Köszi, a verset, tetszett. Van egy nagyon praktikus oka is annak, hogy abba kell hagynunk, nyakamon a vizsgaidőszak, most egy darabig nagyon nincs időm fórumozni.
Nem írtam, hogy bocsánatot kérni könnyű, mert nem is az. Megbocsátani sem könnyű. De csak a lelkünkben megszületett őszinte megbocsátás által lehet kikerülni a karma terhe alól. Ha képes vagyok megbocsátani az engem ért sérelemért. Nem bocsánatkérés után. A tette után.
"Ki tudna szeretni, ha nem vagyok tökéletes?" - írod. Ismersz embert, aki tökéletes? És szeretni valakit, aki tökéletes lenne: nem nehéz! Szeretni valakit a hibákkal együtt, az a szeretet. Ahogy Isten is a hibákkal együtt szeret minden embert. Feltétel nélkül.
Szerintem Istennek mindegy, ki mit föltételez róla, akár mit hisznek az emberek, ő olyan amilyen. A nyomok nem tűnhetnek el az életek során, és nem is ez a cél.
Mindenki maga választja az útját, hogy neki mi a jó, és merre akar menni. Isten azért adott nekünk szabad akaratot. Mivel minden ember egy csepp Istenből, az emberek is képesek feltétel nélküli szeretetre.
Laura
Szabó Lőrinc:
Ez vagy Te!
Ne sirass, fiam Szvétakétu! Én se
sírok már érte:
nem olyan fontos dolog a halálom.
Semmi se vész el ezen a világon,
egy a lélek és ezer a ruhája,
s a valóság csak ez a könnyű pára.
Ne sirass, Szvétakétu!
Száz virágból hordják össze a méhek
a drága mézet,
száz illatot és száz színt elkevernek,
így találják meg a sokban az egyet:
egy a valóság s ezer a ruhája,
a lélek az egy, ez a könnyű pára,
hiszed-e, Szvétakétu?
Folyamok futnak keletnek, nyugatnak
és megnyugodnak;
melyik melyik volt, nem tudja a tenger.
Én is megteltem már az örök eggyel:
egy az anyag s minden más csak ruhája,
lelkünk öltözik, ez a könnyű pára,
érzed-e, Szvétakétu?
Vágd meg a fügét! Mi van benne? Csak mag?
Vágd szét a magvat!
Mit látsz? Semmit? - Ez a semmi a magban,
ez nő meg fává, ez a láthatatlan:
ez a lélek, a mindenség csírája,
ez a valóság, ez a könnyű pára,
tudod-e, Szvétakétu?
Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,
de ott az íze:
mindenen átcsap az örök lehellet:
az isten él, az isten a Te Lelked:
ez a mindenség, ez a könnyű pára:
Ez vagy Te, Szvétakétu!
Miből gondolod, hogy bocsánatot kérni olyan könnyű? Tapasztalatból beszélsz?
Tudod, amikor én valamit úgy jó alaposan elcseszek, akkor az első ösztönös reakcióm: helyrehozni! Eltüntetni a nyomokat! Meg nem történtté tenni! Ki tudna szeretni, ha nem vagyok tökéletes?
Bocsánatot kérni attól tudok, akiről elhiszem, hogy akkor is szeretni fog, ha rádöbben, hogy mit műveltem.
Teljesen csak Istenről hiszem ezt el. Azok után, amit tett értem. Emberekről olyan nehéz. Azt gyakorolni kell.
Én azt hiszem, hogy Isten azt várja tőlem, hogy ezt a végtelen szeretetet föltételezzem róla. Ez sokkal fontosabb számára, mint hogy a nyomok teljes, több életen át megvalósított eltüntetése, hogy azután valami elért tökéletesség alapján benyújthassam a számlát: és akkor most az üdvösséget!
És tudod, mit? Jó így élni. A szemem is kifolyhat a számítógépet bámulva, írhatok neked hülye poénokat, tülekedhetem, mint a többi ember, de az Isten engem akkor is szeret. Valahogy így már nem is olyan fontos az a tülekedés. Ezért nem fontos. Mert tülekedhetem is akár.
Isten engem nem azért szeret, mert tökéletes vagyok. Azért szeret, mert önmagát meg nem tagadhatja. Veled is így van. Téged is nagyon szeret, így, ahogy most vagy. Fordulj oda hozzá! Próbáld ki, milyen tőle bocsánatot kérni! És hidd, hogy megbocsát. Ha azután még mindig tökéletes akarsz lenni, az helyes, de sokkal jobb szájízzel fogsz próbálkozni.
Hogy a jó és rossz itt nekünk fontos, az világos. Hogy az abszolútból nézve nincs, azt jelenti, hogy nem fogunk Isten által megítéltetni, hogy irány a pokol, vagy a mennyország, mert ha így lenne, értelmetlen dolog lett volna Tőle, hogy szabad akaratot adott nekünk, hogy utána számonkérje, mi jó és mi nem. Szabadon döntesz, és vállalod a karmikus okozatokat. Nem büntetést, vagy jutalmat! Megélted, milyen áldozatnak lenni, legközelebb megéled, milyen, ha Te ártasz. Megélted milyen élet az apácáké, legközelebb lehet, hogy kurva leszel. De ez nem vezeklés, vagy jutalom, hanem valamely oknak következménye, az érme két oldala, vagy hívd, ahogy szeretnéd.
Szerintem Isten maga fény. Hogy jó-e, vagy rossz, csak bizonyos nézőpontból látható így, mert az abszolútban nincs jó és rossz. (Ha az édesanyád meghal, hiába tudod, hogy Isten jó, nem úgy fogod érezni. Aki a karmában hisz, ekkor tudja, hogy annak a léleknek más dolga van, tovább kell mennie, és nem fogja rá Isten jó vagy rossz döntésére, ami történt.)
Ha Isten végtelen irgalmára hagyatkoznánk, bármit megtehetnénk, hisz ha kérjük Őt, úgyis a mennybe jutunk. De ezen a ponton ismét eljutunk a "Reinkarnáció pro és kontra" topictémától a Keresztények és nem keresztények vitájához. Én jobban szeretnék nem a Bibliára hivatkozva eszmét cserélni a reinkarnációról, de legyen, most, mégegyszer, utoljára:
"35. De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
36. Balgatag! amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothatánd.
37. És abban amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem puszta magot,
38. Az Isten pedig testet ád annak, amint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét." (Pál I. levele a Korinthusbeliekhez)
Rövidlátó ügyben: Alapjaiban kutyulod a dolgokat. Nem m i n d e n velünk kapcsolatos dolog az előző életekből érkezik. Ha most rontod a szemed a számítógéppel, most vagy rövidlátó.
Azt, hogy segítünk-e a rászorulóknak, már megpróbáltam elmagyarázni, hogy i g e n, az, hogy most valaki valaminek a következményét éli, nem azt jelenti, hogy hadd szenvedjen, az ő baja. Ha segítek neki, egyrészt könnyebb lesz megélnie a dolognak ezt az oldalát, másrészt nem véletlen az sem, hogy én akadtam az útjába, hogy segítsek neki, nagy valószínűséggel egy másik életünkben ő vállalt valamit értem, mikor bajban voltam.
Ez az ágybavizelős dolog jó vicc, de sántít. A valóságban ugyanis, ha az ember rájön, hogy valami miért úgy történik vele, ahogy történik, egy berögzült visszamaradt program törölhető általa. Nem feltétlenül előző életbeli, de az is lehet. Sok ilyet tudnék mesélni.
Hogy van-e ennek értelme, amit csinálunk? Ha cikizel - ahogy írod - annak nincs. Ha elég nyitottan tudnánk elolvasni egymás véleményét, akkor van neki értelme. Nekem fontos, hogy az emberek értsék a reinkarnáció tanát, én ezért írok ebbe a topicba. Nem akarok róla senkit meggyőzni, mert mindenki maga kell, hogy eldöntse, mi szerint él. Leírom, amit tanultam, amit gondolok, amit tapasztaltam, mert nekem fontos, hogy az emberek megismerjék ezt a tanítást.
Tudod, engem ateista szemléletben neveltek. Mikor először jártam templomban, 16 évesen, a barátnőm azt mondta, mielőtt beléptünk, hogy most, míg bent leszünk, próbáld félretenni, hogy nincs Isten. Add meg az esélyt, hogy lehet, hogy van. Megpróbáltam. Igaza volt. Nem érthettem volna meg, hogy ott mi történik, ha azt gondolom, amit tanultam. Így tudtam befogadó lenni. Van egy olyan tanítás, hogy teli kehelybe hiába próbálunk mást tölteni. Előbb üressé kell válnia, hogy befogadhassa az újabb dolgot.
Azóta is így állok hozzá minden új dologhoz. Ha nem vagyok nyitott, és nem adom meg az esélyét gondolatban, hogy lehet, hogy az az igaz, akkor nem érthetem meg azt a tanítást. Ha nem próbálom megtapasztalni, amiről mások beszélnek, csak csípőből tüzelek, mert az én világom úgy kerek, ahogy felépítettem, lehet, hogy tévedésben élem le az életem.
Ebben a kérdésben Buddhával értek egyet, aki azt tanította, hogy "Ne higgyetek el semmit, amit mondok c s a k a z é r t mert Buddha mondja, hanem menjetek, és tapasztaljátok meg, amiről beszélek."
Kezdem érezni, hogy azon a bolygón a helyem, ahová azok kerülnek, akik túl soxor elmondták ugyanazt a reinkarnációról.
Mert mondjuk nem attól fogok üdvözülni, hogy cikizem itt a Laurát meg az Aranyviktort. Isten ennél azért többet vár tőlem. Vagy kevesebbet. Leginkább: mást.
Szóval komoly lelkiismeretvizsgálatban vagyok, mit gondolsz, Laura, van ennek értelme?
Tudjátok, a Krisnások szerint létezik egy olyan mennyei bolygó, amelyre azok kerülnek, akik úgy keresték az igazságot, hogy közben túl sokat a Szómát fogyasztották.
Szerintem van egy olyan bolygó is, amelyekre azok kerülnek, akik túl sokat beszéltek a reinkarnációról. :)
Ha egyszer a jó és a rossz csak az „abszolút”-ban szünik meg, akkor mit revolvereztek folyton azzal, hogy nincs ilyesmi? Én nem vagyok az „abszolút”, ezért a jó és a rossz különbségei engem igenis eligazítanak. Meg téged és a többi embert. Akkor meg igenis foglalkozni kell ezekkel a fogalmakkal.
Az „abszolút”-ot meg bízzuk önmagára, ahogy megismertem, elboldogul a jótanácsaink nélkül.
Az egyébként biblikus szemléletben is egyértelmű, hogy Istenre nem vonatkoznak az emberi törvények. Ha te gyilkolnál, kénytelen lennék kétségbevonni, hogy jó ember vagy. Ha Isten valakitől megvonja az éltető lehelletet pl. egy betegség által, attól még ő a Jóisten. Vagyis a „jóság” egészen mást jelent Isten és az emberek esetében. Ennyit komoly embernek el kell ismernie. A Biblia egyik gyönyörű megfogalmazása szerint Istennek „ruhája” a fény. A ruhád elárul rólad dolgokat, de alapvetően elrejt. Amit mi Istenből megláthatunk, az nem a lényege, hanem a ruhája.
Amit az elrontott esélyekről kérdezel, abban hadd utaljak vissza a topic régebbi vitáira. Matey-jel kitárgyaltuk a pokol-témát, meg az új esélyek dolgát. Isten nem új esélyt ad, hanem kegyelmet. Annak, aki kéri. A katolikus miseszöveg szerint ez nem igényel kifejezett hitvallást, de annyit igenis, hogy a haldokló „Isten irgalmában bizakodva távozzék el ebből a világból.” Ha valaki nem bízik Isten irgalmában, vagyis ha gonosznak gondolja az Istent, akkor maga választja a poklot. Node tényleg nézz vissza kicsit, légyszíves!
Még egy szempont: aki a karma törvényében hisz, és aki nem hisz, alapvetően mást fog érteni a szenvedők megsegítésén. Vegyük azt a példát, hogy valaki rövidlátó. A karma törvénye szerint ez nyilván szimbolikusan sújtja korábbi életei hiányosságaiért. Meg azért, mert konkrét életében folyton a számítógépet bámulta, és hülyeségeket firkált bele... Namost, ha valaki ezt átgondolja, és belátja, akkor mindenféle következtetésre juthat az életéről. Pl. abbahagyja a számítógépbámulást, és kimegy a zöldbe.
De a magamfajta barbár európai ehelyett elmegy a szemorvoshoz, és kér egy szemüveget. Ami karmikusan csak a probléma elfedése ugye. Mit szólsz? Tudok én így beszélni!
Namost, a gondom ezzel az, hogy a probléma ilyen értelmű elfedése igenis megoldás egy csomó szenvedésre! És ezeket a megoldásokat érdemes keresnünk, hiszen csak egy életünk van, amiben érdemes megoldanunk dolgokat. Az üdvösségünk, a halál utáni életünk meg az isteni kegyelem dolga.
Ha viszont arra koncentrálok, hogy „megértsek” mindenféle mélyebb értelmeket, akkor nem lesz szemem arra, hogy meglássam azt a szenvedést, amit magamban és másokban könnyen orvosolhatok.
Tudod: mint aki tíz éve ágyba vizel, de most már érti, hogy miért!
Nem ugyanarról beszélünk. Az a b s z o l ú t b a n nincs jó és rossz. Csak tettek vannak és azok következményei. Itt, mivel mindent egy bizonyos szemszögből tudunk csak nézni, ahhoz viszonyítunk, és ezért van jó és ahhoz képest rossz.
Aki ismeri a karma törvényét éppen annak ellenkezőjét éli, amit leírtál. Egyáltalán nem helyes ítélkezni, mert aki ma szenved, valaminek következtében szenved, és aki ma jól él, lehet, hogy a következő életében fog valamilyen előző tartozása miatt szenvedni.
Nem helyes, ha nem teszek semmit, ha tudok segíteni, mert minden elindított tettünk visszaér hozzánk a karma törvénye szerint. És akinek segítek, annak is könnyebb lesz rendezni azt a karmikus adósságot, ami miatt most szenved.
Ha ismerjük a karma törvényét, felelősségteljesebben élhetünk, mert tudjuk, hogy azt a Földet, amit tönkretettünk, és magunk után hagyunk, nekünk pusztítjuk el, nem az unkáink fognak megküzdeni egy távoli jövőben, amit mi a mennyországból ölbe tett kézzel figyelünk, hanem mi jövünk vissza!
Az, hogy mi mennyire individualista elgondolás, lényegtelen abból a szempontból, hogy mi a valóság.
(Az a tanítás, hogy: Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok! mennyiben reálisabb? Lehetséges egyetlen élet alatt? Ismersz akár egyetlen olyan embert, aki úgy halhatott meg, hogy nyugodt szívvel azt mondhatta: igen, sikerült olyan tökéletessé válnom, mint Isten?!
És ha nem sikerült, méltó-e Istenhez, aki a végtelen szeretet, hogy nem ad mégegy esélyt a teremtményének, ha az elrontotta az életét?)
Komolyan érdekel, mit gondolsz erről.
Laura
Node ha nincs jó és rossz, akkor egyformán helyes elítélnem a szegényeket a szegénységükért, és nem elítélnem őket. Egyformán helyes tennem értük valamit, és nem tennem értük semmit.
Ha azonban erkölcsi szempontból a két dolog egyforma is (mármint ha nincs jó és rossz), kényelmi szempontból nagyon nem. Sokkal kényelmesebb nem foglalkoznom senkivel a saját érzékeny lelkemen kívül.
Ne csak elméletben vitázzunk! Mit szólsz ahhoz, hogy ez tényleg így működik, ahogy én írom, azokban az országokban, ahol a karma, meg az ilyesmik a természetes szóhasználat részei?
Nem veszed észre, hogy gyakorlati eredményét tekintve ez egy teljesen individualista elgondolás?
Az, hogy valaki betegen születik, és ezt az előző életére lehet visszavezetni, nem azt jelenti, hogy vádolni, sőt elítélni kellene őt! Ez annyit jelent, hogy az ok-okozat összefüggést ha megérti, és ebben az életében úgy él, hogy másféle okokat hoz létre, a következő életében már nem így fog születni. Teljesen hibás az a nézet, hogy nem kell azokkal törődni, akik szegények, vagy betegek, hisz bűnösök voltak, és úgyis újjá születnek majd. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogyan élnek most, és milyen körülmények közé jutnak legközelebb ennek következtében. Ezért segíteni kell őket is, ahogyan mindenki mást. A reinkarnáció tana és a karma törvénye egyébként sem ismer ilyen kitételt, hogy bűnösök. Okok és okozatok vannak, melyek nem jók, vagy rosszak, csak bizonyos szemszögből látjuk őket annak. Az abszolútban nincs jó, vagy rossz.
Laura
Avi: Pedig a kettő ugyanazt jelenti. Tudod: aki á-t mond, mondjon bé-t is. Szótváltó pl. nyíltan beszélt, nézz vissza kicsit.
Ez egy ősi kísértés a vallásos gondolkodásban: bűnösséggel vádolni azt, aki beteg. A reinkarnáció pedig kapóra jön, hiszen ha az illető nem is emléxik semmire, vissza lehet utalni az előző életére.
De nézz szét Indiában is. Abban az országban közhely a reinkarnáció. Közhely az is, hogy bánnak a szegényekkel és betegekkel. Minek velük törődni, amikor egyrészt csak maguk tehetnek a sorsukról, másrészt meg úgyis újjászületnek!
Matey:
Sehogy nem kell elmagyaráznom. Az értelmi fogyatékosokat szeretnem kell. Ha szeretem őket, megértik, hogy jó világba kerültek, amit jó Isten teremtett. Persze ha a szüleik szeretik őket, az még jobb. De én is tehetek valamit. Tapasztalom.
A reinknek semmi köze ahhoz hogy Isten jó-e vagy nem. Mivel a betegségek NEM az előző életben elkövetett hibák eredményei.
Az a gond, hogy legalább 1000 féle reink-elmélet van. Te egy olyanban gondolkodsz, ami nem az "igazi".
Mellesleg kiváncsi vagyok mit mondanál Isten jóságáról a "melletted ülőnek", ha a pokolban csücsülnétek... Vagy hogy hogyan magyarázod el Isten jóságát valakinek aki értelmi és testi fogyatékosan született. Na mind1.
Rendben van. Én egészségesen mégsem fogok odamenni valakihez, és elmagyarázni neki, hogy „kedves öregem, te azért szenvedsz, mert előző életedet elcseszted”, gondolj már utána, hogyan is van ez?
Sőt, még csak gondolkodni sem vagyok hajlandó így. Inkább elismerem, hogy a másik szenvedése számomra megmagyarázhatatlan titok, de Isten akkor is jó.
Gondolkodhatsz, magyarázkodhatsz akármennyit, fölhozhatod a reinkarnációt, vagy amit akarsz, ezek az egzisztenciális problémák nem oldódnak meg. Hogy most cikizzem egy kicsit a pszichológiát:
„Már tíz éve járok pszichológushoz. Az volt a problémám, hogy ágyba vizelek. Még most is ágyba vizelek, de most már tudom, miért.”
Trehány voltam, nem olvastam végig a korábbi hozzászólásaid, de te sem ismersz engem. Pont én szoktam mindig Isten "jó"-ságából kiindulni, de sebaj.......
Csak megszoktam, hogy le is kell vezetnem, meg is kell indokolnom, mert szerencsétlen módon rengeteget kaptam volt feleségemtől azért, hogy jónak hittem az Istent, még akkor is, amikor kislányom beteg lett, és akkor is, amikor elment....
Az, hogy valaki a hite mellett gondolkozik IS, még nem jelenti azt, hogy görcse van barátom.......
Végülis jó nincs, az a mi kategóriánk, de nincs jobb kifejezés Istenre, mint a jó, ezért is hívjuk Jóistennek a köznyelvben.....
Ha valaki, hát én nem "ülök a babérjaimon", épp gyógyíthatatlan beteg vagyok.....na sebaj.....nem áltatom magam azzal, hogy velem minden rendben van.....
Nagyszerű lenne történelmi segédtudománynak tényleg, ha elfogadnák a tapasztalatot, és nem keresnének rá tudományos bizonyítékot. Így aztán várnunk kell, nem használhatjuk erre sem, míg a tudósok rá nem jönnek, és be nem bizonyítják, hogy így van. Ámen.
(Kár, hogy csak a lényegre nem reagálsz. De azért remélem elgondolkodtatnak a példák, amiket írtam.)
Laura
ui.: a reinkarnáció tanának semmi köze sincs ahhoz, hogy Isten jó. A karma természeti törvény. A gravitációt sem érdekli, elhiszed-e, hogy van, vagy nem hiszed el. Ha kilépsz a 3. emeletről, ugyanaz fog történni mindkét esetben. Itt is ez a helyzet.
Laura: Gondoltál már arra, hogy a reink. hip. milyen nagyszerü történelmi segédtudomány lehetne? Úgy értem, ha valóban mindenkit vissza lehet küldeni elözö életeibe, akkor tömegjével kellene információ termelödjön a múltról.
Gyenge szöveg, hogy a tudósok konzervatívak. Azzal az információtömeggel szemben, amit minden ember tapasztalata jelent, letennék a fegyvert. Úgy értem, ha lennének ilyen tapasztalatok.
Avi: Ezek szerint tudomány=ateizmus? Amit én kérdezek, annak semmi köze hithez vagy hitetlenséghez. Én egy nagy halom más eszközökkel ellenörzött, de eredendöen a reink. hib-böl eredö információt kérek. Ha a reink. hip. érv a reink. mellett. Nem én hoztam föl érvként.
Nem tudom, olvastad-e a topicodat? Én eredendöen filozófiai okokból kétlem a reink.-et, a jó öreg Arisztotelész érveit hoztam elő ellene. Meg azt a saját érvet, hogy a lélek nem olyan, mint a bor a kancsóban, ami áttölthető, éppen, mert a lélek nem anyag. A lélek olyan, mint a szépség, és más szellemi valóságok: anyagi formája egyszeri és megismételhetetlen. Isten vagy újraformálja ezt a saját testünket az elváltozott világban, vagy nincs a halál után semmi. Esetleg van egy világszellem, amiben mindannyian egyesülünk (Arisztotelész).
Az az érv, hogy a reink-kel remekül meg lehet magyarázni a világban tapasztalt szenvedést, gyenge. Erröl vitáztam Szótváltóval.
Én, az egészséges, ülhetek a babérjaimon, hiszen testem egészsége bizonyítja, hogy alapvetöen rendben vannak a dolgaim. A betegek viszont helyesen teszik, ha átgondolják múltbeli bűneiket, amiért vezekelnek! Ez az isteni igazság!
Szép kis teológia, köszönöm, nem kérem. Isten nem akarja, hogy hamis szövetséget kössek vele a gyengék és szenvedők rovására!
Egyáltalán: miféle hit az, ami következményként vezeti le Isten jóságát? Ezek és ezek a kérdéseim. Ha megfelelő választ találok, elismerem, hogy Isten jó.
A valódi hit fordítva indul. Kiindulópontja, hogy Isten jó. Ebből az alapvető pontból kezdve értelmezi a világot. Amire van válasza, azt megválaszolja, amire nincs, azt félreteszi. Mert Isten jó, tehát arra is lesz válasz, amire most nem tudok mit mondani. Mi ez a görcs, hogy mindent meg kell magyarázni, ami a hitet veszélyeztetni látszik? Nem látod, milyen kis pont vagyunk mi mindannyian Istenhez képest?
Ha tudományos, vagy mondjuk úgy, ateista oldalról közelíted meg a reinkarnációt, igaza van, hisz a tudomány nem ismerte még el.
Bár mondjuk a Föld már akkor is gömbölyű volt, és forgott, amikor a tudomány még laposnak és állónak hitte.
Kis számban de tudósok, pszichológusok is foglalkoznak reinkarnációval, halál közeli élményekkel, ha nem is ez a "hivatalos tudomány" álláspontja.
Ha visszalapozol a topicnyitóhoz, megláthatod, olyan emberek között indult párbeszéd, akik az anyagon kívül egy magasabb intelligenciában, szellemben, egy magasabb rendező elvben is hisznek, nevezhetjük Istennek, és ezeknek az embernek ösztönösen tiltakozik szívük-lelkük az ellen, hogy egy élettel legyen "elintézve" az ember sorsa.
Gondolkodnak azon, hogy ha létezik egy "jó" Isten, akkor miért születnek betegen, nyomorékon gyermekek, miért olyan nagy az esélyegyenlőtlenség, ha csak egy élet lehetőségével számolunk.
Ezek a kétségek szülték meg azt a hitet, hogy többször, sőt örökké élünk, ahogyan vallások embertelen tanításai megszülték az ateizmust.
Biztos csak egyetlen egy, már születésünk pillanatában, hogy egyszer meghalunk, azaz szellemünk anyagi testünket végleg elhagyja.
Aki azzal hittel boldog, hogy csak egyszer él, az legyen azzal boldog, aki azzal hajtja nyugodtan álomra a fejét esténként, hogy ő örökéletű, az meg higgye azt.
Biztos ismered, a rendőr hétfőn találkozik járőrtársával, és meséli, hogy reinkarnációs hétvégén vett részt, és társa sopánkodik, hogy 25.000 Ft-ot adott ki a hétvégi kurzusra. Rendőrünk válasza, ugyan már, egyszer élünk......
Hát így van ez..... Egyébként én sem hiszek a reinkarnációban....már előző életemben sem hittem benne....
"Ahogy álmok ezrein át élünk jelenlegi életünkben, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sok ezer ilyenfajta élet közül, amelybe egy másik, sokkal reálisabb életből lépünk be... és amelybe visszatérünk halálunk után. Életünk csupán egy álom annak a sokkal reálisabb életnek az álmai közül, s ez végtelenül sokáig tart, egészen a legutolsó álomig, az igazán valódi életig, Isten életéig." Lev Tolsztoj
u.i.: A Biblia nem csupán egy történet. A tanítások igazságtartalma, sőt Isten léte sem bizonyítható tudományosan!
a látott részletekkel kapcsolatban: azok igazán izgalmasak, mikor az utazó pontosan tudja, hogy amit lát, azt ő nem úgy tanulta, mégis elmondja, mit lát, és mikor utánanéz, kiderül, hogy az volt a pontos. Pl. meglepődött egyszer valaki, hogy egy Görögországbéli régmúlt élete végén nem a tengerbe szórták a hamvait, ahogy az logikus lenne, hanem furcsa, sziklákba vájt hosszú résekbe tolták a testet. Nem tudott utánanézni a dolognak sehol. Mígnem két év múlva Görögországban járva élőben megtekinthette ezeket a sírhelyeket! (Véletlen biztos, hogy épp arra a tájra vetette a sors)
"a reink. hipn. állítása...": a reinkarnációs hipnózis nem állít semmit. Egy eszköz arra, hogy az emlékezetet megnyithassuk. (Sőt, még hipnózis sem kell hozzá feltétlenül, már egy kevésbé mély tudatszint is elég.) Nem mondanak ott semmit Neked arról, hogy Te mit csináltál, hanem visszaemlékezel, és Te meséled el az emlékeidet. Ez ennyire egyszerű.
Minden ember megismételhetetlen. Ettől szerinted tudományosan nem bizonyított a léte?
Senki nem akarja Neked tudományosan bebizonyítani a reinkarnáció létét, sem hipnózisban, sem azon túl. Pláne nem Rád erőszakolni.
Az emberek nem azért vesznek részt ilyen utazáson, hogy tudományos bizonyítékot szerezzenek arról, hogy van-e reinkarnáció.
A tapasztalást egyébként el kéne fogadni bizonyítéknak, minthogy vannak dolgok, melynek létéről meg vagyunk győződve, csak azért, mert legtöbben tapasztalják, holott tudományosan nem bizonyítható és nem mérhető. Pl. szerelem. Furcsa módon m i n d e n k i előhív előző életbéli emlékeket, akit visszavezetnek!
Ha minden olyan dolgot, amit a tudomány még nem tud bizonyítani elvetnénk, hamisnak fognánk fel, vagy nem használnánk, szegényebb lenne az életünk. És megjegyzem, nem is mindig van időnk rá, hogy megvárjuk, míg belátják a létezését.
Intenzíven kevered a dolgokat. A Biblia egy történetet mesél el. Egy történet igazsága nem függ a megismételhetőségtől. Vö. mohácsi csata.
A reink. hip. állítása, hogy egy-egy ilyen utazáson bárki végignézheti előző életeit. Ez egy történelmen kívüli állítás, ami „mindig” megtörténik. Nem látom át, hogy miért jogtalan megismételhetőséget, és ellenőrizhetőséget követelnem.
Én tudom, LM :) Azért van több életünk, hogy MINDENT megtapasztalhassunk :)
Mellesleg nem törikönyvhöz jutunk, az csak hasonlat volt. A reink. hipn. alatt az ember vagy cselekvőként éli át ami történt, magyarul látja, hallja, érzi ami történik, vagy a közvetlen közelből külső szemlélőként. Ezért nem csak "részleteket adhatna a könyvhöz", hanem azt is meg tudja mondani, ami egyetlen könyvben sincs benne, hogy pl. milyen szinű ruha volt az illető valakin, milyen szavakat használt, stb.
De tényleg elolvashatnál egy T.D. könyvet, a keresztényi tanulmányaid mellett csak van rá egy kis időd... :) Tudományos, megismételhető, ellenőrizhető. ...Mellesleg pont te hivatkozol erre? A Biblia egyetlen szava sem "ellenőrizhető, megismételhető"...! És te mégis az életedet tetted fel rá. Persze pont ezért kell, hogy aki mást mondd azt megkérdőjelezd :) Csak fura a módszered :) Persze mondhatod, hogy a Biblia nem "tudományos", de akkor miért várod el más hitektől, hogy tudományosak legyenek? Ha azt mondod, hogy akkor hiszel a mennyországban, ha megismételhető kisérletekkel tudományosan bizonyitják, akkor elfogadom, ha a reinkre is ezt mondod :) És azt kell mondjam, a reink közelebb áll a tudományos bizonyitáshoz, mint a menny/pokol. Gonosz vagyok? :)))
Egyébként jókat irsz, csak látszik hogy el kell utasitanod ezt, mert a "sulidban", a "munkahelyeden" számonkérik rajtad.
Hmmm. Olykor érzem, hogy olyan érveket irok amikre igazából nincs válasz, és ha az "áldozatokban" van egy csekély belátás akkor gondolkodniuk kell a dolgokon. Mégis azt tapasztalom, hogy nem gondolkodnak. Tehát nincs bennük belátás. Tőlem viszont elvárják :) Igaz bennem van is, ha logikával "sarokba szoritottak", mindig elfogadtam az igazukat.
Egyébként kissé továbbgondolva a dolgot, igazából nem kifizetődő ez a vagy-vagy hozzáállás. Vonatkoztassunk el. Tulajdonképp nincs kizárva, hogy a Biblia igazat mond, és emellett létezik a reink... :)
