Attól félünk, amit nem ismerünk, nem tudjuk az eredetét, lefolyását, végkifejletét, ez olyan beilleszkedési zavar féle is. Pszichésen kreáljuk magunkban, ha valami számunkra megmagyarázhatatlannal találkozunk. (De különben is, mért kell mindent megmagyarázni?)
Arról, hogy a hitbe kapaszkodjon-e az, aki fél, szerintem semmivel sem különb hárító mechanizmus, mint az alkohol, vagy a kajálás, csak ettől nem a tested megy tönkre, hanem az agyadat fogják befolyásolni. Én elvakultan semmiben sem szeretek hinni, az érett személyiség szerintem nézzen körül minden irányzatban, aztán vonjon le következtetéseket, és alakítson ki magának egy számára legmegfelelőbb középutat. Ha nem voltál eleve vallálosan nevelve, akkor felnőttként ebbe kapaszkodni megint csak egy menekülés, valakiktől, valamitől való függés. Nekem az egészséges út az egyéniség megőrzése lenne, az autonóm személyiség kialakítása, persze ez a legnehezebb, hogy egyedül is meg tudjunk állni.
Jogos, hogy magadnak ártasz vele a legtöbbet, bár a pesszimizmust mindenki elszenvedi, aki kicsit is szeret, gondolom..... Az optimistákkal meg tényleg kellemesebb a 'szeretem' dolgokról beszélgetni....
az hogy miért választottam ilyen pályát, jó kérdés, ez érdekelt, mindig is jó tanuló voltam, és úgy gondoltam, hogy ebben elég sok lehetőség van. tehát nem feltételnül kell ügyvédnek, ügyésznek bírónak lenned, elmehetsz hivatalba is dolgozni, és ott talán nincs akkora hangsúly a beszéden. a telefonálás, az jó kérdés. persze ha haverokkal beszélek akkor csacsogok fél órákat. most alkalmam nyílt több hivatalos beszédet lebolyolítanom, több kevesebb sikerrel. a lényeg az hogy elmondom amit akarok, de nem mondom,hogy nincs bennem görcs, és pánik, és talán, ha ezt legyőzném akkor lennék igazán győztes. és milyen érdekes, mos telefonáltam egy dokinak, előtte elmondtam magamak, hogy mit is akarok mondani, szinte hiba nélkül, aztán amikor telefonáltam, a szó úgy bennem ragadt, hogy az csak na. és persze ettől totál magam alatt vagyok, gondolom a lényeg a személetváltás, hogy tulajdonképpen meg tudtam csinálni amit akartam, az már lényegtelen hogy hogyan ment a kivitelezés:) na mindegy, ezt majd néha elolvasom, amit ide írtam, hogy az én agyamban is tudatosuljon:), vagy plakátot csinálok otthon üdv
ebből az utolsó a legjobb, már számtalanszor tapasztaltam, ha mindenáron ki akarsz mondani egy szót, nem fog menni, inkább hagyni kell, hogy ismételd meg az elejét egy párszor, nem lesz annyira feltűnő, mintha az ember lecövekel és várja a jószerencsét hátha ki tudja mondani, aztán meg mégse. én már fel sem veszem, olyan mintha nyelvbotlás lenne.
Én is tudok két tanácsot, nem tudom mennyire hatásos:
- Az egyik az, hogy énekelj, ahányszor csak alkalmad nyílik rá, akár a zuhany alatt is. (A népdalok tökéletesen erre a célra, de bármi megteszi, még a boci-boci tarka is.)
- A másik pedig az, hogy egyes időszakokban "akarj" dadogni, próbáld meg tudatosan előidézni a helyzetet, egyrészt hogy ne félj tőle, másrészt pedig hogyha tudatosan idézed elő, akkor nagyobb kontrollt nyersz. Pl. határozd el, hogy "ebben az órában (ma, ezen a héten, stb.) csak dadogva fogok beszélni" és figyeld mi történik.
Ezt a szöveget levélben kaptam angolul. Szerintem vannak benne jó meglátások, ezért csináltam egy nyersfordítást, hátha mást is érdekel. A 10-es pontot nem sikerült jól megfogalmaznom magyarul, ezért inkább hagytam eredetiben. Talán lesz itt valaki, aki megbírkózik vele.
Tippek a dadogás leküzdésére
Először is meg kell értened, hogy a dadogás leküzdésére nincsenek gyors, varázslatos kúrák, viszont a különböző módszerek nagy segítséget nyújtanak és esélyt arra, hogy leküzdjed a félelmeket és a rossz beidegződéseket, amiknek a rabja vagy.
Meg kell tanulnod elfogadnod a dadogásodat, ugyanis nem tudod megszüntetni. Minél jobban erőlködsz, annál rosszabb lesz. Próbáld meg elfogadni a tényt, hogy dadogsz és tanulj meg együtt élni ezzel. Tudatosítsd, hogy ez nem valami, ami történik veled, hanem ezt te magad csinálod. Ez erőt ad és lehetővé teszi, hogy megváltoztasd.
Ne próbáld elrejteni a dadogásodat mások elől és különösen ne magad elől. Legyél hajlandó beszélni róla. Lépj túl a szégyenen és a zavaron, amit érzel és a dadogásod csökkenni fog. Fogadd el, hogy valamennyire dadogsz, mindenki dadog egy kicsit. Senki sem tökéletes és a késztetést, hogy te az legyél, le kell győznöd. Ez csak ront a dolgokon.
Ne próbálj folyékonyan beszélni, ez egy hamis szerep számodra. Fogadd el, hogy dadogó vagy és legyél jó benne: dadogj könnyedén, mondd ki, amit akarsz, ne cserélgesd a szavakat és ne fuss neki újra és újra.
Próbálj szembenézni azokkal a szituációkkal, amiket elkerültél a múltban. Az elkerülés a legnagyobb ellenséged. Elkerülsz bizonyos szavakat, embereket, szituációkat? Nézz szembe velük egyenként.
Nem a folyékony beszéd a siker, hanem a szembenézés egy kihívással. Erősen dadogva mégis kimondani egy szót siker. Fontos, hogy ne add fel. A problémával való szembenézés az egyetlen út ahhoz, hogy jó beszélő váljon belőled.
Tarts szemkontaktust a hallgatóságoddal akkor is, és különösen akkor, ha dadogsz. Ez is egy újabb siker a javulás útján.
Figyelj meg más embereket beszéd közben. A többi ember is elakad, tétovázik és "dadog". Tűzd ki feladatul, hogy számolod mások "dadogásait" otthon vagy a TV műsorokban. Meg fogsz lepődni milyen rosszul beszélnek időnként és senkinek sem tűnik fel!
Ahelyett, hogy elkerülnéd a dadogást, próbálj meg magadtól dadogni, de ne ezzel kezdd a beszéded javítását. Ezzel a trükkel esetleg jobbnak fog tűnni a beszéded, de az, hogy "jobbnak tűnik", nem jó megoldás. Célozd meg inkább azt, hogy az egész hozzáállásodat megváltoztatod. Legyél büszke magadra, amikor beszélsz és ne hátrálj meg akkor sem, ha dadogsz. Győzd le a dadogás miatt érzett szégyent és győzd le magadban a folyékony beszéd iránti vágyat.
Pay enough attention to the things you do that interfere with your normal speech, the things that you do that you call your stuttering, to understand that they are unnecessary and to change or eliminate them.
Azzal, hogy nem küzdesz a folyékony beszédért, folyékonyabban fogsz beszélni, mint valaha. A dadogásod elfogadása nagy lépés ahhoz, hogy ne ez irányítsa az életedet. Ha felhagysz a dadogásod rejtegetésével és ehelyett híresztelni kezded, hogy dadogó vagy, újabb félelemtől szabadulsz meg. Könnyebb lesz az életed.
Ahelyett, hogy küzdenél a dadogás görcse, hulláma ellen, probálj az árral haladni. Hagyd hogy a felbukkanó dadogás megmutassa magát és folytasd, mintha mi sem történt volna. Próbálj szándékosan megfeledkezni a dadogás pillanatáról ahelyett, hogy a rosszul kimondott szavakra fókuszálsz.
A dolog jól hangzik, de a gyakorlatban megvalósítani csak akkor tudom, ha egyedül vagyok, ha már más is ott van akkor nem megy.
Ismerős a dolog. Én is olvasok különböző technikákról, de amikor ténylegesen alkalmazni kellene őket, akkor mindent a fejemből az, hogy megint beszélni kell és mi lesz, ha megakadok.
ilyenkor jön hogy mi a sz-nak végeztem én jogot, ha az emberekkel való kommunikáció nem az erősségem.
Ezt nagyon érdekesnek találom, hogy egy dadogó ilyen pályát választ. Amikor elkezdted, akkor kevésbé zavart a beszédhibád? Vagy úgy gondoltad, hogy majd elmúlik? A munkahelyeden a kollégák és az ügyfelek (ha vannak) hogyan reágalnak a dologra? Telefonálás megy?
jól hangzik, az is hogy az ember fogadja el magát olyannak amilyen, de olyan knehéz.
Pedig kétségtelenül ez a megoldás. Persze megvalósítani egyelőre nekem sem nagyon sikerült. :)
A dolog jól hangzik, de a gyakorlatban megvalósítani csak akkor tudom, ha egyedül vagyok. ha már más is ott van akkor nem megy. gondolom nem ide kellene írom, hanem másik topikba de,most már elkeztem. a lényeg, hogy vannak olyan napok amikor teljesen magam alatt vagyok, hogy dadogok, sírok, az életem értelmét egyáltalán nem látom, kb meghalnék. ilyenkor jön hogy mi a sz-nak végeztem én jogot, ha az emberekkel való kommunikáció nem az erősségem. aztám valahogy kilábalok a dologból és helyre rázom magamat, és totál happy minden. ja és persze ez azóta is van így, amióta elkeztem dolgozni, azóta érzem azt hogy a beszédem minősége is romlott. emiatt gondoltam, hogy el kellene járom logopédushoz, tenni valamit a dologért. jól hangzik, az is hogy az ember fogadja el magát olyannak amilyen, de olyan knehéz. persze, mindenki azt mondja, hogy a beszédhibám miatt hátrány nem ért soha, és ez tulajdonképpen így is van, na de mindegy.....
Ha az ember előre görcsöl bizonyos szavakon és betűkön, annál valószínűbb, hogy meg fog akadni.
Erre van egy techinka, amit angolul voluntary stuttering-nak (kb. önkéntes dadogás) hívnak. Ennek az a lényege, hogy ha félsz, hogy valahol meg fogsz akadni egy szón, akkor valamelyik előtte levő szónál szándékosan, magadtól dadogsz egy kicsit.
Azzal, hogy szándékosan egy másik szóra koncentrálsz illetve arra, hogy dadogj azon a szón, eltereled a figyelmedet a problémás szóról, ami így nem is lesz akkora probléma.
Egyszerű pszichológiai trükk, de vannak akik egész jól boldogulnak ezzel a technikával. Persze embere válogatja, de egy próbát érdemes tenni vele.
A legtöbbet én is idegenek eőtt,nagyobb társaságban,és nagy nyilvánosság elötti megszólalásaimnál dadogok. Ezzel sokan vagyunk igy. A dolog főleg pszichés.
a probléma nem csak a k betűvel van, hanem persze még több betűvel is így pl: a g, t és a p, de ezeket többé kevésbé valahogy kinyögöm:)
sokszor van, hogy elkezdek beszélni és mondom, mondom, úgy alakítom, hogy a k betű előtt legyen egy a, aztán elakad a szavam, és kb nem jön ki semmi a torkomon.
ja és persze ha a vőlegényem előtt beszélek (na ezzel most jól elárultam, hogy lány vagyok:), akkor ezek a dolgok mennek, tehát szerintem ennek pszihés okai vannak nagyrészben.
ja és ha persze magam vagyok és olvasok, illetve beszélek, akkor negyed annyira dadogok, mint más esetekben.
ma éppen majdnem belebonyolódtam:((( benzinkútnál tankoltam és hát a tizenötös kútnál:) miért nem az egyesnél??? viszont megfigyeltem valamit, nem tudom, hogy ti csináljátok e: mindenesetre azt vettem észre, ahogy vártam a soromra, hogy már "vegetatíve" próbálgatom a verziókat magamban, hogy hogy kéne előadnom azt, hogy ne dadogjak bele abba, hogy tizenötös állás, ezt biztos máskor is csinálom, csak most tudatosult, mindenesetre hiába tettem elé "a" betűt, csak az utána következő levegőpréssel sikerült a "t" betűt elindítanom....
Sziasztok
drveres! Ha csak a K betüvel van gond akkor az nem is olyan vészes :)
Próbálj a k után egy h is mondani pl khérek , khöszönöm.
Mindig érzem hogy nem fog kijönni egy szó. beszélek , beszélek aztán egyszer csak beugrik hoppá mindjárt jön egy szó ami nehéz lesz és tuti belegabajodok.
Valószínüleg nálam az lenne a megoldás ha mindennapi rutinná válna a beszéd , olyanná mint a levegővétel.
Január 14 én tuti sokan leszünk!!!!!!!!!!!
Üdv
erre mondom én azt, bár lehet, hogy nincs tipizálása a dadogásnak, hogy mindenkié más, mert a tied már "nagy" gyerekkorodban kijött, az enyém meg már egészen kicsinek. nekem a logopédus anno azt mondta, hogy csak azt lehet gyógyítani logopédiával aki rosszul képzi a hangokat azért dadog, akinél más okból van dadogás ott legfeljebb rá tudja vezetni, arra, hogy hogyan próbáljon meg beszélni.
a mássalhangzó tolulást csak odafigyeléssel lehet elkerülni szerintem, és ki kell hagyni egy kis időt mielőtt megszólalsz, különben belebonyolódsz. de egyébiránt druszák vagyunk a magam iur. végzettségével és én is ismerek olyan ügyvédet, akin kifejezetten hallani, hogy dadog, de ettől még jó ügyvéd:)
az elrejtés maga néha nálam úgy jön elő, hogy sokszor úgy tűnik, mintha nyelvbotlás lett volna és nem dadogás. persze ez csak mondat közben igaz, mert a szó elején nem tud "megbotolni" a nyelved, kivéve ha csehül próbálod a fagylalt szót kimondani: "zmrzlina":)
a félelem miatt bekövetkező dadogás szerintem külön esetkör, de az biztos, hogy felfokozott idegállapotban magam is sokszor hibázok, de ilyenkor nem is törődök vele.
de mit jelent nálad hogy elmaszkolni? pontosabban, hogyan próbálod. nekem sokat segít, ha a k betű előtt mondok egy a-t, vagy lenduletből próbálok beszélni, de sokszor nem sikerül. olynakor vagy nem jön ki hang a torkomon, vagy pedig kkkkkk és utána mondom a szót. volatm logopédusnál, és fogok is járni, és ő azt mondta, hogy soha nem találkozott még ilyen beszédhibával mint az enyém. ja és a probléma az hogy jogi egyetemet végeztem, és ugye itt nem hátrány ha az ember meg tud szólalni, nem feltétlen kell nekem hihetetlen retorikai képességekkel rendelkezem, de nem árt ha el tudom nyökögni amit akarok.
Amit zsivány írt azzal teljes mértékben egyetértek! nekem kb általános 7-be kezdődödd a dadogásom, de teljesen ok voltam ezzel is. aztán gimi 3-ba volt egy nagyon rossz betegésgem, az egyensúlyzószervemet megtámadta egy vírus, és egész nap forogtam mint a ringlispil. voltam bent kórházba egy hetet. a betegség után 3 hónappal megint jött a forgás de csak néhány másodpercig tartott, de lehet hogy csak pszihésen vol. onnan kezdődőtt az én kálváriám. nem mertem sötétében lenni, mert úgy éreztem mozog minden, nem mertem elaludni. a betesgég előtt még előadást tartottam, egész elviselhetően beszéltem, utána 4 hónappal a minőség lényegesen romlott. a dolog addig fajult, hogy egyetem 4 évében kaptam egy pánikbetegséget, ami nagyon durva volt. már mozgott minden utcára nem mertem kimenni, meg akartam halni. aztám elkeztem szedni a kis gyógyszereket kb 1,5 évig, amik segítettek, és most már viszonylag jól tudom kontrollálni az érzelmeimet.
na szóval tuti hogy a pszihémmel van valami bajom. a szembenézés a félelemmel lehet hogy jó dolog de ha engem felraknának egy körhintára lehet hogy infarktusba meghalnék!
ja és még egy kérdés. ti érzitek előre hogy a szó nem fog kijönni? nekem sokszor van az hogy már kettő három szóval előre érzem, hogy az a k.szó nem akar kijönni. de szerintem ez is mind szemléletmód kérdése. a többit máskor üdv mindenkinek
a k betű az nem egy egyszerű eset, de néha a h betűvel is gondjaim vannak... mint a viccben a daodogós a hajó tatján: - Hhhha-jóóóóóóó.. -Mit mondasz? -Hhaaajóóóó... - á, hajó, gyertek fiúk hajó a távolban! Erre mindenki a vízbe ugrik a hajó felé úszva. A daogós fedélzeten tovább mondja: -Hhhhhaaa jóóóóólll lllááttttom, cccccááááppa kközeeellledikkk:)
Tegnap kikérdeztem a szüleimet, ők azt mondták, hogy szerintük ahogy egyre nagyobb lettem, megtanultam kezelni ezt dolgot. Nem múlt el, meg nem fog soha, de megtanultam "elmaszkolni".
Érdekes amit írtatok. De kérdés az, hogy a dadogás, hogy múlhat el. Én például, most, hogy kikerültem a való világba:), pontosabban elkezdtem dolgozni, úgy érzem kicsit romlott a dadogásom. A probléma tulajdonképpen a k betűvel van, mint hogy már kicsit alább is írtam. ha nem lenne királyul beszélnék, de az esetek nagy százalékában a k betű nem akar kijönni. mondják az is hogy ez a rossz gyakorlat eredménye is. és ha olyan nagyon dadogtál, amikor kicsi voltál ez mikor múlt el, vagy mikor javult, minek a hatására? várom további ötleteiteket. január 14-én én is megpróbálok elmenni a demosztheneszbe, egyszer már voltam, de akkor a szervezővel ketten voltunk mert sajna nem jött el senki. üdv mindenkinek
Hello
Én is balkezes vagyok :)
Fényképezve olvasok ami a tanulásnál hátrány :( most is a marketing szigorlatra kéne tanulnom...de a szemtornánál elöny. Régen szemüveges voltam mert szemtengelyferdülésem volt,és elmentem szemtornázni egy természetgyógyászhoz,és hat hónap alatt eldobtam a szemüvegemet,állítólag én voltam a legeredményesebb tanítványa (de lehet hogy mindenkinek ezt mondta)
Az alsó tagozatban próbáltak jobbkézre szoktatni de akkor én már dadogtam,82 ben még nem sok joga volt a kisiskolásoknak...
Udv
Baromi érdekes, amit az olvasásról írsz, mert én is így olvasok. Vagy 10-15 éve megtudtam, hogy ez a gyorsolvasás módszere, amikor az ember nem szótagokat olvas, hanem képekben látja a szöveget és a bekezdéseket. Ezt a módszert tanítják is, én viszont világéletemben így olvastam magamtól. Nagy hátránya, hogy verseket és idegen nyelvű szövegeket lehetetlen így olvasni.
Ja, és balkezes is vagyok... Tudjátok, hogy pl. Lewis Caroll balkezes volt és nagyon dadogott? Akkoriban még nagyon erőltették a balkezesek átszoktatását, ez is lehetett az oka a dadogásának. Az Alice Tükörországban valójában egy általa megálmodott balkezes világról szól.
átnéztem a demoszthenesz oldalt, mondjuk jót nevetgéltem azon, hogy azt ajánlják, hogy olyan szakmát kell választani, amiben nem kell beszélni, az enyém meg pont olyan, hogy állandóan beszélnem kell:)) (az egyik egyetemen tanítok)
az én módszerem csak a kisebb dadogásos állapoton segít, az a baj, ezt nem tudom modellezni, mármint azt, hogy mikor erősebb és mikor gyengébb, ehhez le kéne írnom, hogy melyek azok a szavak, amik nem mennek és melyek azok, amelyek simán mennek.
de semmi különleges dolog nincs ebben, szerintem csak figyelek arra, amit mondok és ahogy, az oldalon található kivárásos módszerre saját magamtól is rájöttem, legalább most ha végiggondolom a dolgaimat, akkor sokszor alkalmazom, hogy inkább várok egy kicsit, semminthogy fejjel menjek a falnak...
az nem derült ki a számomra, hogy ez mennyire génbetegség, nem is azt mondanám, hogy öröklött, mert a családban senkinek nem volt ilyen baja, ill. mennyiben "tanult". nekem speciel meggyőződésem, hogy a koraszülöttségem és az, hogy kb 2 hónapig nem kerülhettem édesanyám közelébe az inkubátoros "nevelés" miatt, az igen mély nyomokat hagyott az agyi struktúráimban, ennek vannak biztos jelei és vannak kevésbé biztos jelei pl. dadogás.
ugyanakkor meg nem tudom mennyire függ össze az olvasási készség a dadogással, olvastam a weboldalon, hogy erre nézve is folyt vizsgálat (lsd. jobb agyféltekés tevékenység), nekem pl. kisiskolás koromban megállapították, hogy nem szótagolva és nem szavanként olvasok, mint a legtöbb ember, hanem "fényképezek" a szememmel, ergo nem mormolom magamban a szavakat, hanem szinte soronként ugrok a könyvben, persze ettől aztán képes vagyok olyan tempóban olvasni, amire nagyon kevesen képesek (kb. 3x sebességgel mint az átlag).
ma már magamnak sem tűnik fel, hogy mekkora erőfeszítésbe kerül a dadogás eliminálása, pedig biztos felemészt bizonyos energiákat, majd az elkövetkező napokban megfigyelem magamat.
Helló Andzsin
Nem nagyon lehet kategorizálni nagyon a dadogást szerintem , mert ahány ember anyiféle dadogás és anyiféle megoldás.
Esetleg ha időd engedi kicsit részletesen leírhatnád a Te gyógymódodat vagy a módszeredet amivel csökkent a dadogásod.
Ajánlom figyelmedbe , illetve mindenki figyelmébe a január 14 i klubbot a Vörösmarty utcában , ahol az érintettek találkoznak és megbeszélik a 2006 os teendőket.
www.demoszthenesz.hu
Udv
