Szerintem az első sem a lépegetőn tölt be pozíciót, csupán ő a parancsnoka a snowtroopereknek. És mint parancsnoknak, neki nem kell cipelnie a sok felszerelést a hátán. Ő az aki kapja a parancsot a tábornoktól, hogy minden "havasi tengerészgyalogos" készüljön a támadásra.
Talán kettő évvel ezelőtt volt erről szó és most ismét szembejött hozzá két újabb fotó. Az ESB Snowtrooperei, ezekből kettő féle létezik. De a filmben ezt nem könnyű megfigyelni és jelentősége sincsen, de néhány BTS kép azért árulkodik. Az egyik szerkója kicsit jaszkaribb, a másik lepattant. Az egyik a lépegetőn tölt be fontos funkciót, a másik gyalogos. Az egyik commander, a másik grunt (már így hivatkoznak rájuk). Szóval ők azok, a filmben nem láttuk, de szinte minden apró részletben különböznek egymástól.
1. A kommunikációnak át kell menni a hiperűrön 2. Gyorsabbnak kell lennie mint a hajóknak 3. A hiperűr egy másik tér, ahol nem érvényesek a normál tér fizikai törvényei.
Feltételezések: 1. Az űrhajók nem tudják kihasználni az elérhető maximális sebességet, viszont az EM hullámok meg igen. 2. A maximális elérhető sebesség a hiperűrben lehetővé teszi a valósidejű kommunikációt két távoli pont között a galaxisban.
Probléma: Ha az elektromágneses hullám (azaz a fény is) képes arra, hogy ki-be járjon a hipertérbe, az komoly gondot okoz. Például ha a csillagok fénye belépne a hipertérbe és szinte azonnal kilépne valahol máshol, az óriási problémát okozna. A csillagokat látnánk a múltban (a fényévben mért távolság miatt) és a jelenben. Ez azt jelenti, hogy különböző helyeken. És nem tudhatod, melyik melyik. Kaotikus lenne a csillagászat, meg minden ami hozzá kapcsolódik.
Sajnos az benne van a filmben, hogy a hipertérben van fény, mert látjuk, miközben egy hajó halad. Ennek egyik feloldása lehet, hogy a fény nem lehet gyorsabb a hipertérben, mint a valós térben. De akkor nincs azonnali kommunikáció. Pláne hogy akkor ugye az űrhajó hamarabb odaér valahová mint az üzenet.
Probléma feloldás: Ebből adódóan, hogy működhessen a holonet kommunikáció, a fényt a hipertérben filmes hatásként kell kezelni. Azt is feltételeznünk kell, hogy a fény a hipertérben utazhat ugyan, de nem tud belépni vagy kilépni, és akkor így ez nem okoz problémát. De ez egy másik problémát hoz felszínre. Hogyan lép be és lép ki akkor a kommunikáció a hipertérbe?
Hát szerintem legalább 4 holonet eszköz (relé) kell az átvitel minden végére. Kettő a valós térben és kettő a hipertérben. A küldő eszköznek a valós térben kell fogadnia az adást, be kell lépnie a hipertérbe az adáshoz, majd újra be kell lépnie a valós térbe, míg a vevőnek hipertérnek kell lennie ahhoz, hogy fogadja az adást, és ki kell lépnie az adás fogadása után, hogy újra továbbítsa a valós tér célpontja.
A magas rendelkezésre álláshoz pedig szükségünk van legalább még egyszer ennyire, mert ha egyszer egy eszköz belép a hipertérbe vagy elhagyja azt az újraküldéshez, ott már nem lesz mit fogadni. De még így is lehetetlennek tűnik a szünet nélküli megbeszélés, ahol mindkét vége megszakíthatja egymást. Szerencsétlen eszközök folyamatosan ki-be lépkednek a hipertérbe.
És van még egy probléma. A valós téridő. Mivel a valós térben még fénysebességgel is időbe telik a kommunikáció. Ezért az adónak viszonylag közel kell lennie a forráshoz/célhoz, továbbá képesnek kell lennie belépni a hipertérbe, ami ugye égi objektumok közelében nem lehetséges. Tehát, a bolygóközi kommunikációhoz a hipertér közvetítőknek a hipertér széléhez közel kell lenniük, és rendelkezniük kell hipertér nyitásra alkalmas technikával. És akkor ezzel megoldva a probléma. Majdnem.
Mert hát sajnos a hajók is kommunikálnak. És a hajókkal való kommunikáció problémásabb, mert a valós térben lévő hajó ezzel a módszerrel nem tud semmilyen kommunikációt fogadni, mivel nincs fix pozíciójú eszköze, sem a normál sem a hipertérben. A hajó bolygóval való kapcsolatfelvétele egyszerű, csak a adó-vevő párokat kell telepíteni, majd utána felszedni őket. Az adás célkoordinátája az ismert, ezért az üzenet odaér, és a válaszhoz meg el lehet küldeni az aktuális fogadási pozíciót az üzenettel. De ha valaki kapcsolatba akar lépni egy hajóval, azt nehéz eset. Aki kapcsolatba akar lépni, nem ismeri a hajó (célállomás) pozícióját, és a célállomásnak nincs eszköze a hipertérben, így nem is tudnak semmit sem fogadni. Ennek problémának a feloldásához először a hajóknak időnként kommunikációs közvetítőt kell telepítenie a hipertérbe, amely elérhetőségi ping-et küld az ÖSSZES lehetséges küldő állomás hipertér közvetítőjének, hogy ha valaki kapcsolatba akar lépni velük az megtudja a célállomást.
At a key juncture, the model actually ended up having to be flopped photographically when the team encountered a problem filming the shuttle’s entry into the docking bay. When they tried to match the lighting angle of the practical set, the construction details fell into a shaded area and were lost, with the resulting optical composition looking like the original finished Death Star. The solution was to light the second Death Star from the construction side and flop the film—which meant that all shots of the Death Star had to be reversed, as well as the traveling mattes and separate exposures for the interior lighting.
Nem csak hogy még sokkal több problémát vet fel, amiknek jó részét elképzelni sem tudom, újabb SW in-universe problémát is létrehoz. Nevezetesen a teleportációt.
"Pl. most is épp azt próbálom megfejteni, hogy hogyan lehetne megoldani az azonnali szünetmentes kommunikációt a hiperűrön keresztül. Mert vannak itt is problémák rendesen."
Ha jól tévedek, akkor a szó, amit keresel: kvantum-összefonódás.
Az ezen a jelenségen alapuló kommunikáció az Univerzum bármely két tetszőlegesen távoli pontja közt szünetmentes.
A probléma mindössze annyi, hogy egyelőre nem létezik gyakorlati megvalósítása. Mármint nálunk. De hát mi itten egy réges-régi, messzi-messzi galaxisról beszélünk, ugye...
