Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Egész érdekes konferencia, a régészeti feltárások 1711-es határáról. Mint kiderült a harmadik előadásból, marad ez a határidő. Szerintem anyagi okokból, mert új régészeti raktárakat kellene építeni emiatt. Szerintem a 1850-es határidő egész jó lenne. Két előadás miatt rakom be a videót, Kováts István Visegrád 18.századi temetőjéről beszélt, Líbor Csilla meg Szécsény 18.századi temetőjéről, érdemes lenne archeogenetikai vizsgálatokat végezni. Érdekes volt még Tóth János Attila előadása a vízalatti régészetről és Laszlovszky József bevezető előadása.
Hogy a harsánylejtői villát meddig lakták, még nem tudjuk, de az 5. századra valószínűleg már elnéptelenedett. Az ásatás során sírokat is feltártak, az ezekben talált csontok archeogenetikai vizsgálatra várnak, amely sok új információval szolgálhatnak a villagazdaság utolsó lakóiról, illetve az elhunytak – köztük sok gyermek – között lévő esetleges rokoni kapcsolatokat fedheti majd fel. Ezt a vizsgálatot az MTA-BTK Lendület Biorégészet Kutatócsoport végzi el.
Most olvastam Macsói Béla anyai haplocsoportjáról, ami anyai ágon öröklődik, a dédanyja egy bizánci hercegnő volt, Eufrozina, III.Alexios Angelos császár felesége, ez a haplocsoport a Kaukázusban található meg, grúz, örmény, csecsen, ingus tesztelőknél, szerintem a legvalószínűbb hogy anyai ősei örmények voltak.
Az interneten láttam ezt a térképet az R-Z2103 haplocsoportról, manapság Törökországban a leggyakoribb, de a Kaukázusban és Közép-Ázsia déli részén is elég erős. Európában Albánia és Montenegro a központ, Csehországban is jelentős.
Egész érdekes tanulmány az ókori és kora középkori Grúziáról és Örményországról. A legérdekesebb hogy genetikai kapcsolat volt az oda települő szarmaták/alánok és a magyarországiak közt.
Great Scythia was the ancient Greek name for the area stretching from the northern Black Sea coast to the Middle Don. Using high-quality genomic data generated from 131 ancient individuals from Great Scythia and neighboring regions of the Bronze Age and the Iron Age, we established the genetic structure of the Scythians, revealing their diverse origin with major European Bronze Age ancestral components, and genetic traces of migration and invasions. We uncovered relationships between Scythians, including elite Scythians. Substantial endogamy in the Scythian clan was found. We examined Scythians’ phenotypes and medical-genetic background and found a harmful gene mutation causing fructose intolerance. This ancient “Scythian” mutation has spread throughout West Eurasia and has become the most prevalent genetic cause of fructose intolerance in contemporary European populations.
The Yellow River Bend, at the northern frontier of Chinese civilization, has witnessed frequent prehistoric interactions between populations from the Central Plains of China and the northern Steppe. However, the related prehistoric population dynamics in this region remain poorly understood. Here, we generate whole-genome data for 23 individuals from the Late Neolithic to the Bronze-Iron Age. We find that Yangshao-related ancestry from the Central Plains constituted a major component of the local gene pool. During the Late Neolithic period, the Yellow River Bend population received indispensable genetic contributions from the Mongolian Steppe. Meanwhile, the Neolithic outliers presented an unexpected genetic influence from southern China that remains throughout the Bronze-Iron Age, implying a long-distance genetic exchange between northern and southern China. Overall, our study underscores the intricate ancient population interactions between the Central Plains, the Steppe, and southern China at the Yellow River Bend since the Neolithic period.
"Ha ez így merész állításnak is tűnik, a Nature-ben megjelent tanulmány meggyőző adatokat mutat fel arra vonatkozóan, hogy a finnugor nyelveket (így a magyart, a finnt vagy az észtet) is magába foglaló uráli nyelvcsalád nem az Oroszország nyugati oldalán keresztülfutó Urál hegység vidékéről, hanem jóval keletebbről, a szibériai Jakutföldről ered."
Ilyen és ehhez hasonló megfogalmazásokkal lett tele a magyar sajtó (Telex, 444 stb.)
Ha valaki alaposabban elolvassa a cikkeket,
* 2025: a Nature-cikk fizetős, de LvT berakta a lényeget:
akkor teljesen egyértelmű, hogy nem a proto-uráliak érkeztek a mai Jakutföld területéről, nem is éltek ott soha, onnan csak egy jellegzetes genom (Yakutia LNBA) érkezett az Altajban élő proto-uráliakhoz, ami aztán nyomjelző festékként jelenik meg az összes mai uráli nyelvű népnél.
Pl. preprint:
"...admixed populations carrying Yakutia_LNBA ancestry, and might provide an opportunity to trace such movements to their origin. This would allow for a more precise determination of the archaeological identity of the proto-Uralic speaking community, and illuminate the relationship between it and the wider social world of the West Siberian Bronze Age within which it was possibly embedded."
Nature:
"In our second major analytic finding, we show that Yakutia_LNBA may serve as an excellent tracer dye for the spread of early Uralic-speaking communities, and that the earliest dispersals of this ancestry west was mediated by people associated with the Seima-Turbino phenomenon."
"Összefoglalva: az uráli és az altaji nyelveknek ősi korból származó tipológiai hasonlósága nemcsak véletlenszerűség, hanem olyan jelentős tény, amely történeti és földrajzi magyarázatot igényel. Ez a magyarázat csak az lehet, hogy az uráli nyelvek őshazája keleten volt."
Az egyszerűség kedvéért ezt az elképzelésegyüttest Grünthal-Janhunen-Zeng-hipotézisnek (GJZ) szoktam nevezni
"...elképesztően gyorsan jutottak el az uráli nyelvek Jakutföldről az Urálig."
A Zeng-cikk preprint változatával ~1 éve foglalkozunk a Magyar őstörténetben.
Annyit érdemes tudni, hogy az uráliak nem éltek soha Jakutföldön, onnan csak egy jellegzetes genom -- kikereshető a konkrét régészeti kultúra -- érkezett az Altaj-hegység környékén élő protouráliak közé (Yakutia LNBA), ami aztán nyomjelző festékként jelenik meg az összes mai uráli nyelvű népnél.
A németországi Baden–Württemberg tartomány Uttenweiler nevű településén kivételes régészeti lelet került elő. Egy leletmentő feltárás során huszonhárom, i. e. 1500 és 1200 között élt csecsemő maradványait találták meg. A gyermekeket különleges temetkezési mód szerint, kutya- és farkasfogakkal díszített zsákokban helyezték a földbe
A baden–württembergi műemlékvédelmi hivatal és a Tübingeni Egyetem kutatói részletes DNS-vizsgálatokat végeztek. Eredményeik igazolták, hogy az elhunytak valóban újszülöttek voltak, és a késő bronzkorban éltek. A zsákok anyagát nem sikerült teljes egészében megőrizni, de a fogak és gyöngyök elrendezése lehetővé tette a tárgyak funkciójának és formájának rekonstrukcióját
A Birminghami Egyetem kutatói nemzetközi partnerekkel együttműködve teljes genomszekvenciákat elemeztek a Himalájában élő népcsoportoktól. Több közösség genetikai mintáit most először vizsgálták ilyen részletességgel. A cél: feltárni, hogyan maradtak fenn ezek az emberek a Föld egyik legzordabb környezetében.
A tanulmány szerint a Himalája lakóinak népességszerkezete több mint 10 000 évvel ezelőtt kezdett kialakulni – jóval korábban, mint ahogy azt a régészeti bizonyítékok eddig mutatták. Ez az új adat megkérdőjelezi a korábbi elméleteket arról, mikor és hogyan érték el az emberek ezeket a magasságokat.
A teljes genomszintű vizsgálat olyan archaikus genetikai struktúrákat tárt fel, amelyek a gyenyiszovai emberektől származnak. Ezek nemcsak a magashegyi népekben, hanem néhány alföldi, különösen jó légzés-visszatartó képességű közösségben is megjelennek. Ez is rávilágít az ember evolúciós alkalmazkodóképességére
