Ha viszont bevezetik a fizetési sapkát, akkor a kluboknak lesz egy csomó pénze, amivel nem tudnak mit kezdeni. Az ilyen szituáció elkerülhetetlenül korrupcióhoz vezet.
Érdekes volt a sportállamtitkár a légiósokkal kapcsolatban. Azért megnézem, mennyivel fogják csökkenteni a Veszprém vagy a Győr légiós számát.
Fradinál nőiben meg nem tudom tényleg van-e belső 50-50% szabály. Most mondanám, hogy holnap biztos számos újságíró fogja megkérdezni erről a szakosztályt, de hát a magyar újságírás nem így működik.
Hozzáteszem én örülnék neki ha csökkennének/nem nőnénk a légiós számok, de fizetési sapka nélkül ez igen veszélyes játék.
Feljegyzések a kiesési rangadók hétvégéjéről, 2. rész:
Azzal fejeztem be tegnap a Bergischer HC-DHfK Leipzig felvezetését, hogy aligha lesz unalmas találkozó. Azt nem mertem hozzátenni, hogy magas színvonalú sem valószínű, mert a két csapat a forduló előtt vezette az egy mérkőzésre jutó technikai hibák tekintetében a mezőnyt.
És lám, valóban. Pikáns mérkőzés, mert a Lipcséből ránézésre mindenki egyértelműen első osztályú képességű/tehetségű játékos, a hazaiaknál meg még az első sorban sem mindenki.
A Lipcsének annyi előnye van az elmúlt hetekhez képest, hogy visszatért beállós posztra úgy Moritz Preuß, mint Luca Rogan, így egy picit eredményesebb volt a támadójátékuk összességében - a liga papíron egyik leggyengébb védelme ellen.
A BHC elég vehemensen kezdett, a lipcseiek keresték magukat, aztán a wuppertali kispad segített rajtuk: az Eloy Morante Maldonado mellé második irányítónak szánt Nico Schöttle beállásával szétesett a hazaiak támadójátéka, egész látványos labdaeladásokat produkált.
15-14-re vezettek a lipcseiek a szünetben úgy, hogy Rudeck 32%-kal védett (és a 33. percig megfogott három hetest), Ebnernek és Mrkvának pedig összesen volt a másik oldalon két védése. A különbség a BHC által eladott labdákból adódott elsősorban.
A második félidőt is a hazaiak kezdték jobban, aztán igazi shitfestbe ment át a mérkőzés. 42 percnél mutattak egy statisztikát, miszerint mindkét csapat hat technikai hibát követett el addig, szubjektíven pedig csak a második félidőben megvolt annyi.
43:50-nél Raul Alonso kínjában beküldte Mrkva helyére Ebnert a DHfK kapujába. Sok sikerélménye nem volt, viszont a forduló védését ő mutatta be valószínűleg: 55 percnél Noah Beyer tök egyedül vitt egy megszerzett labdát a kapura, amit az olasz bravúros reflexszel tornázott ki a keresztléc alól.
Az utsó negyedórában később Maldonadoval zavaróban a BHC 5-1-et védekezett, a másik oldalon Preuß ment ki bal kettesbe, Henriksson be hármasba, az addig sok hibával játszó Elias Scholtes pedig köszönte a lehetőséget, Preußra járt gólt lőni vagy hetest kiharcolni. Preuß helyére később Mamić érkezett, hasonló sikertelenséggel. Még később ők is 5-1-re váltottak és ezzel teljesen kinyírták a hazaiak támadójátékát.
28-28 a vége, tekintsük megérdemelt döntetlennek, bár mindkét csapat vereségnek fogja gondolni. A Bergischer HC ordító hibákat művelt az utolsó percekben (is), háromgólos előnyt dobtak el, a Lipcsének pedig köze sem volt a második félidőhöz, miután az elsőben nagyjából rendben voltak. Ők maradnak nyeretlenek, annyi különbséggel, hogy két ponttal lesznek a táblázat legalján az eddigi egy helyett.
A Bergischer HC ezzel minden potenciális kiesési riválist kipipált otthon az Eisenachon kívül és összesen három pontot tudott hozni három mérkőzésből. Ez gyanúsan kevés lesz a bennmaradáshoz.
A forduló győztese az alsóházban ezzel a döntetlennel feltétlenül az Eisenach - persze lehet, Sebastian Hinze jelenléte volt a kabala, mert eljött megnézni a kettővel ezelőtti klubját.
A bírók mindkét csapatnál gyengébbek voltak: nem tűnt úgy, hogy bárkit is preferálnának, egyszerűen csak fontoskodva, kicsinyesen, rosszindulatúan fújtak, mintha meg akarnák mutatni, hogy ők is a pályán vannak.
Feljegyzések a kiesési rangadók hétvégéjéről, 1. rész:
Különleges ez a forduló a férfi Bundesligában: a szezon előtt úgy tűnt, három kiesési rangadó esik erre a bővített hétvégére.
Két és fél maradt, mert a Göppingen az eddig mutatottak alapján nem a kiesés ellen fog küzdeni, hanem nyugodt szezont megy a középmezőnyben, amiben a tegnapi wetzlari győzelem is segíteni fog.
Mára jutott a GWD Minden (igen, ez az a csapat, ahonnan Éles Benedek a sérülése után nagyjából hazamenekült, pedig a szakmai munkát elnézve bizonyára jobb lett volna, ha marad) eisenachi látogatása.
A hazaiak kezdtek jobban, a Minden viszont 0-3-ról szépen visszajött a meccsbe és a huszadik perctől általában ők voltak előnyben, gyakorlatilag elhallgattatva a Werner-Assmann-Halle általában igen vérmes közönségét. Az Eisenach kapusgondjai állandósulni látszottak (a másik oldalon Malte Semisch meggyőző formája szintén), csak épp mellé a védekezés is eltűnt mostanra, a ketteseket úgy verték meg a GWD játékosai, ahogy nem akarták. A csapatok 17-17-tel fordultak és ha laikusként tippelnem kellett volna, melyik csapatot tette meg a szakma fix 18. helyezettnek, a türingiaiakra tippeltem volna.
Támadásban a ThSV harminc percig nem nyújtott sokat, Felix Aellenre hagyatkoztak volna, a jobblövő poszt tök lyukas volt, Stephan Seitz biodíszlet kategóriában különdíjat nyert, Max Beneke elég lomhán mozgott, Alexander Saul pedig nagyjából csak kabalának van a keretben.
A második félidőre kínjában Hinze Heinevettert küldte be az eisenachi kapuba és ez a húzása eldöntötte a mérkőzést. Egy picit jobb és elszántabb védekezés mellett amit kellett, megfogott, amit nem okvetlenül, egy részét annak is. A legemlékezetesebb megmozdulása ettől még az volt, hogy a 44. percben lefülelt 19 méteren egy mindeni indítást, hogy az addigra kellően visszapaprikázódó eisenachi közönséget még jobban lázba hozza.
Ja, nem. 57 perc után, plusz hatnál ő ment egy az egyben a mindeni kapura, de Ivanisevics kivédte a próbálkozását. Sőt, a Minden az üres kapura szánt lerohanás első passzát kapásból Philipp Meyer kezébe adta :)
A másik kulcsfontossátú tényező az volt, hogy Philipp Meyer és Tillmann Leu kettőse gyakorlatilag leradírozta a pályáról a második játékrészre az első félidőben brillírozó mindeni irányítót, Ian Webert.
A mai este plusz pikantériája, hogy a mindeni csapatkapitány Malte Donker tavaly még az Eisenachot erősítette jobbátlövő poszton. Az első félidőben ő is, Ian Weber is hajmeresztő labdákat osztott le beállóba Tom Bergnernek vagy épp szélre annak, aki arra járt. A második félidőre ebből kevesebb maradt, addigra már nem két egyenlőhöz közeli tudású csapat találkozott. 33-28 a vége, a látottak alapján reális eredmény.
===
Holnap este héttől a Bergischer HC csap össze a kies Wuppertalban a Lipcsével, vagyis az utolsó két helyezett csapat is megmérkőzik egymással. Aligha lesz unalmas találkozó.
A NEKA a rendszer tragédiája. Van képük magyarázni az nb1-es csapat jogosságát, miközben női mezőnyben a legjobbjaik elmenekültek tőlük és inkább padoznak Győrben. Helyettük meg máshonnan összevásárolt játékosokat játszatnak.
"Vagyis, az európai csapatoknak kizárólag innen lehet olimpiai kvótát szerezni?"
Ezt nem hiszem. AZ EB-n és vb-n szerzett helyek megmaradnának szerintem, de a többiek nem kvalitornára hanem erre a szeptemberi 'kézilabda-játékokra' szerezne kvótát.
Az olimpiai kvalifikációs tornák - legalábbis az európai csapatok számára - ezzel megszűnnének (feltételezem).
Egyébként a szeptemberi időpont tényleg ostobaság. És egészében véve is egy átgondolatlan ötlet. Mondjuk nem véletlen h először 2030-ban lenne ilyen, addig még bőven lehet ezen változtatni, vagy visszavonni az egészet.
Az EHF célja, hogy az új versenyen keresztül kiossza Európa számára az olimpiai játékokon biztosított helyet.
Vagyis, az európai csapatoknak kizárólag innen lehet olimpiai kvótát szerezni?
az Európai Kézilabda Játékokat négyévente rendezzük meg, lehetőleg szeptemberben, a nemzeti csapatok hetének részeként.
Szóval az a terv, nyaralás és alapozás után rögtön durrbele egy olyan versenyre, amely egy adott válogatottnak az olimpiai részvételét határozza meg? Erre mit lehet mondani...
Az a szerencséje, hogy Győrben sem könnyű most a helyzet a férfiaknál. A pályán látható zavar sokban tükrözi azt, ami a háttérben zajlik: szervezési gondok, távozásom az irodán, és érezhető a bizonytalanság a vezetésben. Jó lett volna végre stabilitás a klub körül, mert ez a játékosokra is kihat.
Megnéztem. Élőben kb. extázisban tettem volna, így egész nyugodtan sikerült.
A Hannover ránézésre azzal a tudattal érkezett a meccsre, hogy ez akkora országos kettes, mint oda Jeruzsálem, ehhez képest 1-0-ra vezettek először és utoljára, a Minden végső soron szuverén módon építette és menedzselte az előnyét.
Öt perccel a vége előtt a vendégek 32-25-re égtek, a maradék csak kozmetika volt.
Elég egyértelműen látszik, hogy Učins nélkül Michalczyk egy legfeljebb közepes irányító, azzal összevetve, amit a másik oldalon Ian Weber leművelt meg pláne: szeme volt a labdáinak. Elől a magasabban jegyzett vendégeknek nem sok minden működött, a hét a hat elleni játék sem volt túl meggyőző, védekezésben meg egyszerűen nem voltak elég harapósak.
A Minden azt csinálta, amit minden kiesőjelöltnek kell: küzdött, kapálózott, csípett-rúgott-harapott a védekezésben, viszont nekik volt olyan, a kapuban pedig Malte Semisch remek pillanatokban védett ziccereket, hetest, mikor mit, a hannoveri balszélsőt teljesen megcsinálta, összesen pedig fogott egy tucat labdát. A másik oldalon Gade semmit nem tudott hozzátenni, Birlehm mérsékelt hatásfokkal repkedett a kapuban.
Christian Prokop a hannoveri kispad előtt igen fékezett és fáradt benyomást keltett, utána az interjúban meg szabályosan rezignáltat. Aron Ziercke a másik oldalon simán lemeccselte. Minden hannoveri húzásra volt ötletük, válaszuk, teljesen megérdemelten győztek - és ha hattal-héttel nyertek, az is igazságos lett volna.
Egy csomó fejlett országnak is megvan az egy-két top csapatsportága, amire a figyelem (és a források) legnagyobb része vetül. Persze ezek az országok is fenn tudnak tartani akár jó kézilabda-válogatottakat is, a merítés ettől még kisebb náluk, mint a fő sportágaknál.
Fejlődő országoknál pedig külön vegyük figyelembe, hogy a kézilabda egy drága és infrastruktúraigényes sportág egy focihoz vagy kosárhoz képest, akár mert kb. mindenképpen kell hozzá csarnok (szabad szemmel látható mennyiségben, ráadásul olyan, ahol a vakszot is engedik, ami nem evidens), akár a borítás miatt.
Értelmezhető hazai bajnokságot szervezni az infrastrukturális kihívásokon túl is pénzkérdés részben, hiába lenne mondjuk a legjobb játékosokon kívül mindenki amatőr. Pénzből pedig ott nincs sok.
Külön a női szakágra kihegyezve pedig a harmadik világban egyáltalán nem evidens, hogy a lányok sportolnak, felnőttkorban pedig a világ bizonyos pontjain kirívó kivételnek számít, mert mások a társadalmi elvárások, szerepek, lehetőségek.
Azt is meg lehet nézni, egyéb csapatsportágakban az olimpiákra melyik országok csapatai tudnak kijönni. A globális Dél általában szerényen képviselteti magát.
Talán kisebb székház, kevesebb alkalmazott :)... Egyébként nyilván igazad van, nézőszám, goibális kereslet, marketingérték, ezekben a női kézilabdát nehéz előremozdítani...
Jó, de miből fizessen az EHF többet? Az internetes streamszolgáltatásoknak köszönhetően kicsit megnőtt a média-lefedettség, de azért milliárdok abból se jönnek be. Korábban pont azért preferált az EHF ilyen Banik Most kaliberű csapatokat, hátha az jobb tévés lefedettsget hoz, de igazából az se vált be.
Azt azért tegyük hozzá, h ezeket a csapatokat pont a BL "nyírja/nyírta ki" a költségeivel (nyilván beleértve azt, h a keretet is fel kell húzni egy minimális szintre)... Pár éve még a Bartha nyilatkozta, h a BL megnyerése kb. annyit hoz a konyhára, h az utazási költségeket ki lehet fizetni belőle, tehát kb. vicc...
Nyilván több pénzt kellene visszaosztani a kisebb csapatoknak is hogy ne menjenek tönkre egy BL csoport végigjátszásával. Valószínű a TV közvetítésekből lehetne pénzt szerezni , az hogy csomó bajnokságot stream oldalakon lehet csak követni nem segít meg az se hogy az orosz főszponzort kidobták.
Ja és igen az EHF ből nem nézem ki hogy vonzóvá teszi a női kézilabdát.
