Ua. ez volt - amiről a múltkor írtam - édesapám tanárának, aztán neki a lemezjátszója. Csak a karok voltak mások. Azért a többesszám, mert egy fa (Pritchard) és egy fém kar volt rajta. Most egy fotóművésznél csücsül, nem is tudom megcsinálta e? Viszont az L 75 és az L 85 az nagykettő, bigikém! Szinte semmi sem azonos a két gépben.
Ha a megforrasztást arra érted, hogy ez ellensúlyt hordozó rész (ami egyébként valamilyen gumi szerű rugalmas felfüggesztéssel csatlakozik a karcsőhöz) van hozzáforrasztva a karcsőhöz, az régi bevált tuning.
Én egyébként az enyémet 3009-es SME-vel, és Ortofon 212-vel is hallgattam, külső karbakról.
Ha majd sok időm lesz (magyarul én is nyögdíjas leszek), szép negyvenkilós ruhát kap a futómű, és megkínálom az SME IV-esel is. :-))
Gyakori gép, lehet is találni belőle. Ebay-on rendszeresen van. Ha kipróbálod, nekem szóljál, mert a nagymenők (pl. Spacc) visszatartják a fontosabb infókat, mint pl. a motorrögzítő csavarokat ki kell tekerni, és a 230V-ot nem a pick-upra kell kötni :)
Nekem mono lejátszásra kell, erre ennél jobbat nehezen tudok elképzelni. Az ötvenes-hatvanas évek dörzskerekes lemezjátszói is nagyon jók (rek-O-kut; garrard, thorens) de ezek nem tudják a folyamatos sebességállítást, ami a 78-as lemezeknél nagyon fontos. A csapágyazása korrekt, a meghajtás ötletes. A saját karját nem sorolják a legjobbak közé, én egy spéci kart fogok rárakni.
