OK, itt nem akarok politizalni, de amikor beleneztem ebbe a forumba, akkor nosztalgia helyett csupa rossz emleket, toled pedig politikai megnyilatkozasokat talaltam. A D209 sem jart az Istvanba. Ez is legyen ezentul off.
Van olyan, akinek valamelyik tanarrol jo emleke van ? Vagy van olyan, aki valamire szivesen emlekszik ?
Foci, kirandulas, ulti, ... ?
persze az unalmam az én dolgom; eleinte - hozzád hasonlóan - én is undorodtam a demagógiától hangos, buzgómócsing pártaktivistáktól, akik vezényszóra automatikusan üvöltenek minden ismeretlenre hülye módjára, csak aztán meguntam őket
látod: üldöző lett az üldözöttből - csak akkor ne lepődj meg azon ha hasonlóan ellenszenves vagy
(tudom a tied az igaz ügy)
ez egyben reakció haliho beszélgessünk hogy gyerekeink tanuljanak hibáinkból sorára
A 23 millió román munkavállaló bevándorlásától remélem már nem félsz... 2001 decemberi hozzászólásaiddal méltán érdemelnéd ki öreg Rácztól a "Balfácánok fejedelme" címet.:)
Nem ismerem banyaszbekat, en nehany evvel korabban erettsegiztem. Latom a KISZ-titkarozast, D-209-ezest, ugyhogy ki lehet kovetkeztetni a szimpatiaidat. Orban es Kover eseten nem zavar a KISZ-titkarsag ? Ha igen, akkor fair a dolog.
Megörvendeztetlek még egy közhellyel: érzelmileg viszonyulni emberekhez lehet, nem egy intézményhez. Jó néhány embernek bizony nagyon hálás vagyok, és amikor csak tudom, ezt bizony ki is fejezem nekik. Aztán vannak, akikre ambivalens vagy rossz érzésekkel gondolok, de már régóta nem dühösen, legfeljebb szomorúan vagy sehogy nem mondom. Végül vannak, akiket személyesen nem ismerek, nem is tudok hozzájuk árnyaltan viszonyulni, de amit hallok vagy olvasok róluk vagy tőlük, az egybevág ismerős jelenségekkel. Ami lázba tud hozni, például az, ha megaláznak vagy félvállról vesznek embereket, erre érzékennyé tett az iskola és (ha erre Góz nem is kíváncsi) a tizenéveskori önmagam is, igyekeztem tanulni belőle.
Benéztem ide, egy szülő kérdezett valamit, még csak ketten válaszoltak rá, ezért a legjobb tudásom szerint és tárgyilagosságra törekedve én is véleményt mondtam. Miért lett volna kevésbé fontos nekem egy ismeretlen gyerek, mint valami absztrakt hála egy intézmény iránt, ahonnan ráadásul az általam tisztelt tanárok nagy része már rég elment?
Főleg az alapján szóltam hozzá, amit az iskola közelmúltjáról tudni vélek. Az iskola régebbi múltja ebből a szempontból egy mellékszál, az én régebbi múltam még inkább az.
A fajtámat azért tettem idézőjelbe, mert nekem minden ember és minden történet különböző.
Ahhoz, amit a régmúltról írtál, szerintem kevés közöm van. A diákvezetők ebben az életkorban, gondolom, sokkal inkább a társaik, mint a tanárok elismerésére vágyva vállalnak tisztséget. Ez alighanem mindig így volt, a múltban viszont a diákvezetői tisztséget nyakonöntötte az ideológia, ezért az örök diákkonfliktusok egy része ilyen színezetet kapott. Én akkor azt hittem, a szocializmus jó dolog, csak jól kell csinálni. Otthon erről soha nem beszéltünk, a tanárok vagy ezt mondták, vagy hallgattak, s mindkét csoportban voltak számomra nagyon vonzó és nagyon ellenszenves tanárok egyaránt.
Sokszor nagy fasz voltam, voluntarista és hisztérikus, sokszor figyelmes és szolidáris. Mindkettőért megkaptam a megfelelő visszajelzéseket a társaimtól, ahogy kell, gyakran ugyanazoktól.
A hozzászólásod jó pár részét nem is értem, az őszi munka említése viszont lehetőséget ad annak illusztrálására, hogy a diákönkormányzat akkor sem volt teljesen báb. Ősszel egy hétig dolgoztunk, általában a mezőgazdaságban, a keresett pénzt be kellett adjuk, a gimnázium ebből fizetett kisebb fejlesztéseket. Amelyik osztály nem keresett egy bizonyos összeget, annak később még el kellett mennie dolgozni gyárakba. 1982-ben, amikor iskolai KISZ-titkár lettem, megkerestem az erről szóló jogszabályt, és meglepve láttam, hogy a munkáért kapott pénzt mindenki számára ki kell fizetni, a felhasználás egyéni döntés. A KISZ-bizottság sokszorosított felhívásban tájékoztatott a jogszabályról, és mindenkit kért a közösségi célú befizetésre, a kérés alátámasztására pedig tételesen elkértük és közreadtuk az előző évi felhasználást. A tanárok egy részének szokatlan volt, hogy a diákok visszakérdeztek és véleményt mondtak az ügy kapcsán, ráadásul az előző évi felhasználás nem volt túl meggyőző. A pénzt a diákok egy - úgy emlékszem, nem túl nagy - része nem fizette be. Az ügy kapcsán romlott meg a viszonyom a pártszervezet ideológiai titkárával, órákig vitatkoztunk, amikor oda jutottunk, hogy szerinte a diákok meggyőzése nem fontos, és meggondolatlan károkozó vagyok, akkor azt mondtam, hogy szerintem épp ellenkezőleg, és elmentem. Mivel ez utána volt, megakadályozni nem tudták, de ettől fogva többen ellenőrizték a sokszorosítandó anyagainkat, nem csak az iskola stencilgépét kezelő párttitkár. Az év végén a pártszervezet megvétózta az újrajelölésem, sokan tiltakoztak ellene, erre visszavonták. Újraválaszottak, majd néhány hónap múlva elment a kedvem a titkárságtól, és magamtól lemondtam.
Mondom, közben sok konfliktusom volt a társaimmal, korántsem voltam én mártír, csak ez is volt. A velem vagy más diákvezetőkkel való konfliktusok részletezését egyelőre másokra bízom, ha van kedvük hozzá, amit Góz eddig írt, az alapján nem érdemli meg, hogy élveboncoljam magam. Ha lesz érdeklődés és olyan beszélgetés erről a korszakról, amit én is annak tartok, akkor folytatom.
Csak azért nem mondom, hogy itt folytassuk, mert nem biztos, hogy mindenkit érdekel, és mert írni nagyon időigényes. Ahhoz viszont talán mindenkinek újabb adalék, mennyire fontosak az iskolás évek a tananyagon túl is.
Én nem akarok vájkálni senki múltjában, de ha kultúrált hangnemben meg tudjátok/tudjuk beszélni, hogy mi az ami vállalható, mi az ami szégyellnivaló, ki hogyan látja az iskolai éveit, az szvsz érdekes és tanulságos. Már csak szúlőként is, mert ellentétben Kosztasszal én szülő is vagyok, és ennek alapvetően örülök. Szóval érdekes lehet, hogy mire kell/lehet felkészíteni a következő generációt (ez baromi hülyén hangzik,de ha belegondoltok erről van szó), ha valamicskét tudnak tanulni a mi hibáinkból, bajainkból, az tiszta haszon. Ugyanígy, ha mi tudunk tanulni a szüleink hibáiból...
Summázva: engem érdekel, hogy PGóz,illetve Bányászbéka, no meg a többiek hogyan is látják ezeket az éveket, kérdéseket.
Góz, az ember részben ugyanaz marad, részben változik tizenhat-tizenhét éves korához képest, amikor ismertél, ha ismertél. Abból, hogy mi jó, mi rossz, és hogyan érdemes az emberek közt közlekedni, sokat abban a nagyon fogékony életszakaszban tanul meg az ember. Látom, neked is máig fontosak azok az évek. Nekem is.
Amilyen akkor voltam, annak egy részét máig vállalom, sőt örülök neki, más - azt hiszem, nagyobb - része miatt szinte a végzés óta szégyellem magam. Ez később segített elkerülni olyan csapdákat, melyekbe sokan felnőtt korukban is hajlamosak beleesni, például hogy a világ fekete és fehér. A Közgáznak, ahová mentem, a nyolcvanas évek második felében különösen nyitott és pezsgő légköre volt, az sokat segített.
A gimiben sok jó és sok szorongató élményem volt, aranyéletre nem emlékszem. Jó páran máig összejárunk vagy levelezünk, a sok alkalmi találkozáskor is keresem az alapos beszélgetések lehetőségét. Akikkel leginkább konfliktusom volt, azok általában olyasmit mondanak, hogy nem volt könnyű beskatulyázni. De sok minden nyilván kibeszéletlen maradt, mások közt és másról is. A "fajtám" az nem tudom, micsoda, ha téged irritáltalak, vagy valamivel ártottam neked, külön bocsánat.
Csak azért nem mondom, hogy itt folytassuk, mert nem biztos, hogy mindenkit érdekel, és mert írni nagyon időigényes. Ahhoz viszont talán mindenkinek újabb adalék, mennyire fontosak az iskolás évek a tananyagon túl is.
Még egy: az Indexen mindenki csak egy nick. A bányászbékát játékból használom, ha hülyeséget írok, az attól függetlenül jellemez, hogy felismernek-e. Véletlen, hogy a kettő közül épp ezen a nicken írtam. Egyébként mindkettőhöz olyan mélcímet adtam, mely tartalmazza a civil nevem, ha valakit épp érdekel.
Szerintem ez azért nem ilyen egyszerű. Én pl. rühelten ide járni, de sokan mások nem; még a barátaim között is akad olyan aki szívesen emlékszik vissza. Ha rossz is volt a levegő számomra mindenkinek nem. Valaki egyszerűen nem foglalkozott dolgokkal, elengedte őket a füle mellett, s ha elkerült 3-4 cukor tanárt akkor aranyélete volt.
Biztos tanácsot nem lehet adni, mindenhol vannak tetvek. Épp a minap mesélte egy évfolyamtársam aki a híres neves Fazekasba járt (ugyebár a Fazekast mindig A humánus iskolaként tüntetjük fel), hogy olyan osztályfönöke volt, hogy az óráról elkésett lányok kiválthatták nála az igazolatlan órát úgy, hogy (ha szoknyában voltak) megfogták a bokájukat és elfenekelte őket egy légycsapóval.
Azt nem tudom megmondani ki hova vigye a gyermekét (az istvánba persze ne! - csak a következetesség kedvéért), de azt tudom tanácsolni, hogy a gyereket készítsék fel mindenre (pl ne vegyen fel dolgokat) és kérdezzék meg néha mi történik vele. Pl. ha az én lányom hazajönne és ilyet mesélne biztosan ugyanazzal a légycsapóval ütném agyon az illető tanárt. Szóval nem árt a tanárt a szülőnek személyesen leállítani, persze finoman; engem főleg az idegesített az istvánban, hogy a szülők tudtak a dolgokról, fel is vetették szép csendesen a szülőin meg nyaminyali aztán pedig kussolás volt. Alapvetően nem kéne vadidegenekre bíznia az embernek a gyerekét, minden iskolába és tanárba vetett bárminemű hit ostobaság. Olyan nincs, hogy az ember megtalálja Az Iskolát és akkor minden sinen van. A híres iskolák átlagban és felvételi százalékban jól teljesítenek, pont, csak a dolog ennél egy kicsit több. Belátásom szerint a legtöbb 18 éves teljesen alkalmatlan arra, hogy pályát válasszon, s mint már korábban írtam a versenyistállók mentalitása és hangulata (aki nem jó matekból az hülye, de ha valaki nem képes egy épkézláb verselemzésre akkor mi van?) főleg divatszakokat eröltet rá a diákra, ami mindenről szól csak nem arról, hogy segítsenek a diáknak megmutatni mihez van érzéke.
Nem egy régi oaztálytársam vallotta be nekem, hogy nem igazán vonzódik ahhoz az egyetemhez ahova jár (s mondták ezt harmad, negyedévesen), de azt mondják persze befelyezik, mert mit tudja ő mit kéne tanulnia. Mert soha sem gondolkodott rajta és nem is ösztönözték rá. Olyanok is sokan vannak akik vizsgákra mindent szép szorgosan megtanulnak, de azon túl a kezükbe nem fognának egy szakmájukba vágó könyvet - ez sem túl meggyőző. Persze olyanok is vannak akik jól választottak - ez jól látható. Mindenkiről nem tudok de összkép számomra siralmas. Az egész kibaszott siralmas. Semmi pénzért nem lennék szülő ebben a helyzetben.
Köszönöm a hozzászólásokat - reméltem is, hogy lesz, aki jókat ír, lesz aki lebeszél róla. Pont a légkör miatt érdeklődöm az iskolákról, ahol csak tudok - hisz a számszerűsíthető eredményeknek utána tudok nézni, de hogy a gyerekek hogy érzik magukat a suliban (és az nagyon nem mindegy), azt nem tudom meg egyetlen hivatalos kiadványból sem...
Mégegyszer köszönöm és bocs, hogy kicsit "megkavartam" a beszélgetéseteket.
Sziasztok
slave
Ugyan csak ismétlem magam, de azt hiszem ennyi kell ellensúlynak (a többiek is ezt teszik szvsz :-)))):
1. Magam régen jártam az Istvánba, de nem bántam meg, hogy "ez jutott osztályrészemül".
2. Több volt osztálytársam odairatta gyermekét, valamint az egyik sógorom is az egyik unokaöcsémet. De járt oda kollega gyereke is, valamint több olyan srácot is megismertem (itt az egyetemen), aki ott végzett. Nem volt köztük igazán - kívülről láthatóan- lelki sérült. (Persze keveseket
3. Bányászbékával egyetértek abban, hogy a suliknál nagyon fontos a légkör, fontosabb, mint a felvételi átlag. Ugyanakkor ezügyben pl. az általa felsorolt iskolák közül is hallottam (közeli forrásból: barátom fia járt oda - egy darabig) egyet-mást, nem a legpozitívabbat. A Fazekast közvetlenül nem ismerem, csak közvetve (egyik barátom felesége járt oda, valamint több kollegám), ott is érzékelhető szvsz egy-két tetten érhető érdekes jellemvonás (torzulás?) a legtöbbeken.
4. A tanári gárda állandósága jelent(het) rosszat is, de jót is. Van szerencsém ismerni olyan tanári kart, amely baromira nem állandó, annak is sok-sok baja van.
Összefoglalva: ha a helyzet olyan lenne, olyan helyen laknánk, lenne gimnáziumba készülő kölyköm stb, akkor komolyan fontolóra venném, hogy az Istvánba adjam, legalábbis egyáltalán nem beszélném le róla. Persze alaposabban tájékozódnék erről is, más gimnáziumokról is.
Oda jártam, elég intenzíven átéltem, de az már régen volt. Viszont azóta is igyekszem követni, mi történik ott, illetve általában a közoktatásban (magam egyetemen dolgozom).
Az elitgimnáziumoknak a nagy előnyeik mellett vannak hátulütőik, ezt tudjuk. De jobbat náluk legfeljebb akkor találsz, ha véletlenül alaposan ismersz egy kevésbé népszerű iskolát, melyben ezért vagy azért megbízol.
Tapasztalataim és benyomásaim szerint (és ebben megerősített több tucat ismerősöm és e fórum sok hozzászólása is) az István kitűnik a sikeresnek számító iskolák közül azzal, hogy könnyű utat választva, a gyerekek hosszú távú érdekeivel keveset törődve, durva konfliktusokkal ér el eredményeket az egyszerűen mérhető (s ezért ténylegesen mérni szokott) paraméterekben - ennek pedig sokan drágán megfizetik az árát. Ez több évtizedes történet, legnyilvánvalóbb oka a meghatározó figurák stabilitása (majdnem fél évszázad alatt mindössze három igazgató, és sok több évtizede ott tanító tanár), akik a maguk képére formálták az iskolát, és szelektálták a többieket.
Úgyhogy a helyedben inkább a Fazekas, Apáczai, Berzsenyi, Trefort gimnáziumokról igyekeznék információkat gyűjteni. (Erre még az iskolák önjellemzéséből, a vezetők nyilatkozataiból is lehet következtetni, a sorok között olvasva.) Még egy: a jó felvételi, verseny- és egyéb mért eredményeket produkáló iskolák közül inkább a légkörükre vonatkozó információk alapján választanék, mint az alapján, hogy egy bizonyos területen különösen jónak számítanak-e.
Az Istvánban előbb tekintik tárgynak, az iskola eszközének a felvételi arányok javításához, szükséges rossznak vagy akár semminek a diákot, mint embernek, gyereknek vagy érző léleknek.
Kb. olyanok, mint a vicc:
- Feltaláltam egy fodrászgépet, amibe bedugod a fejed, és a kívánt hosszra nyírja a hajad.
- Na de az emberek feje különböző méretű és formájú!!
- Eleinte igen...
Sziasztok - bocs hogy így beleszólok kívülállóként, de érdekelne a véleményetek : HOVA iratnátok ma a saját fiatokat, ha a 10 éves gyerek feltűnően jó logikájú, imádja a természettudományokat és sokmindenben (a mérnök papa hatására) felnőtteknek is becsületére váló ismeretei vannak; alkotó típusú emberke, abszolut elméleti koponya.
beard_43 azt írod, hogy a gyereked SOHA nem iratnád ide - de akkor hova érdemes?!
Mások véleményére is kiváncsi volnék, melyik sulit érdemes megcélozni?
egyébként egy pár hónappal ezelőtt éppen lázas ablakmázolásban voltam otthon. a padló több rétegen leterítve különböző újságokkal; kötegszámra hordtam fel minden, bejárati ajtóhoz letett katalógust, többek között Zugló újságot.
Aztán pár nap múlva észrevettem, hogy a Szakállnét és a SZIG-et dicsőitő oldalas cikkekkel van leterítve a nappalim.. Nehéz innen szabadulni...
(azért megtaláltam a módját, hogy Szné képét tescos bontott csirkékre cseréljem...)
Akit esetleg érdekel, Trinity koncert lesz február 9-én a Rocktogonban.
A koncerten lesz sok saját dal, meg talán feldolgozás Emersontól, Genesistől, King Crimsontól...
Bővebb információért látogassátok sűrűn a Trinity-progresszív rock zenekar topicot!
Ha érdekel valakit... 2003. jan. 18. -án este (azthiszem 18h-tól) SZALAGAVATÓ! Jegyek 1200Ft-os áron a gazdasági irodában... 8) ("másnap") vasárnap pedig indul a sítábor... 8)
Általános jelenség volt 89-90 körül, hogy a volt szovjet tanárok - számukra ingyenes(?) - átképzés után új területen villogtathatták meg tehetségüket. Ki a számítástechnika, ki a német nyelv területén... A közös csupán az volt bennük, hogy 2 leckével jártak a diákjaik előtt.:)
