A kapcsolatok nagyon is dinamikus fejlődésen mennek ekresztül.a minden felperzselő szerelmet,jobb esetben egy mély tartalmas szeretet veszi át.
Ha az átalakulás folyamata valami miatt sérül ugy gondolom, ilyen, a boldog családi minta hiánya,a szexuális kultura stb.akkor beszélnek a tanult barátaink kiszeretésről.
Az én véleményem az, hogy csak abban az esetben történik "visszarendeződés" az érzelmekben , amennyiben hibássan vagy hiányosan kódolta lélekben ezeddig azt, akiből egy valamiért valamilyen okból "kiszeretett" a másikból . Ha egy bizonyos idejű fizikai távollét után hiányzik az illető, akkor az nem a "nagyszerűsége" miatt van ,vagy bármilyen más magyarázható oka miatt , hanem ugyanazon megmagyarázhatatlan lélekbeli ok miatt, ami miatt az egyik ember a másikat egy szempillantásra , vagy egyszerűen csak idővel megszereti - szerelemmel . A "lénye" miatt ( ami a fene tudja milyen "izékből" áll össze ) szereti meg az egyik ember a másikat . Nevezhetjük ezt kisugárzásnak , vagy aurának - akárminek . Bárki lehet "rendes" vagy "nagyszerű" , mégsem szeretjük azzal az ellánnal , akihez vonzalmi kapcsolat fűz , vagy fűzött valamikor . A kérdés minden ilyen esetben az szerintem , hogy mennyire mély volt az azelött ez az érzelem , és mi lehet az , ami ezt elnyomta (jobb esetben csak) időlegesen , vagy véglegesen . A "kiszeretés" ugyanannyira megmagyarázhatalan , mint a szerelembe esés mikéntjének a tartalma ..
Szia!Nem nem mondtam el "mindennek" eddig sem és nem is fogom csak a valoságot és a szintiszta igazat mondtam eddig is,gondolom ezzel nem arra céloztál hogy itt ezeket leirtam!?Egyébként pedig eddig is olyan emberként viselkedtem vele mint azelőtt,nem most pedig nem vettem fel a "boxkesztyűt" és nem is akarom soha,hiába terjesztenek akármi baromságot is mert még mindig ugyanugy érzek iránta és ha valami nagy átverés,szinészkedés kiderül idővel,akkor is ugyanaz az ember maradok de lehet hogy akkor majd már mást érzek iránta de mi értelme lenne akkor is bosszulni.Nem hiszem hogy komoly baj van a háttérben,már erről irtam.Inkább komoly valaki lehet ,aki netán most meggondolta magát és a "nejem" a "két szék közé ült a földre ".
Azért jol esik vadidegen emberektől is véleményt olvasni,nekik irni,nem csak a haveroknak,hozzátartozoknak!Köszi!
Szerintem azt teheted, hogy megpróbálsz minnél normálisabban viselkedni vele, - de ezzel magadnak is tartozol.
Szóval ha fontos neked ez a dolog, harcolj érte. Aztán amikor esetleg eljön a pillanat, hogy látod, nincs tovább - akkor engedd el férfi módjára.
De a harc közben - a végeredménytől függetlenül - maradj meg olyan embernek, akit te magad is tisztelni tudnál. És kerüld azt az ilyenkor gyakori csapdát, hogy a valaha volt társadat - akivel mint írod, boldog házasságban is éltél - elmondod mindennek.
Borzasztoan megviselte mind őt,mind engem(nem érezte magát nőnek...).Ez idő alatt rengeteget segitettem,biztattam,tűrtem(imádtam,imádom még mindig) ami nagyon jol esett neki és azt mondogatta hogy ha nem lennék neki akkor nem tudná mi lenne vele.Felvetettem neki középtályt egy pszihológust is hogy menjünk,elviszem,elmegyünk.Erre azt monta hogy én minden pszihologusnál többet érek neki,meg az orvosok is sokat segitenek,erőszakkal meg nem akartam elvinni.Ugyanakkor a szülei pedig azt nem mondanám hogy letojták az egészet de majdnem,ami rosszul esett neki.Azt meg nem csak nekem mondta hogy az én szüleimet sokkal jobban szereti mint az övéit!Az elmenetele előtt nemrég pedig már boldogan terveztük a babát tavaszra,mert ugy néz ki meggyogyult,még egy diagnosztizálo mütét várt rá amit mondta hogy már megszokásként elvisel!Ugyanakkor meg még azon is gondolkodtunk boldogságunkban hogy még a baba előtt elmegyünk végre külföldre nyaralni vagy valamennyire rendberakjuk idősödő házunkat.Ami azt hiszem minden normális őszinte boldog kapcsolatban igy van!
Sziasztok!Aki már ismeri a helyzetem annak irom. A kedves nejem pontosan ugyanolyan autot vett(szin,tipus,...) mint az ami az enyém,amit eddig közösen használtunk,amit nem is annyira szeretett.Ami érdekes a dologban hogy a már emlitett mindennemü hirtelen kapcsolatmegszakitás (utolso napig lévő részéről is boldog házasság után),esetlegesen szinlelt utálat (még nem jelentett fel zaklatásért,hála az égnek)ellenére egy normális esetben nem érdekes ez?Ha viszont az irigységet akarja vele belőlem,családombol kihozni,rossz lóra tett.Ami viszont tény hogy egyre valoszinübb hogy elég keményen,alattomosan levett az utobbi évben,pedig amire kellett, odafigyeltem,mégis,meg ha annyira megutált akkor miért probál ilyeneket venni...A másik dolog meg hogy végre a héten egy ügyvédi egyeztetés (osztozkodás,váláselőkészités) után hajlando volt velem beülni az autoba 15 percre mivel voltak még cuccai, amit zokogva ugyan de odaadtam neki.Elmondtam hogy amiota elment rájöttem sok sok apro hibára de aztmondja hogy semmi köze hozzá.Ugyanakkor látszik hogy borzasztoan megy tönkre testileg (kb6-8 kilot fogyott 50ről)ezalatt a 3 hét alatt és az is látszik hogy nagy gondokba került most már a családjával szemben(ahol most is lakik) is amit ugyan nem konkretizált csak sugallt nem csak nekem hanem a közös barátoknak is.
Lehet hogy azt mondjátok hogy hülye vagyok mert nagyon sajnálom,én még mindig nem akarok válni mert szeretem de hát ha ő akarja...
De gondolom az sem baj, ha két "egész" ember találkozik egymással és a másik jó tulajdonságait erősítve, a hibákat elfogadva (esetleg megpróbálva javítani rajtuk) mindketten még "egészebbek" lesznek egymásnak köszönhetően.
De hát nem is mondta senki, hogy bántót mondtál volna (az eltérő vélemény nem bántás) és nem is bántódott meg senki miattad. :)
Az én tevékenységem ebben a topicban a minapi kb. 5 hozzászólásban merül ki. :)
Viszont nagyon érdekel minden téma, ami az Emberről, a kapcsolatokról és ezek környékéről szól.
Teljesen egyet értek azzal amit leírtál a "szemek felnyilásáról", az érzések megismeréséről. Pont ugyanezt vallom én is, hogy nem szabad a változásainkról, érzelmi fejlődésünkről szóló témákat "ledugózni" azzal, hogy "úgysem lehetünk sohasem tökéletesek", "a kérdés túl mély" és hasonló marhaságok.
"hogy vállald az érzéseidet akkor is ha megsebeznek"
Nagy igazság.
Szinte fájó érzés az életünk egy-egy szakaszán rádöbbenni, hogy "érzéseink nem csak gyönyörűek". Hogy tele vagyunk néha ellentmondásos, néha nehezen megfejthető, de baromi erős, "BIOS"-ból jövő ösztönökkel, amelyeket összhangba kell hoznunk az e felett működő héjjal, az "operációs rendszerrel", amely tudatos létünket, szociális rendszerünket, stb. foglalja magában...
(Egyszerűen csak szeretek töprengeni, elmélkedni ezeken a dolgokon, ha most ebből azt hozod ki, hogy bárkinél is jobb embernek tartom magam, vagy tanítónak vagy prófétának, akkor lefejelem a falat! :)))
Mégegyszer: senkit sem akartam megbántani a véleményemmel.
Leírtam pár hozzászólással ezelőtt, hogy tizenéves koromban egy iszonyú kapcsolaton mentem keresztül, azt hiszem (bár nem mosnám egybe a szerelmet és szeretetet) én úgy érzem már minden formáját megéltem a kérdéses érzésnek. És végig úgy éreztem, hogy szeretem az illetőt. Minden gonoszságával és kegyetlenségével, mert teljessé tett. Mintha felnyíltak volna a csukott szemeim, a színek rikítóak lettek, a levegő tapintható, az élet intenzívebb mint valaha. Felfedeztem, hogy mire vagyok. Hogy éljek. Hogy érezzek. Hogy befogadjak. Azt írják a tibeti mantrák, hogy vállald az érzéseidet akkor is ha megsebeznek, mert csak így élhetsz teljes életet. De ez nem ilyen egyszerű. A szeretetnek, akár a megnyílásnak is fokozatai vannak. Aki nem fél attól hogy megsebzik, annak nincs mit veszítenie. Nem a kisajátításról van itt szó. Az csak attitűd. A félemberség pedig alap. Így teremtődtünk. Jó példa erre a férfi és nő...
Most végigolvastam a hozzászólásaimat, hogy hol érthetted úgy, hogy bármit terólad vagy teellened írok.
Tényleg nem találtam semmit. :)
A topic címe: "Együttélési hibalista". Használtunk, használtál itt szavakat, amelyekről nekem eszembe jutottak gondolatok kapcsolati buktatókról, amelyeket ideírtam, mintegy 'hozzáírva a hibalistához'. Te meg azt hitted, hogy mindezeket rólad írom, pedig fogalmam sincs, hogy ki vagy te, vagy hogy milyen lennél.
Hja, már látom ebben a topikban egészemberek hihetetlen erkölcsi magasságokról osszák az igazságot. De akkor vajon milyen problémájuk lehet az életben, minek olvassák a fórumot, mire keresik a válaszokat? Gyorsan elbújok egy sarokba, mert lassan kiderül, hogy nem felelek meg Pál apostolnak és egyébként is nem vagyok desszillált az élettől:))
Miután te írtál a félelmekről (és szerintem ezzel jó témát dobtál be), erre reagáltam. De egy szóval sem írtam, hogy a te szereteted ilyen vagy olyan. Hiszen nem is ismerlek.
Nem lehetne megegyeznünk egy olyan szabályban, hogy ha valaki használja azt a szót, amit az előbb én is leírtam, akkor azt nekem nem ér támadásnak venni? :)
Amúgy meg tök érdekeseket írsz, nehogy már egy ilyen félreértés miatt abba kelljen fejezni. :)
Ha valaki még félember, akkor előbb építse fel magát, ne "mankónak" akarja használni a kapcsolatot
Ugyan Lala, mi szükséged neked erre a fórumra, ha egész ember vagy? Hiszen te már rég tudod az összes igazságot. Nincs semmi amivel kiegészíthetnéd magad...
Például azok a hatalmas FÉLELMEK, amielyekről írsz így csupa nagybetűvel, remekül alkalmasak arra, hogy azt is szeretetnek higyjük/hazudjuk, ami valójában nem is az.
És épp azért kell ezeket egy felnőtt embernek megtanulni, helyére tenni, mert így leszünk igazán Emberré, ez emel fel olyan magasságokba, amelyek az odu, az élelem féltése, a fajfenntartás ösztönének kínja fölé emelik az embert.
Szóval te alkalmasnak érzed magad, hogy minősítsd az én szeretemet (vagy másokét) egyfajta erkölcsiség és tisztaságmérés által. Good. Akkor azzal a tudattal fogom leélni a hátralévő életem, hogy csak hazudom magamnak a szeretetet, mert gyarló emberként képtelen vagyok éteri tisztaságba emelni és szenny nélkül megélni. Lássuk be a 100%-os narancslén kívül az összes többi már nem is narancslé:) De milyen is a 100%-os? Mentes mindentől ami nem narancs és egy vákumban lebeg a gyomrod közepén, hogy a testnedveid nehogy beszennyezzék:)
Az embert nem emeli semmi semmi fölé. Az ezzel az ideológiával fertőzött egyedek végezték a legnagyobb pusztítást a világban. Mindabban, amit én "értéknek" hívok...
Akkor én most akkor inkább tőled, kisembertől idéznék! :)
Szóval én meg ebben a "hiányzó feled" dumában nem hiszek, amit már többször leírtál. Nem hiszek abban, hogy a jó társkapcsolat "félemberek találkozásáról" szól, illetve nem szólhat arról.
Ha valaki még félember, akkor előbb építse fel magát, ne "mankónak" akarja használni a kapcsolatot, ahogy hitet, vallást stb.-t sem érdemes annak használni. Mert akkor jönnek azok a gyilkos elvárások ('emeljfelmagadhoz', 'gyógyítsmeg', 'vigyélahátadon', stb. játszmák), amelyek aztán felemésztik a kapcsolatot, illetve félreviszik valami halálos tévútra.
Te az antarktiszon elsz, es sose lattal meg monjuk anyukat a gyerekevel?
Gondolom nem az én levelemre válaszoltál, hanem csak úgy magadnak:)): Mert ha olvastad volna amit írok, akkor tisztán kijön, hogy azt írtam: a szeretet személyes és mély kötődés, vágy a teljességre, mikor egy másik személy adja meg a másik, hiányzó feled, vagy pótol ki téged. Leírhatom még vagy tízszer is, attól még nem lesz igazabb, de te úgy látom te itt saját magad győzködöd már hozzászólások óta:)
A feltétel nélküli szeretetnél a "feltétel nélkül" nem azt jelenti, hogy elvárásokat támasztasz PONT AZT IRTAM hogy "NEM konkrét tárgyi, érzelmi, vagy cselekedetbeli ellenszolgáltatásért teszed" ha mondjuk épp figyelsz, hanem hogy nincs semmilyen feltétele (kapcsolata, összefüggése).
Nezd, lehet a tehenlepenyt is pizzanak nevezni meg az eget nagybogonek. De az emberek azert talaltak ki a nyelvet, hogy megertsek egymast, es benne az egys szavakat ugy hogy azok moge bizonyos jelentesek tarozzanak, mas jelntesek meg mas szavak ala.
Hehe, úgy látszik épp most cáfoltad meg ezt a tételt mikor fogalmad sem volt, hogy mit értek "feltétel nélkül" alatt:)
Bocs ha kicsit kioktatósra sikerült, nem akarok én itt neked igazságot szolgáltatni, csak baromira kiábrándító, hogy sokan csesznek saját véleményt formálni kérdésekben, inkább "nagy könyvekből" és "nagy emberektől" idéznek, és "nagy dolgok" szerint élnek mert azt hiszik, hogy akkor húde igazzá válnak. Próbálj meg egy kicsi de saját gondolatba kapaszkodni az alfától az omegáig. A végeredmény lehet, hogy harmatvékony lesz, de minden pórusában CSAK a tiéd...
Szerintem meg tényleg érdemesebb (ha már beszélünk róla) inkább szétválasztani a szálakat, mint összemaszatolni az egészet.
Bizony van amikor jól szeretünk, meg van amikor rosszul szeretünk. (Lásd majomszeretet, gyilkos-féltékeny 'szeretet', stb.) Szerintem még Pál apostol vagy épp Weöres is azért hozta szóba a dolgot, hogy elválassza a "valódi szeretetet" attól, amit csak annak hiszünk.
Például azok a hatalmas FÉLELMEK, amielyekről írsz így csupa nagybetűvel, remekül alkalmasak arra, hogy azt is szeretetnek higyjük/hazudjuk, ami valójában nem is az.
És épp azért kell ezeket egy felnőtt embernek megtanulni, helyére tenni, mert így leszünk igazán Emberré, ez emel fel olyan magasságokba, amelyek az odu, az élelem féltése, a fajfenntartás ösztönének kínja fölé emelik az embert.
Nezd, lehet a tehenlepenyt is pizzanak nevezni meg az eget nagybogonek. De az emberek azert talaltak ki a nyelvet, hogy megertsek egymast, es benne az egys szavakat ugy hogy azok moge bizonyos jelentesek tarozzanak, mas jelntesek meg mas szavak ala.
Igy SZVSZ a felelmet leghelyesebb felelemnek hivni, a vagyat vagynak, es igy tovabb, es nem kitalalni hogy ezek mind pl a "szeretet" reszei.
Ne keverd azt hogy "szeret" azzal hogy "szeretne", utobbi az akar, a vagy szinonimaja, es csak valami baleset miatt szedett fel hasonlo szoalakot.
>Feltétel nélkül szeretni (szerintem) egy szépnek tűnő, de üres frázis.
Te az antarktiszon elsz, es sose lattal meg monjuk anyukat a gyerekevel?