és a személyiségén kívül meg egy nagyon fontos része azt én egy tervrajzzal hasonlítanám össze, ez az amit egy tökéletes isteni ötletnek, az Isten Egyszülött Fiának nevezhetnénk, az ÉN VAGYOK, a Krisztus minden emberben, amire az ember teljes lénye van felépítve. Ez szerintem halhatatlan. Ez az amit Krisztus-tudatnak is neveznek. Míg ez a tudat nem "ébredt" fel az emberben addig minden alkalommal arra kényszerül, hogy elhagyja az elkopott elhasznált testet.
Hogy hova megy az a valami "szellemiségféle" ? Erre talán azt lehetne válaszolni, hogy csatlakozik fajtájához, hasonlóan a gondolattal, annak sincs földrajzi "helye" az egyedüli helye a tudatban van mint sok minden másnak csak az ember tudatában van a helye, sehol máshol. Mozgása ugyancsak hasonló a gondolatéhoz, megy mindenhova, mindenütt jelen van és aki kívánja befogadhatja. Szája, hangja, füle vagy ehhez hasonlók nincsenek abban az értelemben mint ahogy mi azt ismerjük, de érzékelni képes és a dolgokat megérteni is. Saját magán ítélkezik, helyesebben nem ítélkezik inkább megállapít, tehát nem hurcolja õt senki semmi féle bíróság elé. És nem is hallelujázik, mi szűksége lenne rá ?
Aztán van még egy érdekes dolog, te valami kényszerpályáról és alárendeltségrõl beszélsz, ilyesmirõl szó sincs, hanem az Istenség az aki vállalja magára az emberi szerepet, nem csak nagyon ritka kivételként hanem minden emberben, tehát az egész emberiségben. Még egyszerűbben mondhatjuk hogy az ember vállalja magára ezt a szerepet amit mi életnek nevezünk. Eredetében az ember tökéletes, határtalan és korlátlan minden tekintetben.
A "megdicsõült" testben, ahogyan te azt nevezed, ez a Krisztustudat jogerõsé válik és gondoskodik arról, hogy a test megõrzi ifjúságát és egészségét. Tehát nem egy klón test. A megdicsőült test úgy néz ki ahogyan tudata akarja, hogy kinézzen, a tudatnak ugyanis minden árnyalata kifejezésre jut benne. Tehát a megdicsőült test és a tudat között egy tökéletes harmónia uralkodik. A halandó ember testében éppen tudatlansága nyilvánul meg nyomorúságban, betegsagben, megöregedésben, a halálban.
Szerintem a "túlvilágon" nem létezik olyasmi, amit mi kommunikációnak nevezünk, arra nincs szükség, a tudat részese minden tudásnak, azaz vele egy. Normális állapotban nekünk sincs szűkségünk arra, hogy saját magunkkal kommunikáljunk.
Hogy mi értelme van ennek a lélek-históriának, azt nem tudom, de talán megkérdezhetném mi értelme van a te létednek vagy bárminek ?
Én úgy hiszem a Bibliának vannak olyan értékei amit még nem ismerünk, szerintem a bibliát néha szó szerint kell venni, de legtöbbször értelmezni kell. A Biblia értelmezése azonban egy kényes dolog nem mindegy mikor és hogyan de talán még az se, hogy ki értelmezi. Az én elképzelésem szerint nem jó a Biblia értelmezését másokra hagyni, sem a tevékeny elménkre, az már nagyon sokszor tévedett. Ha egy helyes értelmezés kívánunk, akkor a legtanácsosabb befelé fordulni, a Krisztushoz bennünk.
Néha már előfordult velem az hogy álmomba eszembe jutott, hogy álmodom és elhatároztam, hogy felébredek mert elegem volt belőle és felébredtem. A tudatról azt gondolom az nem alszik és nem is álmodik, de lehet azt szándékosan szűkíteni, de fel is lehet emelni egy magasabb szintre. Szerintem ez az utóbbi az ember feladata itt a Földön.
Én úgy hiszem, hogy a tudat érzékel minden fájdalmat, még a testi fájdalmat is.
Ami a "lélek" fogalmát illeti, nem akarom minden áron kicserélni "jobb alternatívával". Mostanáig csak halvány elképzelésem volt róla, azért is tettem fel a kérdést. Most azonban némely hozzászólás alapján ahhoz a megálapodáshoz jutottam, hogy a "személyiség" az a fogalom ami azt a legjobban megközelíti. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy helyesebb belátás hatására nem fogok váltóztatni véleményemen. Nem tartom életre szóló fontosságunak, hogy pontosan mit is értünk a szó alatt, fontosabbnak tartom az igyekezetet a legszentebb eszményünk szerint élni, erre azonban nincsen alternatíva.
Bionyára volt részed abban a szerencsében...., hogy láttál már képen..., doc. filmeken többezer éves csontokat, emberi maradványokat...., innentől tisztában vagy esetleg , mint hyvő, hogy .....van halál!!!
Olvastad a Bibliában is, hogy sorra halnak az emberek....... Nos senki sem kerülheti meg ezt az állapotot...., még Jézus sem....mentetett fel ez alól, az más, hogy mi is hiresült el róla oly nagyon bizonygatva a feltámadását..., mert ez már a hit köréhez és nem a valósághoz tartozik!
Te és sokan nem fogadjátok el, hogy nincs tovább egy kimúlás után...., de hát mi a fityentyűé kellene az emberiség egy részének , vagy mindenkinek továb kalandoznia a világegyetem csillagdeszkáin?
Nos mi lehet egy hívő fogalmaiban a lélek???
Sok kérdés evvel kapcsolatban: Pl, Ha a testet netán elhagyja valami szellemiségféle..., hü....g, bocsi.../ akkor hova megy? merre száll, miként mozog? Van é szája,? hangja?..., füle?, érez é egyáltalán? megítélhető é bármiért is, hamár az a csúnya bűnős testet elhagyta, amitől megszabadult és már ficánkozhat a teljes isteni bocsánatban....., felelős é a testi dolgaiért a lélek, avagy kényszerpálya miatt alárendelt volt?
A megdicsőült test az milyen? Ugyan olyan amilyen volt???..., egy KLÓN TEST?????
Telepatikus úton komunikál Istennel és az angyalokkal? Akkor hogy hallelújázik?..., ja a megdicsőólt testnek, ami mégse emberi.., azon lesz minden ehhez szükséges felszereéás???. , csak azért hogy dicsőítse az Isteneket? Na azért ne kapkodjuk el a dolgokat!
Mi ÉRTELME EGYÁLTALÁN ENNEK A LÉLEK HISTÓRIÁNAK?
Talán az egyházak hittetóit kellene megkérdezni..., ők bizonyára bizonyítékok ezreit olvashatják ki a bibliai írományok betűi mögül...., de a valós tényeket ők sem tudnak felmutatni..., hacsak Moody meg társai tesztelményeiből nem írott könyvek dombjaiból és a ma is oly divatos keresztény tudósvilág helytállásainak köszönhetően, mindent elismernek, hogy hiteles legyen a bibliai keresztény hitelv!
Ha alszol mit tudsz magasról elmondani? A lélek is alszik, elfárad, avagy nem?
Ha fáj valamid, akkor a léleknek nem nagyon, mert ő külön éli az életét?
Neked mi az alternativád?
Nem fogjatok tudni ide leirni, hogy mi a lelek, mert ide csak gondolatokat lehet leirni. Es akarhogy probalkoztok vele, egyik dimenziot a masikba attranszformalni nem fogjatok tudni.
Halal utani elet: az ember elveszti nehany dimenziojat, de elkepzelheto, hogy valamelyik megmarad. De az sem biztos.
