Nohát ez a legnagyobb ostobaság - csinálni egy valamelyeset összelőtt dobozból valami mást ami már messze kerül az eredetitől, ráadásul telejesen kontrolálhatalan, hogy a más típusú hangszórók hogyan viselkednek ebben a dobozban. Ha tetszett az eredeti neki, akkor minek alakította át gyökersen, ha viszont nem tetszett neki, akkor miért nem szabadult meg tőle, minthogy belemenjen egy bizonytalan kimenetelű átalakításba.
A váltó módosítása/finomítása számomra még belefér, de mikor már motorokat is cserélnek, annak már köze sincs az eredetihez!:((((
Annyiban azért pontosítanám az általad leírtakat, hogy ezek szerint Ti nem dobozokat hasonlítottatok össze, hanem komplett láncokat. Ez- sztem- így van jól, elvégre mindig az adott láncon átjövő zenét hallgatjuk és nem csak egy hangfalat vagy erősítőt vagy CD-játszót.
Az azért érdekes lett volna, hogy az Epos hogyan szólt volna a csövesen (én elvből idegenkedek az öszvérektől - vagy legyen csöves, vagy félvezetős, de ne hibrid).
Felmerült, hogy a magasakat ki kellene cserélni, illetve a 2 helyett 1 másmilyet betenni, volt, aki meg is csinálta, a mélyeket is kicserélte, talán Monacor-motorokat tett bele (elrontania nem sikerült, még azokkal is jól szólt, én ugyan nem hallottam). De hát akkor oda a feeling........ :-))))))
Igen, az Orionok közt a messze a legjobb. Ha jól gondolom (vagy inkább jól hallom), a doboza nagyon jó, aki kitalálta, nem bízta a véletlenre és a hangszórói is nagyon jók, a maguk korában mindenképp. Ha még a váltóval törődtek volna eleget, akkor még sokkal jobb is lehetett volna, a mi fülre történő megoldásunknál is....
Ezekkel az empirikus tesztekkel csak az a baj, hogy ha pl. a tanyán pár napot a ház előtt heverészve eltöltesz, akkor a saját tapasztalataid alapján 100 %-os biztonsággal ki tudod jelenteni, hogy a Föld lapos és a Nap a Föld körül kering...
Végre-végre, valahára, lezajlott az általam befejezett, de az orosházi barátom által elkezdett, módosított Orion HS 40 kontra Epos M15 hangdoboz-párok szeánsza. Gyorsan előrebocsájtom, hogy szó sincs arról, hogy Az Orionok jobbak lennének az Eposoknál, de bizton elmondható, hogy az Eposok tulajdonosa szerint is ezek a hangfalak, ahogy mondani szokás, partyban vannak, azaz vannak olyan tulajdonságaik, amelyek hol az egyik, hol a másik pár esetében jobbak, tehát most nem arról van szó, mint korábban (természetesen a JM-Lab Electra 920 kivételével), amikor A HS 40-esek percek alatt agyonvertek egy-egy másik párt. Hogy kissé még bonyolítsam a helyzetet, két pár HS 40-est hoztam a szeánszra, az A és a B variánst (a hangváltó-rajzokat technikai gondok miatt csak később tudom közölni, történt némi változtatás a korábban itt közöltekhez képest, nagy különbség nincs, a B-variánsnál a mély előtti soros induktivitás 390 uH-re csökken és a magas előtti 0,2 ohm elhagyható), de nem igazán tudtunk dűlőre jutni abban a tekintetben, hogy melyik a jobb, pedig van köztük különbség, talán a B-variáns közép-tartománya kontúrosabb és az A hangja pedig simább, behízelgőbb, de ez nem feltétlenül erény. Legnagyobbrészt a B-dobozokat hallgattuk, néha azért átváltottunk az A-kra is. Úgy hallottuk, hogy mindkét variánsnak van létjogosultsága.
Teszt-anyagnak legnagyobbrészt klasszikus zenét használtunk, minden korból, mindenféle összeállításban. Direkt válogattunk gyengébb minőségű, azaz keményebb, bántóbb hangzású lemezeket is. Számomra/számunkra (az Epos-tulaj haveromat is beleértve) a klasszikus zene a mértékadó, leginkább a nagyzenekari hangzás, azon belül is a vonóshangzás, a tuttik, a piano-k, az énekhang, a zongora és a más egyéb hangszereknek is jól kell szólniuk! A világzene, a jazz és a többi műfaj nálam csak ezután következhet. Klasszikus zenész vagyok és járok koncertekre, úgyhogy van némi összehasonlítási alapom. Lehet, hogy ez most sokaknak nem tetszik, de nem szeretem azokat a hifi-ítészeket, akik úgy mondanak véleményt, hogy évek vagy évtizedek óta be sem tették a lábukat egy koncertterembe vagy bármilyen klasszikus zenei rendezvényre. A "motorok"az Eposok esetében: Vincent CD-lejátszó + konverter + előfok + 2 db monoblokkos végfok (sajnos, a típusokat elfelejtettem felírni, de ezek profi és drága és nagyon szép gépek, mindegyik csöves, a végfok pedig hibrid), az Orionok esetében pedig: Pioneer PD-7300 CD-lejátszó, a Depner Audio által modifikált órajel-generátorral (ez a CD-játszó egyből megverte a korabeli, híres Arcam Alfát, a sima, kiegyensúlyozott, finom hangjával) + Roksan Caspian erősítő a hozzávaló előfokkal, illetve alternatívaként egy saját építésű, csöves erősítő, amelyről íme a rajz: http://www.tubeaudio.8m.com/807/807.html - persze, némi módosításokkal.... Az Eposok, mivel álló dobozok, nem igényelnek állványokat, illetve.... alattuk nem tüskék, hanem valamilyen fém kúpos, ezoterikus, antirezonáns gezemicebigyók voltak. (Sorry, én ezekben nem hiszek, de ez az én magánügyem...) Hangfal- és egyéb átjátszó-kábeleket tekintve az Eposok láncában minőségi, márkás kábelek voltak (színes, vastag, kettőskábelezéses, bocsánat, de ezeket sem jegyeztem meg). A HS 40-esek pedig utánépített Heybrook HB1-állványokról szóltak, a madzagjaik pedig a gyári, saját, a dobozból kijövő 2 x 0,75-ös sodrott villanydrótok voltak (az egyiknek már banándugós csatlakozói vannak, de azokba is sodrott villanydrótok kerültek, még csokis toldással is)... A hangdobozok bázis-távolsága egyforma, kb. 3 m volt. Így, ezekkel az összeállításokkal az összehasonlítgatás nagyon kényelmessé vált, csak a lemezeket kellett áttenni egyik CD-játszóból a másikba, még a hangerőt sem kellett piszkálni.
A tesztet elkezdve azt lehetett megállapítani, hogy a két hangdoboz-párnak sok esetben eléggé hasonló volt a hangkaraktere, leginkább szimfonikus zenén, de azért viszonylag hamar ki lehetett hallani a különbségeket is. Szimfonikus zenén a HS 40-esek teltebben, elevenebben szóltak, de a nagyobb tuttik esetében az Eposok transzparensebbek, kiegyenlítettebbek, megfogottabbak maradtak, jobban hozták az egyes hangszer-csoportokat. Vokális zenénél a HS 40-esek szintén teltebben szóltak, az énekesek jobban lokalizálhatóak voltak, a gyengébb felvételek esetében a hangjuk kevésbé volt bántó. Arra jutottunk, hogy a HS 40-eseknek a tér-leképzésük különösen nagyon jó. A fúvósok is szépek, természetesek, a tubának megvan a teste. Az ütősök ütnek, ahogy illik, gyorsak. Az Eposokon a cintányér kicsivel szebb, jobban kijön. A HS 40-eseken a beszédhang is nagyon élethű, természetes, ami nem utolsó szempont. Ugyanakkor azt is véltük még hallani, hogy a HS 40-eseknek talán a közép-mély tartományuk mintha enyhén megemelintődne, ezért érződhet sokminden teltebbnek, kellemesnek, de ez a megemelintődés nem bántó, nem loudness-es, erre nagyon komolyan rákérdeztem, többször is a haveromnál, de megerősített, hogy nem hallja loudness-esnek. A zongora-hang okozta a legnagyobb meglepetést! Elég sok zongora-CD-vel próbáltuk a dobozainkat, mindegyik esetében messze a HS 40-es szólt jobban, meggyőzőbben és főleg teltebben. Az Eposok ehhez képest színezettre alakították a hangot, a tulajuk véleménye szerint sem volt verseny a két hang közt, a HS 40-esek javára. Zongorát tartalmazó kamarazenét is hallgattunk, ezekben az esetekben is a HS 40 maradt a nyerő. Elő is kaptunk egy igazi, "zongorahang-alázó" kis monitort, betettük az Eposok helyére, mégpedig a JPW Sonata párt, amelyet Sönd Arts állványra helyeztünk. (A maga idejében erről a kis dobozról nagyon jókat és szépeket lehetett olvasgatni, nekem is volt, nem is volt drága.) Sokkal szebb lett a zongora-hang, de a HS 40-esek még mindig jobbak maradtak! - Ez volt az igazi meglepetés, mert erre nem számítottunk. A különbség abban állt, hogy a Sonata-knak ugyan tényleg puha, kellemes a hangjuk, de a basszus szólam, a balkéz-szólam sokszor összefolyt, követhetetlenné, picit dobozossá vált, visszhangos volt és nem ment elég mélyre - tipikus kisdoboz-probléma, ezért is váltam meg annak idején az enyémtől, talán kissé könnyelműen.... A HS 40-esek a Sonata-khoz képest pontosabb, kontúrosabb, rajzosabb, elevenebb hangképet szolgáltattak. Ha már így előhoztuk a Sonata-kat, hallgatóztunk velük más műfajokban is, valóban nagyon kellemes, szép hangjuk van, a zenekar is jól egyben volt, minden puha, szép, lekerekített, de a lényegi dolgokban nem változott a véleményünk. Visszakerültek az Eposok a helyükre és ezután azt is meghallgattuk, hogy mit tesznek a dobozaink a zongora ősével, a csembalóval. Az Indexen korábban írtam az összehasonlító tesztet a JM-Lab Electra 920-asokkal, ahol értelemszerűen az Electrák mindenben jobbak voltak, a csembaló-hangot leszámítva, amelyen indokolatlanul keményen csörömpöltek, ezért erre nagyon kíváncsi voltam, hogy most mi a helyzet. Nem vallottak szégyent a HS 40-esek itt sem, sőt, kifejezetten hasonló volt a két hangkép, talán az Eposok egy kicsivel élénkebb, szebb csembaló-hangot produkáltak. Az Eposok magasai igencsak szépek, ilyet még egy szeánsz alkalmával sem hallottam! Néhány felvételt összehallgattunk más, félvezetős erősítővel is, előkerült egy Arcam Delta erősítő is, nekem nagyon tetszett annak is a hangja; kíváncsiak voltunk, hogy viselkednek a HS 40-esek. Nagyjából maradt minden a korábbi, talán a legutolsó, csembaló-versenyes hangfelvétel mintha jobban kinyílt volna, közelebb került az Eposokhoz. Visszatettük a problémásabb hangfelvételeket, ahol pl. a nagyzenekari tuttikban az Eposok szóltak szebben, transzparensebben, de az erősítő-csere a lényegen nem változtatott. Cserélgettük a HS 40-eseket is, hol az A-, hol a B-variánst, ezeknél a felvételeknél talán az A szólt kevésbé bántónak, kiegyenlítettebbnek, de ezeken a felvételeken az összes HS 40-esnél az Eposok maradtak jobbak. Felmerült, hogy jobb hangfal- és átjátszó kábelek kellenének és talán jobb erősítő, mert az Eposok előtt mindezek nagyon jól megvannak, az is felmerült, hogy kössük rá a HS 40-eseket egyenesen a Vincent-végfokokra, de elvetettük, a HS 40-esek kedvezőtlen impedancia-menete miatt és más, minőségibb kábeleink nem lévén ezt is elvetettük, az Eposok láncát nem akartuk megbontani (mellesleg annyira nem is hiszek a különféle kábel-teóriákban, de ez megint csak lehet az én magánügyem). Talán a hódmezővásárhelyi Audiofil talin az egyik hifi-ítésznek lett volna igaza, hogy a magasak legteteje hiányzik? Lehet, de lehet, hogy nem, mert a csembalót nem hallottuk magashiányosnak, csak némileg más színezetűnek. (Én csak 17-18 kHz-ig hallok, utána semmi...) Viszont, hogy ekkora különbség legyen zongorán, azt nem hittük volna! Érdekes, hogy amiben az Eposok jobbak voltak, nem voltak olymértékben jobbak, meggyőzőek, mint a HS 40-esek abban, amiben ez utóbbiak voltak jobbak, a magvas vonóshangzásban, egyáltalán a lendületességben, erőteljességben. Minden esetre én nagyon elégedett voltam ezzel a teszttel, sokat is vártam rá, örültem, hogy végre sikerült összehozni. Tervezem, hogy elviszem még valahová, a magyarországi csöves technika legnagyobb gurujához, csak ő nem igazán közel lakik hozzám, akinek nemrég hallottam is a hang-rendszerét és talán azt tartom az eddigi legjobbnak (az élő koncerthangot leszámítva :-) Kb. 1 éve voltam nála és ha jól emlékszem, neki Audio Note-jai vannak... Akik tudják, hogy ki az, már talán ki is találták a nevét......
Annyit még a HS 40-es párról, mint már korábban is írtam, hogy impedancia-menet vonatkozásában nem igazán könnyű eset! Ez pedig a két Isophon magas miatt van, már 7 kHz-től kezdve lefelé kilép a 4 ohmból, induktív, 15 kHz-en 2,5 ohm és itt tisztán ohmos, majd átfordul kapacitívba és csak enyhén emelkedik, de marad a 4 ohm alatt, ezért az erősítőkkel vigyázni kell, tényleg csak olyat szabad használni, amely bírja ezt a kiképzést. Próbaképpen kikötöttem a másodfokú kört, de megállapítottam, hogy nem az a ludas, a 150 uH + 2,2 ohm ott már nem érezteti a hatását. (H. Zsolttól telefonon kérdeztem meg, hogy a Roksan Caspian bírni fogja-e, igennel válaszolt és a teszt alatt szerencsére a Caspian nem is pusztult el. Nekem itthon Telefunken STP 1 + STM 1 komplexum, Orion SE 260 és NAD 3020 A van, azok mind kibírták már lassan egy éve, majd' minden nap, úgyhogy annyira talán nem vészes a helyzet.... De pl. egy Orion SE 1025, abból is a B-s, tranyós változat, tuti, hogy záros határidőn belül elpuszulna.) A 7 kHz-nél mélyebb frekvenciák alatt azonban az impedancia-menet nagyon kedvező, van, ahol jóval 4 ohm felett van, a 10 ohmot is eléri, csak 200 Hz-nél 4,5 ohm. Egy valami még azonban feltűnt, amelyhez szükségem volt némi auditív memóriára. Itt egy akusztikailag nem igazán kedvező helyiségben tarthattuk a szeánszot, egy kb. 4 x 4 x 2,8 m-es szobában, (a 2,8 m a magasság), amely tele volt pakolva, dupla-ágy, íróasztal, szekrények, alig tudtunk beférni és 6 db ablak, amelyen nem volt semmilyen függöny. Korábban, a JM-Lab Electra 920-asokkal történt összehasonlítás alkalmával a HS 40-eseim lényegesen szebben szóltak, noha természetesen az Electrák sokkal jobbak voltak és a HS 40-esek még csak nem is állványokon álltak, hanem hokedliken + radír-darabokon. (A "motorok" ugyanezek voltak, tehát nem azok számítottak.) A döntő az akusztikai környezet volt. A szoba kb. 6 x 7 x 4 m volt (a 4 m a magasság), mindenütt padlószőnyeg, az ablakokon sűrű szövésű függöny, minden fal főfal volt, a hátsó kivételével, a szoba nem volt telepakolva, csak egy vékony könyves-szekrény, kevés növény, egy nagy kanapé és fotelok és székek voltak, tehát tér volt bőven és ami a legérdekesebb: a falak szépen, ízlésesen fel voltak lambériázva a mennyezetig. Nos, igen, ilyen szobát szeretnék én is.............
Ha így nem kéne senkinek, mennyibe fájhatna egy pesszimista és egy realista (az optimizmusban nem hiszek:) számítással Nálad? -Ha gondolod, írd meg privátban! -Vagy itt.
Csak még egy-két pontosítani való, mivel valaki felhívott és nem mindent értett.
Természetesen az egész váltó-panel használható, nem kell a tekercseket leforrasztani, csak az elkókat kell eltávolítani és a helyükre a rajzban közölt alkatrészeket kell tenni. A 2 cm-es felmosórongy-csíkokat a magas hangszóró kerek és a közép hangszóró ovális lyukába kell felhelyezni, tehát nem előre az előlap síkjába, hanem az előlap síkjával merőlegesen lévőkre a 2 cm-es peremekre. Ha nincs tűzőgép, ragasztó is megteszi. A hátlapra, belülről az így, kb. 48 x 48 cm-es felmosórongyokat feszesen kell feltenni, pl. úgy, hogy a két hosszanti szélét hajtsuk be. Mint a rajzokon látható, az eredeti verzió szerint a közép ellenfázisban volt bekötve - ezt a bekötést nem tartom szerencsésnek a módosítás után, kipróbáltam, teljesen tönkremegy a térhatás és a hangzási egyensúly is romlik, talán a magasakat ki lehet próbálni ellenfázisban, én ki is próbáltam, úgy valamivel jobb a térhatás, de a hangzási egyensúly romlik - esetleg érdemes elszórakozni vele......
Ha gondolod, én szívesen megjavítom, ezeket mind a mai napig könnyű javítani. A kapcsolókon kívül lehet még a védelem-relé hibája is, a pucukái el szoktak oxidálódni, a korábbiakban Omron, az újabbakban Matsushita van; ezeket igazából nem is hangfal-áramra találták ki, hanem nagyobb, ún. "kenőáramra", amely a speckójában is szerepel, mivel öntisztító fajták. Ha esetleg szétszednéd, kizárólag csakis tisztítani szabad, spray-vel fújkálni nem. A kapcsolókat és a potikat Kontakt-spray-vel lehet fújkálni, próbálkozz vele, hátha bejön....
Egy haveromnak Orion HS 400-asai vannak, hallotta a módosított HS 40-eseimet és arra kért, hogy ha tudok, kezdjek valamit az ő HS 400-asaival. Meghallgattuk őket, mielőtt belefogtam volna a munkába, nyugodtan állíthatom, hogy ilyen szörnyűséget nem mindennap hallani..... Nyamvadt, teretlen, erőlködős, össze-vissza hang volt. A közép hangszóró nagyon emlékeztetett a korabeli tévékben találhatókra, talán azokból maradhatott meg...... (Na, jó, ez csúnya, rosszindulatú feltételezés volt....) "Nem ígérek semmit, de azt betartom"- mondtam a haveromnak, majd nekiláttam.
A módosított hangváltó-rajz a mellékelt ábrán látható. Ezeknél a hangdobozoknál is hasonlóan jó tapasztalatokra tehetünk szert, mint a HS 40-esek módosítása esetén, bár a végeredmény annyira nem átütő, ugyanis bár a mély hangszórók nagyjából ugyanazok, viszont a doboz anyaga és méretei már korántsem ugyanolyan jók. Mindenek előtt az elkókat távolítsuk el, ugyanis, ha valamelyik a zárlatos, a hangfalban és/vagy az erősítőben is kárt okozhatnak. Pozitív tény, hogy tekercseket nem kell szerezni, mert az eredetiek mind használhatóak, csak a mély előtti tekercs ferritmagját kell eltávolítani, ennek következtében a rajz szerinti értéket kapjuk. A (10 + 4,7) uF és a 3,3 ohm / 5 W komplexumot ügyesen helyezzük a korábbi 47 uF helyére, az ellenállást állítva tehetjük be. (Akik látták vagy hallották a módosított HS 40-eseket, észre vehetik, hogy a mély előtti kapcsolás majdnem ugyanaz, egy dolgot leszámítva, a 3,3 ohmot.) A közép előtti soros elkó helyett 6,8 ohm szükséges. - Bevallom, kissé aggódtam, hogy ez a beállítás jó-e ennek a hangszórónak, ugyanis most a legmélyebb frekvenciákat is megkapja, igaz, hogy viszonylag nagy, soros ellenálláson keresztül, valamint az impedancia-menet mérése és a gyakorlati tapasztalatok (sokáig nagy hangerőn történő járatás) meggyőztek, hogy semmi rossz nem történik. Valamint, vigyázat, nem ellenfázisú bekötés, mint a rajzon is látszik, az eredeti bekötéshez képest. A magas előtti tekerccsel sorba kötött ellenállást szintén állítva kell betenni úgy, hogy a tekercs hozzáférhető részét ki kell forrasztani és a tekercset azzal sorba kötni. A mélyek és a magas előtti körben lévő ellenállásoknak rezonancia-csökkentő, valamint impedancia-menet javító hatásuk van. Pl. a magas esetében a 10 kHz körüli, elég erős rezonanciáját a 2,2 ohm jelentősen csökkenti és ennek következtében az impedancia sem megy le jelentősen, így az egész frekvenciasávban a 4 ohm tartható, illetve ez alá nem kerül, csak 10 kHz környékén lesz 3,5 ohm és induktív, de ez még nem számít alacsonynak. (Tovább, 20 kHz-en belül az impedancia növekszik.) A bélelő anyagot ki kell venni, szerezni kell 2 db kb. 50 x 50 cm-es felmosórongyot, amelyeknek a széleiből egyenesen le kell vágni 4 db kb. 50 x 2 cm-es csíkot (a 2 cm-t pontosan!), valamint egy tűzőgépet, amellyel a felmosórongyokat a hátlapokra feltűzzük, legalább 6 ponton. (Rajzszög nem megy bele, legalábbis nekem nem sikerült.) A 2 cm-es csíkokat pontosan méretre kell vágni és a magas, valamint a közép hangszórók elé, az előlapi peremre kell feltűzdelni, ugyancsak a tűzőgéppel, itt is hangszórónként legalább 6-6 ponton, ezáltal a peremre történő sugárzás káros hatásait küszöböljük ki. A munkák végeztével a hátlapot gondosan csavarozzuk vissza, ha a kábel-kampók megvannak, minden rendben, ha nem, akkor tömjük be a lyukait, hogy a doboz ne tudjon szelelni, valamint a kivezető kábel lyukját is ellenőrizzük, ha nem megfelelő a tömítés, akkor néhány szál gyufa és ragasztó elegendő a tömítéséhez.
Mint kikövetkeztethető, a módosítás kisebb lépésekben történt, nem azonnal, amelynek több oka is van. Az egyik, hogy a hangolás leginkább fülre történt, mint "mérőműszerre", valamint szélessávú voltmérő, oszcilloszkóp és generátor segítségével, amely mérésekkel nagyjából lehetett következtetni az adott hangszóró által közvetített hangra is és természetesen az impedancia-menetet is folytonosan ellenőrizni kellett. Sajnos, még mindig nem tudok akusztikai méréseket végezni, mert nincs rendes mérőmikrofonom. (Majd egyszer.....) Akik megütköznének a fülre való hangoláson, szeretném közölni, hogy számomra a klasszikus zene a mértékadó, leginkább a nagyzenekari hangzás, azon belül is a vonóshangzás, a tuttik, a piano-k, az énekhang, a zongora és a más egyéb hangszereknek is jól kell szólniuk! A világzene, a jazz és a többi műfaj nálam csak ezután következhet. Klasszikus zenész vagyok és járok koncertekre, úgyhogy van némi összehasonlítási alapom. Lehet, hogy ez most sokaknak nem tetszik, de nem szeretem azokat a hifi-ítészeket, akik úgy mondanak véleményt, hogy évek vagy évtizedek óta be sem tették a lábukat egy koncertterembe vagy bármilyen klasszikus zenei rendezvényre....... Tehát bátran állíthatom, hogy a módosítás eredményeképpen nívósabb hangot kaphatunk, minden vonatkozásban. Hogy pontosan mennyire is, azt állapítsa meg mindenki, aki ezt a módosítást kipróbálja. Természetesen, mint a kezdetekkor is írtam, annyit ezekből a dobozokból nem lehet kihozni, mint a HS 40-esekből, azt a teltséget, elevenséget, dinamikát nem, de lényegesen közelebb kerülhetünk egy jó, kellemes hanghoz.Jó szórakozást a módosításhoz és várom a kérdéseket, tapasztalatokat.
Egy haverommal, aki épít hangfalakat, voltunk hétvégén Hódmezővásárhelyen, az Ágoston Lajos által szervezett Audiofil Találkozón. A haverom vitte az újdonsült, Visatonokból készített mini monitorjait és CD-játszókat, erősítőket, én pedig a korábban már itt közölt, módosított hangváltójú Orion HS 40-eseimet és egy 6P3SZ végű, saját készítésű csöves erősítőmet. Volt itt sokféle holmi, főleg saját konstrukciójú, széles sávú hangdobozok és más egyéb, leginkább szintén saját készítésű hangfalak, csöves erősítők, nekem leginkább egy 300B-s tetszett. Nem vallottunk szégyent, a HS 40-esek sokmindenkinek tetszettek, amikor bekötöttük és meghajtottuk mindenféle zenével, sokan bejöttek hallgatózni, kérdezgetni, érezhetően tetszettek a közönségnek. A versenytársak, amelyekkel közös szobában voltunk egy TDL RTL2 pár és egy Focal Chorus 807V pár voltak (ha ez utóbbira jól emlékszem). Nem rejtem véka alá, volt, akinek az volt a véleménye a HS 40-esekről, hogy a legfelső magasak hiányoznak. Más rosszat nem vett észre (vagy nem mondott.) Ez az illető sokmindent elég keményen leszólt, de alapvetően egyetértettem vele, hiszen, aki ismeri ezeket az Isophonokat, az tudja, hogy bizony nem mennek olyan magasra, mint a mai, szuperebb magasak. Minden esetre a csembaló is szépen, teresen szólt, pedig ott aztán kellenek a rendes magasak...... Keresztbe is cserélgettük a holmijainkat, akikkel egy szobában voltunk. A HS 40-esek szépen szóltak a csövesekkel is, pedig az impedancia-menetük nem igazán hálás. A legátütőbben nem csövessel, hanem egy Pioneer, nagy, monstrum, A osztályú erősítővel szóltak.
Szentséges Atyaúristen! Remélem, tényleg csak vicc.... Az Orister hemzseg a konstrukciós hibáktól, hiába adtak el belőle annak idején 30 000 db-ot. Kondi-cserékkel nem sokra lehet vele menni, és nem volt egy matyóhímzés.........
A mágnesének biztos nincs köze hozzá. Legfeljebb a tömegéhez. Ebből a verzióból minimális darabszám létezett (ha létezett). Viszont a membránszél ebben a formában sajnos nem jó rajta.
Higgyél nekem, ez volt az Ős Minimaxban ! A kutyafaszt (az alu idomot) azt már valaki csinálta bele , de ezt irtam Egy pár darab ilyen Alnicosom biztos van. És mi a zavaros ? Az hogy Angliába is vették, nemcsak az ami kantinba ? Piszok jól szólt Ahogy egyre fiatalabbak lettek egyre roszabbak is. Az eszelös jó dobozok is a végén már ritka pozdorjába mentek át
