Különben a kutyáról eszembe jutott, hogy a Manót kétszer majdnem agyoncsaptuk. Mindkettő osztálykiránduláson történt.
Egyszer a Mátrában mentünk felfelé órákon keresztül. Már mindenki tökéletesen ki volt finogva, fájt mindenünk, esett az eső, tökünk tele volt már az egésszel, meg akartunk állni, dögleni akartunk picinyt. Kivéve azt a "rohatt" Manót, aki, halálosan élvezte az egészet, rohangászott fel-alá, ugrált és kurjongatott. Abban az állapotunkban tökéletesen úgy nézett ki, mintha a dög szívatna minket és azt mondaná: "Mi van, paclak, kipurcantatok?" Komolyan dühösek voltunk rá!
A másik eset akkor volt, amikor kirándulás reggelén a kinti sarat behordva egyetlen merő dagonyát csináltunk a szobánk padlójából. Máthé Pál buzgó szuttyongatása mellett rongyot-vizet-söprűt vettünk, és mintegy 3/4 óra alatt olyan habtisztára felnyaltuk a padlót, hogy enni lehetett volna róla. És ebben a stratégiai pillanatban rontott be Manó spániel, aki a ráragadt kinti sártól szürkés volt eredeti fekete színe helyett, és MINDENT összekent a szobában, de tökéletesen undorító dzsidvásra! Akkor kis híján megfujtottuk....
Hát ha még a Manó is megvan, akkó tuti nincs semmi baj.
K'önben puskáztam mindig is, mint állat, de Pali bácsi sosem látta (bár ő van olyan pedagógus, hogy kinézzem belőle, hogy csak nem akarta látni:)))). Gimiben egyvalaki vett észre: mindannyiunk, rémálma, az aszimmetrikus orrú Arday tanárnő... Eredmény: akkora retek nagy fúró, hogy kilógott a naplóból.
Egyetemen elég sokan vettek észre, de ott lazább volt, csak odajött a pribék, elvette a puskámat, ejnyebejnyézett kicsit, majd ZH után visszaadta a cucmót (jó is volt, mert legtöbbször kölcsönpuskákkal toltam).
Ma Máthé Pállal álmodtam. Igen rossz hangulatú álom volt. Zuhogott az eső, pótzéhát írtam, puskáztam, ő észrevette, és leb...tt, mint a pöngős malacot. Ugyan nem hiszek az ilyen hülyeségekben, de azért rohadtul remélem, hogy nem azért álmodtam ilyet, mert valami történt az öreggel...
Akkor a feeling volt az értéktöbblet, mert nekem EZ a kifli jobban ízlett, mint az eredeti Rákócziban kapható.
Erről jut eszembe: egy-két éve nosztalgiából bemetem kajálni a Rákócziba. Hát, egy dologgal kevesebb, amiért jó volt Trefortosnak lenni (az Izsáki is bezárt, mint a másik hasonló ok)
Akkor derüljön rá fény! 1983 C osztály
Ott szúrtuk el a dolgot, hogy be akartunk törni a palacsinta piacra is. No ezt a jó öreg Köjál már nem nézte el.
Amúgy a kifli a Rákóczi sütödéből jött, ahol amúgy is sokan reggeliztünk. Páran még emlékeznek arra, hogy pl, nálam az első óra az kifli+népsport volt. :)
Pár hete találkoztam Gremspivel a Nyelvbörzén. A Balassi Bálint Intézet Oktatási Igazgatója. Ott voltak a gyerekek is. Hogy megnőttek! Tényleg öregszem, hogy ismerősök gyerekeit meglátva ez jut rögtön eszembe...
Ha valakinek elérhetőség kell, szóljon, kaptam névjegyet... ;o)))))))))))
Nem hinném. Más volt, amennyire így húsz év távlatából dereng. Esetleg, ha van jár itt valaki a 83-ban (vagy 84-ben??) kezdett Gremsperger féle osztályból, akkor fény derülhetne rá.
Biztos meséltem már, de talán megbocsátjátok...a korom, a korom...
Én még emlékszem a büfé nélküli időkre is. Másodikosok lehettünk, amikor az eggyel alttunk járó Gremspi osztály "büfét" nyitott: valahol hajnalban vettek kiflit ű, poharas tejet és kakaót, és ezt árulták a nagyszünetben. Életemben olyan finom kiflit nem ettem (azóta szerintem már sütni se tudnak olyat, de az akkori mértékkel is nagyon fincsi volt: ropogós, de volt benne tészta, sőt!) Aztán a jó apácazárdai Trefort szellem valamit kitalált, talán, hogy zavarja őket a tanulásban, ha mindennap hajnalban szerzik be az árut, vagy vm ilyesmi, és bezáratták a büfét. Akkor jött egy bácsi a töri tanári mögötti zugba (azért az új idők új hangjai eljuthattak a vezetéshez), neki finom sukros kiflije volt, meg kakaóscsiga, de az a kiflit...a Trefort tíz legjobb dolgában ott van az emlékeim közt...
Ma láttam az egyik most végzős osztály tablóját az Astorián és felrakták a büfés bácsit is a tablóra! Milyen igazuk van! Vannak még jó fejek a Trefortban...
A nulladik órákat, ha minden igaz, úgy általánosan betiltottak, nem csak a Trefortban.
A 6-7-es tesi viszont értelmetlen, s szörnyű volt: vagy előtte ettél, s tele hassal ugrabugráltál, vagy kivártad az "utánát": S mivel úgyis kivártad, teljesen feleselges volt az ebédszünet.
A legdurvább az első második félévében a HÉTFŐI 0. órában tartott testnevelés... A mai napig megborzongok, mikor rágondolok a sötét, havas, hideg utcára reggel 6.20-kor, mikor vártam a 15-ös buszra....Hiába telt el 21 év, a csontomban az iszonyat, lelki szemeim előtt az utca képe...
Azt viszont kimondottan élveztem, mikor 6-7. óra volt a tesi, úgy, hogy az ötödik óra lyukas volt és mehettünk, amerre láttunk abban az egy órában.
A kamerák sorsa elsősorban az elharapódzott lopások elleni védelem, másodsorban a késők "feltartóztatása".
A késésben, mint igazolatlan órában az a pláne, hogy gyűlik ;)
Bár nekünk is volt ilyen hétfőelsőórás matekóránk, ahol, hiába, hogy G.É. tanárnővel nem volt semmi baj, nagyon kecsegtető volt ez a "nem szabad késve bemenni", pláne azzal kombinálva, hogy a folyosón két szék, s az iskolatáskában mindenféle jó köny várta az előre "felkészült" nebulókat. ;)
Nem értem, ez miért büntetés? Azt értem, hogy a késő emberke ne zavarja meg a már folyó tanórát, de, ha pl egy matekot mulszthat pusztán két perc késéssel, akkor mi benne a pláne???
Újdonság, hogy a reggel késő diákokat kamerák figyelik, s így a megkésettek az első órát egy közös teremben ülve, tanórájuktól távol kénytelenek eltölteni.
Hugom sommás válasza az intézkedésre: "Szép lesz, amikor /a fent említett/ terem tele lesz tanárokkal"
