A magam részéről várnék az enyémhez hasonló, jó, rossz, szép, buta, az átlagostól eltérőnek vélt, vagy éppen tipikusnak ítélt SAJÁT kis színes történeteket.
"Akinek meg ilyen baromság maradt meg ebből az országból, és ezt emeli ki, hogy nem két kézzel adta a pénzt"
Neked is javasolnám az újra olvasást és a szövegértelemzést. Értem én, hogy úgy gondolod az a menő, ha beállunk a többi nagy kutya mellé ugatni a holdat, de a -szerintem említésre méltó részletet jelentő- csontot nem én rágom már több napja...
Talán érdekesebb lenne az egymás hitelességének megkérdőjelezése helyett más, VELED MEGTÖRTÉNT story leírása mindannyiunk épülésére, szórakozására. Talán inkább ez lenne az értelme ezeknek a fórumoknak, nem pedig a minden áron megmondani a tutit, amit kizarólag csak én tudok, a többi meg hülye, meg frusztrált, ha nem áll be a sorba mögém.
"Egy két japán szót megtanulni és azzal villogni nem okos dolog. Japánul fognak válaszolni... Vágod?" No ez a tipikus -általam igen lenézett- angolszász hozzáállásra rímel: aki nem tud angolul, az mind "local", de az is aki töri az angolt. Pedig tudomásul kell venni, hogy "Ez egy 127milliós ország", a te kedvedért ennyi ember nem fog mind angolul beszélni, csak mert te szeretnéd (Nem is értem egy apró nemzet tagjaként ez hogyan is merül fel benned. Ez kb. olyan, mint a klasszikus vicc, a két magyar rendőrtől több nyelven információt kérő túrista esete: Meg kellett volna már tanulnunk valami másik nyelvet is, mint a magyar - mondja az egyik fakabát. Mire a másik: Minek? Ez is több nyelven beszélt, oszt mire ment vele?). Ezzel szemben én azt mondom, ha már az ő országukban vagyok, adok egy esélyt magamnak is meg nekik is, hogy legalább valamit tudjunk kommunikálni. Amennyiben ezt te "villogásnak" titulálod az a saját bizonyítványod. Kíváncsi vagyok, mit tennél, ha kérni szeretnél a túrista főcsapásról letérve mondjuk két sört egy kizárólag japánul tudó emberkétől. Kis utánna olvasás nélkül még a mennyiséget sem tudnád elmutogatni! Tájékoztatásul ideírom neked, hogy a számokat teljesen máskép mutatják a kezükkel, mint mi... És hát nem csak ebben vannak különbségek! Nyilván megoldható leírni, telefonba bepötyögni, de talán érdemes lenne egy idegen országban -ahogyan én gondolom- legalább alap dolgokat tudni, ilyenek a számok, köszönöm, kérem stb., de valósznűleg ezeket neked hiába is írom, nem is érted miről beszélek, csak a felületet keresed, hol lehetne belerúgni a másikba - nem inkább ez a frusztráltság??!!!
Nagyon egyetértek. Mindössze egy internet routert kell bérelni és egy kis utazási rutinnal minden működni fog. Ez egy 127milliós ország, ekkora lakossághoz van mérve az ottani rendszer. Jól működik, egyszerű, csak bele kell illeszkedni és kész.
Akinek meg ilyen baromság maradt meg ebből az országból, és ezt emeli ki, hogy nem két kézzel adta a pénzt, az egy frusztrált alak. Ha Te nem vagy ilyen, hagyd figyelmen kívül ezt a véleményt.
Az angollal annyira kell vigyázni, hogy aki nem beszéli a nyelvet az is annyira akar segíteni, hogy bólogatni fog és helyeselni, bár gőze sincs, hogy mit beszélsz. Ez félre tud vinni. :) Egy két japán szót megtanulni és azzal villogni nem okos dolog. Japánul fognak válaszolni... Vágod?
Szerintem ezen nem volt mit félre érteni, annak ellenére, hogy közös nyelv nem állt rendelkezésre és nem tudtuk átbeszélni a dolgot, de a két kézzel átnyújtott pénzt végül elfogadta. A többi meg szövegértelmezés kérdése, szerintem elég aprólékosan leírtam mi történt, de már bánom, mert messzemenő következtetéseket vontok le belőle...
"Jegy vásárlásnál egy kézzel (minő furkóság!!) letettem az asztalra a papír pénzeket, a jegyek mellé fizetéskor...."
Valamit nagyon felreertettel. Nincs egykezzel meg ketkezzel fizetes penztaraknal. Amit olvastal az max az ajandekok es hasonlok atadasanal igaz (akkor egyebkent is boritekban), meg kiszolgalo szemelyzetre sem az.
"Nálunk az "Én fizetek, én pöntyögök" felállás jobban elfogadott..."
Az jutott eszembe, hogy a Japánspecialistánál, az irodában ajánlottak telepített idegenvezetőt. A nagyobb városokban is van, illetve olyan lehetőség is lett volna, hogy elkísér pl. Nikkoba. Természetesen magyarul zajlott volna a társalgás. És irtó drága volt. Ha nem jönne össze a társaság és nem mertek nekivágni egyedül, akkor végső megoldásnak ez is jó lehet.
Alapvetően egyetértek veled, úgy általában is a magánszervezés sokkal több és értelemszerűen személyre szabott élményt hoz. Japán is jól szervezhető magán úton, nyilván előre fel kell készülni, de a nyelvi/írásbeli/szokásbeli különbségek miatt jobban, mint ha pl. Franciországba utazol. Ez így jóval több meló, mint a kész meleg máléba (értsd hivatalos utazásszervező, helyi magyarka) beleülni.
Már évtizedek óta nem nyaralok irodákkal, pedig volt szerencsém jónéhány helyre eljutni a világban. Az utóbbi 10 évben az internettel óriásit fejlődött az utazás szervezés, jómagam nem is értem -látva az árakat, hogyan/miből élnek meg az utazási irodák. Ezért bátorítanék mindenkit a magánszervezésre, függetlenül az uticéltól, főleg, ha nem ellensége a pénztárcájának és szereti a kalandot. Szerintem amúgy sem a fő látványosságok az igazi élmények, hanem az út maga, a többi csak hab a tortán...
Bocs! Nem tudtam, hogy csak általad elfogadott történeteket szabad ide írni. Azt sem vettem észre, hogy ott álltál mögöttem, amikor ezek történtek velem, és láttad, nem így volt.
A tiéd az én véleményemen mit sem változtat, hogy európai szemmel a japánok merevek, abszolút nem toleránsak, borzasztóan kimértek, és agyonszabályozott szabálykövetők. Ha ezeket kultursokknak hívod - legyen.
Mindazon által talán pont ezért érdekes ország, pont ez a merev precizitás, amiért jól utazható, de a rendszer nincs tekintettel a "renitens", a helyiekhez képest kevés számú külfödire. Ugyan minden megoldható, de az általam elsajátított japán mondatocskák, koránt sem váltottak ki olyan "sikert", mint ázsia, sőt bármely más, általam bejárt országban, ahol jellemzően vigyorogva és őszinte örömmel fogadták a sete-suta próbálkozásaimat az anyanyelvükön.
Nekem sokkal szimpatikusabb egy délszaki "majd holnap" hozzáállás, mint a japánok műmosolyos póker arca és a kimért, merev precizitása. Ez nyilván egyéni ízlés kérdése, szerintem erről nincs miért vitát nyitni. Ugye nőről, borról nem nyitunk vitát!
Összefoglalva a véleményemet -hogy senkinek ne menjen el a Péterkéje:
Japánt látni kell, nagyon sok érdekes és szép dolog/látnivaló van, bár én végig egy rágógumi burokban éreztem magam, mintha robotok között mozogtam volna,
Japán jól utazható külföldiként is, pont a kiszámítható, merev precizitásuk miatt, de ha letérsz a fő túrista csapásokról, érhetnek meglepetések, ami persze megint vérmérséklet kérdése, én kalandnak élem meg.
Mint minden országban, ahova utazom, itt is: alap szavakat, mondatokat betanultam japánul, ennek nagyon sokszor vettem hasznát, annak ellenére, hogy a tömeg közlekedésben angolul is ki vannak írva a dolgok (ugye az angol átírás/nevek sokszor nem fedik, de még csak nem is hasonlítanak az eredeti elnevezésekhez, ha erről szóló véleményem ezek után bárkit érdekel, a korábbi hozzászólásaim között megtalálható).
Tapasztalatom alapján más idegen országokhoz képest az átlagosnál nagyobb nehézséget okoz a kanjik ismerete nélkül a túrista lét, kisebb gond elboldogulni, mint Kínában, de nagyobb mint pl. Thaiföldön.
Megértem az aggodalmadat, de hidd el semmi szükség rá! Kb. 10 bejegyzéssel korábban írtam le az utunkat. Ha gondolod olvasd el és meríts belőle bátorságot. Hidd el, hogy én annyira féltem ettől az úttól mint a tűztől. Persze, vártam is. Rengeteget készültem (de ahogy írtad, Ti is) és gondolkodtunk azon, hogy a Japánspecialistával megyünk. Így utólag életünk legjobb döntése volt, hogy nem velük mentünk, egyrészt az anyagiak miatt, másrészt azért, mert az ő csoportjuk egy hete itthon volt, amikor mi indultunk, tehát el sem tudom képzelni, hogy ők mit láttak a levélszínesedésből. Szóval ha én kifizettem volna 1,5 millió forintot fejenként és mindenhol zöld leveleket látok valószínűleg agyvérzést kapok. Ha egyedül mentek, akkor nem kell senkihez alkalmazkodni.
Én nagyon keveset beszélek angolul, a párom pedig nem hajlandó megszólalni. Bevallom, hogy ez is adott egy lökést, hogy ebben az országban a helyiekkel egyenlő esélyekkel indulunk... Ők sem beszélnek, mi sem :))) És hidd el, hogy sehol, semmi gondunk nem volt, pedig találkoztunk olyan helyzettel, hogy a tájfun elmosta vonatsínt, meg kellett oldani a továbbjutást. Ha Ti egy kicsit is beszéltek angolul, akkor semmi gondotok nem lehet. És igen, én is meg tudom azt erősíteni, hogy ahol mi jártunk, ott mindenhol voltak angol feliratok. Béreltünk internet routert és itthonról a Google útvonal tervezőjével megterveztem mindent és kinyomtattam. Nagy segítség volt, hogy a metrók esetében láttam, hogy milyen színt kell keresni, mert az állomások nagyon nagyok.
Ka Pál szerintem is eltúlozza a dolgokat. Úgy gondolom, hogy a viselkedésnek is utána lehet olvasni és ha nyitott szemmel jár az ember, akkor látja, hogy a helyiek hogy viselkednek. Pl. Nem adnak pénzt egymás kezébe, erre mindenhol egy kis tálca van és igen két kézzel. Azt gondolom, hogy mivel látszik rajtunk, hogy külföldiek vagyunk, ha el is követünk valami illetlenséget, akkor azt nem sértésnek fogják venni.
Az állomásokon mi is találkoztunk "beszélek angolul" feliratú táblácskát viselő személlyel, aki azonnal jött és segített, amikor meglátta, hogy a térképnél állunk.
egy szó mint száz... én biztatlak, hogy vágjatok bele, ne várjatok senkire! Ha van kérdésed, akkor nagyon szívesen segítek ha tudok, de itt a fórumon más is segít.
Én is leveleztem a Facebookon lányokkal, akik írták, hogy persze, majd találkozzunk, aztán azt elfelejtették megírni, hogy melyik városban laknak. De miután háromszor ráírok valakire és nem válaszol, akkor nem erőltetem a dolgot. És nem bántam meg, így volt tökéletes, kettesben!
"[i]Sok a gondolkodásban, tiszteletadásban, emberi kapcsolatokban az írot és íratlan szabály, amelyeket mi nem ismerünk, így könnyen lehet szándékunkon kívül is belefutni egy-egy furkóságba. Jó példa erre a fizetés pl.: a boltokban sok helyen fel van festve a következő vásárló várakozó hely a kasszák előtt, ha nem pontosan odaállsz, meg vannak győződve róla, hogy most érkeztél a vademberek közül, még akkor is, ha senki sem várakozik rajtad kívül a fizetésre. Jegy vásárlásnál egy kézzel (minő furkóság!!) letettem az asztalra a papír pénzeket, a jegyek mellé fizetéskor. Elutasítóan hessegetett a kezével a pénztáros. Eszembe jutott, hogy olvastam valamit a pénzátadási etikettről, ezért felvettem és egykézzel próbáltam átadni a bankjegyeket. Ismét hessegette a legyeket, morcos képet vágva, majd elővett egy másik (!!) papírpénzt a fiókjából és megmutatta, hogy kétkézzel fogva, kissé meghajolva illik átadni azt neki.[/i]" - Jól van, már... Oké, hogy kultúrsokk volt, de azért te se gondolod komolyan, hogy ilyesmi megtörténhet. Meg vannak győződve, arról, hogy most érkeztél a vademberek közül... Fel nem koncoltak esetleg? Minek kellenek ide az ilyen Münchhausen sztorik?
Osaka-Kyoto-Nara kört megtéve vitatkoznék ezzel a kijelentéssel. Márpedig többször belefutottunk az "ékírásuk" miatt kommunikációs problémákba, mert a számokon kívül nem sok iránymutatást adtak a táblák. Lehet boldogulni az angollal, de azért igen belterjes szigetlakók, jól jött az alap szókincs megtanulása (köszönöm, kérem, számok, kérek egy..., !!!rajzolja le, mutassa meg!!!! stb.) néha.
(A kandzsik elsajátítása végképp meghaladta a "projektre" szánt energiáimat, telefon apppal viszont egész jól működött a dolog).
Többször előfordult, hogy angolul nem tudtak, ennek ellenére, látszólag mindig meglepődtek, hogy a saját nyelvükön is próbálkozik egy gajdzsi :O))).
Mindent összevetve, azért tényleg igyekeznek a turistás főcsapásokon biztosítani az alap tájékozódási lehetőséget angolul is, és koránt sem olyan vészes a helyzet, mint mondjuk a pekingi olimpia előtti időkben Kínában. Jellemzően a fiatalok között nagyobb az esély angolul tudót kifogni, mint a 30+ osoknál (és az életkor előrehaladtával egyre kisebb az esély az angol válaszra), de alapvetően udvariasak és próbálnak segíteni akkor is, ha egyébként halvány f... sincs mi a helyes válasz. Pl. nagyobb állomásokon, van angolul tudó, "hivatalos külföldi segítő", aki azonnal odatipeg hozzád, ha látja a tanácstalanságodat és segít vonatot választani, megtalálni.
Sok a gondolkodásban, tiszteletadásban, emberi kapcsolatokban az írot és íratlan szabály, amelyeket mi nem ismerünk, így könnyen lehet szándékunkon kívül is belefutni egy-egy furkóságba. Jó példa erre a fizetés pl.: a boltokban sok helyen fel van festve a következő vásárló várakozó hely a kasszák előtt, ha nem pontosan odaállsz, meg vannak győződve róla, hogy most érkeztél a vademberek közül, még akkor is, ha senki sem várakozik rajtad kívül a fizetésre. Jegy vásárlásnál egy kézzel (minő furkóság!!) letettem az asztalra a papír pénzeket, a jegyek mellé fizetéskor. Elutasítóan hessegetett a kezével a pénztáros. Eszembe jutott, hogy olvastam valamit a pénzátadási etikettről, ezért felvettem és egykézzel próbáltam átadni a bankjegyeket. Ismét hessegette a legyeket, morcos képet vágva, majd elővett egy másik (!!) papírpénzt a fiókjából és megmutatta, hogy kétkézzel fogva, kissé meghajolva illik átadni azt neki. Ekkor már idegesített, hogy egy mukkot sem tud angolul, de mindenáron helyre akarja rakni mutogatással a rettentő faragatlánságomat. Ugye egy kicsit kiélezettebb idegállapotban ezt a rendreutasítást (nyilván más szocializációs háttérrel) nehéz elfogadni külföldiként... Nálunk az "Én fizetek, én pöntyögök" felállás jobban elfogadott, de biztos minden eladó próbálja elkerülni a direkt konfrontációt a vevővel, ha egy mód van rá.
csak azt tudom mondani, hogy aki rutinos egyéni utazó, annak Japán semmi gondot nem fog jelenteni. bár a japánok nem nagyon tudnak angolul, de mégis minden simán működik, mi több, szerintem talán a legjobban, mint másutt bárhol. hatalmas élmény lesz.
Japánba tervezünk utazást a férjemmel tavasszal. Segítségeteket szeretném kérni. :) Rengeteg blogot és bejegyzést olvastunk már, és egy ideje már gyűjtögetjük a hasznos információkat, idén tavasszal belevágnánk. Több blogban olvastam, hogy kísérővel ment az illető, olyannal, aki már többször járt Japánban, vagy beszél japánul, vagy van kint ismeretsége. Arra gondoltunk, hogy keresünk olyan útitársat, aki ismerős kinn, vagy tud nekünk segíteni az eligazodásban. Természetesen honorálnánk a segítségét. Van itt köztünk kinn élő magyar, aki segítene nekünk megszervezni az utazást, és navigálna minket? Vagy esetleg olyan, aki volt már kinn, esetleg beszéli a nyelvet és szívesen csatlakozna hozzánk vagy repülőjegy, vagy szállásköltség fejében? Szívesen felvennénk vele a kapcsolatot. Illetve mindennemű infót szívesen fogadunk! :) Köszönöm előre is Mindenkinek!
Sok helyen, pl. Amerikában (és a legtöbb hotelben) nem jellemző a paplan (duvet), hanem "comforter" van, ami alatt két lepedő található (fitted és flat sheet), egy az ágyra feszítve (rendszerint gumis), egy meg rajta szabadon, e kettő közé kell feküdni. A felsőt a személyzet sokszor a takaróval együtt feszesen betűri, hogy szép legyen, így néha nehéz kihámozni a megfelelő rétegeket.. :)
Szeretném a sok segítséget és információt ezzel a „kis” beszámolóval és az 1300 fotóból válogatott néhány képpel megköszönni NEKTEK, különösen csipicsipsz 4277 számú hozzászólását (amiből igen sok ötletet merítettünk).
Pont 2 hetet töltöttünk Japánban, kimondottan a levelek színesedését szerettük volna látni, ami sikerült is. Nem túl erős angollal és nem kevés félelemmel indultunk a saját szervezésű útra. Olyan sok pozitív hozzászólást olvastunk a segítőkészségükről, az egyértelmű eligazodásról, stb. hogy ez bátorságot adott. (itt jegyzem meg, hogy mind igaz!)
Repülőút: a Qatar légitársasággal utaztunk, mindkét irányban 2 órás átszállási időnk volt. Ez az idő bőven elég volt, szerintem még az 1 óra is elegendő. Az út hosszú, de ezt tudjuk. Viszont amit nem tudtam, hogy az interneten ki lehet választani és lefoglalni az ülést. Nem, nem a becsekkolásra gondolok. Szóval már mire ezt megtudtam a fél gép foglalt volt, de aki nem tudja, annak ajánlom. Lehet, hogy ez a lehetőség mindenkinek egyértelmű, sajnos én nem vagyok egy nagy utazó, ezért most találkoztam ezzel először és azt sem tudom, hogy más légitársaságnál van-e ilyen.
Szállás: 13 éjszakát töltöttünk 9 szálláson, ezeket a Bookingon foglaltuk, igyekeztünk a JR állomáshoz közeli szállodát keresni. Igen, elég sokat pakoltunk, de megérte! Közép kategóriás szállásokban laktunk, amelyek nagyrészt megfeleltek az elvárásainknak. A szobák többsége tényleg nagyon kicsi volt, de általában tiszta. Az nagyon zavart, hogy a paplan szinte sehol nem volt huzatban, sőt valahol paplan sem volt, az ágytakaróval kellett takarózni. Minden szálláson volt tisztálkodó szer (sampon, balzsam, tusfürdő, stb.), úgyhogy ezeket ne vigyetek. Sok helyen még fogkefe, fogkrém is volt. Reggelit 1 hely kivételével mindenhol kaptunk. Így utólag lehet, hogy ez nem érte meg anyagilag, de így tűnt kényelmesnek.
Közlekedés (országon belül): 14 napos JR Passt vettünk, amit véleményem szerint igen jól kimaxoltunk. Ami nem tetszett, hogy a bérlet bemutatásakor egy nagyon kis hely áll rendelkezésre a ki és bejutásra, így amikor a 2 bőrönddel siettünk volna, akkor a szembe jövők és a kérdezősködők miatt nem nagyon lehetett elférni. A menetrendről nagyon nincs mit beszélni, minden percre pontosan jött, ahogy azt elképzeltük.
Ahol nem JR Pass-al utaztunk, ezek a következő helyeken az alábbi költségekkel jártak:
- 4. napon: SnowMonkey Park-ba mentünk. A Park honlapján található Express Bust választottuk, ami 1.400,- yen/fő/út, úgyhogy ez 5.600,- yen volt összesen. Meg szerettük volna venni a 1 Day Pass-t, de a busz indulása előtt nem tudtuk, mert annyian voltak az irodában. Előző este kellett volna megvenni.
- 5. napon KurobeGorge kisvasút: 8.660,- Yen volt kettőnknek. Ez egy nyitott és egy zárt kocsiba szólt és még itthonról megvettük, kb. 1 héttel az indulás előtt. Aki ide megy, annak azt javaslom, hogy előre vegye meg a jegyet az adott vonatra, mert rengetegen voltak!
- 7. napon: busszal Magome-ba 560,- yen/fő.
- 8-9. napon: Kyotóban vettünk napijegyet. Első nap a metróra is érvényest (erre semmi szükség nem volt), második nap már csak a buszra érvényest. Ezek 3.000,- yenbe kerültek.
- 11. napon: 1 Day Pass-t vettünk, ami 2.860,- yen volt. Ebbe bele tartozott a vonat Osaka-ból (az átszállós vonat, de ez nem volt gond), a sikló és a korlátlan busz használat Koyasan-on.
Tényleg minden ki van írva angolul, de az is igaz, hogy ha kérdeztünk segítettek (gyakran volt olyan eset, hogy bár ki volt írva, hogy melyik vágányról megy a vonat az adott helyre, én inkább megkérdeztem, nehogy 300 km távolságból kelljen visszajönnünk). Olyan eset is volt, hogy az aluljáróban megálltunk megnézni a térképet és ott termett egy vasutas kolléga, aki azonnal segített.
Az állomások és azok aluljárói hatalmasak, akkorák, hogy itthonról ezt el sem tudjuk képzelni. Mintha 3 Westend be lenne dugva a föld alá. És ha elvétettük a kijáratot, akkor az + 1 km gyaloglást jelentett.
Mivel sajnos elég korán sötétedett (fél 5-5 óra körül), ezért a városok közötti utazásainkat igyekeztünk a kora esti órákra időzíteni. Bár így a tájból nem sokat láttunk, de az egész napos gyaloglás után jó volt leülni és többnyire el is aludtunk a kényelmes vonat ülésekben.
Étkezés: ahogy írtam, a reggelit a szállásokon ettünk. Volt olyan szállás, ahol többnyire csak japán ételek voltak, de ott is volt tojás. Napközben egyszer ettünk meleg ételt. A rámenek nagyon bejöttek. Ettünk a peronon, „menő” étteremben, mindenhol! Ettünk rántott húst (az nem volt jó, mócsingos volt), steak-et, burgert, sok-sok szusit, polip golyót. Sok édességet, amiről nem mindig tudtuk, hogy mi, de finomak voltak. Gyakran vásároltunk a FamilyMart-ban rizs háromszöget, aminek a közepén volt valami töltelék (nekünk a lazacos ízlett). Kajára szerintem nem sokat költöttünk. Meglátásunk szerint az ételek nem annyira drágák, kb. nyugat európai ár színvonalat kell elképzelni, ha nem Michelin-csillagos-os étterembe megy az ember. Nekünk az ételek többnyire ízlettek.
Internet: mivel én nagyon féltem attól, hogy MI LESZ ITT VELÜNK, eltévedünk, rossz járművekre szállunk stb. ezért béreltünk egy routert. Ezt a Japánspecialistán keresztül intéztük. Nem volt olcsó, de nekünk nagy biztonságot adott.
És a Wc-k… Hát az néha maga volt a mennyország! A meleg ülőke egy átfagyoskodott nap után megfizethetetlen volt. Aki esetleg tud Magyarországon ülőke forgalmazót, az legyen szíves írja meg, köszönöm! :)
1. nap: Tokyo
Késő délután érkeztünk meg a Narita reptérre. Kiváltottuk a JR Pass-t és már mentünk is vele (Narita Express) a szállásunkra.
2. nap: Tokyo, du. Nikko
A szállás az Ueno park közelében volt, ezért reggeli után megnéztük a parkot és annak néhány nevezetességét. Azután elmentünk Nikkoba, ahol a ma esti szállásunk is volt. Gyalog bejártuk az ajánlott helyeket, a Toshogu szentély nagyon tetszett, 1.300,- yen volt a belépő, de nagyon megérte. Elsétáltunk a KanmangafuchiAbyss-hoz is, azok is nagyon tetszettek.
3. nap: Nikko, du. Nagano
Reggel el szerettünk volna menni a Kegon vízeséshez, de szakadt az eső, ezért ez kimaradt. Vonatra szálltunk és Nagano-ba, a mai szállásunk helyszínére. Itt egy kicsit barátságosabb volt az idő, sétáltunk. Az állomáson a MIDORI közért szerűségben nagyon széles választék mellett nagyon finom ételeket ettünk.
4. nap: Nagano, SnowMonkey Park, este Toyama
Reggel meglátogattuk a termál fürdőben ücsörgő majmokat, akik szerint még nem volt elég hideg, ezért inkább szaladgáltak. Az Express busz végállomásától kb. 1,5 km-t kell sétálni, hangulatos erdei környezetben. Itt jóval hűvösebb volt, mint a városban, ezért aki ide látogat, az öltözzön melegebben. A majomparkban 1,5-2 órát gond nélkül el lehet tölteni nézelődéssel, fényképezéssel. Délután az Express busszal visszamentünk, majd indultunk is Toyama-ba. Az esti kivilágításában még megnéztük a ToyamaCastle-t és a parkot. Szép volt.
5. nap: Toyama, du. Takayama
Reggel útnak indultunk az áhított KurobeGorge kisvasúthoz. Ahogy fent is írtam, rettenetesen sokan voltak, aki ide megy, mindenképp vegy meg a jegyet előre. A kisvasút valóban szép helyeken megy, de így utólag úgy értékeljük, hogy kár volt 1 napot erre a programra áldozni, mert a városok közötti vasúttal legalább ilyen szép utakon jártunk, pl. rögtön másnap. A kisvasúttal a végállomásig, KeyakidairaStation-ig utaztunk. Itt szerettünk volna elsétálni a gyalogút legvégén található BabadaniOnsen-ig, de az út (gondolom kőomlás miatt) le volt zárva. A kisvasútról mindent megtalálhattok itt: http://www.kurotetu.co.jp/en/
Visszafelé sietnünk kellett, mert előző nap szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a Hida vonalon Takayama felé nem járnak a vonatok, mert a heves vihar elvitte a síneket. Én nagyon aggódtam, hogy most mi lesz velünk, épp hogy értjük mi a helyzet, hogy fogjuk megoldani stb. A JR-nek nagyon használható információs anyaga volt (szerencsénkre rajzokkal), ami a lehetőségekről tájékoztatott. El kellett mennünk egy local train nevű vonattal Inotani állomásig. Ezen a vonaton rajtunk kívül csak a helyi diákok utaztak, mintha egy osztálykiránduláson lettünk volna. A vonatnak ez a végállomása volt, úgyhogy ha akartunk volna se tudunk tovább menni. Itt már a peronra sárga nyilakkal felfestették, hogy merre van Takayama, így kitaláltunk a nem túl nagy állomásról, ahol (mint a reptéren) táblát tartó emberek fogadtak és kísértek oda a vadonatúj, patyolat tiszta kiránduló buszhoz. Vártunk egy negyed órát, aztán indultunk is, így érkeztünk meg Takayamába.
6. nap: Takayama, du. Nagoya
Sajnos ma szakadó esőre ébredtünk, ezért az a tervünk, hogy megnézzük Shirakawa-go-t elúszott. A szálloda által biztosított esernyővel körbejártuk Takayama-t, ami véleményem szerint egy egész napos programnak is tekinthető. Szép, hangulatos város.
Délután vonatra szálltunk (Hida) és Nagoya felé vettük az irányt. Az út nem volt rövid (2,5óra) de minden percét élveztük. A vonat hegyek között, egy folyó mederben ment, ahol gyönyörűen színesedő fákat láthattunk az igazi vidéki élettel. Nagyon szép volt.
7. nap: Nagoya, Magome, du. Kyoto
Reggel gyorsan úgy gondoltuk, hogy megnézzük a kastélyt, de az csak 9-kor nyit, úgyhogy annál korábban ne menjetek! Így azt nem láttuk.
Vonatra pattantunk és Nakatsugawa állomásig meg sem álltunk. Itt kb. 20 percet kellett várnunk a busz indulásáig. Ez pont elég volt arra, hogy a Tourinformból tájékoztató anyagokat hozzunk (ha háttal állunk a vasútállomásnak, akkor a Tourinform a bal oldalon található, mi nem láttuk meg azonnal). A busz középső ajtaján felszálltunk, egyúttal jegyet is téptünk. A busz kb. 25 percet ment velünk és meg is érkeztünk Magome-be. Na itt aztán jó sokan voltak, de csak a turista út kiépített részéig (a kilátóig). A falucska egyébként nagyon hangulatos volt, csak a tömeg rontott rajta. Terveinknek megfelelően Nagiso állomásig gyalogoltunk. Nekünk ez közel 4 órát vett igénybe úgy, hogy ebbe az irányba kedvezőbbek a terep adottságok és a nap is hátulról sütött. Az út elején a terep is nehezebb (emelkedik) és mi is siettünk, mert nem tudtuk pontosan, hogy mi is vár ránk. Aztán Tsumago-ban volt időnk egy édesség elfogyasztására is. A túra maga nekünk nagyon tetszett, az őszi levelek hihetetlen színekben pompáztak. Nagiso-ból vissza vonatoztunk Nagoya-ba, majd onnan Kyoto-ba.
8. nap: Kyoto
Nem részletezem… a kötelező látnivalókat néztük meg, természetesen minden gyönyörű volt. AZ Imperial Palace-ra szerintem túl sok időt szántunk, szerintem az kihagyható. A másik csalódást a Nishiki Market okozta. Imádjuk a piacokat, de ez egy jó nagy lehúzás. Lépni sem lehetett annyian voltak és minden rettenetesen drága volt. Én nem ajánlom. A Kijomizudera-hoz már csak naplemente előtt érkeztünk, amit nagyon sajnálok, az nagyon szép volt.
9. nap: Kyoto
A mai napot is Kyotóban töltöttük. Még reggeli előtt kirohantunk a Fusimi Inarihoz. Ez a tömeg szempontjából jó döntés volt, de a nap még csak akkor kelt, ezért a valódi színeket nem nagyon tudtuk élvezni. Sajnos siettünk vissza a vonathoz, ezért a végéig nem is mentünk el. Ide az 1 óra nem elég, szánjatok rá többet.
Ma is megvettük a buszokra szóló napijegyet és nyakunkba vettük a várost. Megnéztük az Aranypalotát, voltunk a KamoShrines-nél, a TojiTemple-nél. Aztán elkezdett esni, ezért bementünk egy 100 forintos bolthoz hasonló, de annál sokkal jobb üzletbe DAISO a neve, mindenkinek ajánlom.
17 óra után Osakába vonatoztunk, ahol még ettünk egy jó ráment.
10. nap: Osaka
Reggel elmentünk a Tsutenkaku toronyhoz, ami valóban nem túl érdekes és a környék sem túl szép. Ezután a ShitennojiTemple-t néztük meg majd a várkastélyt. Az utóbbi nagyon szép volt, rengeteg iskolás, óvodás csoporttal találkoztunk, akik nagyon cukik voltak. Délután vonatra pattantunk és megnéztük a Himeji várkastélyt. Az állomásról gyalog mentünk fel a kastélyig, a sárguló fák között ez egy hangulatos séta volt. A kastély valóban gyönyörű, cipő nélkül belül is körbejárható. A kastély után a Koko-en Gardent néztük meg, ami szintén az ősz színeiben pompázott, így talán még gyönyörűbb volt mint más évszakban.
Este sétáltunk egyet a Dotonbori negyedben, ettünk egy rántott húst, amitől nem voltunk elvarázsolva. Hatalmas tömeg volt.
11. nap: Osaka – Koyasan
Még előző este megvettük a kombinált jegyet. Hashimoto-ban át kellett szállnunk, de ez a jegy jóval olcsóbb volt, az átszállás pedig rém egyszerű. A másik vonat a mellettünk lévő vágányról indult. Sajnos ezt a napot nagyon elrontottuk. Míg Osaka-ban 18 fok volt, addig itt 6. Rettenetesen fáztunk, pedig nagyon szívesen sétáltunk volna a fő utcán is többet. Megnéztük az OkunoinTemple-t, szerzeteseket is sikerült látnunk. A sikló végállomásáról induló busz nagyon praktikus, azzal tényleg minden bejárható. De aki jól készül, az gyalog is végig nézheti a látványosságokat. Ez a hely nekünk nagyon tetszett, csak sajnos a hideg miatt nem tudtuk élvezni.
12. nap: Nara
Reggeli után Nara-ba indultunk. Az állomáson a legnagyobb csomagmegőrzők tele voltak,ezért kénytelenek voltunk a Tourinform irodában hagyni a nagy a bőröndöt,ami nyilván drágább volt. Az állomásról gyalog sétáltunk el a szarvasokig. Mivel nagyon szeretjük az állatokat, ezért nekünk ez a hely is nagyon tetszett. A szarvasok után megnéztük a TodajiTemple-t, ami tényleg hatalmas és a többi, világörökség részét képező épületet. Sajnos itt sem volt sok időnk, sietnünk kellett a vonathoz, amivel már Tokyo-ba mentünk. Erre a vonatra a helyjegyeket jóval korábban megvettük, ezért tudtunk a D, E székekben ülni és várni, hogy láthassuk a Fujit. Sajnos, amikor még távolabb voltunk, akkor jól látszott, de ahogy élvezhető távolságba értünk a vonattal, addigra felhőbe bújt. Ezért is gondolkodtunk azon, hogy másnap csak ezért elmenünk-e, de megkockáztattuk…
13. nap: Tokyo
Reggel célba vettük a ShinjukuBus Terminált. Sajnos nem tudtuk, hogy erre a buszra igencsak ajánlott előre jegyet venni, ezért közel 2 órát kellett várnunk arra a buszra, amire felfértünk. A másik kérdés az volt bennünk, hogy hol szálljunk le. Végül a Chureito Pagoda mellett döntöttünk, így a Kawaguchi tó kimaradt. Lehet, hogy rossz döntés volt, ez már soha nem fog kiderülni. A pagodához a buszmegállótól egy jó kilométert kellett gyalogolni, aztán kezdődtek a lépcsők. Az időjárással végül szerencsénk volt, amivel nem volt szerencsénk, hogy a nap teljesen szembe sütött, ezért nagyon nehéz volt jó képeket csinálni. A pagodát 1 óra alatt bőven meg lehet nézni, ezért erre a napra más is tervezhető, akár a tó. Nekünk azért nem sikerült, mert amikor a buszjegyet vettük, akkor azt is meg kellett mondani, hogy melyik busszal jövünk vissza és honnan. Szóval mi a pagodánál szálltunk le és fel is.
14. nap: Tokyo
Éjfélkor indult a repülőnk, ezért ma már nem hagytuk el a várost. Elmentünk a Shibuya kereszteződéshez. Mivel szombat volt, nem volt akkora nagy tömeg. Sok helyen olvastuk, hallottuk, hogy nehéz lesz pénzváltót találni, hát itt egymást érték és nem is volt rossz az árfolyam. Megnéztük Hacsikót. Azután elmentünk a Nakamise piacra, ez nem volt rossz. Tudtunk venni hűtőmágnest és ettünk igazi helyi, piaci kajákat. Végül elmentünk Akihabara-ra, ami nekünk nagyon nem jött be, de nem bánjuk, hogy ezt is láttuk. Ezután magunkhoz vettük a csomagokat és irány a reptér.
Összességében csodálatos 2 hetet töltöttünk itt és bár nem vagyunk a visszajárós utazók, de ide szeretnénk vissza térni lehetőleg a cseresznyevirágzás időszakában. A levélszínesedésre ez a november eleji két hét pont jó volt, minden gyönyörű volt.
Az út során 223 km-t gyalogoltunk és 1986 km-t töltöttünk tömegközlekedésen a Google Maps szerint.
Egy hónapja jöttem vissza Tokióból, szeretném itt is megköszönni azt a bátorítást, amit innen (is) kaptam ahhoz, hogy belevágjak az egész utazásba. Nagyon nehéz döntés volt, főleg úgy, hogy úgy döntöttem, egyedül szervezek mindent és egyedül megyek. Amiket itt írtatok, főleg a bátorító "menjen mindenki, mert simán el lehet igazodni mindenhol!" hozzászólások sokat segítettek.
Amit én esetleg hozzátennék azoknak, akik most tartanak a hezitálás fázisában:
- Simán meg lehet szervezni mindent egyedül. Szállás, repülés, ottani transzferek, látnivalókhoz a metróútvonalak kifigyelése a japán metrócégek honlapjain, átszállásokkal, google street view az odataláláshoz és a gyaloglás-mennyiség megtervezéséhez, stb. (Mondjuk egy közepes angoltudással csináltam.) Japán ugyanis egy nagyon megbízható, kiszámítható partner. Ha azt írja, hogy 3 hónap múlva ott lesz a busz, akkor ott lesz. Ha azt írják a neten, hogy 4 hónap múlva ennél a metrómegállónál táncfesztivál lesz, akkor ott lesz. Ha azt írják, hogy a kabuki matiné előadások 11.00-kor kezdődnek, akkor az úgy is lesz. Így lehet tervezni!
- Aki úgy tervezi az evést, hogy jártában-keltében beül valami kis helyre, ami épp útba esik, és légyen az bármilyen meleg étel, azt hajlandó megenni, én azt tanácsolnám, próbáljuk meg előre begyakorolni a pálcikával evést. Én nagy bajban lettem volna, ha nem tanulok meg előre itthon alap szinten (nem profi kecsességgel) pálcikát használni, mert bárhol ettem meleg ételt, kellett! Japán reggelit ettem minden nap, az eleve meleg étel, csak pálcikát adtak hozzá. Bárhova beestem, rámen-ező, nagyáruházak alagsori étkező helyei, minden nap kellett szerény pálcika-tudásom. Csak az első két alkalom nehéz! Negyedszerre már az utolsó szem rizst is fel fogod tudni csípni a tányérról, még ha nem is kecsesen.
- Csomagolás: ezt lehet, hogy írták már, de megerősítem: csak azt, ami abszolút esszenciális. Amint bemész az első 7/11-be, ott fogod látni szemben a polcokon ugyanazt a fogkrémet, Listerine-t, szir-szar drogériás kis kiszerelésű cuccokat, amit otthon becsomagoltál magadnak, és kb. ugyanannyiért. Még a ruhára is azt mondanám (ha valakinek van rá kerete), hogy ne pakoljuk túl - az Uniqlo-ban pl. olcsón lehet nagyon jó minőségű alap ruhadarabokat kapni, szinte pazarlás itthon venni a műszálas vackokat párezerért, amikor ott tiszta gyapjú van ugyanannyiért.
- Ha valaki tud angolul, nagyon ajánlanám, hogy nézzünk ki előre a neten valamelyik Event Calendar oldalon olyan utcai fesztiválokat, amiket ottjárttunkkor megnézhetünk - ingyen vannak, látványosak, és nagy élmény. Én alapvetően a TokyoCheapo.com-on álltam rá jó előre az Events section figyelésére, de más oldalakon is vannak eseménynaptárak. Emiatt be tudtam tervezni a programomba az Ikebukurói Yosakoi fesztivált, és isteni volt! De tök jó lehet egy matsuri fesztivál, egy íjászverseny, egy krizantém-fesztivál, bármi, ami neked bejön. Még azt is mondanám, hogy ha rugalmas a dátum, akkor érdemes eleve úgy tervezni az utazás időtartamát, hogy egy ilyen beleférjen.
Hanifa tipikus arab penzvalto. Bizonylatot soha nem fogsz kapni tole, hiszen ugy kovetheto lenne a tevekenysege ;o) Ennek ellenere azert nem kell aggodni, nem jatekpenzeket osztogat.
a yen árfolyama nagyon együtt mozog az amerikai dollárral. ezért felelőletlenség lett volna a váltás időpontjára tanácsot adni. ha valaki előre tudná biztosra az árfolyamok mozgását, akkor percek alatt milliárdos lehetne, nem csak forintban...
Nagyon köszönöm mindenkinek, hihetetlen aranyosak vagytok!!! :)
Sikerült váltanunk remélem eleget, a Hanifa-nál. Bízom benne, hogy nem lesz szükség kártya használatra, de természetesen utána fogok kérdezni a jövő héten és jelzem a banknál, hogy az esetleges kártya használatot engedélyezzék.
Viszont képzeljétek, a váltásról semmilyen bizonylatot nem kaptunk. Én egy kicsit parázok, hogy ezeket a pénzeket a helyi Monopolyból vették-e ki, majd kiderül. :)))
Ja és ami még fontos lehet, de már csak azoknak, akik a jövőben utaznak. Elmondták a váltóban, hogy két kiemelt időszak van. Ez meg a cseresznyefa virágzás. Ilyenkor a legrosszabbak az árfolyamok, érdemesebb lett volna legalább egy hónappal korábban váltani. Kicsit mérges vagyok a Japánspecialistára, mert ha már fizettünk 10 ezer forintot a "tanácsadásukért" legalább ezt elmondhatták volna. Nagyon kedvesek az irodában, de sajnos csak a kérdéseinkre válaszolnak. Én azt gondolom, hogy egy ilyen utazás előtt ez emberben nem feltétlenül fogalmazódnak meg olyan kérdések, amit egy utazási irodának igenis el kellene mondani magától. Kár... :(
A bankok, visa stb. középárfolyamon számolnak el, ami elvileg jobb kell legyen, mint a pénzváltó eladási ára.
Ha készpénzt váltasz, akkor ami a kezedben van, az annyi, amennyi, és tudod pontosan követni, de ettől még nem biztos, hogy olcsóbb. Ha meg vissza kell váltani belőle, az a legrosszabb üzlet. Ettől függetlenül én szoktam valamennyit váltani, és mindig előre. De egyszer volt, hogy a Naritán adtam el dollárt, az épp jól ment, de nem tudom, forintnak is örülnek-e annyira. De jobb, mint valami random utcai bódé. A pénzváltó egy üzlet, a saját árfolyamán túl plusz díjakat is felszámol.
Érdemes lenne utánanézni a pénzfelvételi díjaknak is a bankodnál, vész esetén jóval könnyebb egy atm-et találni egy 7-11-ben pl., és banki árfolyamon váltani. Nagyobb összegnél még ez is lehet, hogy megéri.
