Húúú! :) Nem semmi! Mekkora rutin és hányszáz pano elkészítése kell ahhoz, hogy ilyeneket tudjon valaki? Milyen állványod van? Nadir miatt kérdezem. Azt is halszemmel fotózod és esetleg utólag "halszemteleníted" mielőtt beleretusálod? Ezek HDR/Exposure Fusion-nel készült képek? A repcsis kék-piros pöttyös térképet mivel csináltad és mennyi ideig tartott ennek az egész rákattintós egyikből a másikba átúszós panorendszernek a megalkotása?
Kipróbáltam a Photomatix 3.2.5-öt, de sajnos úgy tűnik, hogy ez a probléma még most is megvan: "Sajnos van amikor a kép két szélén nem egyenlő módon korrigálja képet a Photomatix, habár van erre egy kapcsolója. Úgy tudom hogy a legutolsó verzióban már kijavították." :( Azt sem értem, hogy az Exposure Fusion rész miért olyan butácska a HDR-eshez képest... Pl. nincs undo/redo gomb; előnézeti kép méretét nem tudom állítani (1/8, 1/4, 1/2), nagyítás mértékét sem, de ennél még bosszantóbb, hogy nem frissíti a nagyító képét csak akkor, ha odébb viszem a képen a négyzetet (mindegy, hogy a refresh loupe ki van-e pipálva)... Személyes benyomásom az, hogy a progi nem túl felhasználóbarát még. Pl. Process megnyomása és a kép kiszámolása után miért nem lehet visszamenni a beállítgatós előnézeti képhez? Miért kell újból betölteni a képeket ehhez? - Vagy lehet, hogy csak nekem nem tűnt fel, hogy van ilyen lehetőség? (Mondjuk ennél jobban zavar, hogy a 360 fokos pipa hatástalan és hogy a lupét nem frissíti...)
Bocsánat az értetlenkedésért... Szóval a csúcsfényeket jól lekezeli a Photomatix és ezért az általa készített képnek csak ezen részeit használod föl, a többit pedig "eltakarod" a normál expós panorámával?
Igen, kicsit pontatlan a fogalmazás. A maszkolást természetesen PS-ben csinálom. A Photomatix-ból készült képre teszem rá és maszkolom PS-ben pl. a normál expóból készült panorámát.
Photomatixnál ezt hogy érted (mármint a maszkolást)? "Belsők fotózásánal nagyon jól lekezeli a csúcsfényeket, külső fotókon az égboltot, különösen a napot, de <b>a végeredmény kép kissé fátyolos lesz, nem elég élénkek a színek, a világos részek beszürkülnek. Ilyenkor ezt veszem alapnak és erre maszkolok.</b>"
értem köszi. nem tudsz valami programot,ami az exposure fusiont jobb minőségben csinálja ? mert a photomatix nekem az égen,ahol a 3 kép találkozik ilyen nagy rózsaszín foltot hagy. ezt csinálja a ptgui is,de ,ha megnyomom az "optimize hdr" gombot,akkor ez eltűnik..
Mivel mindhárom expozicióhoz azonos PTGUI beállítást használok, igy a képek között nem lehet elmozdulás, igy az illesztést (align) felesleges kérni, csak ronthat az eredményen.
Sajnos, rossz hírem van, ez a projekt minimum 4-5 éve volt és én is lemaradtam róla, csak a kiinduló nyersanyagba és a kész ortofotóba kukkantottam bele, a teljes munkafolyamatot én sem ismerem. Az biztos, hogy itt is előállítottak egy térmodellt és abból készítették az ortofotótot. Ha jól emlékszem, nem egy rentábilis munka volt nekik.
Teljeséggel egyetértek az előttem szólóval, de azért még nincs mindenhol lézerszkenner. Tudtommal légi-fotogrammetria még mindig domináns Magyarországon, LIDAR-t nálunk két éve használtak először. Az építészeti fotogrammetria soha nem terjedt el hazánkban a drága mérőkamerák miatt és a kidolgozás nagy emberi erőforrás igénye miatt. Mindezek ellenére ismerek, olyan embert, illetve céget, akik egy digitális fényképezővel és kimért rácshálóval el tudtak készíteni egy régészeti hely ortofotóját. Persze az illető 30 éve fotogramméter és a Moszkvai Geodéziai, Légifényképezési és Kartográfiai Egyetemen végzet. Tehát digitális kamerával + nagy mennyiségű referencia ponttal meg egy nagy adag tudással, tapasztalattal meg lehet oldani a dolgot.
Annyit még lehagytam, hogy a 3D-s modellre ráfeszített fényképekből bármilyen nézet generálható, un. ortofoto, ami pl. a homlokzatoknál a perspektív torzulástól , valamint a fényképezőgéptől mért eltérő távolságból adódó torzulásoktól mentes. Korábban nagyméretű földi fényképező kamerákkal ( vagy esetleg Hasselblad gépeket használtak erre a célra) készítettek homlokzat felvételeket ( pl. 18x13 cm!!-es méretű üveglemezre) az épületeken egységes koordináta-rendszerben határoztak meg un. illesztőpontokat (3D koordinátával) és ezek alapján az épület mélységben jelentősen eltérő falsíkjait nagyították(transzformálták) azonos méretarányúra, majd az így elkészült nagyításokat (papírképeket) összemontírozták. Az illesztő pontok segítségével több képet is össze lehet kapcsolni, így teljes homlokzatok ábrázolhatók egy közös koordináta rendszerben.
A probléma nem annyira egyszerű mint a gömbpanoráma készítés, és nem lehet megoldani 100-200 dolláros szoftverekkel és egy fényképezővel. Az én ismereteim szerint ehhez 360 fokos laser scannert használnak, amely nagy pontossággal letapogatja a környezetet. Az eszköz + szoftver műholdas navigációval kiegészítve 3D-s térmodellt állít elő. Az azonos időben készített fényképek térbeli helyzete és iránya szintén rögzíthető, és ezen adatok alapján a szoftverek képesek a 3D térbeli épületmodellekre a fényképeket 'ráhúzni'. Mivel az egész berendezés nagyon gyorsan működik, igy gépkocsira szerelve egyszerűen végighaladnak az utcán és folyamatos felvételezés történik. A 360 fokos letapogatás miatt a holt terekkel sincs probléma. Ugyanezen technológiát repülőgpre is telepítik, és azzal a felülnézet is megvan, és mivel a térben mindkettő azonos koordináta rendszerben kerül feldolgozásra, így az utcakép és a légifotó a végén teljes 3D eredményt tud produkálni.
Ajánlom megnézni ezt a két linket: http://www.laserscan.hu,http://viztorony.blog.hu/2009/02/27/beszkenneltunk_egy_egesz_viztornyot.
(Az "Input photographs (video)" oszlopban tehát nem egy, az utcán felvett videó van, hanem az utca fényképezésekor rögzített forrásképeikből összehozott diavetítés)
Nem úgy van, ahogy írtam. Amikor megnyitottam a linket, melyet krisssz adott válaszként a korábbi hozzászólásra, annyit láttam az oldalon, hogy bal oldalt mintaképek "bemenetként használt fényképek (videó)" felirattal, jobb oldalt pedig a kész utcaképek. Hirtelen teljesen magától értetődőnek is tűnt a dolog, megfogalmazódott bennem, hogy így kell ezt, videóra venni menetirányra merőlegesen az egész homlokzatsort, aztán a videó függőleges középvonalát, amire emiatt adott pontból a homlokzatra merőleges a rálátás, kivágni, és abból összeállítani a teljes utcaképet.
Le is írtam ide, de most elolvastam a weblapjukat, és a pdf-ben a részletesen leírt eljárásukat, megnéztem a "Detailed figures" linkjén az illusztrálva részletezett lépéseket.
Az elgondolásomnál sokkal kifinomultabb eljárásokkal oldották meg a problémát. Ugyan az "én" módszerem is létezik erre a problémára, "slit-scan panorama"-ként, "strip panorama"-ként hivatkoznak rá, filmmel és digitális videóval is felhsználták, de sok hátránya van.
- torzulások
Ha összeállítunk egy ilyen panorámát, és a homlokzatsík arányos lesz, akkor a homlokzatsík előtti tárgyak vízszintesen összenyomódnak, a mögé esők vízszintesen szétnyúlnak. Ha magunk elé képzeljük a mozgó kamera függőleges csíkban látott képét, láthatjuk miért.
- nincsenek enyészpontok
Azzal, hogy folyamatosan merőleges kivágásokat látunk, elvesznek a mellékutcák távolbavesző, összetartó vonalai.
- média
Azzal, hogy videóra készül a felvétel, a fényképekhez képest alacsonyabb felbontás, nagyobb tömörítési zaj jár, és magát a felvételt is nehézkesebb elkészíteni
Az ő megoldásuk a következő volt. Készítettek méterenként egy-egy felvételt az utca hosszában. PtLens-t használtak a képek kiegyenesítésére, látószög meghatározására. A structure-from-motion eljárás az egymást követő képek elemzésével meghatározza a mélységet az egyező viszonyítási pontok megtalálásával, ezzel a viszonyítási pontok 3D-s struktúráját adja kezünkbe, mintegy kirajzolva a látott utcafront felülnézeti alakját. Első menetben ezeket a közös pontokat még felhasználták egy egyszerűsített expozíciókorrekcióra, mivel egy utcahossz végigfényképezése alatt változhatnak a környezeti viszonyok, de ez a 3D modell volt az alapja a későbbi feldolgozásnak (mint ahogy PETYUS akkor, és most a másik topikban is leírt válaszában, ők a geodéziai felmérést tekintették kiindulási alapnak a kézzel, papíron összerakott utcaképeiknél).
A felhasználó húz egy vonalat a generált felülnézeti képen, ezzel meghatározva a domináns síkot, a panoráma síkját, az ez előtti és mögötti részek igényelnek majd külön figyelmet. A programjuk készít egy átlagolt előnézeti képet a domináns síkra vetítve, így a homlokzatok közös pontjai egybeesnek, míg a mellékutcák elmosódnak, a pontok a domináns síkon nem egy pontra vetülnek. A felhasználó kiegyenesítheti és cropolhatja a nyers panorámaképet.
A program ezután régiókat különít el, melyeket "varratok" választanak el egymástól. A domináns sík előtti, mögötti részeknél megpróbálja azokat egy kb. szemből fényképezett képből kivágni, és a "normál" panorámáknál végzett optimalizációt is végez a "varratok" minél láthatatlanabbá tételére.
A felhasználónak van beavatkozási lehetősége, egy adott képről választhat nézőpontot, hogy az a rész egy adott képről kerüljön a panorámára, például egy mellékutcánál essen középre az enyészpont, egy vonal behúzásával meghatározhat objektumokat, hogy azokra ne kerüljön varrat (pl. egy kocsi egészben kerüljön a képre; ezt a vonalat a 3D modell alapján a többi érintett képen is figyelembe veszi a program), egy másfajta vonal behúzásával eltűntethet a domináns síkon elé eső zavaró objektumokat, a mögé eső domináns sík mintázatát más szögből rögzített képekről pótolva (pl. belógó távvezetékek eltávolítása).
A program ezután elkészíti a panorámát - érdemes megnézni a példákat. Na, ezek alapján már valamennyivel jobban értem a dolgot, de mondjuk a kérdezőt ez nem viszi közelebb a saját problémája megoldásához, hiszen ez egy, a Washington Egyetemen összehozott projekt volt.
Most találtam PS/HDR: http://www.photoshopcafe.com/tutorials/HDR_ps/hdr-ps.htm.
tetriska-nak: a maszkolást jobb ha nem én próbálom elmondani, mert abból nagy káosz származna. De találtam itt egy magyar nyelvű ismertetőt, remélem segít.
Nincs fix receptem, mindegyik kép más és más, csak próbálkozom mint a kiskutya, de ahogy írtam szerintem a HightLights+Shadows-Adjust a legjobb választás az öt lehetőség közül.
Láttam egy olyan külföldi megoldást, hogy emberünk a "három lépésenként egy fénykép merőlegesen" helyett egy-egy panoráma képet készített. Azután ezeket összerakta, kiszedte belőlük a torzulást és az így létrejött részeket illesztette össze.
