Lehet szentségtörés, hogy Hozzátok fordulok segítségért, mivel valójában már a Teljes Alapítvány egyik folytatásával, a Mark
Tiedeman által írt Chimera-val kapcsolatban lenne kérdésem.
Kerestem magyar verzióját, de sehol nem találtam, így az angollal kell megbirkóznom.
Még nagyon-nagyon az elején tartok, de van benne egy kifejezés, amit nemhogy semmilyen szótárban nem találtam meg, de még Google barátunk szerint is ha nem családnévként kezeljük, akkor egyedül a Chimera-ban fordul elő. Ez a matreche.
Tudnátok nekem abban segíteni, hogy pontosan mit jelent? Az alapján, ahol tartok a szövegben, ez egyfajta modern létfenntartó egység, valamilyen kemény külső héjjal, és egy belső "burokkal", amiben az ápolt / életbentartott személy fekszik, akinek a testére csatolt csöveken keresztül biztosítja a szerkezet az életfunkciók fenntartását.
Igazából a matreche kifejezés magyar megfelelőjét keresem.
Ha pedig valaki mégis tud egy létező fordításról a Chimera és az Aurora esetében, ami el is érhető, nagyon hálás lennék!
Időszámításunk szerint 2014. májusa Gondom van a robotommal. Alap állapotban jól működik, a borítása ép, sérülésmentes. És még is.
[...] Bővebben!Tovább »
Ismeri valaki ezt az idézetet? Állitólag Asimovtól van, szeretném tudni, hogy melyik művében.
Én kiolvastam 43 Asimov regényt, de én ezzel az idézettel nem találkoztam.
Ti sem?
- Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel: “Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”… Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt: “Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.” Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt: “Tavasz van, és én nem láthatom.”
Sziasztok! Egy csomó blogon szó van arról, hogy Asimov egy 1964-es cikkjében mennyi mindent megjósolt a jövőbeli 2014-ről. Például itt: http://www.hir24.hu/tech-tud/2014/01/03/2014-egy-zseni-otven-eve-tett-joslataban/#a3 Nem tudjátok véletlenül, hogy az eredeti cikket hol lehetne elolvasni? Lehetőleg magyarul. (weblap, letölthető pdf, e-book, esetleg egy régi Galaktika?) Köszi a választ!
Szerintem még hiányzik néhány mű az asimovi univerzumból. Kellene egy, ami a birodalmi világot (kb. a birodalom aranykorát vagy Shoree-Han idejét, vagy a Dors által kutatott királyi Trantort) mutatja be. Jó lenne egy olyan is, ami a csak emlegetett Sors-döntő konferenciák korában játszódik.
Ezért is kedvelem a Kalibán-trilógiát: anélkül az űrlakók korszaka és a telepes korszak közti átmenet kimaradna.
Leszáll az éj: csak a regényt olvastam, azóta is az egyik kedvencem. Annyira briliánsan keverik a több szálon futó cselekményt, amit korrábban még senkinél nem láttam. Szerintem egy ilyen műbe kell egy kis "társadalomleírás", amihez ez a "terjengősség szükséges. A haramdik része viszont tényleg lehetne rövidebb.
A Kiberiáda olyan alapmű, mint az Alapítvány; sci-fi rajongónak kötelező, még akkor is, ha utálja. De nem fogja utálni :-) A többiről nekem az volt az érzésem, hogy az alapötlet zseniális, a megvalósítás viszont egy kicsit döcögős - pl. a Legyőzhetetlen.
Lem: Kiberiáda, Pirx pilóta kalandjai (nem röhög; a magyar tévésorozat elég "érdekes" feldolgozás), Éden, Solaris, A legyőzhetetlen, stb-stb. Nagyon más mint Asimov, de nagyon jó.
Ezt a hármat (Asimov, Clarke, Card) nem is a színvonalbeli különbség, hanem a teljesen eltérő látásmód miatt érdemes olvasni. Asimov történetei leginkább a egész emberiségről szólnak, az hogy ki, mivel cselekszik, majdnem lényegtelen, Clarke rövidebb időtávra tekint és ott már fontosabak az emberek és a technika is, Cardnál pedig az ember első gondolatai, érzelmei a lényegesek.
Igaz, hogy a későbbi művei terjengősebbek, pl. az Alapítványnál ezt nehéz lenne tagadni. Node az első fejezeteket még folytatásokban írta, ahol nem nagyon lehetett mellébeszélni, így azok tényleg csak "csontvázak". De én a későbbi regényeket se érzem fölöslegesen fecsegőnek. Csak azt tűnt fel, hogy később egy kicsit túl sokat foglalkozik azzal, hogy a főszereplők hova, hogyan és kivel mennek fürdeni, pisilni, kakilni, dugni :D
(SZVSZ a leggázabb "terjengősítés" a Leszáll az éj novella után a regényváltozat, ott tényleg csak a novellát érdemes elolvasni.)
Clarke műveire SZVSZ sokkal inkább rányomta a bélyegét a kora (hidegháború, space race). Asimov ezeken inkább túl tudott lépni. Igaz, ACC-től főleg novellákat olvastam.
Bradbury?
Oszinten, nem szamit mi volt a muzsa. Ha geppuskst tettek volna a fejehez es attol irt volna meg egy-ket jo alapitvany regenyt, most mindannyian orulnenk.
A Dune sorozaton tul vagyok mar, Orson-on torom a fejem most (Ender regenyek), a trilogia amirol irsz egyelore ismeretlen szamomra....egyelore
Azért Asimov színvonala eléggé változó, főleg a későbbi könyvein érződik hogy a busás előleg volt a múzsa és valószínűleg leütésszámra fizethették... Frank Herbert Dűne-sorozatát (de csak az általa írt könyveket) ajánlanám, illetve William Gibson Sprawl-triológiáját (Neuromancer, Count Zero, Mona Lisa Overdrive).
Nemreg fedeztem fel Asimovot, el is olvastam az osszes robot, birodalom es alapitvany sorozatot, lenne ket kerdesem hozzatok:
1. Mi a velemenyetek a " kiegeszito vagy befehezo" regenyekrol amit Brin meg tarsai irtak (alapitvany felelme, a. Gyozelme, a es kaosz)? Mar ugy ertem erdemes elolvasni ojan szempontbol h lerombolja az Asimov vilagot vagy csalodast fog okozni?
2. Van-e elet Asimov utan? Eleg magasra tette a mercet, mit erdemes ezutan kiprobalni?
