Littleton és Malcor még a középkori európai zászlók eredetét is lényegében a szarmaták hosszú, zsákszerű zászlaihoz kapcsolja (Scott Littleton–Linda Malcor: Szkítiától Camelotig; Szkíta szarvas, Nyíregyháza, 2005, 44. o.).
Nickel szerint a címerhasználat szokását a szarmaták vitték Britanniába, a velük rokon számos alán közösség pedig az V–VI. században Galliába és Hispániába. Pl. az Alençon helynév és Katalóniáé is az alánokhoz lenne köthető, az utóbbi szerinte 'Gót-Alánia' jelentésű. (Helmut Nickel: The Dawn of Cavalry; in: Metropolitan Museum of Art Bulletin 32, 152. o.)
A tamgáknak a középkori lengyel címerekre gyakorolt hatásáról:
Helmut Nickel: Tamgas and Runes, Magic Numbers and Magic Symbols; in: Metropolitan Museum Journal 8, 165--173. o.
Uő: Wer waren König Artus' Ritter? – Über die geschichtliche Grundlage des Artussagen; in: Zeitchrift der historischen Waffen- und Kostümkunde 1, 12. o.
Sőt, magának a címerhasználatnak az európai elterjedését is a szarmatákhoz köti újabban a kutatás. A heraldika korábbi álláspontja szerint az 1070--1080 körüli híres bayeux-i faliszőnyegen látható az első címerábrázolás, a szarmatákra vonatkozó forrásanyag ismeretében azonban ezt a nézetet, úgy tűnik, gyökeresen revideálni kell.
Tadeusz Sulimirski szerint szarmata eredetű tamgákat a lengyel címereken még a középkor kései századaiban is használtak (The Sarmatians; McGraw-Hill, New York, 1970, 167. o.). Ezekről a szarmata tamgákról korábban a Volt-e magyar rovásírás? topikban közöltünk több képet.
A Kr. u. első négy században, mikor Pannóniát és Dáciát a rómaiak lakták, az iráni eredetű ... jazig-szarmata lovasnép lakott a Nagyalföldön. Róluk már bővebb feljegyzéseink is vannak, a római történetírók nagy figyelmet szenteltek ennek a népnek, mely gyakran zúdult határaikra. Támadó erejüket sem az évi adók, sem a Duna mentén ellenük épített nagyszerű erődítményvonal (limes) nem tudta megtörni. S amikor a IV. sz. végén keletről megindult hun veszedelem a gótokat maguk előtt hajtva új ellenségként veszélyezte a birodalmat, a szarmatákat határvédőnek áttelepítették a Duna jobb partjára. Sírjaik kisebb csoportokban kerülnek elő. A halott hátán fekszik, karjai szorosan a test mellett, kinyujtva. A sírok a fővilágtájak irányában vannak tájolva. A halottakat néha díszruháikba öltöztetve földelték el. A női sírok a váz mellén, derekán és a lábainál elhelyezett gyöngyökben gazdagok. A gyöngyök pasztából, üvegből, kvarcból vagy kalcedonból készültek. Ezenkívül igen sok változatos formájú ruhakapcsolótű (fibula), bronztükör és edény került elő.
Szolnok megye területéről a következő leleteket ismerem, zárójelben említve meg a kiemelkedőbb tárgyakat: Abádszalók (kis emaillos fibula), Csépa-Czompóhát (vésett díszű lapos karperec), Kunszentmárton-Jaksor (bronzfibula), Jászapáti (nyitott bronzkarika), Jászberény-Csegelapos (kígyófejes aranygyűrű, karneolos pecsétgyűrű, deltaalakú áttört, aranyozott bronz díszítmény, szívalakú csüngődísz, ezüst karperec, nyaklánc 80 szarvasfogból, hat terra-szigillataszerű edény), Jászdózsa (római jellegű agyagedények), Jászdózsa-Tatárhányás (fibula), Kisújszállás (orsógomb, edények, karperecpár, színes pasztagyöngyök), Kunhegyes (kalcedongyöngy, orsógomb, karperec, fibulák, gyöngyök), Kunszentmárton-Péterszög (fibulák), Mezőtúr (karperec, fibula, aranygyűrű), Monostor, Nagykörü (négyágú, tömör, bronzbuzogány, arany amulett kék üvegberakással), Nagyrév (terra szigillata csésze, orsógomb, gyöngyök), Pusztakerekudvar (bronztükör, nyitott karperec, orsógomb), Pusztamonostor (l. a 2. képet, különösen érdekes a szarvast (?) ábrázoló, emaillos fibula), Rákóczifalva (edények), Szolnok (római edény), Tiszabura, Tiszaderzs (fibula), Tiszaroff (edények, orsógomb), Tiszasas (borostyángyöngy, lapos karika), Törökszentmiklós-Bartapuszta (csatkeret, fibula, karperec, edények), Törökszentmiklós-Surján (agyagtál, fibula).
Külön kell szólnunk a jászalsószentgyörgyi kurgánsírokról, melyeket az elmúlt század végén Éber László és Hild Viktor ástak fel. Egy nagyobb (Borsahalom, 7 m magas, átm. kb. 20 m) és három kisebb halom keltette fel az érdeklődést, melyekről könnyű volt felismerni, hogy emberi kéz munkái. A humuszréteg levágása után azonnal látszott a sír sötétebb földje. Az első, kisebb halomban a csontvázak 2 m mélységből kerültek elő, négy hanyatt fekvő, fejnélküli csontváz, a koponyák a sír északi oldalán voltak egymás mellé rakva. A halottak mellől gombok, korongok és ékszerek kerültek elő. A másik mellékhalomban a sírgödör mérete 4.5 X 4.5 m volt. Már 50 cm mélységből is került elő lelet, egy nagyobb téglavörös színű urna töredékei s egy 30-40 éves férfi "zsugorított" helyzetű csontváza. A sír maga 2 m mélységben feküdt. A temetés után nem sok idővel feldúlták. A következő leletek maradtak hátra: pajzs, színes üvegdarabok és vasszegekkel ellátott vaskarikák. A harmadik mellékhalomban a sír 6.4 X 3 m méretű volt. Egy méternyi mélységben két kalcionált (megégetett) koponya, lejjebb a váz többi csontjai kerültek elő, oly természetellenes állapotban, hogy csakis a sírrablók tetemdúlásaira gondolhatunk. A halott gazdagon volt felöltöztetve, megmaradt a ruhájának egy kis darabja, lilaszínű szövet gazdag arany paszománttal. Megmaradtak a ruhát díszítő apró aranypitykék is, ezekből 468 darabot sikerült összegyüjteni. Előkerült még 17 db nagyobb, kétfülű, zöldszínű üveglapocskákkal díszített aranygomb és egy vasból készült vékony, aranyozott ezüstlemezzel borított pajzsdudor. Római kapcsolatokra vall egy áldozati kecskelábas tripusz, valamint Antonius Pius (138–161) és Marcus Aurelius (161–180) ezüstpénze.
A temetkezés ünnepi külsőségei, a halomsírok azt bizonyítják, hogy előkelő halottat, talán fejedelmet temettek a Borsahalomba, a környező dombokba pedig a főrangú úr rokonait vagy hozzátartozóit. Ilyen halomsír, felbontatlan, még van egynéhány a megye területén, így Tiszaroff és Tiszabura vidékén. Ha ezeket azóta nem rabolták ki, mint tették azt a fentebb ismertetettekkel, úgy igen szép leleteket várhatunk; a szkíta aranyszarvasok is ilyen sírokból kerültek elő.
1933. évi ásatásaim során sikerült a szarmata-jazig nép egyik lakó- (halász-) telepét megtalálni Tiszaburán, a falu alatt húzódó gáton. Három kunyhócska alapja és maradványai kerültek elő. Faluk sövényből volt fonva, melyet sárral tapasztottak ki. Főleg edénytöredékek kerültek elő, köztük a Rajna-vidéki Rheinzabernben készült terra szigilláták cserepei, amelyek épen úgy meghatározzák a velük előkerült leletek korát, akár a pénzek. A mi töredékeink a II. század második feléből valók, így a telep Kr. u. 200-nál későbben nem mehetett tönkre, nem éghetett le. Az egyik kunyhóban két halott feküdt, összeroskadt vázzal, akiket a telep lerombolásakor ölhettek meg.
Az alternatív minősítésen hosszan el lehetne vitatkozgatni, de én inkább úgy minősíteném ezt, hogy vannak olyan nézeteim, amelyek eltérnek azoktól, melyeket a hivatalosak zöme képvisel. Mert ha jobban megnézzük, csak az MTA-n belül is homlokegyenest ellentétes elképzelések ütköznek olykor... Ez szvsz jól is van így.
A szellőztetésben semmi humoros nincs:) De hogy ott is királyi többesben beszélgetsz saját magaddal, az már egy kicsit mosolyfakasztó. Főleg, hogy ezzel az Index-et próbálod fenyegetni...;)
Egyébiránt sok sikert kívánok neked (nektek;)), hiszen az alternatív kategóriába sorolható (ne sértődj meg ezen, kérlek) topiklakók közül messze te vagy a legolvasottabb és normálisabb.
Egy másik fórunról: ' "Budaörs ...Miután a földgépek eltávolították a felső humuszréteget, kiderült, hogy e helyen már hétezer évvel ezelőtt, a neolit korban éltek emberek... Innen kezdve összesen 14 korszak tárgyi emlékeit találták itt meg... Évezredekkel ezelőtt tároló gödrökben - a mai hűtőszekrény elődjében - óvták a melegtől a gabonát, húst - amint ez a feltárásokból is kiderült. A 6 ezer évvel ezelőtti neolitikumból már néhány ház maradványai is előkerültek, ez idő tájt cölöpök közé font, kötegek és agyagtapasz alkotta az otthonok falát."
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=7528
"Új eredmények Budakeszi őskori múltjáról ...A tavasz folyamán a tervezett utak vonalában közvetlenül Budakeszi szélén egy újkőkori és egy kora bronzkori település maradványai kerültek elő. Az újkőkori falu gödrei között a feltárás során egy 6500-7000 éves temetkezés is napvilágra került... A tetemet a jobb oldalára fektették és a feje mögé hat edényben helyezték el számára a túlvilági utazáshoz szükséges útravalót. Az edények közül három szinte teljesen épen megmaradt, s falukon az erre az időszakra oly jellemző kottafejes vonaldíszítést figyelhetjük meg."
Ami pedig a formáikat illeti, még az avar korban is használtak ilyeneket! (Saját megjegyzés.)
"...A kora bronzkori Makó-kultúrához tartozó település több mint 4000 éves épületei szintén érdekes adalékokkal szolgálnak a korszakról. A feltárt nyomvonalban két olyan ház maradványai is előkerültek, melyek vastag paticsos égési réteget tartalmaztak."
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=14276
"Kincsek a leendő vésztározókban (Szolnok megye) ...Az előzetes felmérések alapján gazdag leletanyagot rejthet ez a terület, s az őskortól egészen az újkorig számítanak építészeti emlékekre, használati tárgyakra."
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=10824
"Szarmata kemencehálózatot tártak fel Rákóczifalván ...A területen számos nép élt az idők folyamán, s örökítette ránk hagyatékát. A bő háromezer évvel ezelőtti bronzkori halomsírokban talált urnák mellett kelta lakóház utalt a vasművesség egykori mestereire, kiknek emlékeit egy gödörben különös módon a szkítákéval összekeveredve találták meg. Ez fölveti annak lehetőségét, hogy a két nép egymás mellett is élhetett egy ideig ezen a tájon. Több gepida sír a germánok jelenlétéről tanúskodik, de a nem várt meglepetést a római korban itt lakozó szarmaták okozták a régészek számára. A Kárpát-medencébe az i.sz. 1. század első felében beköltöző szarmaták állattartó, nomadizáló népek voltak. Az eddig előkerült korai temetkezések száma nem jelentős, amely egyrészt a régészeti kutatások hiányosságával magyarázható, másrészt azzal, hogy az 1. században bevándorló szarmaták száma sem lehetett jelentős."
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=14086
Az idézetek azt bizonyítják, hogy itt, a Kárpát-medencében, nagyon-nagyon rég óta zajlik az élet, méghozzá nem is akármilyen! Az utolsó tízezer évben fejlett kultúrák sorozatának nyomait tárják ma fel a magyar régészek. Szó sincs arról, hogy a Kárpát-medence valaha is megüresedett volna!
A szarmata cikkhez azért kívánkozik néhány megjegyzés is: Nincs abban semmi meglepő, hogy a szkíták keveredtek a keltákkal, hiszen rokonok voltak. A gepidák viszont nem voltak germánok, hanem a legrosszabb esetben is csak tótok. A Kárpát-medencébe költözött szarmaták egyáltalán nem voltak nomádok, csak a keletről beköltözöttekkel szembeni helytelen előítélet működött ezúttal a cikkírónál is. Saját szememmel láttam nemrég egy szarmata település (!) feltárását. Nem igaz az sem, hogy temetkezéseik száma nem jelentős, hiszen pl., csak a madarasi temetőben 623 szarmata sírt tártak fel, amelyeknek anyagából épp a közelmúltban rendeztek kiállítást. A jelzett időpontnál pedig legalább egy évszázaddal hamarabb jöttek ide, és hát nem is tűntek el innen nyomtalanul az V. században! Utódaik itt élnek közöttünk! (Rokonaik pedig Lengyelországban.) A többi stimmel!
"A szarmata kérdés azért izgalmas, mert a lengyel őstörténet is újabban rendkívül komoly figyelmet fordít arra, hogy a lengyelek csak félig szlávok, és félig szarmaták. Nem csak azért, mert Szarmata-fennsíknak hívták a lengyel földet, hanem régészeti és antropológiai jelek is utalnak erre."
- a hunok a rómaiak, és a késő antik állam ellen vivott hadjárataiknak, és Attila karizmatikus egyémiségének okán ismertek.
- mi magyarok a születő német nemzetállam ellen viselt hadjárataink, és és mindmáig való létezésünk okán fordulunk elő.
Ellenben szegény avarok Nagykaresz 800-as hóditása kivételével nem nagyon kerültek kapcsolatba a nyugati világgal, tehát nincsenek benne az eu-i történeti köztudatban."
Szóval a németek adtolták a magyarokat..
Ha szabadna tudni milyen néven? Madzsar? Magare? Mogyer? Megyer? Nemegyer?
Ezt á szármátá kisebbség nevíben visszáutásítom. Mink létezünk és áki meg ákaar szüntetni bennünket, annak lecsapjuk a fejít, mint a riporterét a Gyaloggaloppban!
Azt tudja valaki,hogy nyelvészetileg a Savaria városnév kapcsolatban van e a szarmatákkal? Mert felmerül valakitől,hogy a szarmaták már a város alapítása körül,vagy előtt a területen megjelentek ( Claudius alatt épült). Pedíg én későbbre teszem a kárpátmedencébeni megjelenésüket,és akkor is csak a keleti részeken,mivel akkor már a nyugatin a rómaiak uralkodtak. Erről mit tudtok?
Részletek a bayeux-i szőnyegről
Horváth Tibor: