Keresés

Részletes keresés

huyghens Creative Commons License 2020.10.16 0 0 15171

Jééééééééé.......mindig tanul az embőr valamit.  Szóval megtudtuk, hogy Schulze egy tehetségtelen alak.

Hmm.....eléggé elgondolkodtató, sarkos megállapítás. Különösen a kb. 300.-ik lemeze után. Még ha nem is a darabszám miatt lesz valakiből valaki, de minimum 100 olyan lemeze van ami miatt szerepel az Alapító Atyák között a BS.-ben.  Erre a megállapításra nem is érdemes reagálni.  Viszont van egy biztos botfülű rajongója....én. Kedvelem a sekélyes, nívótlan, primítiv, prüntyögését vagy 40 éve. Sőt......szórakoztat.

Előzmény: tybycsoky1 (15163)
Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.16 0 0 15170

0,25-öt :)))

Előzmény: falum (15168)
Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.16 0 0 15169

Craig Padilla és a Create szerintem is a jobbak között van. Az Air Sculpture nálam olyan so-so. Az elején nagyon hajazott a TD '70-es idöszakára, most is azt teszi, kevésbé és rosszabbul :)))

 

A Code Indigo-ba nem merültem annyira bele, van egy koncertlemezem és egy válogatásom tölük, meg pár David Wright meg Robert Fox szólólemez, de én annyira nem dobtam egy hátast a munkásságuktól (nálam inkább az "elmennek" kategóriában vannak).

 

A Keller / Schönwälder párost mindig is Keller tartotta fenn minöségileg, ö is csinál a legtöbbet a csapatban (ha az ember megnézi a videóikat, látszik, hogy Mario csak pár alapharmóniát nyom, azt nagyon teátrálisan (néha azt várná az ember, hogy már-már elélvez a szintik mögött ülve:), de a fö vonalat Detlef viszi. És ugyanez vonatkozik akár a Rothe/ Schönwälder (mint Filter-Kaffee) akár a fanger/Schönwälder párosra is.

 

Schönwälder egy lehelettel többet tesz mint Michael Weisser a Software-ben, Erik van Vliet a Laser Dance-ben vagy Michael Holm a Cusco-bn (akik ott effektíve semmit vagy szinte semmit nem tettek zeneileg:), de sokkal többet ö sem :)))

 

Előzmény: tybycsoky1 (15163)
falum Creative Commons License 2020.10.16 0 0 15168

"ez emelt a minöségén"

 

0,5 fokot:))))))))

Előzmény: Denon x4300 (15166)
falum Creative Commons License 2020.10.16 0 0 15167

"Air Sculpture; Code Indigo" Mármint ezek jók? Ricter meg nem jó? Gert Emmens Urban decaya jó? Klaus Schulze tehetségtelen? Szerintem itt hagyjuk abba,ennek se eleje se vége nem lesz. Én nem haragszom sem a világra sem Önre,de teljesen mást gondolunk a zenei világról. Nincs ezzel baj,csak nem (vagy nehezen) fogunk zöld ágra vergődni.A másik topicba már leírtam mit gondolok,nagyon nem tudok mit hozzáfűzni. Ki és mi dönti el,hogy mi jó? Az idő. Persze a mai zenei világ nem erről szól,csak a pillanatról és a pénzről.Sokat olcsón,kevés művésziesség.

Előzmény: tybycsoky1 (15163)
Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.16 0 0 15166

2. Az említett 2 Emmens lemez Ruud Heij-el együtt készült, valószínüleg ez emelt a minöségén :)))

Előzmény: tybycsoky1 (15163)
Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.16 0 0 15165

Pontosabban tagja volt, úgy tünik, hogy a csapat már nem müködik ...

Előzmény: Denon x4300 (15164)
Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.16 0 0 15164

Ha a Piano Circus-ra gondolsz, az nem egy Richter/FSOL kollaboráció, hanem a Piano Circus egy csapat, akik feldolgoztak különbözö darabokat (többek között FSOL-nt is). Max Richter tagja ennek a PC csapatnak

Előzmény: falum (15162)
tybycsoky1 Creative Commons License 2020.10.16 0 1 15163

Na, ugye-ugye... De, amikor én ezt állítottam, elkezdtek itt megkövezni. Pár dolgot hadd fűzzek ide:

 

1.- A szintipark növekedés az oktalanság jele. Én azt mondom már egy ideje: 1 db jól megválasztott szintetizátorral, akár milyen ó, MINDENT meg lehet csinálni és ezt, akár egy Ralf Hütter előtt is tartom. Innen fogva szinte fölösleges a szintetizátorok 99%-a, pláne a maiak. Főleg az a nevetséges, amikor azt látni, hogy moduláris szekrények villódznak a háttérben, ők (joggal) megideologizálják, hogy az analóg meg a modulár-kodás milyen egyediséggel, organikussággal jár és közben 99%-ig ugyanaz a végeredmény, mint már előtte az említett sok ezer lemezen keresztül. További állításom, hogy egy modulár szinti egy átlagos fejet nem tesz gazdagabbá. Lásd az egész jutyúkot, ami tele van példával, tulajdonképpen ellenpélda nélkül. Így tulajdonképpen a modulár szinti - nagyjából értelmetlenné válik.... A történelemben, ha 10 nevet tudok, akik kezében volt értelme egy nem-moduláris rendszerhez képest, akkor sokat mondtam. Tomita, természetesen a legnagyobb példa mind közül.

2.- A felsorolt neveket szerencsére ismerem de nem tudnék köztük ilyen karakteres különbséget tenni, hisz egyik-másik néha meglep. Épp a Gert Emmens-nek asszem a Signs vagy az Urban decay-ja volt ilyen. Broekhuis meg Schönwälder, (meg Keller)-éknek annyi (koncert) felvétele van együtt és külön, hogy mindenre van példa köztük (természetesen az unalomra főleg).

3.- K. Sultze: Nem tudom véka alá rejteni, hogy őt minden elemében egy kezdő és tehetségtelen embernek tartom, mélyen a felsoroltak alatt, annyi különbséggel, hogy oly jellegzetesen dilettáns, hogy, aki kívülálló, annak ez a sajátos jelleg még vonzó is lehet valahogy, amit meg tudok érteni. De azt nem, hogy az egyértelműségeket hogy lehet neki megbocsájtani? No, mindegy.

3.-Max Richter; J. Jóhanson: az un. "kortárs" korszakban felnőtt pár generáció saját generációs jellegzetességeikkel, amit a BS és az elektró során már taglaltunk. Minden évtizednek megvolt a maga fő majma, akit tovább majmoltak (nem mondok neveket, de Stockhausen, Cage...) és bevezették azt az attitűdöt, hogy szó szerint mindenből lehet zene. Ez egy szép idea és a szó szoros értelmében igaz, de a végeredménye egy zenének nevezhető műben mindig mutat kötelező elemeket, amitől az zene, tehát a "bármi" innen fogva már csak szofizmus. Ahogy Satie kifordította és elmeditálta a 21.(!) század zenéjét, úgy jelentek meg rendre azok a new-age arcok, akikben semmilyen ötlet nincs, de kialakult az attitűd, hogy zenét lehet csinálni úgy, mintha valami nagyon komoly történne, komolyzenei eszközökön, komoly végzettségekkel, és, ha beállsz a sorba, akkor anyagi támogatásokkal. A kortárs komoly zene pont ugyanolyan metamorfózison ment keresztül, mint az elektronikus: a Varése utáni girbe-gurbaságok után megjelent a Ligetis atmoszférikusság, Bartók után a magyaros sárdagasztó valóság soundtrack-jei, és a fimművészet totális hígulásával egy vonósnégyes kitartott hangjaira zongorán eltétovázott ujjak fekete-fehér soundtrackjeiként már nagyközönségi méltatásban részesül minden szépelgő de teljesen üres zene. Végy egy nagy ürességet és vondd be akusztikusan és, aki önként lemondott a röpűlés boldogságáról, az extázisról, az mind azt hiszi, hogy ez a gyorsétterem, ez más mert lassú...  Értem én, hogy a lassú film az, mintha a világot állítaná meg, értem, hogy wei wu wei, de, ha az embernek mondani valója van, azt egy órában tessék TÖMÖRÍTENI! Ez a művészet lényege és nem a szétfolyasztás, az ad-hoc, a dokumentáció, a bármi.... mert bármiből sosem lesz művészet de még zene sem.

 

Pár ellensúly a részemrűl, szigorúan a fórumos műfajból emlékezve: Air Sculpture; Code Indigo; Craig Padilla; Create... csak így az ABC elejéről. Ez már önmagában mennyiség, pláne a Star's end-es és hasonló elektro-ambientes rádió élő koncert felvételeket.       Máskor, mást, többet, akármit....

Előzmény: Denon x4300 (15157)
falum Creative Commons License 2020.10.15 0 0 15162

Max Richter csodálatos és eredeti.Istenem mennyit hallgattam az elmúlt 2 évben.A Sleep persze mindent visz,de a stúdiólemezek mindegyike nagyon jó.A filmzenéi közül amikből sok van a Mű  szerző nélkül és a Testament of Youth is nagyon szép.De általánosságban elmondható róla,hogy nagyon szép zenéket alkot,jó érzés hallgatni,legalábbis számomra. Nem is tudtam,hogy a FSOL-nal is együtt működött.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Max_Richter

Jóhann Jóhannsson-t nem ismerem,majd meghallgatok tőle 1-2 felvételt.

Előzmény: Denon x4300 (15160)
huyghens Creative Commons License 2020.10.15 0 0 15161

Egy apró érdekesség vagy észrevétel.

Tudjátok eddig szerencsére ki úszta meg ezt az "utánérzés, epigon, tribute" őrültséget ?

És persze a mi szerencsénkre főleg........a másik géniusz Berlinből....Klaus Schulze.

Lehet, hogy míg él nem próbálják "bepiszkítani" a munkásságát. Ha valamit át is gondolt az évtizedek alatt, legalább ő csinálta és nem az ismeretlenség homályából előkerülő névtelen senki.

Csak maradjon is így.

Előzmény: Selax (15158)
Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.15 0 0 15160

Nekem is kb. ez a véleményem általánosan a zenével kapcsolatban - sok új (igazából szinte semmi) nem nagyon van. 

 

Akik nálam az utolsó 1-2 év nagy kedvencei az Max Richter és Jóhann Jóhannsson (R.I.P) - kicsit ugyanolyan zenét játszanak, szerintem Richter egy lehelettel jobb, de általánosságban Jóhannssont tartják jobbnak.

 

Richtertöl szinte minden megvan, Jóhannsson két nagy boxa (Retrospective I és II) tegnap érkezett meg, az utolsó munkájával (The First and Last Men) együtt. Belemélyedek a következö napokban:)

 

Wakeman utolsó lemeze szerintem is jóra sikeredett, de túl sokat "lop" saját magától :) Én föleg a két Journey (1974 és 1999-böl) lemez részleteit, ritmusait hallom ki belöle. De jó lett úgy általánosan ...

Előzmény: Selax (15158)
Selax Creative Commons License 2020.10.15 0 0 15159

Nem mindegyiket ismerem, de akiket igen, azok közül a Redshift tetszett a legjobban.

Előzmény: Denon x4300 (15157)
Selax Creative Commons License 2020.10.15 0 0 15158

Kösz srácok, hogy korrektül fogadtátok beírásomat.

Igazatok van, sokszor be fogok nézni és néha be is fogok írni, mert a társaság itt változatlanul jó és értelmes. Ja és önállóan gondolkodni tudó  emberek közössége.

Egy megjegyzésemet továbbgondolom: az elektronikus zenében sok újat jó ideje nem tudnak már kitalálni - szerintem. De ez áll a többi rock-zenei műfajra is: az általam legjobban kedvelt prog-rock-ra is!

Nekem úgy tűnik, hogy a stílusokat tekintve szinte minden variációt (lehetőséget) már kipróbáltak és azokban eléggé beleragadtak a legjobbak is.

(Lásd: ez egyik legmenőbb PR banda az IQ egyébként nagyon jó utolsó albumain ugyanazt játssza, még számaik felépítése is nagyon egymásra üt, csak a hangnemek, harmóniamenetek és dallamok változnak - minden újabb albumuknál déja vu érzésem van.)

A TD kb. három évtizeden át tudott folyamatosan változó, de mindvégig minőségi zenét játszani - le a kalappal előttük!
Én még kamaszként éltem meg az elektronikus zene hőskorát és nagyon élveztem, ehhez pár szubjektív megjegyzést megosztok:

 

- A korai próbálkozások nagyon érdekesek és értékesek voltak és megalapozták a műfajt, de mai füllel hallgatva már nem hoznak izgalomba: ilyenek pl. Vangelis első szóló albumai (még szintik nélkül), az első TD-k vagy a Krafwerk munkái (tőlük ma már csak az Autobahn-t halgatgatom - mint kortárs komolyzenét!). Jarre első albuma megfogott, a továbbiak fokozatosan egyre kevésbé... Tavasszal meghallgattam újra pár Tomitát és megleptek nagyon eredeti ötletei, s ott volt még Kitaro is sok eléggé nyálas zenével, de akkor még ez a két pasi néha nagyon elkapta a fonalat és alkottak remekműveket is. A legjobban az tetszett, hogy a felsoroltak nagyobb része rengeteget kisérletezett, sokszor kockáztattak is, mert igyekeztek eredetiek lenni és mindig megújulni. Egy idő után befutott zenészként azonban mindannyian egyre inkább a rajongóik által elvárt igényeknek próbáltak megfelelni és egy sikeres stílusukba beleragadtak. (Talán leginkább Jarre, Kitaro és a Kraftwerk, a TD-nél ez inkább az ezredforduló táján kezdett el jelentkezni...)

- Ezt a problematikus folyamatot legjobban talán a csak részben szinti zenét játszó Rick Wakeman félévszázados szóló pályafutásán lehet nyomon követni. Első albumai (Piano Vibrations, Six Wives, Journey, Arthur, No Earthly Connection, Criminal Record) nagyon eredetiek és változatosak voltak. A Rhapsodies egy nagyon gagyi album lett, de baromian sikeres! Ettől kezdve Wakeman évi 2-10 (!) albumot gyártott le a legkülönbözőbb stílusokban és színvonalon: remekművek például a new-age Suite Of Gods, a szólózongora Heritage Suite, a protestáns miséket tartalmazó The Gospels, a meditatív-relaxációs Aspirant trilógia és még sok más alkotása. És mellettük számtalan futószalagos gagyit jelentetett meg! Több, mint 100 albumának értékelése nálam a 2 és 9 között mozgott! A legérdekesebb azonban az, hogy a legújabb klasszikus PR albuma: a The Red Planet teljesen olyan, mintha 1970 körül készült volna és óriási siker lett! Talán azért, mert a hőskort idézi vissza (nálam kb. 7-es) és olyan igazi laza örömzene. Wakeman egyébként 4 infarktus után, 70-en túl is rendszeresen  koncertezik - ma már általában egy szál zongorán. És csak olyan dolgot csinál, amihez kedve van, élvezi és ami örömöt okoz számára.

Egy videot ideteszek - nem csak Wakeman miatt. Ugyanis valószínűleg ez volt Lord utolsó videon megörökített fellépése:

https://www.youtube.com/watch?v=AsJApGdm97c

 

Mindezt azért írtam le, mert a lényeget tükrözi: ha valaki zenei tartás és alázat nélkül már csak az olcsó sikerre, a közönség feltétel nélküli kiszolgálására és a zsozsóért zenél - az morálisan egyre inkább szellemi prosti, szakmailag pedig gagyis lesz. És teljesen hiteltelen!

 

Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.15 0 0 15157

Az a legviccesebb, amikor 2-3 epigon beajánl egy 4.-et k**va nagy müvészként és akkor a kis elektronikus tömegek nagy része ezt már készpénznek is veszi és megveszi az évente kismillió számra kiadott xarabbnál xarabb, egykaptafára készült lemezeiket. Ilyenekböl kismillió jelent meg a 80-as évek végén, 90-es évek elején és semmit de semmit nem javultak azóta. Egyeseknek a szintiparkja megnövekedett (de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy komponálni is tudnak), mások meg ugyanazokat a szintiket / hangokat nyuzzák majd 30 éve.

 

Itt több kategóriára lehet osztani az 1980-as évek kb. közepe körül megjelent nagy müvészeket - ez a Second Berlin-Schoolnak nevezett valami (k**va nagy tehetségnek egyiket sem mondanán, habár százszámra van lemezem tölük, de mi a francnak:(

- vannak a relatív tehetségesnek tartottak szvsz - ide sorolnám Detlef Kellert, a Pyramid Peak-et, a VoLt-ot meg Ian Boddyt (aki lehet, hogy nem annyira tehetséges, de próbálkozik, minden lemezén próbál valami újat nyújtani, ez többé-kevésbé sikerül neki, folyamatosan újítja a szintiparkját stb. stb.)

- vannak a relatív tehetségesek - ide sorolnám kb. a Redshiftet, a Kubuschnittet meg ezen csapat egyik tagját, Ruud Heij-t

- vannak azok, akik csak úgy vannak, nem xarok, de ne is jók - nahát ezek vannak a legtöbben - ide kerül be a legtöbb Holland nagymüvész (Ron Boots-tól, Gert Emmensen keresztül, Harold van der Heijden-ig meg a többi, meg a többi) meg német nagymüvész, meg Belga (pl. Syndromeda) meg a többi sok Ezer, kismillió

- és van az abszolút tehetségtelen, évek óta semmitmondó zenéket ontó kategória, akik ugyancsak nagy müvészeknek vannak titulálva és elélvezik tölük még a férfiközönség nagy része is. Ide sorolnám John Dysont, Bas Broekhuist (aki mondjuyk eleve dobos, úgyhogy nem is kellene szinti elé üljön, mert marhaságokat hoz ki magából), Mario Schönwäldert és még egy hollanddá vált angolt, akinek kegyeleti okokból nem említem meg a nevét (mivel nemrég halt meg:(

 

 

 

 

 

 

Előzmény: tybycsoky1 (15156)
tybycsoky1 Creative Commons License 2020.10.15 0 1 15156

 Pedig nagyon úgy néz ki, hogy igazad kezd lenni. Azt tanítják a nagyok, hogy a nagyokat mindig újra kell tanítani minden alkalommal, minden generációnak, mert egyszerűen elfelejtik. Így kopik ki mindenki, aki valaha számított. Lexikon bejegyzés válik belőle és 50 év után csak úgy említik, hogy épp, hogy illik tudni róla egy művelt embernek. Ne felejtsük el: a sznobéria mindent elsöpör! Minden időben a sznobok diktálnak, nekik van tálalva minden, ők a vásárlóerő. Szükséges, tehát, hogy a valódi és a mélység a mélységbe zuhanjon. Majd valami altero-sznob szemüveges hülyegyerek fel fogja fedezni a Kraftwerket és a TD-et, mert ő attól lesz altero, hogy ő ilyeneket is tud, mert valamivel neki is kell győznie... Hol van már az az idő, amikor a fejemet fogtam a FSOL mánia miatt? Hol van már a Boards of Canada? Mi, akik végigcsináltunk pár évtizedet ebben a műfajban láttuk, ahogy jön a sok agyamosott és maga sem tudja de tömeghipnózisában kilendült a kényelmesebb irányba és azt hitte az a tartalom. Miért lenne ez mostantól másképp? A nagyokat hiába tanítják. Maguk alá fogják temetni a tömegek. Ebbe bele kell töródni, hisz a magunk-ság még nagyobb dolog és annak is lassan ez a sorsa...

Előzmény: Denon x4300 (15155)
Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.15 0 2 15155

Még egy gondolatomat szeretném megosztani, a mai elektronikus zenét illetöen ...

 

Egyesek (sokan?) azt állítják, hogy milyen k**va jó pl. a már említett Stranger Things soundtrack sorozat vagy Lopatin idióta, szinte 100%-ban Vangelis Spiraljára hajazó, de azt csúnyán bemocskoló, agyamenten átkomponált, elmebetegen szétcseszett filmzenéje (Uncut Gems) - ennél csak a Recurring Dreams xarabb … :(

 

És miért is jók ezek? Mert a régi, 30-40 évvel ezelötti zenéket elevenítik fel??? Könyörgöm, mi a jó ebben? Az, hogy koppintják a 30-40 évvel ezelötti elöadókat és lemezeket?

 

 

 

Ha ez jó, akkor képzeljük csak el, hogy mi lett volna, ha a The Beatles, a TD meg a többiek, ahelyett, hogy valami teljesen újat találnak ki (aminek a gyökerei persze a múltban kapaszkodnak, de csak a nagyon, nagyon mély gyökerei) elkezdik koppintani mondjuk Ravelt, Debussyt, Stravinskyt meg a többieket. Hol tartana akkor ma a zene? Lenne egy harmad, negyed generációs Ravel-Debussy-Stravinsky koppintó társaság?

 

Mert most van egy elsö, másod generációs TD meg KS, meg Vangelis meg Jarre koppintó társaságunk, akkor ezen logika alapján 20-30 év múlva lesz egy új zenészgeneráció, akkik a mostani koppintókat fogják koppintani és úgy beállítani öket, mintha k**va Nagy, eredeti müvészek lennének?

 

Képzeljétek el, hogy valaki lekoppintja az egyébként is xar Uncut Gemst vagy Recurring Dreamset és azt fogja róla állítani, 20-30 év múlva, hogy ö igazából Quaeschninget meg Lopatint koppintot, nem pedig TD-t meg Vangelist … szörnyü még rágondolni is :(((

huyghens Creative Commons License 2020.10.15 0 1 15154

Erről van szó, szépen összefoglaltad, mint látom a reakciókból sokan így gondoljuk.

Nyugodtan nézzél be később is, bár semmi már nem fog változni ............  :)

Előzmény: Selax (15150)
m61petyus Creative Commons License 2020.10.15 0 1 15153

Személyes össze foglalód remekül tömörítette, amiről itt hosszú oldalakon kesergünk vitázunk, illetve egyre kevésbé. 

 

Ez a fórum akkor élhet méltóan tovább, ha pont ilyen belinkelt tételekkel megosztjuk egymás kultusz rajongását és propagáljuk a TD-t ami valljuk be mint műfaj hírnök, kultusz világ 1973->1987 között létezett, miként te is írtad.

 

Jó volt olvasni, egyre többen adunk hangot itt eme véleménynek. Számomra nem elfogadható amit TD égisz alatt manapság művelnek és elmémben ennek semmi köze ahhoz ami sokunknak maga a TD mint brand, szeretni való zenei világ.

  

Előzmény: Selax (15150)
m61petyus Creative Commons License 2020.10.15 0 0 15152

csatlakozom! 

Előzmény: Denon x4300 (15151)
Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.14 0 0 15151

Szívemből szóltál!

Előzmény: Selax (15150)
Selax Creative Commons License 2020.10.14 0 2 15150

Úgy nagyjából 55-60 éves korára szinte az összes zenét szerző ember kiég, illetve már nem tud megújulni, eredetit alkotni - ez egy természetes folyamat.

 

Nagyon régen voltam itt, pedig úgy 10-15 éve még nagyon sokan nyüzsögtünk  errefelé - én is elég gyakran.

Csak éppen ma már nincsen miért - szerintem.

 

Engem ugyanis nem érdekel, hogy ez a két kókler mit bohóckodik még mindig össze Biancával szerződéses szimbiotikus kapcsolatban.

Edgar halála óta, ami azóta megy - az egy rutinból pörgő pénztermelő mókuskerék. Még tribute bandának sok jóindulattal talán elmehetnének, de tehetség és eredetiség híján a régi számok átkatyvaszolása is számomra egyszerűen blaszfémia. Amit meg maguktól csinálnak: az minősíthetetlen szar. (A japán csajszi bamba képpel például hangszeres játék nélkül fél koncerteket végigstatisztál, amikor meg hegedál, azt ő unhatja talán a legjobban: az arcára van írva.)


A TD-vel 1975-ben ismerkedtem meg, a Ricochet-et kaptam meg ajándékba egy barátomtól és megbolondultam tőle.

Azóta a (számtalan egyéb kedvencen mellett) a TD a három legkedvesebb között van: a Genesis és Yes mellett.

Franke távozásáig (1987) zseniálisak voltak, de szerintem utána úgy egy évtizeden át még jó, eredeti és szép dolgokat is gyakran csináltak: Optical Race, Lily On the Beach, Destination Berlin, Rockoon, Turn Of Tides stb. Az ezeken szereplő rövidebb, kommerszebb számok közül elég sok azért megborzongatta a gerincemet! Ráadásul kurva jó koncerteket adtak, számos koncert dvd-jüket soha nem fogom megunni.
A TD (és Edgar) új számai azonban úgy az ezredforduló óta már ritkán borzongatták meg lelkemet - ütős és jó új számokhoz Edgar már egyedül ehhez kevés volt, a többiek pedig csak jó előadók voltak, de szerzőként sehol sem voltak. Ugyanakkor Zlatko, Berbhard, Iris és Linda karakteres és alázattal, tisztelettel közreműködő zenészek voltak - Edgar és a TD életművét színvonalasan adták elő.

Ami azonban 2015 óta megjelent, annak egy töredéke volt csak számomra egyáltalán értékelhető zene (némelyik szám a 10-es skálán talán még 4-est is kapott volna tőlem), de ezekből ugyanakkor egyetlen szám se maradt meg bennem néhány nap múlva.

A TD öt évvel ezelőtt végleg meghalt és kész. Ezen kár tovább rágódni és hezitálni.

 

A YT-on azonban sorban raknak fel még mostanában is régi és feljavított videokat, ezeket mindenkinek ajánlani tudom:

(7) Tangerine Dream Live 1981 Video (August 29, Berlin) - YouTube (7)

TANGERINE DREAM - LIVE ITALY 1980 - YouTube

(7) Tangerine Dream - Athens 1983 (2020 remastered, correct track order) - YouTube

TANGERINE DREAM LIVE ITALY 1980 - YouTube

 

Nos, minden jót Nektek, majd egy fél év múlva újra benézek. :)

Előzmény: Denon x4300 (15147)
falum Creative Commons License 2020.10.14 0 0 15149

Szerintem a Diary of a Common Thread nagyon jól sikerült.Messze a legjobb az utóbbi években. bárcsak ilyen lenne a többi lemeze,bár azokat is szívesen hallgatom.

Előzmény: Denon x4300 (15147)
tybycsoky1 Creative Commons License 2020.10.14 0 1 15148

Erre az ajánlásra muszáj lesz meghallgatnom a Rosettát mivel azt én azonnal elhajítottam, míg pont ez ez új lemez tűnik roppant ígéretesnek 2 hallgatásra.... Azért a SAW-ot tessék megfülelni itt-ott! Különösen az utolsó számot! Van valahol, valami érdemes?? Kérek egy ajánlást!

Előzmény: Denon x4300 (15147)
Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.14 0 0 15147

Az új Schmoelling … hm … ha az utolsó 3 eresztését nézem (Diary of a Common Thread, The Immortal Tourist és 20), azt érzem, hogy kiégett sajnos az öreg. Nekem biztosan a 20 volt az utolsó Schmoelling lemez amit megvettem :(

 

A SAW az még olyan amilyen ...

 

Ez az én véleményem, biztosan sokan nem értenek velem egyet

 

 

Egyébként azt a véleményt én is osztom, hogy nem sok minden történik az elektronikus zene terén … egyediség nuku, de mindenki aki szerez egy szintit felrakja a baromkodásait a Bandcamp-ra. Kb. ennyi ...

 

A Nagy Öregek meg már … hogyismondjam … öregek, na ...

 

Nekem spéci az új Vangelis sem tetszik, pedig a Rosettának nagy rajongója vagyok habár tudom, hogy az is 80%-ban az elözö lemezek hanghalmazából van összeeszkábálva, de valahogy nekem nagyon bejön ...

Előzmény: tybycsoky1 (15146)
tybycsoky1 Creative Commons License 2020.10.14 0 1 15146

Igen. Van ott egy Matsutake box, amire rég fáj a fogam de már abbahagytam a vásárlást... Nyilván van rajta pár nagyon érdekes dolog de a Logic System a 3 nagy lemeze után nem, hogy érdektelenné, de egyenesen debillé vált. Szívesen hallgatnék ellenvéleményt mert reménykedem. Nekem van pár nagyon ritka, játszatlan LP-m még a Logic előtti/körüli időkből, amiket még sosem tettem fel. Egyszerűen várom a megfelelő hi-fi elrendezést, amikor majd bedigizem őket. Mivel ez folyamatos (de inkább akadozó) fejlesztés alatt, így lassan lemondok róla. Az újdonságoknak mindig teret adok de rendre fölöslegesen. Itt ez az új Vangelis. Amilyen ígéretes volt a Flight over Jupiter, olyan üres az egész lemez....  Így, sajnos inkább lemaradok, míg jó visszhangot nem hallok valamiről. Pontosabban: semmiről nem maradok le, mert a lét nem kínál végeredményét tekintve semmit... Így van, hogy 1 éve már letettem majd' mindenről, nem, hogy az újdonságok kereséséről.... Jut eszembe milyen ez az új Schmölling - 20 vagy micsoda?.... A Stranger Things-et sosem hallgattam. Gyűjtöm a filmzenéket a '60-'70-es retro jelleg miatt. Az elektróban a filmzene általában nem szerencsés dolog szerintem. Még Vangelisnél is rengeteg laposságot hallok. Így lehet, hogy én a Blade runner lemezt nem nagyon bírom, leszámítva a főcím tételt. Meghallgatom az említett soundtracket és, ha jó, mondok valamit. Ha nem, akkor jobb a csönd. Üdv.

Előzmény: Denon x4300 (15145)
Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.14 0 0 15145

Amúgy a Logic Systemnek van saját eBay oldala ahol meg lehet vásárolni a legtöbb CD-jüket és nem a Discogs-os elmebeteg árakon (ez a lemez spéci 75 ajró a Discogs-on és 28 dollár az eBay-en)

Előzmény: tybycsoky1 (15141)
Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.14 0 0 15144

És, hogy kicsit témánál maradjunk … mi a véleménye a Stranger Things soundtrack-ekröl?

 

Én meghallgattam párszor, de nekem olyan mint a FSOL Lifeforms albuma annak idején … kevés, nagyon kevés benne az eredeti ötlet, oszt akkor minek kéne szeressek valamit, ami az utolsó 40-50 év elektronikájából lett összeverbúválva???

Előzmény: tybycsoky1 (15141)
Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.14 0 0 15143

Lehet, hogy a Tomita fórumban jobb helye lenne, de nekem itt is jó. Mindegy csak bitorló TQ ne legyen!

Előzmény: tybycsoky1 (15141)
Denon x4300 Creative Commons License 2020.10.14 0 0 15142

Ez most egy új Logic System lemez?

Előzmény: tybycsoky1 (15141)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!