Rice! Teljesen igazad van! Ami egyhetes beszélgetésünk is abból állt, hogy végig elemeztük a 15 évünket, és amikor Ő azt mondta, hogy ennek ellenére neki saját élete van, és őnző is, akkor én azt mondtam: igazad van , menj el próbáld ki. De nekem is van egy életem. Egy ideig visszavárlak, aztán ki tudja, mi hogyan alakul....De szívem majd' megszakadt és el kellett fogadnom a döntését. Aztán furcsa módón otthon maradt.
Kedves Borka. Én azt tapasztaltam, hogy a ragaszkodás, és annak az éreztetése, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, gyakran fordított reakciót vált ki a másikból. Nem tanácsokat akarok adni, csak a saját véleményem mondom el. Elgondolkodtál már azon, hogy miért is fontos ő Neked? És ő fontos -e, vagy a biztos kapcsolat. Biztos lesz -e ez a kapcsolat a továbbiakban, ha Te győznél. A tüske valószínűleg megmarad. Persze vannak olyan kapcsolatok, melyekért érdemes foggal-körömmel harcolni. Ha ez ilyen, akkor hajrá, Neked drukkolok. Ha nem, akkor talán jobb lapozni, és nem visszanézni. Ez persze nehéz, mert az ember azt éli meg, hogy elhagyták, tehát hajlamos értéktelenebbnek érezni magát. Ha szembe merünk nézni, de igazán mélyen magunkkal, és kellő távolságból szemlélni az eseményeket, sokkal könnyebb feldolgozni az ilyen helyzeteket. Persze ehhez idő kell. Nem tartom tisztességesnek az olyan eljárást, ahol a másik a saját lelkiismerete megnyugtatására kitálal, majd azzal kínozza a partnerét, hogy időt kér. Ha belegondolsz, jobb megoldás, ha miután eldöntötte, szakít. Hiszen nem mondta meg neked, hogy Te mivel tudnál segíteni a probléma rendezésében, tehát teljesen feleslegesen zaklat fel a történetével. Remélem mielőbb rendeződnek a dolgaid, sok szerencsét!
Hölgyeim! Itt a másik oldal, a gaz elhagyó!
(Elnézést, ha vki már ezt a történetet más topicból ismeri)
Én 19 évi boldogság után kattantam be.(Bár voltak jelentéktelen félrelépések előtte is..)
És el is költöztem(amit nejem már bán..)
Mindez 4 éve!!!! És még mindig nem váltunk el, mer nem megy...
Ez is meg az is, illetve se-se.Izgalmak és más előnyök az újnál, családi feeling a régiben. S a kettő nem tud egyesülni.Oly annyira nem, hogy a végén visszköltözö, hiszen a nejem bármelyik prcben visszavár.A lelki lerobbanást mindenki részéről, gondolom nem kell ecsetelni.
Tanulságok számotokra (szerintem).
1. Sajnos bármikor bárki bekattanhat, ezt nem lehet kivédeni.
2. Érdemes várni(már aki meg tud bocsátani)
3. Van egy könyv, A férfi joga 2 nőhöz cimmel, olvassátok el.
PS: azér nekünk is szar ám ilyenkor...
Hm, milyen romantikus is az élet. Ha valaki veszi a kalapját, az hagyján, de gyereket, mindent otthagyni? Najó, asszem én csak olyan társat fogok keresni, akiben teljesen megbízhatok, nem dönt romba váratlanul. Kutyákkal, macskákkal fogom magam körbevenni egy életre. Tud valaki egy lakatlan szigetet a számomra?
Borka! Nagyon sajnálom.
Észérvek nem segítenek, vadidegenek tanácsával semmit nem tudsz kezdeni.
De próbálj valamiképp azzal a gondolattal is barátkozni, hogy lehet, hogy vége.
Lappa
Nem, nem vagy balek, csak nagyon szereted. Úgy, ahogyan én őt.
Én is várok. Mit tudnék mást csinálni. Várok hát.
Annyira szeretném visszafogadni. Csak teljen már le az az idő, amit kért. CSak lenne vége ennek az egésznek már!!!!
Borka! Úgy látszik az élet sémái boltban kaphatók! Velem ugyanaz történt mint Veled. Én 35 vagyok + 2 gyerek. És felhőtlen boldogság, de tényleg. Nem " lógott semmi a levegőben", ahogy mondani szokták mi voltunk a minta pár. Aztán augusztus 12-én reggel, mielőtt munkába indult volna, közölte, hogy szerelmes és elköltözik. Nem tudom leírni mit éreztem, de hasonlókat mint Te. Aztán eltelt egy hét sok beszélgetéssel. Végkifejlet: nem költözött el, de mint mondja idő kell neki, hogy kigyógyuljon a szerelemből. Nem tudom jobban jártam e így, hiszen látnom-segítenem kell a gyógyulását. Vagy hagynom kellett volna, hogy menjen és esetleg visszajöjjön? Nem tudom. A harmadik egyébként egy " kedves", független nálam fiatalabb kolleganő és most is egy helyen dolgoznak. Hogy lehet ez ellen védekezni? Ha rákérdezek, hogy most mi van? Megnyugodhatok végre? Vagy lehet, hogy néhány hét múlva ráébred, hogy mégis megy? A válasz: minden lehetséges. Balek vagyok??? :-(((((
Hat év után szétköltöztünk, - hátha jobb külön-külön,- kiürült a lakás, lerobbant a mosógépem, elvitték előlem a kinézett tuti ágyat, nem találom a számlákat, amivel el kellene számolnom a héten (pedig hajnal eggyig kerestem) és különben is hétfő van.
Na de minek is írok ide, hiszen madárcsicsergés, siker, nyugalom és verőfény lesz a mai osztályrészem.
Az idokeres, nem akarlak elkeseriteni de szerintem csak idohuzas. Egyszer tolem is kertek 2 hetet, es nem segitett. Nyilvan nem, mert amikor kerte az illeto, mar tudta, hogy ugyis vege, csak igy akart kimelni. Koszonom szepen, akkor mar legyen egyenes az ember.
Viszont ma mar latom, hogy sokkal-sokkal-sokkal jobban jartam igy, mintha ott folytattuk volna, mert elobb-utobb elojott volna a kivalto ok. Annyi a kulonbseg hogy ez velem 20 eves koromban tortent. Ennek ellenere nezd a vilagosabb oldalat a dolognak, meg mindig idoben vagy, hogy talalj valaki mast. Jobb elobb, mint kesobb az ilyesmin tulesni.
Segiteni szerettem volna, remelem sikerult. A legjobbakat kivanom!
Qtyi
Figyelj topic-társadra, ha megtisztelt bizalmával:
ne mondj értékitéletet, mert ez az ő élete,
ne foglalj állást, mert ez az ő bulija,
ne adj tanácsot, mert ő tudja a legjobb megoldást,
fogadd el álláspontját, mert döntését és annak következményeit ő vállalja.
Fontos!
Legfeljebb kérdezd, de legjobb, ha csak meghallgatod. Ha majd egyszer rád is sor kerül, akkor saját dolgodban a dönthetsz.
Ragyogóan süt odakinn a napocska, én pedig idebenn ülök a szobámban, dolgozom és közben vízvezetékszerelőt várok. Pedig úúúúúgy mennék sétálni vagy biciklizni.
Én mindig találok magamnak valami testi bajt,ez a lételemem.Egyéként rengeteg művész,páldául író küzdött ilyen dolgokkal.Thomas mann egy elbeszélése:Friedemann,a törpe címmel elég pesszimista olvasmány,mindenkinek ajánlom,ugyanúgz,mint Hermann Hesse könyvét,melynek címe:Gertrud
Szar az élet?!
Borka, tudom, hogy ez édeskevés, de átérzem a helyzetedet...
Én is építettem vkire, és egyetlen nap alatt dőlt össze minden.
A romeltakarítás most folyik, újraépítkezés.. de bontott anyagból nem jó újra házat építeni, akármennyire is szereti két ember egymást.
tudod, a bizalom az olyan mint egy fonal: ha megszakad, ugyan ösze lehet még csomózni, de a csomó ott lesz utána, és ha jön a következő szakítópróba, bizony ott már gyengébb lesz, hamarabb elpattanhat...
Szóval, drukkoljatok azért nekem is borka mellett..
Persze, időt kért. Két hetet. És? Én nem gondolom, hogy két hét alatt rendeződhet egy ilyen ügy. Különösen úgy, hogy amikor megkérdeztem tőle, hogy van-e esély arra, hogy vele marad, akkor azt mondta, hogy igen...Én nem értek egyet ezzel az időkéréssel. Ha én valakit szeretek, akkor nem vacillálok rajta, hogy kell-e, vagy nem....ugye?
Hmmmmm..... elohozod a negy evvel ezelotti 'elmenyeimet', a legvar es annak osszeomlasa ismeros tapasztalat. Tudom nagy tragedia, hogy masba szerelmes.... de azt is mondta, hogy el akar hagyni? Vagy 'csak' idot akar ahhoz, hogy dontson.... Csak nem mult el benne az a hat ev... amit egyutt toltottetek..? (Azt hiszem, kortarsak vagyunk...)
Igen, tegnap este hazajött, és mondta: figyelj, másba vagyok szerelmes...de azért téged is szeretlek ám!
A tragédia az egészben az, hogy már nem vagyok csitri, majdnem 30 vagyok!
Mindent rá építettem. Az egész életemet. És most úgy érzem, hogy építettem egy várat, szépen, évek alatt felépült, és most kihúzták a legalsó szintet, és az egész összedőlt.
