A közgazdasági dolgokhoz nem értek. Csak azt tudom, hogy nagyon régóta kérnek türelmet az eü.dolgozóktól.
Most meg itt van a közalkalmazotti életpálya modell csak ezzel párhuzamosan az eü-sek tömege kerülhet ki a közalkalmazotti státuszból a kórháztörvény kapcsán.
o, ez egeszen egyszeru ugy. ha gyorsan el akarjuk adni az allami vallalatot, legyen az ipar, vagy bank, vagy korhaz, akkor elotte fel kell javitani. ha nem surgos, van par ev a dologra, akkor megjelenik a t. befekteto, szemlelodik a szemetdombon, elemezget, eltopreng a dolgon, szamolgatja, hogy mennyi penzt kell belefeccolni, aztan vagy megveszi, vagy nem.
pont ugyanugy, mint ha el akarod adni az oreg romos lakasodat vagy autodat, ha surgos, eloszor rendberakod, meghirdeted, masnap viszik, ha nem surgos, meghirdeted, jonnek az erdeklodok, sokat tokolnek, hogy mennyit kell rakolteni, aztan egyszer majd csak elviszik.
van azonban egy csunyaronda elteres a bankkonszolidacio meg korhazkonszolidacio kozott. a bankok azert kerultek szarba, mert allami tulajdonu bagazskent a piaci viszonyok kozott nem tudtak megellni, az allam nem jo tulajdonos. ha akkor beleontik a kozpenzt a bankba, es utana nem adjak gyorsan el, akkor ma megint lehetne bankot konszolidalni. de gyorsan eladtak, igy most nem kell megint kozpenzeket kolteni ilyesmire, a t. uj tulajdonosok meg kuzdjenek meg a hatekonysag meg tokeero meg mittomenmilyen problemaik vannak ezeknek dolgokkal.
ugyanez korhazzal azert nem mukodik, mert ha ma szepen kicsinositunk egy korhazat, jo sok penzert, es eladjuk egy maganbefektetonek, valoszinu, hogy a t. befekteto nehany even belul csodot jelent, addig is csak imitalja a mukodest, aztan csinal a maradek epuletbol hotelt vagy irodat vagy disznoolat, vagy barmi mast, amivel penzt tud keresni, az egeszsegugy ugyanis attol, hogy van magankorhaz is, nem piac meg. a piachoz az kell, hogy a finanszirozasabol a t. allam, magyarul a tb, kivonuljon, vagy csak egy szereplo legyen a sok kozott, na, akkor mindjart erdekesse valik a dolog a magantoke szamara is.
tehat az egeszseges sorrend, eloszor a egbizt piac letrehozasa, es utana a korhazak privatizacioja. a forditott sorrend ertelmet igazabol nem nagyon latom, biztos nem ertek hozza.
nagyon jol mondod.
es mivel az atalakitasoknak rovid tavon leginkabb mindig csak vesztesei vannak, ezert szabotalta el partunk es kormanyunk ez egeszsegugyhoz nyulast, ld. Selmeczy Gabika menesztese. ha megcsinaljak, most megbukik a fidesz a valasztasokon, de mivel elszabotaltak, hat, megnyerik.
ilyen szar ez a tobbparti negyevente valasztgatos demokracia.
2-4 bekezdéshez:
Lényegében leírtad az aggályaimat.
"erdemi valtozast csak egy rakas penz megjelenese hozhat az agazatba. a rakas penzt pedig a koltsegvetesbol nem lehet kipiszkalni"
Szerintem meg igen. Voltak olyan kiadások, amelyek - megint csak szerintem - ráértek volna az egészségügyhöz képest.
De rendben van, piacosítsunk! Most akkor miért nem az a filozófia, hogy tegyünk pénzt az ágazatba mert így válik vonzóvá a magántôke számára. Ezt az érvelést hallhattuk a bankoknál.
"azota az alkalmasok mar jo helyen vannak"
Szerintem több az alkalmas, mint a jó hely :)
"az atalakulasok mar csak ilyenek"
Külsô szemlélôként, vagy történelmi visszatekintésként olvasva objektíven tudom szemlélni a nagy átalakulásokat.
Ám ha feltehetôen elvesztem a - rosszul fizetett, de biztos - munkámat és korom vagy képzettlenségem okán nincs kilátásom másikra, akkor nem biztos, hogy szívvel-lélekkel támogatom.
Egyébként is olyan az emberi természet, hogy a "jó ahogy van" mentalitás az általános.
a legalkalmasabbakrol.
nyilvan, volt alkalmatlan jo helyen, es volt alkalmas rossz helyen.
igazsagtalan, es par evig az alkalmasok szoptak.
azota az alkalmasok mar jo helyen vannak, es az alkalmatlanok szopnak.
az atalakulasok mar csak ilyenek.
na ja. az egyik verzio az volt, hogy nem szabaditjak fel oket, es akkor ma is ott szedik a gyapotot. a masik, hogy felszabaditjak, de hat ez ugye a leirtakkal jar, viszont ma szabad emberek meg foleg gepek szedik a gyapotot, sokkal jobb hatekonysaggal, mint anno a rabszolgak.
a mikola fele dologgal az a bajom, hogy nem fog lejatszodni ugyanaz, mint ami a gazdasagban lejatszodott. ott ugye az volt, voltak a nagy allami monstrum cegek, jott a piac, sorba becsodoltek, amit privatizaltak, az tobbnyire le lett epitve-rabolva, de a hasznalhato maradvanyokbol plusz a befolyt kulfoldi tokebol lassan ujra felepult egy piac alapu gazdasag. es persze mindez rengeteg verrel jart, most, hosszu evek utan viszont mukodik.
a dologhoz, tehat, kellett az elvi dontes a privatizaciorol, a gazdasag allami kezben maradt reszet tobbe-kevesbe szinten piaci modszerekkel vezettek, kellett a full piaci viszony, es vegul az elozoek hatasara bejovo kulfoldi toke.
namost, az eu-ben csak az a baj, hogy a mikolarendszerben a privatizacio reszleges, kizarolag az eu intezmenyeire vonatkozik, a finanszirozasban tovabbra is a tb marad egyedul. ergo, nincs piaci viszony, a veres atalakulasok nem szulnek piackepes korhazakat, hanem csak tb-kompatibilis korhazakat, igy aztan a toke se fog bejonni.
a tb-kompatibilis felulrol vezerelt rendszer persze lehet, sot valoszinu, hogy valamellyest hatekonyabb, mint a mostani kupleraj jellegu, de erdemi valtozast csak egy rakas penz megjelenese hozhat az agazatba.
a rakas penzt pedig a koltsegvetesbol nem lehet kipiszkalni, mert azt valakitol el kellene venni, maradna ugye a magantoke, aki viszont egy nempiaci strukturaba bszik befektetni.
ez van. szerintem.
A rabszolga hasonlatot folytatva: személy szerint én azért tartok a rabszolgafelszabadítástól, mert lehet, hogy a mezei gyapottszedôk tömegei ugy járnak majd, mint anno amerikában elôdjeik.
Felszabadultak ugyan, csak éppen földet nem kaptak, nem volt szükség a munkaerejükre többé és a gazda sem tartozott ellátni ôket eztán fedéllel és élelemmel.
Mikola miniszter szerint az egészségügyben most fog lejátszódni az, ami a gazdaságban a 90-es években. Ha megnézed, azért a bérmunkások nem valami jól jártak akkor. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a legalkalmasabbak kerültek ki gyôztesen az akkori nagy osztozkodásból és a férgese hullott. Inkább annak jött be, aki jó idôben jó helyen volt.
arra akartam celozni, hogy ugye, ahogy irod is, az eu-ben dolgozok rabszolga jelleggel dolgoznak, egyreszt sokat, masreszt fizetesnek nevezheto juttatast azt nem kapnak. mint a rabszolgak. a munkajuk is olyan, ha lelkes a rabszolga, akkor jol dolgozik, de nagyobbreszt mitol is lenne lelkes, hat belerug mindenkibe, akibe teheti.
megis, ahanyszor felvetodik az a gondolat, hogy picit is be kellene engedni az egeszsegugybe a magantoket, az ott dolgozok tiltakoznak a gondolat ellen a leghangosabban. hiszen a magantoke uralma alatt nem lenne halapenz, lenne helyette adozando legalis jovedelem, nem kellene sokat tulorazni, abban a nyolc oraban viszont nem lenne megallas. es a dolgozok jelentos resze repulne.
Ezzel a meglátásoddal maximálisan egyetértek. Tulajdonképpen az emberek rontották el az orvosokat. Ha vidéken szétnézünk ott a lehető legrosszabb a helyzet. A körzeti orvos még gyógyszert sem ír fel suska, vagy pálinka nélkül.
A nőgyogyók a legundorítóbb népség akikkel orvosi körökben valaha találkoztam!
Ameddig az egészségügy kasszájába vettett könyöradományokat is szétosztják a vezetők maguk közt, és ezt támogató párt finanszíroz, nem lesz változás!
Ajánlom a T. hozzászólók figyelmébe, hogy a médiába belehazudott fizetésemelések mit takarnak! Az intézményvezetők száját betömik egy kis lével, nincs aki a "kiszolgáló" személyzetért kiálljon. A szakszervezet pedig egy röhej. Meredeken tesz rá minden vezető.
A rabszolga munkája szükségképpen hanyag, folyamatosan megalázott és alulfizetett embertôl minôségi munka nem várható el.
Sôt, ha személyiségében éretlen, várhatóan saját "szemétdombján", ahol fölényben érezheti magát egy nála is kiszolgáltatottabbal szemben, törleszteni fog.
Megállt az idő az egészségügyben (NOL,2002.03.20)
Danó Anna
„Több forrás kell a gyógyításra” – állítja a Magyar Nemzet, „Elégedetlenek az érdekképviselők” – olvasható a Népszavában, „Csődbiztosok a kórházakban”, „Az orvosi kamara vezetői katasztrófától tartanak” – írja a Népszabadság. Ám minderről nem az utóbbi hetekben számoltak be a napilapok, hanem 1998 áprilisában–májusában, a választások idején. Azaz, ha az újságokból próbálnánk megítélni, mi is történt az elmúlt négy év alatt az egészségügyben, akkor arra következtethetnénk, hogy lényegében semmi. Az orvosi kamara még néhány héttel ezelőtt is azzal foglalkozott, hogy fölmérje tagjai sztrájkhajlandóságát, az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) védőnői tagozata figyelmeztető munkabeszüntetést tartott. A kórházak rossz pénzügyi helyzetét pedig mi sem jelzi jobban, mint hogy a regnáló kormány a következő ciklusra 607 milliárdos konszolidációs programot ígér.
Noha ennek a kormánynak a rendszerváltás óta talán most először nemcsak koncepciója, hanem pénze is lett volna az egészségügy átfogó reformjára, a feladatba még csak bele sem vágott. S ezzel a Fidesz-kormányzat olyan lehetőséget mulasztott el, amilyen a politikai rendszerváltás óta nem volt az egészségügyben. A feszültségek kiélezettebbek, mint 1998-ban voltak: a betegellátás színvonala már nemcsak a betegek, hanem maguk az orvosok és szakdolgozók szerint is roszszabb, mint négy évvel ezelőtt – írja Orosz Éva közgazdász minap megjelent – A diagnózis: súlyos kormányzati műhiba című – elemzésében.
A Fidesz választási ígéreteiben még az egészségügyi ellátás érezhető javulásáról, az orvosi kamara elnökéből lett miniszter 400 százalékos szakdolgozói béremelésről, jelentős járulékcsökkentésről beszélt. Az ígéretek között szerepelt a biztosítási rendszer reformja, sürgősségi ellátóhelyek kiépítése, s a kormányprogram szlogenjei között ott volt a szolgáltatások piacosítása is. Mind a körzeti, mind a szakrendelőkben dolgozó orvosoknak a praxisok magánosításának lehetőségét ígérték. Vállalták, hogy a közfinanszírozás mellett is hatékonyan működő gyógyító intézményekben lesz fedezet az épületek felújítására, az orvosi műszerek, eszközök pótlására.
A választások után egy évvel, 1999 áprilisában Frajna Imre, a párt egészségpolitikusa a Népszavának adott interjúban lényegében már azt magyarázta, hogy miért maradnak el az ígért reformok. Szerinte a kormányprogram összeállítása után kiderült, hogy a családtámogatások rendszerének, az oktatásnak nagyobb szüksége van a pénzre, mint az egészségügynek.
A Fidesz vezette koalíció 1998 nyarán, első teendői között a társadalombiztosítási önkormányzatok fölszámolásával „visszaállamosította” a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapokat. Akkor a Fidesz politikusai még átmenetinek nevezték ezt az intézkedést, majd előbb a Miniszterelnöki Hivatalhoz, később a Pénzügyminisztériumhoz, végül az Egészségügyi Minisztériumhoz delegálták az alapok kezelését. Az évente több mint 1500 milliárdot kezelő alapok költségvetése beleolvadt a központi büdzsébe. A járulék beszedését a társadalombiztosítási államtitkár, Selmeczi Gabriella 1999 januárjától átadta az APEH-nek. Néhány hónappal később az alapok 60-80 milliárdos vagyonát az ÁPV Rt. kapta meg értékesítésre. Az Állami Számvevőszék az első év gazdálkodásának ellenőrzésekor számos szabálytalanságot talált. Egyebek mellett megjegyezte, hogy értelmetlen és gazdaságtalan volt az OEP székházában tízmillió forintért Selmeczi Gabriella államtitkárnak és Mikó Tivadar főigazgatónak fürdőszobát építeni. Az ÁSZ-jelentések rendre kifogásolták, hogy bár az alapok vagyonának államosítása megtörtént, az ahhoz kapcsolódó kötelezettségeket továbbra is az egészségügyi kasszából fizetik. Így például az elmúlt négy évben a járulékfizetők pénzéből konszolidálták a Postabankot. Megjegyezték azt is, hogy a kormány hiába adta át a járulékbehajtást és a folyószámla-nyilvántartást az adóhatóságnak, egyik sem lett pontosabb. A jelentés szerint az APEH olyan informatikai rendszert alakított ki, amely továbbra sem tükrözi, hogy egy-egy biztosított után ki, milyen fajta járulékot fizet, noha a nyilvántartás és beszedésátadáskor éppen ez volt a kormány legfontosabb érve. Emellett az ÁSZ-jelentések visszatérően helytelenítik azt a gyakorlatot, hogy az APEH járulékadatait az alapkezelők csak tudomásul vehetik, felülvizsgálni, ellenőrizni nincs módjuk.
Beváltatlan ígéret maradt a 49 százaléknyi társadalombiztosítási járulékok megfelezése is, mostanra mindössze kilenc százalékkal mérséklődött a százalékos járulékteher úgy, hogy közben az egészségügyi hozzájárulás mértéke 250 százalékkal emelkedett. A ciklus utolsó két évéről az APEH ugyan még nem tudott lapunknak adatot szolgáltatni, de az kiderül, hogy 1998-ban a munkáltatók által befizetett 440 milliárd forint járulék összege egy év múlva 19 milliárddal csökken. Csakhogy közben a duplájára emelkedő egészségbiztosítási hozzájárulásból egyik évről a másikra 64 milliárddal nagyobb bevétele lett az APEH-nek, azaz a százalékos járulékcsökkentéssel kieső összeg háromszorosát szedték be a fix összegű egészségügyi adóval.
Annak ellenére, hogy az egészségbiztosítás bevételei jól alakultak, már a ciklus félidejére jól láthatóvá vált, hogy az egészségügy a költségvetési többletforrások elosztásakor rendre alulmarad. Egyesek szerint ennek oka az is, hogy a Fidesz egészségpolitikája egyéni koncepciókra épült, azaz erősen személyfüggő volt. Ezek a személyek viszont egymással állandóan vitáztak. Selmeczi Gabriella, a tb-alapokat felügyelő államtitkár és Gógl Árpád miniszter szinte semmiben sem értett egyet, még a kormányprogramot is eltérően értelmezte. Míg Selmeczi a többbiztosítós modellt szorgalmazta, addig Gógl óvott az elhamarkodott piacosítástól, és inkább az állami rendszer megerősítését akarta elérni. Így lényegében a választási ígéretek teljesítése sokáig el sem kezdődhetett. (Az egészségpolitika irányítói között a viszály a múlt év eleji miniszterváltás után is fennmaradt. Ugyan Orbán Viktor új választottja, Mikola István kedvéért sorra ledarálta a Fidesz egészségpolitikusait – így menesztette Frajna Imre és Horváth Zsolt politikai államtitkárokat –, s ha kellett, szembeszállt a Fidesz-frakcióval, ám ezek az ellentétek továbbra is útját állták a kormányprogram megvalósításának.)
Gógl Árpád ebben a kényszerhelyzetben egyik napról a másikra rántotta elő a semmiből az úgynevezett praxisprivatizációs törvényt. A kormány eredeti célja, hogy a körzetek tulajdonjogát az orvosoknak adja, nem teljesült. A praxis, bár szabadon adható-vehető, a tényleges üzlet azonban csak akkor jöhet létre, ha az önkormányzatok is elfogadják az új orvost. Az ellátás felelőssége ugyanis továbbra is a helyhatóságoké maradt. Ebben a szektorban a reform az amortizáció elszámolhatósága, a betegségek megelőzésére és a befejezett ellátásra ösztönző finanszírozás bevezetése, minőség-ellenőrzési rendszer kialakítása, a rendelővásárláshoz kedvezményes hitel nyújtása, valamint a csoportpraxisok létrehozásának ösztönzése lett volna. Ezekkel a kérdésekkel viszont a törvény nem foglalkozott. A praxispiac fellendítése is az államra hárult. A Széchenyi-terv keretében a praxis működtetéséhez szükséges rendelők, eszközök megvásárlásához kamattámogatást nyújt az állam. Azonban ennek a hitelnek számos feltétele van. A helyzet bonyolultságát jól jellemzi, hogy 2001 végéig mindössze 4,4 millió forint kamattámogatást osztottak ki az orvosoknak a rendelkezésre álló százmillió forintból. A legnagyobb megítélt összeg 883 ezer, míg a legalacsonyabb 65 ezer forint volt.
Gógl súlyos presztízsveszteséggel került ki még az egyre gyengülő érdekképviseletekkel szemben vívott csatákból is. Az EDDSZ 2000 nyarán szervezett megmozdulásai után a kormány 15 milliárdos egyszeri bérkiegészítést szavazott meg az ágazatban dolgozóknak. A miniszter első nyilatkozataiban százezer forintos egyszeri összeg szétosztását ígérte, azonban a tényleges kifizetéskor ennek csak töredéke jutott. Az EDDSZ pedig az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerinte becsapták a dolgozókat. A feszültségeket az is súlyosbította, hogy a kormány ezt a kiegészítést úgy adta oda, hogy az nem épült be az alapbérekbe.
A ciklus első felének végén bekövetkező minisztercsere lényegében a kormány addigi egészségpolitikai kudarcainak beismerése volt. Mikola István, az új miniszter hivatalbalépése szó szerint robbanásszerű volt. Fölszámolt mindent, amit elődje megkezdett, új koncepcióval, új alapokról indított. A miniszter kinevezése után nyolc héttel meghirdette 12 pontos cselekvési programját. Ebben a legnagyobb falat az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program (ENNP). Az öt nemzeti célt, tíz kiemelt feladatot és 17 alprogramot felsoroló terv magában foglalja a szív- és érrendszeri bajok megelőzését, a daganatos, a mentális, a mozgásszervi megbetegedések csökkentését, az egészséges életmód propagálását, az egészséges életkezdetről való gondoskodást. Az Egészségügy-kutató Intézet szakemberei ugyan a program elindítását egyértelműen pozitívnak ítélik, ám szerintük kétségessé teszi a sikert a program szűk körben történő egyeztetése, vitatott a nem bizonyítékokon alapuló szűrések (például az emlőrákszűrés) beemelése a programba.
A program egyéb elemeinek zöme, mint például az informatikai rendszer, az önálló baleset-biztosítási ág kialakítása, az ellátórendszer konszolidációja a választások utáni időkre marad.
Ahogy a kitűzött reformok megvalósítását, úgy az ellátórendszer működtetését is mindvégig ellentmondások kísérték. A kormány ezen a területen először a felhalmozódott kórházi tartozások rendezését, a bérek 400 százalékos emelését, az ellátórendszer hatékonyabb működtetését, a betegeknek színvonalasabb ellátást ígért.
Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete és a Magyar Kórházszövetség közös elemzése szerint az elmúlt négy évben a kormány 35 százaléknyi forrást vont ki az ágazatból. Csak a kórházak finanszírozása reálértékben 15-16 százalékkal csökkent. Van olyan betegség, amelynek gyógyításáért ma a kórház feleannyi pénzt kap, mint 1998-ban. Ajkay Zoltán, a kórházszövetség leköszönő elnöke szerint mindennek a következménye a kórházak egyre nagyobb arányú eladósodása, valamint az is, hogy országos átlagban minden ötödik nővéri állás üres, a nagyvárosokban pedig helyenként a 30 százalékot is eléri az ápolóhiány. Előfordul, hogy emiatt nyaranta kórházi osztályokat kell becsukni, illetve az sem ritka, hogy éjszaka egyetlen nővér felügyel 40-50 betegre. Az ápolónők tömegesen hagyják el a pályát, a fiatalok nem jelentkeznek ilyen képzésre. Ez is súlyosan veszélyezteti a betegellátást. Mindemellett erősen leromlott az épületek állaga, drasztikusan csökkent az intézményekben használt orvosi eszközök értéke. A legóvatosabb becslések szerint is legalább 200 milliárd forintra lenne szükség az épületek felújítására, az elavult eszközök pótlására.
Orosz Éva már említett tanulmánya szerint, ha a kormány prioritást ad az egészségügynek és az egészségügyi közkiadások mértékét visszaállítja az 1991-es szintre, akkor 2000-ben 170 milliárddal, 2001-ben körülbelül 220-230 milliárddal több forrás állt volna az ágazat rendelkezésére, s ezt bőven elbírta volna a gazdaság – állítja az elemző. A kétéves költségvetés jelenlegi számai szerint az egészségbiztosító a gyógyításra nominálisan 4,8 százalékkal költhetett több pénzt, mint 1999-ben. A kormány legfontosabb ígérete, a bérek rendezése pedig egyelőre csak azt jelenti, hogy az intézményekben dolgozók havi átlagos jövedelmének (65700 forint) reálértéke 2000-ben nem érte el az előző évi szintet. Az egészségügyi dolgozók havi átlagkeresete az idén már 25 százalékkal maradt el az országos átlagtól.
Az érdekvédők többször is próbálkoztak figyelmeztető sztrájkkal és tüntetéssel ráirányítani a politikusok figyelmét az ágazat mélyülő válságára és a kormánypárt beváltatlan ígéreteire. A kormány azonban az érdemi válaszokkal rendre az adósuk maradt.
Mikola István csodafegyvere, a kórház-privatizációs törvény, amely lehetővé teszi, hogy az önkormányzat többségi tulajdona mellett befektetők is tulajdonosai lehessenek a kórházaknak, lényegében csak a választások utánra hozhat bárminemű eredményt. E lehetőséget az orvosok eleve kétkedve fogadják, mert szerintük a közalkalmazotti lét biztonságának megszűnésével fokozódik kiszolgáltatottságuk a munkaerőpiacon. A befektetők vélhetően elsősorban az egészségügyi technológiát fejlesztik, és ezeknek a beruházásoknak meg kell térülniük a működtetésre fordítható OEP-, illetve lakossági bevételekből. Azaz a legfontosabb kérdés ezután sem a bérek rendezése lesz. Így a szabadfoglalkozású orvosként szerződők fizetései, munkakörülményei tovább romolhatnak, ráadásul a készülő rendeletek szerint nyakukba szakad a műhibák teljes kártérítési felelőssége is.
Nem jártak sokkal jobban a betegek sem, akiknek a gyógyszerköltségek megfékezését, átlátható világos támogatási rendszert ígért a kormány. Ebből alig valósult meg valami. A költségvetésekben a kormány rendre alultervezte a kiadásokat, elmaradt a gyógyszerpiac hatékony szabályozása is, az ebből következő kiadásnövekedés pedig a lakosságra hárult. Míg 1998-ban a betegek a támogatott orvosságok árához átlagosan mintegy 22 százalékkal járultak hozzá, addig mára ez az arány magasabb mint 28 százalék. Az Egészségügy-kutató Intézet elemzése szerint a lakosság saját zsebből fizetett gyógyszerkiadásai lényegesen gyorsabban nőttek, mint a biztosító és a költségvetés ráfordításai. Ebben a ciklusban a betegek számára évente reálértékben átlagosan 17 százalékkal drágultak az orvosságok. A múlt évben minden magyar állampolgár évi tízezer forintot fizetett saját zsebből a medicinákért, míg 1998-ban ez az összeg még csak 5400 forint volt. Az árak két évvel ezelőtti állami befagyasztása, az igazi áralku elkerülése, a gyógyszermarketing adminisztratív eszközökkel való visszaszorítása éppen a várt hatás ellenkezőjét váltotta ki – feltehetően a piaci szereplők reakciói miatt –, azaz nemhogy javított, inkább rontott a helyzeten.
hat, a novereink tekinteteben vannak aggalyaim, ugy elso nekifutasra azt mondanam, hogy a 75 % az tenyleg max takarithatna egy normalis eu intezmenyben. 20 % talan fel tud noni a feladathoz, ha kelloen megmotivaljak, 5 % meg talan alkalmas.
az orvosi kar eseteben viszont vannak meg tartalekok, van egy osztrakom, tavaly jol osszetorte magat, van rendes osztrak privatbiztositasa, ugyhogy penz nem szamit, megis itt budapesten fekudt be egy allami korhazba, fizette a kulonszobat, aztan szepen szakszeruen osszeraktak a joembert, mert amikor bevittek, elegge szetesofelben volt. nemreg kerdeztem tole, hogy miert itt, es miert nem otthon kezeltette magat, erre aszondja, hogy nagyobb bizalma van az itteni orvosi kar ertelmi szinvonalaban, mint az otthoniakeban, utobbiakat picit le is idiotazta, valami olyasmit magyarazott, hogy az osztrak atlagorvos a tipusbetegsegre tipuskezelest akar eloirni, ha nem sikerul, akkor baj van, szoval gondok vannak az ertelmi kepessegekkel, ha pedig lejart a munkaideje, akkor leejti a kezebol a sziket, es megy haza.
ezeknek a furcsa nevu izeknek a mibenleterol fogalmam sincs, es nem is lesz, ez a Te szakmad. legyen ez a t. biztosito problemaja, hogy mimindenszrt figyeljen, ami feltetlenul szukseges, de semmi olyat, ami meg nem, merthogy a szures is penzbe kerul, es o fizeti. en adom nekik a verem meg a pisimet, ez az en dolgom, aztan hogy mit neznek belole, fogalmam sincs, o dolguk es o rizikojuk.
az en problemam meg az, hogy ha alairtam, hogy nem dohanyzok, es ok se szurjak ki a szuresen, akkor amikor xmioert kiveszik a fel tudomet, es nem fizetnek egy fillert se, mert talaltak benne fel kilo nikotint, fizethetem a szamlat. ugyanez, ha bemondtam a dohanyzast, akkor a bizt. dij x forinttal tobb, de ok fizetik a fel tudos koltsegeket.
a tudorakos dologra megintcsak azt tudom mondani, hogy nem szakmam, viszont megfigyelesem, hogy a kornyezetemben minden egyes tudorakban meghalt hozzatartartozom/ismeros eros dohanyos volt.
talan fogalmazzunk ugy, hogy a dohanyzas jelentosen noveli a tudorak eselyeit, juteszembe, ra is van irva a cigarettara, hogy a dohanyzas karos az egeszsegre, vagy valami ilyesmi.
Tudod, a tüdőműtétem során nem is az operatőr, hanem az első aszisztens Ausztriában szok tüdőtranszplantációt végezni:-)))) A nővéreink pedig azért keresnek csak 7végén többet, mint itthon 1 hónap alatt, mert alkalmatlanok:-DDD
Nem az orvosok, s a nővérek alkalmatlanok, hanem az egészségplotikát irányítók.... Mondjál már pirinyóm nem orvos Nobeldíjast, de ha lehet többet...
Olvasgatván az előző hozzászólásokat, azt mondanám /tapasztalat alapján/,hogy az EÜ.-ben dolgozó orvosok 50%-a, mig a szakdolgozók/nővérek/ 75%-a egyáltalán nem alkalmasak feladatuk ellátására.
Kedves miközödhozzád!
Sajnálattal mondom, hogy csak most tudok reflektálni soraidra.
Én is azért nem várakozom a fodrásznál, a rendőrségnél, a bürokratáknál, a benzinkútnál, s jön hamarább a taxi, mert megéri nekik. Azért van asztal az éttermekben is. De mit soroljam tovább?
Az OTP-nél pedig nem állok sorba, mert interneten intézem a pénzügyeimet. Meg én fizetem a takarítónőmet, jobban, mint az állam engem, s a kertészemet is... Aztán van ahol előre engednek a vámnál, max. annyit mondva, hogy "doktor úr", de persze ez csak luxusparadicsomokban fordul elő, ahol nem a bányászgyerekek állnak a ranglétra élén:-)))
Hány biztosítónál kötöttél egészségbiztosítást?
Én az AHICO-nál, NN-nél. Ha jelentős összegre kötsz biztosítást, ne félj, megvizsgálnak!!! S hamar lebux...
Különben elmédbe kívánom befogadásra egy igen ismert orvos véleményét:
"Professzor úr, ha nagyon egészségesen élek, akkor mi lesz?"
"Akkor Ön nagyon egészségesen fog meghalni!"
A francot bux ki az évi szűrésen.
-Mi által "buksz ki" a diétahibával, a totálisan káros étkezéssel? Mennyi halat, sajtot, gyümölcsöt eszel? Mennyi fizetés kell az egészséges étkezéshez, az elavult étkezési szokásaink megváltoztatásához? Megmérik nálad a az összcholesterinen kívül a többi factorkat, a
TG-t, a HDL-cholestreint, a hugysavat, és másokat?
-Megnézik a Ca,P szintet a vérből, vizeletből, csinálnak osteoporosis szűrést?
-Mi által "buksz ki" az alkalmi drogfogyasztással az általad ismert szűréssel?
-Mi által "buksz ki" az évi "TG mellkasszűrésével", mint anaplasticus hörgrákos?:-))) Hányszor hörgőtükröztek meg gyanús EF lelet miatt?
-Mi által "buksz ki" a gyomorrákból, csak nem évente gastroscopizálnak, ha kell?
-Mi által "buksz ki" az agyi érkatasztrofákat, ha nem csinálnak bizonyos panasok esetén nyaki ütőereket vizsgáló UH-t? Csináltak már?
Ezek csak 5letszerű válaszok a magabiztosságod ellen.... /Nyúltak már a végbeledbe stűrés során?!!!/
Más:
-A tüdőrák nem egyenlő a hörgőrákkal!!!
-Szerinted a "tüdőrák" oka a dohányzás?
....
Megint más:
A topic címe a "Meddig rohasztható az egészségügy?" Az általad írtak szerint tovább már nem!!! Igazad van!!!
es ugyanez a szrsag az szdsz altal preferalt holland modellel is, ott is mas dohanyzik, es ott is en fizetek.
a megnagyobb szrsag meg az, hogy a tobbi part, egytol egyig ott tart, hogy kepes egyidejuleg meghirdetni hogy "tobb penzt fogunk adni az egeszsegugynek" meg a "csokkentjuk a jarulekterheket" jelmondatokat. most ezek ilyen hulyek?
pontosan. en fizetek, mert mas uri jokedveben dohanyzik, pial, drogozik, zabal, nemmozog, nemdietazik.
ha a fentieket en csinalom, azert is en fizetek, mert a biztositom gyorsan felaraz. sokat titkolni rajtuk nem lehet, mert az evi szuresen ugyis kibuknak.
Te fizeted a
-dohányzás,
-alkoholizmus,
-drog,
-elhízás,
-mozgásszegény életmód,
-"zabálás", diétahiba,
s egyéb faktorok okozta betegségeket is... pl. reaktív depressio, szorongás,....
A "láthatatlan jövedelmet" /parasolventia, hálapénz/ azért ismerték el, mert ezzel beismerték, hogy egy hivatást nem fizetnek meg. Pontosabban, Veletek fizettetik meg!!! Aljas dolog volt. Ezek után megadóztatni a "láthatatlant", debilis cselekedet volt...
a noverekrol.
nyilvan meg kell fizetni oket. epp annyira, mint telkiben, ahol eppen annyira vannak megfizetve meg ugy egyebkent megmotivalva, hogy vigyorognak naphosszat mint a tejbetok ugy orulnek a jo dolguknak, es ha meglatjak a boritekot ugy dobjak el maguktol mint a tuzes vasat, hiszen a munkahelyukkel jatszanak.
a dohanyzasrol.
a lent leirt kommunista intezmenyben, ugye, amig az ember ott van, szorgalmasan csukogatja be a korterem ajtajat, amin dol be a fust, csak felorankent megjelenik valami nover vagy ilyesmi es mindig nyitvahagyja, lehet ujrabecsukni.
szoval, a folyoso kozepen nezek egy idosebb holgyet, lehet harminc kilo vasaggyal, iszonyu lepusztultnak nez ki, reggeltol estig fujja a fustot. mondjak, hogy mar rengetegszer megoperaltak, kivettek mar a fel tudejet, meg a masikkal is valami baj van, meg meg ezen kivul is van valami nyolc betegsege, ami miatt jo oka lenne meghalni. es csak fujja a fustot.
na, ennek a t. holgynek is en fizetem az osszes operacioit meg a gyogyszereit meg az ellatasat, azt hiszem ezt hivjak ebben az orszagban szolidaritas elvere epulo tarsadalombiztositasnak.
