Én már egyáltalán nem tudok oroszul, igaz,soha nem is tudtam... Pedig ötödikesként én lelkesülten fogtam hozzá,mert mégis csak egy idegen nyelv,de talán a tanár (milyensége) meghatározó volt. Sajnos a nyelvek kimaradtak az életemből - nem nappalin végeztem a középiskolát, a munkahelyeimen nem volt rá szükség (eddig).... És ráadásul tanultam gyorsírást is (szerettem,jobban mint a gépírást) és egy idő után elkezdtem keverni a gyorsírást és az orosz betűket. (Mondanom sem kell, a gyorsírást is teljesen elfelejtettem,mert soha nem kellett használom.)
Talán egy fél tucat szó, amit ki tudok eröltetni magamból :/
A középiskolai orosz tanárom egy szlovák származású IGAZI! volt huszár - az ötvenes években úgy fogták az orosztanárokat, hogy na ha te szláv vagy, biztos tudsz oroszul, mars tanítani! - mesélte az öreg - sokat mesélt, nem tudom, mi az igazság, az biztos, hogy ő egy mukkot nem tanított nekünk oroszul, ballisztikától kezdve japán történelemig mindent, de megesküdött, hogy ő oroszul soha egy szót nem fog szólni, így aztán beadhattuk üresen is akár a felmérőket, akkor 4-es lett, ha írtunk is rá valamit, mondjuk, mi a különbség az aknavető és az ágyú röppájája között, akkor 5-ös, amit persze nem bántunk...
És orosztul tudtok még? Én 8 évig tanultam és nagyon jól tudtam, érettségiztem is belőle igen jó eredménnyel. Szovjetúnióban is jártam, láttam Lenint is. :) Elég jól tudtam ennyi tudással beszélgetni.
És nézzétek, alig emlékszem valamire, a kutyafáját!
Azért úgy tűnik,be lehet kedvencelve még ez a topik párunknál...csak úgy nosztalgiából.... Egyébként nekem ez a rajzfilmsorozat valahogy kimaradt.... Viszont most olvastam el valahol Vackor,a piszén pisze kölyökmackó kezdő sorait és rögtön Márkus László hangján szólalt meg a fülemben....
Én emlékszem! De igazából nem volt a kedvencem. Nem szerettem a szivatást, amiról szólt az egész - ha jól emlékszem. :)
Viszont sikerült beszereznem tiki-takit, az is kedvencünk volt kora ifjúságunkkor. Most hétvégén találkoztam az öcsémmel, mutattam neki az új szerzeményt. Legnagyobb megdöbbenésemre elsőre jól tiki-takizott. Már nem is emlékeztem, hogy így tudott. :)
A hétvégén azt is felidéztük tesómmal, hogy milyen nyári munkákon voltunk, mit küzdöttünk, mert a piszkos munkát kaptuk, többek között takarítást is. De nagyon jó szívvel emlékeztünk vissza. Ő csak kettővel fiatalabb tőlem.
Hát azért én is bizakodva nézek a jövőbe, ahogy mondani szokták, csak a közeli családtagjaim között van olyan beteg, aki ezt a bizakodásomat legalábbis kétségessé teszi.....
Tényleg, nem jöttek olyan ünnepi SMS-ek, mint szoktak, mondjuk én nem is bánom,de petárdázás az volt, itt a budapesti végeken is. És a maradékot még mindenképpen el kell használni,úgyhogy Fáni esténként bent heverészik....
Anna,csodállak a tanulásért, én a hátam közepére kívánnám,bár ugye most az élethosszig tanulás a jelszó és ez tulajdonképpen igaz is,ha belegondolok. Vagy ha nagyon bölcs akarok lenni (nem akarok:), akkor az élet is egy naaagy tanulási folyamat.
Egyébként meg én még fiatalabb vagyok Snakeins 38 événél,én 16 múltam :), mert ugye az nem tipusos,hogy egy 42.életévébe lépő nő délelőttönként rózsaszín pizsamában és köntösben valamint rózsaszín csíkos zokniban flangáljon ? :-))
Ha ilyen rossz éved volt, sajnos, akkor biztosan jobb lesz a 2011.! A baj sose jár egyedül, sajnos.
Mostan, hogy pár éve vidéken lakom, olyan jó, hogy a város zaja elől elmenekültem. De a szilveszteri őrület itt is dívik. Nem más örömét szeretném megszólni, de ettől a zajtól másnap nem voltak reggeliző énekesmadaraim. :(
Az a divat is lefutott, hogy ünnepekre SMS-ek jöttek.
Beiskoláztam magam, önszorgalomból, a szakmába vágó okájés tanfolyást csinálok. De nagyon nincs türelmem a tananyag felett ülni.
Kissé szorongva nézek mostanában minden új év elé, hogy vajon milyen rosszakat hoz... Idén volt betegség és halál, jövőre vajon mit tartogat.....
Bár ennek ellenére ez az év valahogy jobb volt, mint a 40. születésnapunk éve, jobban éreztem magam. De ahogy elnézegettem a 2011-es naptárt és rájöttem, hogy már a 42. szülinapom lesz, az egy kissé elgondolkodtatott...
Na de félre a filozofikus, kissé bús gondolatokkal,mindenkinek minden jót! :-)