Szöszi múlt héten lehozott minket a szüleimhez (kb 230 km Budapesttől), majd másnap visszament. Úgy 100 km-re lehetett a fővárostól, amikor telefonált, hogy minden van nála, kivéve a lakáskulcsot....
Egy héttel később utánunk jött, most ő is itt van. Költözés előtt állunk, szeretnénk majd kiadni a jelenlegi lakást (ez itt a reklám helye: szeptembertől 1 vagy 2 fő részére nagyon szuper kecó kiadó a belvárosban! :)). Egy itt élő külföldi barátunk szólt, hogy épp Bp-en van egy ismerőse, aki hasonló kaliberű lakást keres, jó eséllyel kivenné, viszont csak ma van itt.
Aham, mi meg az ország túlvégében. Sebaj, apám vállalta, hogy felmegy busszal és megmutatja, én majd telefonon mondom a részleteket a srácnak. Na, ki mit tippel, mi derült ki a lakás ajtaja előtt, három órányi utazás után?
Apám teljesen rákattant az unokára, most, hogy itt vagyunk, mint a véres kardot, hordozza körbe a városban és büszkén mutogatja. Olyannyira, hogy már kétszer vesztem vele össze, hogy neeeem, délután egykor nem viheti ki, mert A) kva meleg van kint, a kölyöknek meg instabil a hőháztartása, B) a hipószínű babát talán nem kellene olyan UV sugárzásnak kitenni, amitől én is vakarózok.
Miután a fentieket lemeccseltük és megegyeztünk, hogy reggel meg késő délután viheti, viszi is.
A környéken van néhány nagyon kedves, jó szándékú, de matrica típusú idős ember. Tudjátok, akikkel ha leáll az ember beszélgetni, hót bagatell dolgokkal órákig elszórakoztatják.
Tegnap mosolyogva mesélte, hogy az egyik ilyenből ügyesen kimászott a "ha nem mozog alatta a babakocsi, sírni fog, úgyhogy továbbtolom, szia" trükkel.
Ma épp a szembeszomszéd kapta el, aki feketeöves időrabló. 5 perc babacsodálás és "képzeld Józsi, tegnap mit ettem, másodperces részletességgel" téma után apám szeretett volna lelépni. A konyhaablakból épp ráláttam a szitura. Nagy mosollyal bedobta a fenti trükköt és már tolta is tovább, mire az öregúr sietős léptekkel, elnéző mosollyal: "jajj, peeeersze, a babucika hadd utazzon, akkor jövök veled, mondom tovább!"
Fél órával és két háztömbbel később kerültek elő, apám arcán már nem volt őszinte a mosoly...
Egy kis háromajtós matchboxunk van, amibe eléggé szívás a hátsó ülésre autós hordozót inzertálni.
Ezért felmerült, hogy vegyünk egy nagyobb kocsit, amibe kényelmesen be lehet tenni hátra a gyereket.
Jómagam hülye vagyok a kocsikhoz, Szöszi a munkája révén elég profi benne. Mondtam, hogy a kocsivásárlást teljes mértékben áttestálom rá, engem maximum a színéről kérdezzen meg.
Most épp a szüleimnél vagyunk Kiccsajjal vidéken, Szöszi otthon. Tegnap felhívott, hogy fehér kocsi jó lesz-e? Felőlem oké. Megvette.
Szöszi épp gyümölcsszószt csinált, recept szerint kell bele kukoricakeményítő. A szappankészítés miatt sok ilyesmi cuccot is begyűjtöttem, mondtam, hogy kb hol keresse. A címkézettet nem találta, de emlékeztem, hogy egy másik dobozba is tettem.
Felbontja, belekóstol, oké, beleteszi.
Rá fél órára jön oda hozzám, hogy rosszul érzi magát, fáj a hasa, fut egy kört. Tíz perc múlva kijön a mosdóból, komor, ijedt arccal: nem lehet, hogy az bórax volt? Basszus, bórax is van itthon, lehet, hogy azt kóstoltam meg?? Jézusom, már szédülök is...nézd meg, hogy mik a bóraxmérgezés tünetei!!
Biztos voltam benne, hogy keményítő volt, de elbizonytalanított, rákerestem. Kiderült, hogy kis mennyiségben maximum enyhébb rosszullétet okoz felnőttnél, így gondoltam, hogy nagy baja nem lesz, ha az is volt.
Közben szétszedte a szekrényt, hogy megtalálja a címkézett dobozokat. Talált egy bóraxosat és egy kukoricakeményítőset is. Megkóstolta (!!) a bóraxot, hogy más-e az íze, mint a keményítőnek, mert hasonlóan néznek ki. Én állag alapján láttam, hogy tuti keményítő volt, végül azonosítottuk is.
Kérdeztem, hogy szédüléssel mi van. Hát, ööö..az elmúlt, amint kiderült, hogy nincs mérgezése.
Ezek után gondolkodom azon, hogy teszek egy dobozba valami ártalmatlan fehér port (liszt, keményítő, ilyesmi), ráveszem, hogy egyen belőle, aztán teátrálisan előadom, hogy az mérgező volt és sorolok pár tünetet. Nagyobb összegben fogadnék, hogy mindet produkálná :)
(Most várom, hogy a tesztkóstolás miatt lesz-e valódi bóraxmérgezése....)
Nya, két hónapos oltások, lehetséges láztól jól becartunk. Doki mondta, hogy éjszakára toljunk be egy fél kúpot, akkor tuti nem lesz baj.
Aham, csak hogy adjuk be? Egyikünk se csinált még ilyet, mégiscsak egy babát kell análisan molesztálni egy ránézésre aránytalan átmérőjű kúppal. Neten kiokosodtam, Szöszi kapta a behelyezés (nincs körme) megtisztelő feladatát. Lábak szétfeszegetve, minden széthúzva.
Kúp beilleszt, nyom - nézem Kiccsaj arcát, hót elmélyülten tanulmányozza a karnist, fel se tűnt neki az anális molesztálás. Egy másodperc múlva kilőtte. Bemeneti nyílás jól összeszorítva, nehogy megint bemenjen ott valami.
Navazze, még egyszer. Úgy hatszor lőtte vissza, mire nagy nehezen sikerült betolni, farpofákat időben összeszorítani, biztos ami biztos, én még a lábát is lefogtam. Na itt jött rá, hogy ő most bántva van és rendezett hatalmas ordítást.
Tanulság: mindenféle téraránytalan tárgy nem zavarja az ánuszában, de ha a combját lefogom, az rohadtul. CSecsemőlogika...
Sikerült az első tök felesleges, de legalább drága cuccot megvenni a gyereknek: pihenőszék. Vibrál és zenél is.
Nyűgös babát belepasszintottuk, remélve, hogy ettől abbamarad a nyühögés. Vibra funkció bekapcsolva: na, azóta hánytatószéknek hívjuk, mert sugárban dobta ki az előzőleg megevett tápszer kb felét...
Szöszivel igyekszünk leszokni a káromkodásról, mégiscsak példát kell mutatni. Neki sajna gyakran használt kifejezése - ha ideges, belerúg valamibe, stb - a "b.meg a k.anyád". Mondtam, hogy ezt lécci ne, ciki lesz két év múlva visszahallani egy méterrel alacsonyabban.
Kitalálta, hogy a "macska rúgja meg" kifejezéssel helyettesíti. Néha nem figyelt oda és kicsúszott a régi verzió.
Egyik alkalommal mondat közepén korrigált, ott kicsit besza-behu volt részemről: "B.meg a...öö...macskát!"
Én hülye, gyerekdalokkal és gyerekmondókákkal próbáltam nyugtatni a síró gyereket. Közben a tuti dal a Barobax-tól a Soosan Khanoom... Tátott szájjal nézi, röhög, csápol rá.
Mások Száz Folk Celsius koncertre viszik a gyereket, mi meg majd próbálhatunk vízumot szerezni Iránba...
Szöszi mai: Kezében a baba, vizsgálgatja a fejét. Hajtogatja a fülét:
- De puha...mintha nem is lenne porc benne...hmm...szerintem egy harapással le is tudnám harapni... Fogd meg, szerinted is le lehet harapni?
Én csak álltam ott WTF fejjel...
Ja, meg munkahelyem közelében volt dolgunk, gondoltam pár percre bemegyek megmutatni magam, meg a Kiccsajt.
Közben már evésidőt ütött az óra, pont az egyik irodában voltunk, kölyök kezdett zsizsikes lenni az éhségtől. Kérdeztem, hogy öt percre zavarnánk-e, ha még maradnánk? Á, dehogy, nyugodtan. Oké, mert éhes és megetetném, és elkezdtem lepakolni egy székre a táskát, stb.
Rémült szemekkel nézett mindenki, akkor esett le, hogy nem került szóba, hogy tápszeres...
Pár napja itt voltak szüleim. Szöszi elment anyámmal vásárolni, apámmal hármasban maradtunk. Kiccsaj szag alapján esélyes volt egy betojásra. Én lovagiasan átnyújtottam apámnak, hogy most legyen nagypapa.
Vonakodott (nem egy finnyás típus), mondván mi van, ha rosszul csinál valamit. Meggyőztem, hogy akkora kárt pelenkázásnál nem lehet csinálni, lehetőleg ne dobja le a gyereket a pelenkázóról, minden mást korrigálunk.
Feszült várakozással kicsomagolja, nincs ajándék. Adom a kezébe a tiszta pelenkát, a használt kinyitva Kiccsaj alatt. A hirtelen szabadságnak megörülve szökőkút üzemmódra váltott.
Apám pánikba esett és egy gyors mozdulattal kirántotta alóla a pelenkát. Nézek rá bután, hogy ebben most mi volt a logika? Hát ő megijedt, hogy pisis lesz a pelenka...
Végül sikerült letakarítani a pelenkázót, meg a rántás miatt megemelkedett csípője segítségével telibehugyozott ruháját, arcát, törzsét....
Kiccsaj egész nap ordított, estére már rojtokban lógott a dobhártyám. Szöszi aludt egy órát, utána a kezébe nyomtam, hogy örvendezzen ő is, próbálja megnyugtatni. Addig bevackoltam magam a másik szobába.
Hallom, hogy énekelget neki, egyszer csak abbamarad az ordítás. Fülelek. Az alábbi dalt énekelte épp:
(Előre is elnézést, szó szerinti idézet következik)
"Tam-tam-tam-tam,
mi a segg, mi a segg, mi a segesvári csatába meeeegyünk,
a fasz, a fasz, a faszablya a mi fegyverünk,
kő' picsa, kő' picsa, köpi csapatunk a tüzes nyilakat,
tam-tam-tam, tam-tam-tam"
Már előre látom, hogy heti szinten magyarázkodhatunk majd az óvodában...
Vannak ilyen fogások, amiket menet közben ismer meg az ember. Pl, hogy pelenka nélküli gyerket magunktól elfordítva viszünk fürdetni és hasonlók. Vagy később, mikor szellőzteted és szól, hogy kaka. Először nincs a közelben pelenka, mert nem vagy felkészült. Legközelebb már van a közelben pelenka, de hiába vetődsz, mint Ochoa a brazilok ellen, de esélyed sincs. Végül már csak lemondó sóhajjal hozod a takarítóeszközöket és magadban vizionálsz, hogy mennyivel jobb lesz majd, ha már korábban tud szólni.
Szöszinek egy hete mondom, hogy kiccsaj kinőtte az 1-es pelenkát, ne használjuk. Ő azért dafke abba pelenkázza mert van még egy fél csomag.
Este ő volt az ügyletes, síró gyereket próbálja mellkasra fektetve nyugtatni.
- Annyira édes, ahogy hozzámbújik... átjár a melegség!
(Két perccel később)
- Bammeg, nem ő melegített, lepisilit!! - és bejön csuromnedves pólóban. - Azt hiszem kifolyt a pelenkából... átpelenkázom...BAZZEEE...a kaki is folyik ki, nem fér bele!!!
Tíz perc takarítás és eszeveszett vetkőzés után belátta, hogy tényleg kinőtte a pelenkát :)
Hogyan NE tanítsuk meg a gyereknek az anyanyelvét:
Mondókát utoljára óvodásként hallottam, úgyhogy puskáznom kellett. Laptop a gyerek mögött, én meg, mint egy hírolvasó, ide-oda cikázó szemmel szavaltam neki Weöres Sándort. Mígnem a mondóka közepén újratöltött az oldal és visszadobott a cikk elejére:
"Megy a kocsi, fut a kocsi, patkó-dobo...a kurva életbe!"
Időpont dokihoz. Szöszi felvetette, hogy hívjuk fel anyósomat, hogy maradjon itthon a babával, mert elég macerás vele bárhová menni. Tök jó ötlet, ő is szívesen jön unokázni, mi meg gyorsabban végzünk.
Két órával az időpont előtt:
- Hova is megyünk?
- Máris nézem, felírtam. Ó, bmeg...a gyerekorvoshoz...akkor azért nem ártana vinni a gyereket is...
Anyós nagyon boldog volt, hogy ilyen ügyesek vagyunk és feleslegesen szervezte át a napját.
Kiccsajnak vettünk laktáz enzimet. Dobozon felirat: "...cukorbetegek is fogyasztGATJÁK." :))