Tényleg gondolkodtam egy időben chow-n, mert nekem személy szerint tetszik és a lhasa apso mellé passzolna is mint tibeti. Egyet-kettőt látásból ismerek, más tapasztalatom nincsen róla.
Inkább az szólna ellene, hogy eddig azt olvastam, hogy egy magának való, egygazdás, mogorva kutyus.
Ha Neked más a tapasztalatod, annak csak örülni tudok.
Egybasettulajdonos.
Én imádom a sunyi dögömet (mert az), de házörzésre csak zárt ajtón keresztül "ugatásilag" alkalmas. Olyan a hangja mintha legalábbis 3Xakkora lenne (mármint a kutya). De ha van otthon valaki nem mindig veszi a fáradságot, hogy megnézze ki jött. (Bár, ha örző-védő hangulata van nagyon éber is tud lenni) Van itt még rajtam kívül valakinek Basete?
ui. Mit lehet tudni a ír farkasról?
Szerintem az Angol Dog szorakoztató lehet nem a legokosabb fajta (bár a Dog-ok között jól áll a szénája) nem hülye de ugy sem beszélgetni akarsz vele és a kertben még a nyáltocsái is elférnek. Imádja a kis gyerekeket lehet rajta lovagolni nekik és még élvezi is. Házörzőnek... szerintem elég ránézni. Mellesleg rüvid drótszőrü baromi kedves feje van.
Ja ja!
Szokták is mondani, hogy vagy kutya, vagy kert!
8 hetesen szereztem egy németjuhász-kaukázusi keverék fiúkutyát. Most 2 éves múlt. Már el merem engedni napközben is, ha nem vagyunk otthon. Amúgy sok kárt csinált a kertben és még a házban is. (Vakolat levakarás, antenna, csengő kábel kiásás-elrágás.)
Tehát kellett mésfél év, amíg megtanulta, hogy mi az amit nem szabad csinálnia.
Sokszor majdnem agyonvertem, olyan dolgokat művelt. Persze csak "náspángolásnak" lehet nevezni, amit kapott.
Minden esetre a kert megállt a fejlődésben a kutya miatt.
Ha elkerítem, vagy megkötöm akkor meg mi haszna van?
Szóval ez egy nagy dilemma számomra. (Tujákat lerágta, kicsi fenyőket "kipisilte", fagyalt megritkította, a kertet szinte feltúrta. A mai napig is porlik a föld, ahol járkál, mert a mancsaival "felszántja" járkálás közben. Ha meg futkorászik, akkor utána el kell gerebjézni a szántások nyomait.
A gyerekeket nagyon szereti, meg minket, szóval mi is szeretjük. Állandóan hízeleg és simogattatja magát. Nem ugatós, csak nagyon éber. Figyel mindenre.
Ja, olyan mint egy medve. Egyszer egy járókelő azt kérdezte, hogy ez kutya? Világosbarna a szőre, a feje meg korom fekete a nyakáig. A szőrével amúgy teli van a kert!
Néha beengedem aludni az előszobába. Egyszer télen bekéredzkedett, pedig nem fázik, szóval beengedtem. Reggel elindult kifelé, aztán visszaugrott, mert -10 fok volt odakint. Azóta nem akar bejönni.
Szóval az első 2 évet nagyon megszenvedtük vele, de megérte, mert nagyon jó kutya vált belőle.
cucu
Jelleme neveles kerdese. Fesulni eleg hetente 1x, nem eszik sokat. Idegennel vaddiszno, ejszaka allando orjaratot tart. Feleslegesen nem ugat, tutul (neha besegit a tobbieknek, ha az egesz utca ugat). Javaslom fekete szinben, mar mentalisan is elrettento, ahogy megjelenik es ramordul az idegenre. Ha szebbet akarsz, akkor voros. Gazda jelenleteben vett szagminta utan mar simulekonyabb, neha baratkozo is. Csaladert bolondul.
Vegyél olyan tekercselhető műanyag kerítést és rakd a tujáid köré.
Más megoldás nincsen.
Nekem is sok bajom van az apsókkal. Egész életükben ahhoz szoktak, hogy fűbe hugyozzanak, erre most meg kéne magyarázni nekik, hogy speciel a mi füvünkbe nem kéne. Reménytelen.
Kedves Igazságszerető! Az az igazság, hogy az embernek vagy tujája van, vagy tyutyája. A miénk 5 éves német juhász, övé a kert, nem is bántja (nagyon). Tiszteletben tartjuk a közlekedő útvonalait, amelyeken az éjszakai járőrözést végzi. Nem akarom feltétlenül odaültetni a tulipinteket. Sétál naponta 1 nagyot, többször ki van engedve az utcára a ház elé, hogy kiolvassa a "napi sajtót". A tuja azonban menthetetlennek bizonyult. Ha csak egy kutya, vagy neki nem tetsző egyén elmegy a ház előtt, azt megugatja, s gondolom feszültséglevezetésül - ha csak egy cseppet is, de rápisil a tujára. Neki adtuk. Legyen az övé. Viszont örzi a házat.
Ja, ja, a leó nyugodtan mehet kezdőnek is... nekem is így ajánlották. Nem volt gond.
A fundi nem való házőrzőnek. Az 1 kelekóla majom...
A kajael- (nem-) fogadás tényleg fontos, bármilyen kutyánál.
Na, most végig is olvastam. Summa summárum: leó :))
Nem ugat, nem ás, nem futkoz, nem nyálzik, nem eszik sokat, nem beteges, nincs belőle túl sok (nincs túltenyésztve). Mindenre figyel, a gyerekeket imádja, azt csinálnak vele, amit akarnak, a kutyákkal jól kijön, az "ellenséget" magától kiszúrja (van, aki úgy bejöhet, hogy rá se néz, másokra meg egyből figyel/rászól - és nem szokott tévedni a megítélésben), ha gond van, nem tépi egyből szét a faszit (ezt csak hallomásból tudom, mert nálunk senki nem mert rendetlenkedni, mióta itt van :))), nagyon stabil idegzetű, szófogadó, tanulékony. Mivel pásztor- (nem juhász-) kutya, az őrzés, a védelem, az önállóság eleve adottsága, nem kell tanítgatni. "Csibészeltetni" fölösleges, sőt, nem is szabad! Meg nem is nagyon lehet... szinte kiröhögte az oktatót, mikor a koszos göncbe' hadonászott előtte. A tujákat lepisálja, de ezt imho minden kankutya megteszi... A szőrzete nem kényes, mindig tiszta (nem úgy, mint a fundié), csak nyáron kell fésülgetni egy kicsit. Az időjárás nem érdekli: télen egy száraz hely kell neki, nyáron árnyék meg víz, oszt' jól elvan, pihenget egész nap. Ha sétálunk vagy játszunk, örül, ha nem tudunk, az se baj. Mondjon jobbat, aki tud...
Ja, és nem is olyan nagy :)))
Nekem belgám van, de nem biztos, hogy neked megfelelő lenne. A fajta választásánál azt is vedd figyelembe, mennyi időt tudsz arra áldozni, hogy foglalkozz a kutyával és tanítsd. Az őrző-védő fajtáknak (mindegyiknek) kell a munka. Hiába van kertben, sétálni is el kell vinni.
A fajtákról...dobermant ismerek néhányat, nem kezdő (nagy)kutyásnak való, ugyanigy a rottweiler sem. A briard csak akkor szép, ha a szőrét rendszeresen kefélik, és túl szép ahhoz, hogy ne akarják ellopni (hogy tudják-e, az más kérdés). Mindenképpen szukát javasolok, mert simulékonyabb, könnyebben nevelhető. A német juhászok nagyon jók, de nagyon nehéz (és rizikós - diszplázia-veszély) igazán szép és jó idegrendszerű kutyát találni.
Azt tudom, hogy az óriások közül az újfunlandi az egyik leginkább gyerekszerető (még lovagolni is lehet rajta), de tényleg közel 100 kg, és a szőrét is gondozni kell.
A választásoddal - óriás snauzer - értek egyet leginkább. Kemény, de a gyerekeket szereti. Próbálja csak idegen fogdosni... Akiket ismerek közülük, azok engedelmesek, de a kerítés közelébe sem engedik az idegent.
Mégegy - a tanításánál figyelj nagyon arra, hogy senki mástól, csak családtagtól fogadhasson el élelmet!
igazságkereső
próbáltad már naponta 2-3szor sétálni vinni?
Mi az, hogy kiesik a leonbergi!? Ilyet még viccbő' se mongyatok! Leó rulez! Ha van 1 kis udvar, az már elég neki. (Na jó, ha lakásba kellene, akkor talán +bocsátok :)))
Bocs, hogy a saját problémámmal kapcsolatban kérdezek, de itt gyülekeznek a hozzáértők és lehet, hogy zsiragynak is érdekes lesz a téma.
Kétéves német juhász kanunk van, német vérvonal, hatalmas, aranyos, de a tujákat szereti lepisilni. Én pedig imádom a tujáimat is és szeretem, ha földig érnek :-).
Hogyan tanítsam meg neki, hogy tilos a tujákat lepisilni?
Én ha a házamat és értékeimet kutyával szeretném őriztetni, akkor Közép-Ázsiai Juhász kutyát tartanék. Sem az értékeket, sem a kutyát nem fogják ellopni (kevés van belőle, nemigen ismerik), a kertet nem túrja fel, szereti a gyerekeket, és nyugis.... mindaddig, míg dolga nem akad :o) Javaslom a szukát, az nem nő túl nagyra, a kan már annál inkább. Az ára viszont elég magas, 20 ezer alatt nem láttam még. Egy barátom istállóját őrizte egy ilyen kutyus, a báránnyal összebújt az istállóban, a macska pedig rajtuk aludt.... Onnan nem loptak el semmit, de rendőrséggel sem volt dolog, mert elég volt a kutyát meglátni, aztán mindenkinek elment a kedve az illetéktelen behatolástól. Szóval nálam őrzésben ez a fajta a favorit.
Nekem is van egy aranyszínu gyönyörüm, neki pedig van egy basset houndja. Amit Sir Balambér írt az nem tök hülyeség, a bassetnek nagyon jó a szaglása és a hallása is. O jelzi a dolgokat a briós pedig intézkedik. Most nem akarok itt sokmindenkit untatni a különféle dolgaival, de ha érdekel ez a fajta nagyon szívesen irok róla. Mivel mi cipeljük ot versenyekre is, viszonylag jól ismerjük a magyarországi tenyésztoket etc. Egyébként is szerintem az a legtutibb, ha kimész egy versenyre vagy egy erdei állatóvodába és elbeszélgetsz a gazdikkal (csak gyozzed levakarni oket magadról) és megnézed éloben a "dögöket".
Szóval az alapdolgok:
1/ A mérete közepes, nem túl nagy, de elég a házörzéshez.
2/ A gyerekeket imádja, bármit csinálhatnak vele, ha nem tetszik legfeljebb képen nyalja oket. Sot néha engem is az orületbe kerget az állandó labdázhatnékával.
3/ Nem különösseben ásós kutya, ha van, ami lefoglalja.
4/ a szore valóban, hosszú, de un. kecskeszor. A víz, sár ilyesmi gyorsan lepereg róla, de valóban azért hetente egyszer nem árt megfésülni(amit viszont imád)
Hát ennyi dióhéjban, bocsika, ha hosszú voltam.
én házvédésre, gyerek mellé jó szívvel ajánlom a komondort...
Wágner úr 'kedvencek' gyűjteményében is van rólunk egy kép, meg egy csomó a belinkelt oldalon.
A keverek kutyat nem lopjak.
A mienk dog-nemet juhasz kevereknek tunik. Jo hazorzo. Okos, mint egy nemet juhasz, nyugodt, mint egy dog. Elegge tekintelyt parancsolo megjelenese van.
Irto jo kutya. Jokedvu, kedves. A gyerekek a fulenel fogva vontathatjak, de csak probaljak meg bantani a szeretteit, rogton tamad. ( A macskakat is megvedi) Pedig nem is tanitottuk. Ha megyunk az utcan, 10 ember kozul, aki azt mondja, "jaj,de szep kutya", 9 o"ra gondol. Pedig a masik egy szep fajtatiszta collie.
( egyszer egy kisgyerek, azt mondta rajuk : "Jee, itt jon a Lassie, meg a Beethoven":-)
Abban teljesen igazad van, hogy igényes tenyésztőkkel érdemes szóba állni.
Most mesélte egy barátom, hogy rokonának kertjéből elloptak egy bobtail kan kutyát. A gazdi 50 ezer Ft-ért vásárolta vissza egy etnikaitól.
Most megint ellopták.
Köszönöm a tanácsot. Amúgy vannak kutyás könyveim, sőt, egész kis könyvtáram. Bár a lhasa apso miatt eddig inkább a kis kutyákkal foglalkoztam. Azért is vagyok kíváncsi mások gyakorlati tapasztalataira. Sok hasznos tanácsot olvastam ezen a témán.
Én egy ideje a Rodéziai Ridgeback-kel szemezek. Jó kötésű, rövid szőrű kutya, barátságos az egész családdal, könnyen nevelhető, játékos és szeret munkaidőn kívül heverészni, de ha dolog van, akkor rögtön intézkedik. Különlegessége, hogy a háta közepén egy sávban menetiránnyal szemben nő a szőre, és nyaktájon visszakunkorodik, ettől olyan lesz, mintha pallos lenne a kutyára "gravírozva". Kellemes barna színe van, és szeme is barna.
Zsiragy! Azt mondod, hogy a házad szeretnéd megvédeni. Szerintem kérjél tanácsot kutyakiképzőtől mindenképp, mert ha jól tudom, meg lehet tanítani az ebet arra, hogy területet őrizzen. Ez azt jelenti, hogy a kapun belülre nem enged idegent. Így a vendégekért is ki kell menni. :-)
Ha további információk kellenek, akkor létezik egy könyv, a pontos címét megírom, ha érdekel, nagytestű kutya választásához adnak tanácsokat.
Egyébként pedig olvasgasd a htpp://www.kutya.hu-t.
Esetleg lehet ajánlani, hogy aki kutyát szeretne, az vegyen egy kutyalexikont (Szinák-Veres szerzőpárosnak rengeteg van), nézegesse végig, válasszon ki néhány fajtát. Utána irány egy kiállítás (CACIB, vagy CAC), és a ringek mellett megismerkedhet a kiválasztott fajta képviselőivel. Itt már lehet beszélni tenyésztőkkel. Ha valaki megteheti, ne a kutya árát nézze, mert az elhanyagolható része a költségeknek. Lehetőleg 2-3-4 hónapos legyen a kiskutya, de már egy tenyésztőhöz oda lehet menni korábban is, megnézni a szülőket, és lehet választani az alomból.( A tenyésztő nem egyenlő a szaporítóval. ) Ha van az ismerősök között fajtaspecialista, meg lehet kérni, segítsen a választásban. Általában az igényesebb tenyésztők adnak arra, hogy a tőlük származó kutyák jók legyenek, és a fajtát méltón reprezentálják. Ha doberman ügyben segítség kell, tudok segíteni.
Két német juhászom van (kan, szuka), sokat jártam velük iskolába. Előzőleg két kuvasz volt, úgyhogy egy kicsit értek a témához.
A kuvaszokról. Talán nem tipikus, de a kan olyan szelíd volt, hogy a betőrőnek kezet csókol és körülvezeti a házban. Csak a megjelenése volt elrettentő. Kizárólag a kaja és a sex érdekelte, ha a szuka nem lett volna, akkár el is lehetett volna lopni. Szerencsére a szuka jó házörző volt, mindenre mozdult és jelzett, ugyanakkor feleslegesen nem balhézott. Tehát a választás szerencse kérdése, olyanról is hallotam, aki nekiment a gazdájának. A kuvasznál nagyon kell vigyázni, hogy szabadban más kutyával ne találkozzon, mert azonnal hozzáfog szétbontani, nem veszi figyelembe a megadás jelét. (Alapösztön, a farkasok ellen tenyésztették).
A német juhász (nemcsak szerintem) a legkiválóbb fajta, egy külön kaszt. (Az első világháború után az angolok hadisarcként 20 000 német juhászt követeltek és kaptak). Egy kanadai professzor az összes Észak-Amerikai kutyaiskola statisztikái alapján inteliganciasorrendet állított fel, ebben a német juhász a harmadik. Az első a border collie, Anglia és Scócia határvidékén kitenyésztett terelőkutya, másra nem is alkalmas. A második az uszkár, őrült nőknek és cirkuszi mutatványosoknak való. Ezután következnek a vadász és juhászkutyák, a harmadik negyedben vannak a különböző izomagyúak (dogok, harcikutyák) és a legbutábbak az agarak.
A német juhász talán egy kutyaerényben sem az első, de mindenben a második. Most nincs hely itt ezt bővebben kifejteni. A kiválasztásnál vigyázni kell, mert nagy pénzek forognak és sok a csaló. Csak mások által is ajánlott, ismert tenyésztőtől, házőrzésre inkább a munka vérvonalból és szukát, óvakodni a maradék vagy második gazdás (fél éves vagy öregebb) példányoktól, akármit is mond a tulaj. Nem kell feltétlenül német, holland, stb. vérvonalat kertesni, a magyar kutyák is jók.
Már az egyik topkikban leírtam, de megismétlem Csülők kolléga kérésére:
A következő történt. Családi kertes ház, eldugott helyen jól körbekerítve. Doberman kan a kennelben, vasráccsal, 2 m magas. Esti órákban nem volt otthon senki. Két egyén (nem nevezem meg őket) a kerítésen átugorva körbe kívánt szaglászni, mit is vehetnének (persze észre és el). A kutyus persze jogosan téphette a rácsot. A két egyén biztonságban érezve magát, nyugodtan feszigetett. A kutyus, aki addig gondolom már fenevaddá változott kicsinek találata a rácsot, és valahogy átevickélt rajta. És az egyik egyént a kerítésről lekapva igen igen megtépte, sőt.... Mikor hazaértem csak néhány véres ruhadarabot találtam a kerítés tövében és egy fél pár csizmát+meg a feszigetésnyomokat az ajtón. Az egyén orvoshoz került, nyílván még kórházba is. Kellettek a kutya papírjai, mert be volt szarva néhány injekciótól. Rendőrség, stb. Rendőrségi elmarasztalásban részesültem, mert nem volt kiírva, A KUTYA HARAP!!, csak egy 30cm-es, doberman fejet ábrázoló alkotás van a kapun.
Azóta kiírtam, A kutya harap!!, és kissebbre vettem a rácsot fél méterrel. Ha ki akar jönni, ne kelljen annyit küszködni szegény fejének. Ja és jön még egy másik kutyus is. Ha ketten jönnének az egyének, a másiknak is jusson.
Hát, szerintem egy őrző ösztönnel rendelkező kutyának tudni kell, hogy az utcán sétálva bárki megsímogathatja, nem kell vérengzeni, de ha a kertbe akar bemenni az illető, akkor a kerítésnél való ugatás és morgás a minimum. Ha meg nem egy kifejezett házőrző, de elég értelmes a kiképzéshez, akkor is tudnia kell, mikor kell "keménykedni". Persze mindenhol alapfeltétel a bizalom, szeretet kutya és gazda/család között.
htibi,
szerintem fontos a kutya nagysága! A profi, kutyára is készülő betörő ellen a pitbull sem ér semmit, az alkalmi rablók, besurranók viszont inkább félnek a nagytestű kutyától, nem beszélve arról, hogy ha valaki mégis bemászik akkor csak baj van belőle (ami közröhely), hogy a kutya kissé átszabja a fazont. (Erről bővebbet talán majd Szamuráj kolléga említ.)
