Egyiptom dinasztikus kora előtti gránit- és dioritvázáknak a belső üregét elméletileg csiszolóhomokkal (vagy kvarccal) és forgó mozgást végző réz- vagy bronzeszközökkel (pl. réz- vagy bronzpálcákkal) és növényi rostokból vagy bőrből készült kötéllel alakították ki. A rézpálcákat egyfajta primitív fúróként használták. A pálca közepéhez rostokból vagy bőrből készült kötél volt rögzítve. A kötelet kézzel forgatták, ami forgómozgást eredményezett. A fúró végénél csiszolóhomokot vagy pl. kvarcot használtak. Néhány kísérlet során régészek és kézművesek megpróbálták rekonstruálni a kővázák készítésének folyamatát az eredeti technológiák használatával. A vázaforma legalább több hónapos munkával hasonló módon létrejött, mint az ókori edények esetén.
Azonban a reprodukálási kísérletek során nem sikerült teljes mértékben visszaadni azokat a kifinomult geometriai arányokat, amelyeket az eredeti egyiptomi vázáknál alkalmaztak, ideértve a pi és fi használatát. A korai egyiptomi vázakészítők által alkalmazott egységes matematikai arányok, mint a pi és fi, nem jelentek meg ezekben a reprodukciókban. Az ókori egyiptomi vázakészítő mesterek tehát magas szintű matematikai, geometriai és kézműves tudással rendelkeztek, amelyet teljesen nem sikerült reprodukálni.
Az eszterga a szerszámgépek anyja, a legelső szerszámgép, ami a többi szerszámgép feltalálását ösztönözte. Az ipari forradalom lelke. Régebben írtam, hogy egy egyiptomi dombormű mutatja az i.e. 3. századból, pedig a használata már kimutatható i.e. 1300-tól Egyiptomban. De ezek faesztergák voltak! Az ókori esztergáknál eleinte egy segédnek kellett kötéllel tekerni a hengert, később íjazással forgatták, vagy nagy forgató kereket használtak mellette, esetleg lábbal hajtották. Ilyet még nem is rég használtak:
Ez már olyan, mintha egy mai műhelyről (eszterga + marógép) beszélnél. De ezek közt a korsók, tálak közt vannak 5500-6000 évesek is, s abban az időben épp csak elkezdték használni a rezet (a vasat ismerték, de csak a meteorvasat).
Azok a dinasztiák előtti kisfüles korsók, lágyított anyagból fazekaskorongon készülhettek. Majd a keményítési eljárás után kifényesítették őket. Bárcsak ismerném azt a keményítési eljárást, mert jót tenne az asszonynak.;-)
Erről a tálkáról meg az jut eszembe, hogy lágy volt amikor megformálták, majd valamilyen „varázslatos” módon kemény lett. Az biztos, hogy nem a Nap szárította ki.:-)
Én nem mondtam, hogy ezeknél is esztergát használtak volna. Ráadásul ezek a kisfüles korsók dinasztiák előttiek, azaz a Nagada II korszakból (i.e. 3500-3100). Ráadásul nemrég írtam is ezt: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167687868&t=9000303
Szóval szerintem itt valami más módszert használtak. Azokkal a kis fülekkel piszokul elszórakozhattak...
Az ilyen kőből készült oszlopok, egyéb tárgyak láttán, nekem nem is a korabeli technológia, a megmunkálási módok, hanem az elkészítési idejük okozza a fejtörést. Ha csak több generáción keresztül készülne el ilyen templom, azt a megrendelője nem tudná felhasználni, mi több, kifizetni. Ha meg egy generációs a projekt, akkor "varázslat" is van benne.:-)
A legtalányosabb, hogyan faragták azokat a kerek kőedényeket, amelyeknek kiálló fülei vannak. A fülek közötti kör keresztmetszetű részek kialakításánál szóba se jöhet az esztergálás, mert nem forgathatják körbe, hisz azzal levernék a füleket.
Mondjuk ezeknek az oszlopoknak legfeljebb azokat a felületeit készíthették esztergán, amelyek sima kör keresztmetszetűek, ám a többségüket aligha. Az lehet, hogy a tengelyük körül elfordíthatóan szerelték fel őket valami megmunkáló padra úgy, hogy meghatározott szögű apró lépésekben körbe lehessen őket fordítani. De a rengeteg cirádás fog és sokszögű felület megmunkálása nyilván nem forgatás közben történt, hanem rögzítve, és a tengellyel párhuzamos löketekben mozgatott vésőkkel. Hasonlóan, mint a vasipari fogaskerékgyalu-gépek, fogaskerékmaró-gépek, vagy a vésőgépek.
Nem tudom mindenre a feleletet, azt én is keresem ez ügyben. A telkhinek ősi fészke Rodoszon volt, jóval a görögök érkezése előtt. Sztrabón nem sokkal Jézus születése előtt bejárta a Római Birodalom jelentős részét és le is írta megfigyeléseit. Ő tudósított először a Kisázsiából Dionüszosz Mesterembereiről. Rodoszon is járt, a sziget székhelyén, amit a világ legfejlettebb városának mondott. Írta, hogy ott milyen tisztelete volt a műszerészeknek és fegyverkészítőknek, s hogy a kikötőben lévő épületek egy részébe a köznépnek tilos volt bemenni, de még csak belesni is. Aki ezt megszegte, arra halálbüntetés várt! Na most ezek nem valamiféle kovácsműhelyek vagy hasonlók lehettek, hisz azokat a korabeli freskók is szívesen ábrázolták...
A gízai piramisépítők korában is lehettek ilyen céhek, épületek, mint írtam is nemrég a Hafré piramis mögötti zárt kamrákról. Csak éppen nem volt egy "Sztrabón" 4500 évvel ezelőtt, aki ezekről írt volna. Bizonyos problémák esetén őket hívták, ahogy Eiffel is segítségül hívott a Mesterlegények titkos társaságából pár építőt, hogy segítsen a vastornyánál...
Kézenfekvőnek gondolom, hogy az évezredek alatt bizonyos tudományos relikviákat, technikai dolgokat egymástól lopták ill. féltékenyen őrizték bizonyos társaságok.
„A legtobb ilyen vàzànak kifurt "fulei" vannak...”
Az, már egy másik munkafázisban készül. Mint ahogy a váza belső ürege is. A már kész külső felületet, egy állóbábnak nevezett segédeszközzel támasztják meg a belső üreg kimunkálása céljából. Erre vonatkozóan sincs ötletem, hogy milyen csiszoló, vagy forgácsolószerszámmal végzezték.:-(
Ja vágom, a telkhinek, az isteni kovácsok. Ez könnyen lehet de hogy működhetett a dolog? Elutaztak isteni megrendeléseket teljesíteni, vagy kölcsönözhetőek voltak az eszközök? Mert nem voltak annyian, hogy minden speciális munkát ők végezzenek, hacsak nem isteni képességekkel. Árulkodó nyomokat hagytak világszerte.
"A megmunkálandó anyagot az „esztergapadba” rögzítik, majd íjhajtással forgatják a megmunkáláshoz. Ezzel elérik azt, hogy szabályos forgástest legyen a váza."
„Erre többféle magyarázat van, rögtön adja magát a hírhedt: "elveszett a tudás".”
A féltve őrzött tudás is szóba jöhet. Az a néhány szakember, akik ezeket a vázákat készítették, olyan tudás birtokába jutottak, amivel megalapozták a (gazdag) jövőjüket. Nem szerették volna, ha lenyúlják tőlük a „szabadalmat”. Majd az idő múlásával, az érintettek kihalásával, elveszett tudás lett belőle.
„Erre többféle magyarázat van, rögtön adja magát a hírhedt: "elveszett a tudás".”
A féltve őrzött tudás is szóba jöhet. Az a néhány szakember, akik ezeket a vázákat készítették, olyan tudás birtokába jutottak, amivel megalapozták a (gazdag) jövőjüket. Nem szerették volna, ha lenyúlják tőlük a „szabadalmat”. Majd az idő múlásával, az érintettek kihalásával, elveszett tudás lett belőle.;-)
Volna egy elképzelésem arra, hogyan készültek ezek a vázák. Először is készítettek ugyanabból a kőanyagból két csapágyat. Egy kúpos mélyedésben egy kúpos csap, amihez állványzatot készítenek,(a karórák fogaskerék tengelyeihez hasonlóan). A megmunkálandó anyagot az „esztergapadba” rögzítik, majd íjhajtással forgatják a megmunkáláshoz. Ezzel elérik azt, hogy szabályos forgástest legyen a váza. Aztán, hogy milyen szerszámmal választják le a fölös anyagot, az már számomra is titok marad.
Az utalásom főleg arra irányult, amit nemrég elmondtam, hogy úgy néz ki, nem mindegyik építő vagy technikus céh birtokolt különleges technológiákat. Egyébként ma sem, de akkoriban sokkal nagyobb lehetett az eltérés.
Voltak, aki kénytelenek voltak egyszerűbb eszközökkel, sok munkaórát rászánva csinálni egy kemény kőből készült vázát, tálat.
Érthetőbben szólva, az a rodoszi céh, akiknél az antiküthérai fogaskerekes óra készült, sokkal többet tudtak, mint az ún. görög feltalálók és műszaki írók 2000 évvel ezelőtt.
Hasonlóan nehezen tudom elképzelni például néhány egyiptomi diorit-tál, szabályos, nagyon vékony bemetszéseit. Ezeket egyáltalán hogyan csinálták? Ezeket is többen leírták.
Jótól kérdezel. Ezermesterkedem, edényekkel is volt már dolgom, de nem vagyok egy tanult műszaki szaki.
Mocsári topiktárs hozott már videót a tökéletes kőváza vizsgálatáról. Vagyis voltak közöttük ilyen darabok.
...kellett volna lenniük. Jól gondolom?
Azt jól gondolod, de még így is kirívóak és páratlanok abban a miliőben.
Szerintem még az utánzás sem megy egyik pillanatról a másikra.
Idővel fejlettebb a technika, nagy mérföldkőnek tartják az arzénbronz megjelenését. A minőség mégsem közelíti meg többé a Nagada korszakbelieket. Sok más dolog nem ismétlődik többé, vagy jócskán esik a színvonal.
Erre többféle magyarázat van, rögtön adja magát a hírhedt: "elveszett a tudás".
Ha vesszük az edényeket az biztos, hogy a jó mester tapasztalattal és "szemre" megcsinálja mindenféle sablon vagy segítség nélkül tökéletesre. Csak legyen rá kétszáz éve.
Még egy opció: futószalagszerűen és gyakori cserével dolgoznak rapid munkások. Mindenki fúr, farag, csiszol (csak körkörösen, hogy az utókort megüsse a guta). Mindez nem lehetséges egy kötelező motiváló kiegészítő nélkül, ami meggyőződés, hit, magas fizetés, zsarolás, vagy korbácsos munkafelügyelők képében lebeg a fejük felett.
