erről jut eszembe, hogy mielőtt a németek és a szovjetek kirobbantották a vh-t csak 1 valaki volt, aki katonai erővel lépett fel Hitler más országok pl. Ausztria elleni törekvéseivel szemben :
Lásd magyar, finn, olasz, román szövetséges államokat, norvég, belga, spanyol, horvát, francia stb. önkéntes egységeket (hadosztályokat). A volt Ausztria is Németország csatlósa volt.
Mindegyik esetben abszolút taktikai, földrajzi túlerőben voltak a szovjetek
(utálom ezt a kifejezést, hiszen az oroszok a meghódított népek olyan millióit sorozták be, akiknek érdekük inkább a német győzelem lett volna - lásd Sztálingrád)
Amúgy Konyev "Marsall" az önéletrajzát 1943-tól kezdi, vajon miért ?
Zsukov is csak hazudik a könyvében, amikor pl. a Rzsevi katasztrófáiról ír
Ez így van már az 1.Krími háború óta is minden háborúban is óriásiak a veszteségek amit az oroszok vívtak (még az 1. csecsenföldi is)
A csóringer bemasíroztatott muzsikok (köztük a sok szegény ázsiai) + a félnótás hadvezéreik (pl. Zsukov, Konyev stb.) már helyből indokolják a szovjetek abszurd indokolatlan veszteségeit.
Pedig végig hazai pályán mozogtak extrém túlerővel.
A német hadsereg a támadásnál technikai és létszámfölényben volt.
A harckocsik terén is minőségi fölényben volt, a vezetési rendszer miatt. Megfelelő minőségű és mennyiségű rádió nélkül ugyanis a páncélosalakulatok a harctéren vezethetetlenek. Ezen sem a páncélzat, sem a tűzerő, sem a mozgékonyság az új harckocsiknál élvezett szovjet minőségi fölénye nem segíthetett, mivel a 3000 német páncélossal szemben csak 1400 KV és T34 jelentett úgy ahogy egyenértékű ellenfelet. (A rádiók hiánya, a lőszerek és a dízelüzemanyag hiánya miatt a harcban kimondottan rosszul teljesítettek. A többi szovjet harckocsitípussal szemben pedig még a német PzII is enyhe fölényben volt technikailag).
A teljes nyugati fronton amúgy kb. 10 000 szovjet harckocsi volt, ezekből az első napon kb. 8000 volt üzemképes. A második napon a felvonulás közben már csak 4000. Az ötödik napon kiegyenlítődött a létszám a németekével. Köszönhetően a harckocsik vezetési hiányosságainak, a szétaprózott alakulatoknak, a légi támogatás hiányának, a tüzérség teljes elégtelenségének, és a lőszer/üzemanyagellátás totális kudarcának, nem ez volt a mélypont. 1941. július közepére valamennyi szovjet harckocsizó magasabbegység szétzilálódott, majd felszámolásra került. Innentől '42 tavaszáig kizárólag harckocsidandárokat volt képes működtetni az orosz haderő.
Melyik szovjet hadseregről beszélünk, az sem mindegy, az 1941-esről vagy későbbiről?
1941-ben annak a rengeteg szovjet harckocsinak jó része még könnyűpáncélos (több ezer T-26, BT-7), sok verzió, melynek nagy része a következő években el is tűnt. A védelemben kemény KV harckocsiból kevés volt, és a T34-esek gyártása is akkor kezdett felfutni. Talán 800-1000 T-34, 5-600 KV-1-es volt 41-ben bevethető, de ezt nálam itt biztos pontosabban tudják.
Természetesen a németek is vittek régebbi panzereket Pz-I, Pz-II, zsákmányolt cseh harckocsikat. De jelentős részük (talán kicsit kevesebb, mint a fele) Pz-III és Pz-IV.
Az is kérdés, hogy a modernitás hol érhető tetten, a hk alapvető részegységeiben, vagy felszereltségükben-használatuk módjában?
Technikailag a T-34 pl szerintem is jobb volt 1941-ben minden másnál, viszont rádiója sokáig csak a parancsnoki tanknak volt.
A német páncélos/gépesített doktrína modernebb volt, vagy pontosabban nekik előbb sikerült a gyakorlatba ültetni - szerintem a kezdeti német sikereket főleg az okozta, hogy a harcászatuk modernebb volt és valós tapasztalatok álltak mögötte.
Repülőgépben még rosszabb volt a helyzete a szovjeteknek, a jobb típusok gyártása még csak megkezdődött, a Luftwaffe modernebb és harcedzettebb volt, pilótákkal sem álltak jól az új gépekre képezve. Persze ez a következő években jelentősen változott.
Azon is el lehet persze gondolkozni, a technikai modernitás önmagában automatikusan előnyt jelent-e vagy az egyszerűség ér többet? Hiszen a németek grandiózus és modern dolgokat terveztek, viszont több típus bonyolultsága miatt a harctéren megbízhatatlan volt és/vagy nem sikerült jelentős mennyiséget gyártani belőlük.
Nyugodtan sorolt, hogy milyen szovjet (s nem LL-ben az angolszászoktól kapott) fegyver volt modernebb a német fegyvereknél. Igen rövid lesz a lista... hajrá!
A szovjet fegyverzet nehany ritka kiveteltol eltekintve nem volt modernebb a nemettol.
Vlaszov 42-ben kerult fogsagba, es nem tudom mikor allt at, de igy biztos nem 41-ben.
Csak igy gyorsan ket egyertelmu tevedes.
Ami a velemenyeket illeti, a nemet tamadas ugy volt preventiv, hogy Hitler akkor is tamadott volna, ha Sztalin nem keszul maga is tamadasra. Marmint ez az en velemenyem.
"A Fuhrer ugy gondolta, hogy ket honap, aztan pedig eleg 60 megszallo hadosztaly. "
"Nem vak az a ló csak bátor!"
Amúgy nem volt "végzetes lemaradás" a dugattyús motorok terén, lásd repülőgép diesel motorok, valamint a Führer kívánsága a Párduc harckocsi diesel motorral való felszerelésére. (A kívánság valahogy elsikkadt a megvalósításnál, alkalmas motor ugyanis volt. Pont 1940-ben kezdték sorozatgyártani a JUMO 205D ellendugattyús dízelmotorokat 880 lóerővel. Ez már a sokadik verzió volt, 1937-től folyt a gyártás.)
A megszállt területekről pedig egy éven belül semmiféle komolyan vehető nyersanyagra nem számíthatott. Olajra évekig nem.
A 60 megszálló hadosztály viccnek is rossz. Egy tízmillió négyzetkilométeres területre? Ahol 4-5 ezer kilométeren kell határvédelmet biztosítani?
Persze olyan vélemény is van, hogy a németek 1939. augusztus 23-án veszítették el a második világháborút, amikor a keleti határukra ráengedték a szovjet kolosszust. Sztálinnak 20 ezer tankja volt, több mint a világ többi országának együttvéve. És miközben a németek erőforrásai a győzelmeik ellenére merültek, 1941 nyarára a fél szovjet hadsereg ott állt a német határon. A lvovi kiszögellésben a világ legerősebb tankhadseregével.
Amikor Molotov 1940 novemberében ellátogatott Berlinbe, további követeléseket nyújtott be, Hitler ekkor értette meg, hogy a ZSENI Sztálin elvtárs csőbe húzta.
Én nem azt mondom, hogy a németek támadása "preventív csapás" volt, de Hitlernek a torkán volt a kés.
Az is érdekes téma ám, hogy a brit-szovjet kapcsolatok hogyan alakultak 1940 november és 1941 június között, szerintem ez a háború egyik legnagyobb rejtélye.
A németeknek amúgy óriási szerencséjük volt 1941 nyarán, joggal érezhették, hogy megfogták az isten lábát:
- a hatalmas - ÉS A NÉMETEKNÉL SOKKAL MODERNEBB felszereltségű! - szovjet hadsereget szétverték, egész pontosan a szovjet katonák tömegével adták meg magukat, mert nem akartak harcolni a kolhozokért és kommunistákért
- több mint 1 millió szovjet állampolgár kollaboránsként melléjük állt, még Vlaszov is
- a szovjet rendszer kártyavárként omlott össze, még Moszkvában is október 15-én zavargások törtek ki
Hogy a németeknek volt-e esélyük? Szudoplatov azt írja, hogy a Kreml 1941 őszén bolgár közvetítésen keresztül békét ajánlott Hitlernek, területi engedményeket is tettek volna...
A Fuhrer ugy gondolta, hogy ket honap, aztan pedig eleg 60 megszallo hadosztaly.
Utanna hozzajut a kritikus otvozoelemekhez es ezaltal nem kovetkezik be a vegzetes 1 eves lemaradas a duggattyus motorok teren, valamint a sugarhajtomuvek is hamarebb erik el a hadrafoghatosagot, nem silanyulnak le a nemet pancelok, es ezaltal nem kell annyira megvastagitani oket, lett volna eleg olaj a hadsereg gyorsabb gepesitesehez, a kikepzeshez, es a magasabb oktanszamu benzin gyartasahoz.
Szerencsenkre nem jott be, ugyanakkor pechunkre von Stauffenberg kudarcot vallott.
Pedig még mázlijuk is volt, szovjet tisztikar tisztogatás, meglepetés.. ha Sztálin komolyan veszi az előjeleket, akkor talán Moszkva közeléig sem jutnak el.
Félreértés ne essék, nem a Moszkvai csata volt a háború döntő fordulata. (Sztálin ezt tökéletesen látta már a háború első napján, más kérdés hogy a saját hatalmát viszont meginogni látta, és másfél hétig ezért nem mert nyilvánosan fellépni.)
A háború döntő fordulata a német támadás volt.
A támadás első pillanatától kudarcra volt ítélve a német hadigépezet.
Még akkor is, ha a Szovjetunió politikailag összeomlik.
Előrelátható volt, hogy a német haderő elégtelen ereje egyszerűen elfogy az előrenyomulás alatt még akkor is, ha előtte nincs komoly ellenállás.
De tegyük fel, hogy a Szovjetunió összeomlik, a németeknek pedig valami csoda folytán sikerül elfoglalni az országot az Uralig.
Ezt a területet meg is kell tartani, ami annyit jelent, hogy a támadó német hadsereg maradéka (mert pusztán a hihetetlen távolságok is jelentős személyi/technikai veszteségeket okoznak harctéri körülmények között) ott kellett volna maradjon mint megszálló/határvédelmi erő.
Ezzel a britek és szövetségeseik aranytálcán kapták volna meg Németországot, mert a német haderő egyszeriben kétharmaddal kisebb lett volna, az ipari kapacitásokat pedig teljesen lekötötte volna ezen erők valamilyen szintű ellátása.
Napóleon példájából illett volna tanulnia a német vezetőknek. (Napóleon egyetlen komoly csata után csak Moszkva előtt vívott csatát, mégis a határmenti csata utáni létszámának csak a felével ért Borogyinóhozl. Moszkvába pedig már csak a Borogyinói létszámnak a kétharmada ért oda. Pedig nem kellett már messze menni.)
Szerintem jól látod. A moszkvai csata volt a háború döntő fordulata. Nem Sztálingrád, nem Kurszk vagy más.
Onnantól kezdve vált világossá, hogy a szovjet elleni villámháború a kezdeti fényes sikerek ellenére mégsem fog összejönni.
Hogy még a nagy 1941 nyári vereség után is a szovjeteknek van erejük és a szovjet rendszer nem omlott össze (pedig 1941. október 15-én Moszkva csak egy hajszálra volt attól, hogy bolsevikellenes lázadás törjön ki, az volt a legkritikusabb nap Sztálinék szempontjából).
A németek elvesztették a stratégiai kezdeményezést.
Csak éppen a moszkvai csatát Zsukov nyerte meg, a Sztálingrád név meg szebben hangzott a döntő győzelem szempontjából.
