Sevi: milyen pletyók keringenek a klubról, hogy az unokaöcséd nem mer lejönni?
Én kb. 10 évesen kezdtem el Mode-ot hallgatni, mert belezúgtam a legjobb barátnőm unokatesójába, aki mindig valami Question of time című izét hallgatott utána jártam, elkezdtem fordítgatni, rájöttem, hogy a pasi nem is érdekel, de a zene annál inkább..:)
A klub híréről meg annyit, hogy amikor a barátnőmmel először lementünk, kb. 14 évesen, az apukája, aki rendőr, lejött értünk és körbejárta a klubot, kábítószereseket keresgélve :))))
"Aztán elkezdtem az újpesti könyvtárba járni DM lemezekért..."
Érdekes hogy ez szóba került, én is "felfedeztem" azt a könyvtárat, persze csak miután vagyonokat költöttem Kraftwerkre, Front Line Assemblyre, DM-re, Recoilra, U2-ra, Front 242-ra, Cure-ra, Sisters Of Mercy-re, Siouxsie-ra és még sorolhatnám...
Aztán kiderült hogy az egyik srác aki ott dolgozik bolondja ezeknek a zenéknek, és teljes diszkográfiákat rendel tőlük. Lejár Mode-clubokba is, olyankor megvitatjuk hogy mi is kéne még. :-))
Hogy szerettem meg a DM-et: Én is sokszor leírtam már, sokan személyesen is hallották már tőlem, úgyhogy akit nem érdekel, görgessen :-))
Zenei érdeklődésem a Bonanzával kezdődött 91ben, ám 93-94ben teljesen elvitt az akkor divatos, jobb híján "rave"-nek nevezett zene, és a stílus 96os megszűnéséig nem is hallgattam mást. 1996-97ben hirtelen kedvencek nélkül maradtam, óvatosan kúszott vissza a Bonanza, Ákos, és nagyon tetszett az A3on játszott, Populárnak (sic!) nevezett banda Víz alá merülni című dala. Aztán 1997ben egy poénos klipre figyeltem fel, egy zselézett hajú fickó meg a lúzer együttese baromkodtak a TVben, a szám pedig elég érdekes volt, volt benne egy visszatérő, gyönyörű szintifutam. Nem tudtam, kik ezek, a végén ledöbbentem, mikor kiírták, hoyg ez a Depeche Mode?!? Hát én róluk addig kb. olyan képet alkottam, hogy néhány feketébe öltözött, komor ember vascsöveket ütöget egy gyár géptermében. A szám nagyon tetszett, el is kértem az osztály "Módoscsajától", a régebben ide is írogato Nene242től az It's No Good maxit. A végső lökés viszont egy szép nyári nap volt 1997ben, amikor éppen strandra készültem és még előtte belekukkantottam a VIVA műsorába... Depeche Mode: Barrel Of A Gun... nini, ez volt az It's No Good előtti kislemez, mondom, nézzük meg, ez a szám kimaradt az életemből annak idején... 5 és fél perc múlva más emberként álltam fel... illetve ez nem igaz, egy darabig nem tudtam felállni... azt hiszem nekem ott dőlt el a sorsom. Azonnal telefonáltam Nene242nek, hogy hétfőn azonnal hozza a suliba az Ultrát... Nene hozta is, mondta, hogy "csak az It's No Good és a Useless ér rajta valamit, a többi szar" .Meghallgattam a lemezt és úyg adtam vissza neki, hogy "az It's No Good és a Useless korrekt, a többi pedig istenkirálybeszarokannyirajó". Aztán elkezdtem az újpesti könyvtárba járni DM lemezekért (Sky, ismerős? ;-) ), és nagyjából csaknem mindegyik lemez jobban tetszett, mint az Ultra... Elképesztett, hogy hogy lehet egy együttesnek ennyi iszonyat jó száma, úgy éreztem, akár bármelyik lehetett volna kislemez... Ezután "vak" korszakom jött, 1998-99ben nem hallgattam mást, csak Depeche Mode-ot és az akkor már felfeldezett Recoilt (ekkortájt a Populär megszűnt, a NEO pedig az elején nem volt számomra hallgatható, Ákos pedig szerintem a legrosszabb lemezét alkotta, így nem volt nehéz csak a DMre koncentrálnom :-) ). 1998ban az érettségire való készülés helyett Depeche Mode dalszövegeket fordítottam, nulla angoltudással (értsd: magam elé vettem a World In My Eyes dalszövegét, a szótárt, és elkezdtem fordítani: Let - (szótárban keresés, kiírás egy papírlapra), me - (szótárban keresés, kiírás egy papírlapra), take - (szótárban keresés, kiírás egy papírlapra), stb :-)))). Onnantól már nem volt megállás, életem legmeghatározóbb, legkedvesebb zenekarává váltak. Mostanában kicsit kevesebbet hallgatom őket, kicsit elÁkososodtam, elPetShopBoysosodtam, elU2sodtam, elA-Hásodtam, de mindig ők maradnak az alap :-))))
Tulajdonképpen egyébként nem is ez volt az első DMhez kötődő élményem :-)) 1985ben egy szép nyári napon a szüleim valamiért nem engedtek ki focizni a kertünk végében található Volán-pályára. "Jön egy együttes, kis csillagom, most nem lehet ott focizni, maradj itthon, alukálj". Én persze duzzogtam, hogy egy hülye együttes miért akasztja meg az én focizásomat, de nem mertem kiszökni a pályára, csak a kapun mertem kileskelődni. Sok-sok rettenetesen kinéző, összevissza festett embert láttam, rengeteg autó állt a házunk előtt, így bebizonyosodtam róla, hogy anyuék nem kamuznak. Ezen az estén nehezen aludtam el: a pálya felől állandóan vas-csörömpölés hallatszott, egy megdöbbentően mély hangú énekessel megspékelve. Szüleim is álmatlanul forgolódtak az ágyukban, megnyugodtunk, mikor végre véget ért a koncert. A színpad olyan közel esett az ágyamhoz, ahol édesdeden aludtam, hogy aki a Kisstadionban vagy az MTK pályán hátul állt, akkor ő távolabb volt a Depeche Mode-tól, mint én az ágyamban :-))))
Egy évvel később már suliba jártam és az osztállyal elmentünk a helyi Csokonai Művelődési Házba egy hüllő-kiállításra. Elég későn érkeztünk, 6kor zárt a kiállítás, gyorsan végigzavartak minket a tanárnéniék az unatkozó krokodilok között, majd miközben mentünk ki öltözködni és sorba állni, sok furcsa, kifestett egyénre lettünk figyelmesek, majd megszólalt valami zene. Fogalmam sem volt, hogy mi az, nem kötöttem össze az egy évvel azelőtti "éjszakai élményemmel", csak arra lettem figyelmes, hogy a vagány osztálytársaim csibészkednek és mondókákat mondanak a kifestett arcoknak, miszerint "Sötét ruha, sötét zokni, depesmódos rohan szopni", meg hogy "depesmód: tetvesmód!". A kifestett arcok nem törődtek velünk, hanem nagyon furcsa táncba kezdtek a táncparketten, miközben szólt egy lemez végig, amelyet csak feltett a "DJ", és nem törődött vele onnantól, így a lemez végigment.
11 évvel később, 1997 őszén, mikor a Black Celebration-t először (!?!) hallgattam meg, az összes szám ismerős volt :-))))))) Ez a lemez ment le akkor ott 1986ban a Művelődési Házban :-)))))))))
Köszi ezt a linket, öröm volt egy kicsit nosztalgiázni és átfutni a topic első hónapjainak hozzászólásait... :) Nagyon pörögtem akkoriban...méretes hozzászólások születtek és rengeteg ON téma volt... Persze már akkor is javában terjesztettem az "igét" ;) (Shape).
Én is megtaláltam a saját story-mat :)
387. hozzászólás: (1999. július)
"Ami a DM-kötődésemet illeti: Egyszer volt, hol nem volt... Szóval, 93 januárjában(?) jött ki az I Feel You, v. legalábbis én akkortájt ismertem meg. Mivel akkor még (17 éves fejjel) a Beatles(!)+Queen(!) volt a kedvencem (ma már csak nagyon ritkán, nosztalgiából hallgatom őket, de még mindig elismerem a munkásságukat) a rock-osabb hangzás miatt nagyon megtetszett az akkoriban soxor leadott DM klip. Csodálkoztam is, hogy milyen jó szám ez a DM-tól. Az egyik barátom már akkor is nagy DM-os volt (mellékesen ma a Trend énekese), a 88-as Bp.-i koncertek egyikét is élőben látta. Egyfolytában győzködött, hogy ott a helyem az MTK stadionban. Mindig mondtam neki, hogy hagyjon békén és ne hülyéskedjen: "Én DM koncerten?" De aztán valamilyen rejtélyes okból a Walking is nagyon bejött, gondoltam, hogy ez már nem tréfa, így hát kimentem. Életem egyik legjobb döntése volt... Tátott szájjal ámultam-bámultam, hogy ilyen is létezik. Nem hittem el: "EZ DEPECHE MODE?!" Az egészben az volt a legfurcsább, hogy a legtöbb szám ismerős volt és nem értettem, hogy eddig ez miért nem tetszett nekem?
Ezek után szép lassan kezdtem megismerni a zenekar munkásságát. 93-ban őszén, telén (már nem emléxem pontosan) voltam elöször a HDMFC-ben. Egyszerre volt furcsa és kellemes az első élmény. Jól érztem magam, de egy kicsit idegennek éreztem az egészet, még Martens, Getta, Cult, v. egyéb csukám sem volt, sima utcai cipőben mentem le (bár a fehér farmerra már akkor is adtam :-)). Rendszeresen 95 óta járok a PeCsába. Talán már az "átlag DM-os kategóriába" tartozom, nem vagyok sem "öreg", de olyan nagyon "fiatal" Mode-os sem. Szerintem nem jellemző rám az a tipikus fanatikus rajongás, bár minden nézőpont kérdése. Az, hogy külföldre megyek egy koncertért + hogy nem hagyok ki egy HDMFC-t sem, stb. nos ezek pl. a nem DM-os barátaimnak már a fanatizmust jelentik. Én nem hiszem... Na hellóka!"
azt hiszem a szám cimek nincsenek felirva,de majd megnézem.
szivesen elküldöm vagy átveszem.
tetszett ahogy megirtad,hogyan találtál rá a depeche mode-ra.
én csak 83 környékén ismertem meg.
a construction time again megalapozta a jövömet,ma napig az a kedvenc lemezem.
de amikor teljesen "feketébe borultam"a pontos dátumra is emlékszem-85 julius 23
az elsö budapesti dm koncert.
isten volt.
16 évesen majdnem magam alá csináltam.
fantasztikus volt ,szerencsére akkor még szinte alig ismerték öket ezért üres volt szinte a volán pálya.ugyhogy az elsö sorokban élvezhettem a something to do-t.
a koncert jegyen fel voltam háborodva a haverjaimmal,miért ilyen drága.
Hamburg dvd létezik. Kitűnő minőségben. Nem sok található belőle az országban, 2001-ben készült el de nem került kiadásra. Mi 5 db-ot "hozattunk" abból sajnos 1 hibás volt, van rajta némi extra is: stúdiómunkák a 80as évek elejéről, Dave anyukája ruhateregetés közben stb... Az extrák az akkori kornak megfelelő minőségben készültek, gondolom akkoriban amatőr emberkék forgatták nem gondolták, hogy mekkora értéket fog ez egyszer képviselni.
De jó lenne biza! Addig is be kell érni az elkopott videószalaggal és az amerikai verzió VCD-s formátumával... (ennek az utóbbinak a hangja/képje nagyon jó, kár, hogy ott csak a rövidített verziót adták ki, így lemaradt pl. a Shout is)
erről ugrott be, hogy még általánosban voltunk hűvösvölgyön kirándulni (7-edikes voltam), en meg vittem a dyras kazettás magnót, két góliát elemet, meg 1-2 dM ínyencséget (a már említett live válogatás kazit, meg talán a dortmundi 86-os koncertet).
vicces volt, mert a 2 góliát kevés volt a 4 helyett, de megoldottuk úgy, hogy az egyik osztálytársam uzsonnacsomagolóját (alufólia) tömködtem a másik 2 góliát elem közé.
:)))))
vagiztam a question of lust-tal az osztály legmenőbb csaja előtt. jaaaaj apám, ha látnám videón, tuti bepisilnék a röhögéstől.
ja, a balatonalmádi poénhoz annyit még, hogy egyik alkalommal a Bad Boys Blue "lakodalmaskodott" a vasútállomás épülete tövében. jól összezavartuk őket, mindenfélével... :))))))) csak néztek, mint a sült banán. ehehehehe
Kövezzetek meg, de én elismerem Robbie Williams szólókarrierjét. Élőben is tud, koncerteken szenzációs, a swing album előtt pedig fejet hajtok. Egy nagylétszámú buliban a legváltozatosabb zenei irányultságokkal rendelkező társaság vált a rabjává seperc alatt. Jó távolra került a fiúbandás korszakától és Elton John-nal sem emlegetném egy lapon.
ONra kanyarítva, az első CDm a Black Celebration volt, (nem a megjelenése idején, hanem évekkel később asszem) aztán az újabbak. Az előzményeket később tettem a helyükre - végülis a polcon is együtt mutatnak jól. :-)
