Azért, mert ez kompenzálja a tökéletlenségünket, a bénaságunkat! :)
Olyan jó, hogy egyszer-egyszer a cuccos nem arra van limitálva, hogy "mi milyen lehető legjobbat tudunk épp kihozni belőle"...
:)))
Hát ezt nem vágom, hogy miért néznék hülyének azt, aki jót kíván másoknak attól függetlenül, hogy ünnep van-e vagy sincs.
Én ezt sosem tapasztaltam, sőt. De ha tapasztalnám, akkor biztosan azt kívánnám az illetőnek, hogy bárcsak tudna inkább simán csak örülni neki. Nem kell személyesen venni, ha hülyének nézik az embert:-))
Talán mert a naptárban olyan ünnepeket is meglátsz, amit amúgy nem. Honnan tudod, hogy aki szembejön veled az utcán, annak épp ma van a születésnapja? Vagy hogy holnap megy férhez?
A naptáras ünnepekkel épp az a jó, hogy az mindenkinek egyformán van. És anélkül tudsz jót kívánni, hogy téged közben hülyének néznének.
Ezt ennél jobban asszem, nem tudom elmagyarázni. Ezt valahogy érzem. :o))
Nem szoktam megkérdezni, inkább jó előre megpróbálom lebeszélni őket, hogy eszükbe jusson:-)) Különben nem volna értelmetlen kérdés egyáltalán, akármennyire is nem gondoltad komolyan.
És ez az ÜNNEP egy axiómaszerűen pozitív dolog? Nem inkább az adódó lehetőségek függvényében kellene _mindig_ a lehető legjobbat kihozni a helyzetekből? Miért a naptár mondja meg, hogy mikor húzzunk bele?
Szerintem ennek a kérdésnek kb. annyi értelme van, mintha a születésnapodon megkérdeznéd a családtagjaidat, hogy "miért, az év többi napjain nem szerettek???" :)))
Az, hogy egy ÜNNEPEN az ünnep tárgyát különösen kiemeljük, nem jelenti azt, hogy az év többi napján szüneteltetjük.
De többek között ettől a kiemeléstől ÜNNEP az ünnep.
Na jó... év közben is kommandózunk, csak olyankor talán hülyén hat, ha odaszólsz a boltosnak, hogy Boldog karácsonyt. :DDD
Az a gond, hogy néha nehéz is kommandózni. Múltkor például kifejezetten felidegesített, hogy állok a villamos ajtajában, lpnék lefele, mikor egy öregúr (akiről még ugyebár feltételeznénk, hogy tudja az illemet, nem úgy, mint ezek a bezzegfiatalok), rámmordult a lépcső aljáról: mi a fenének áll az ajtóba, menjen már odébb! Annyira meglepődtem, hogy majdnem elfelejtettem még leszállni is... :-o
Hogyhogy, év közben semmi nem volt? csak a durca? :-)))
Nem szabad szüneteltetni, különben nem válik alaptermészetünkké. És minél kevésbé alaptermészet, annál kevésbé hat.
en mindennap kommandozom mostansag, merhogy a munka resze a baratsagos, segitokesz hozzaallas es az emberek is a legtobb esetben nagyon pozitivan reagalnak a figyelmessegre (es az igeny kielegitesere meg az igeny felmerules elott... ami a melohely egyik alapkove)
Igazad van, nem a vigyorgás a lényeg, hanem hogy figyelj a másikra, legyél maximálisan tekintettel és reagálj rá és arra a helyzetre, amiben van, mégpedig valami általános emberi módon és nem aszerint a szereposztás szerint, amit a találkozás egyébként előírna. A mosolynak sem a vigyor (száji) -része hat igazán, hanem a tekintet, a szemek tükre.
Szerintem a szeretet és a jóakarat eléggé nyílt titok, és nem is igazán láthatatlan (egy kedves kifejezés is van erre: kilóg a tündérszárny :-))) Úgy értem, nem okvetlenül kell tudatosan kinyilvánítani, hiszen az ember rengeteg jelet ad tudtán kívül, és azokban minden úgyis benne van. Talán elég nem visszafogni.
.hun, az örök optimista.
én valahogy nem mindig, sőt, ritkán kapom el azt a hangulatot, hogy egy eladó mindent megtegyen a kedvemért - de az akkor mindenre kész. A lüke zöldséges még haza is cipelte volna a nehéz pakkomat.
És egyszer már kértem ki meleg kakaót valakiért, aki nagyon fázott :))
2i
Én a mosolyaimmal még sohsem fürödtem be (ill. van 1 netes valaki, aki nem szeret azért, mert állandóan mosolygok, de az nem mérvadó...:).
Éppen tegnap vetettem be a "problémás vásárlási szituáció megoldó viselkedéshalmaz"-omat. Először határozottan, de nyugodt hangon elmondani, hogy "de ez nekem nagy gond, megoldást kell találnom rá még ma" (Csak a végső esetben emelni a hangon...most sem kellett). Azután békét sugárzó arccal kivárni a megoldást, majd fizetés (/pénzvisszatérítés/stb...) után egy kedves mosolyos köszönömmel búcsúzni! :)
Újév kezdetén sok embernél bevállaltam azt a "kockázatot", hogy embereknek jókívánságomat mondtam el. Nem történt semmi rossz belőle! :)))
Egyébként amit írtál, abba nyugodtan be lehetne helyettesíteni, hogy "mit vigyorog ez itt, mit tudja ő... stb.stb."! :) Szerintem meg nem szabad túlzásba vinni azt sem, hogy megpróbáljuk előre kitalálni, milyen szélsőséges kihatásai lehet(né)nek egy legegyszerűbb gesztusnak. Mert a szeretet és a jóakarat nem több, mint egy titkos, láthatatlan gondolat a fejemben, amíg azt ki nem nyilvánítom egyszerű gesztusok, mosolyok, jókívánságok formájában.
Szerintem a konkrét jókívánság mindig kockázatos. Sosem tudhatjuk, milyen karácsonyra/hétvégére/húsvétra számít az, akinek jót kívánunk belőlük. Lehet, hogy magában így kesereg: "mit tudja ez, mekkorát fogok én szívni a hétvégén".
Hogyha nem fordítjuk le jóindulatunkat a formaságok nyelvére, hanem közvetlenül árasztjuk, akkor biztosabban célba talál. Az alkalmak mást-mást jelentenek az emberek számára, de a szeretet, a jóakarat protokollja közös.
Egyelőre még előttünk az újév, úgyhogy a "Boldog új évet" felkiáltás még hatásos lehet. Amúgy meg lehet előre kellemes hétvégét kívánni, az minden héten van. Aztán észbe sem kapunk és máris itt a Húsvét. Szóval azért van még dolgunk! :o))
Ez a "Boldog Karácsonyt" idáig egy nagyon kézenfekvő duma volt, úgy adódik ilyet mondani az évnek ebben a (most elmúlt) részében. Máskor bizony improvizálni kell, hol ezt, hol azt beszólni 1 BK hatás eléréséhez.
Próbáljátok azt meg, hogy bármit tesztek vagy mondtok másokkal ill. nekik, közben mindig gondoljátok magatokban, hogy "Boldog Karácsonyt". Szóval legyen benne ugyanez a spiritusz.