Keresés

Imádkozz, és böjtölj, hogy érdemeket szerezz a Földön

Hogy életet nyerj abban, hogy életet adsz

Böjtölj a gondolataiddal, és a beszédeddel, hogy a cselekedeteid is követhessenek Téged

Elfordulva a világ zajától

És máshogyan nem tudsz jól böjtölni, hanem a figyelmedet az ég felé fordítva, segítve avval, testedet legyőzve a böjtben

Nem a testi böjt a cél, eszköz az a kezedben

Hogy az ég felé fordítsd a gondolataidat, az az igazi böjt

És ha égben keresel, akkor az imád az égbe emel, ne hagyd az elveszettet magára

Emeld, és küzdj érte, hogy elnyerhessék a kegyelmeidet az életre

Hogy felnyíljon a szemük az égre

Hogy kiléphessenek a halál kapuján, belépve az életbe, hogy hagyják magára a halált haldokolni

Hogy senkinek a szívében ne maradjon részvét, haldoklását látva

Az Úr a pokol felett is Úr, és a sötétség minden szolgája felett is Úr

És ti, akiket Isten Szíve kiválasztott, legyetek nyugodtak

A pokol és a szolgáinak a fegyvere a félelemkeltés

Elmenekülni előlük nem lehet, és nem érdemes

Ha legyőzitek a félelmet, a poklot győzitek le

Az alázatban és a szeretetben van a győzelem, aki bírja a szív imáit

Ha imádkozol, veled van, és veled van a védelme

Segítségül hívjuk Szent Nevét, és megroggyan a pokol minden szolgájának a térde

Félelemre nincs okom, akkor sem, ha minden félelmetesnek látszik

Sokkal inkább mienk a bizalom

És ha mienk a bizalom, mienk a segítsége

És nem elvárok, hanem cselekszem, és mellém szegődik az Úr

És megadja az ínségünket

Megadja testben, és megadja lélekben

Ínségben nem lehet nagyot alkotni, és most döntjük le a hegyeket

Legyen a pokol ínsége a rettegés, hogy látja, ahogyan rengenek a hegyek

Belőlünk meg hiányozzon a félelem

Velünk van az Úr, és bólint, velünk van a segítsége

A Szűzanya 2018. március 2-i üzenete Mirjana Soldo által

"Drága gyermekek, hatalmas dolgot tett velem a Mennyei Atya, ahogyan teszi ezt mindazokkal, akik gyengéden szeretik, hűségesek hozzá és odaadóan szolgálják Őt. Gyermekeim, a Mennyei Atya szeret benneteket, az Ő szeretete által vagyok itt veletek. Szól hozzátok, miért nem akarjátok meglátni a jeleket?!

Mellette minden könnyebb. A Vele megélt fájdalom is könnyebb, mert van hit. A hit segít a fájdalomban, hit nélkül pedig a fájdalom kétségbeeséshez vezet. A megélt és Istennek felajánlott fájdalom felemel. A Fiam talán nem fájdalmas áldozatával váltotta meg a világot? Én édesanyjaként vele voltam a fájdalomban és a szenvedésben úgy, ahogyan mindnyájatokkal vagyok. Gyermekeim, veletek vagyok az életben, a fájdalomban, a szenvedésben, az örömben és a szeretetben. Ezért reméljetek. A remény megérteti, hogy itt élet van. Gyermekeim, szólok hozzátok, hangom lelketekhez beszél, szívem szívetekhez szól. Szeretetem apostolai, ó mennyire szeret benneteket édesanyai szívem. Mily sok dologra szeretnélek megtanítani titeket! Édesanyai szívem, mennyire szeretné, hogy teljesek legyetek, de csak akkor lehettek azok, amikor egységben lesz bennetek a lélek, a test és a szeretet. Mint gyermekeimet kérlek benneteket, sokat imádkozzatok az Egyházért és szolgáiért - pásztoraitokért, hogy az Egyház olyan legyen, amilyennek Fiam szeretné, tiszta, mint a forrásvíz és telve szeretettel. Köszönöm nektek."

Előbb utóbb eljutok oda, hogy elismerjem a legfontosabb a szeretet

Hogy a szeretetet a lényegében, a formájában, az alakjában a mikéntjében ismerjem fel, az több idő

Ha megérint az Isten szeretete, azonnal felismerem a szeretet lényegét

Hogy akkor letérdelek, az természetes

Szeretem a szeretet érzését

Ez a természetem

És keresem az igazságot, ez is a természetem, a pecséted rajtam

Hogy felismerjem, úgy kapok szeretetet, hogy adok, az a keserű levesem addig, amíg nemigen adok

Pedig könnyű adnom, ha belekóstolok, majd legközelebb is könnyen belekóstolok

Annyi keserűt kell lenyelnem, amennyi édeset nem adok

Előbb utóbb megtalálod nekem azt a formát, hogy adjak, és attól kezdve könnyebbé teszi az utamat az, amit adok

Addig meg marad a keserű abban, amit nem adok, marad az elvárásom, holott nem kötöttem üzletet

És addig csak üzletnek nevezem, amíg nem ittuk meg az áldásunkat

Majd megkapja a természetes közegét, ha felébredtem a nyújtásra

Addig meg gyötröm a gondolataidat, a gyötrődésedben, a gyötrődésem nélkül

Amíg nem egészülsz ki a teljesben, addig megmarad a gyötrődésed

Hogy be akarod bizonyítani, nem gyötrődsz, minél jobban bizonyítod, annál többet szenvedsz

Szereted, ha szeretetet érzel

Azt egyáltalán nem hihetem, hogy szenvedések nélkül meg tudok szentelődni

Hogy fel tudjak találni a magasságba, ahhoz meg kell ismernem a mélység fájdalmait

Hogy semmilyen vágyam ne maradjon a mélységben, a mélységbe húzva engemet

Sok a vágyam a mélységben, sok terhet hordozok magamon

A fájdalmak megmutatják testem vágyainak a következményeit

Földi testem földi lényege az ítélet

Származásom az ég

Az égben az angyalok kifundálnak egy eszmét, behelyezik Istenbe, és Istenben meglesz

A töredékes voltomban, Istengyermekségem elfogadásában, elfogadom a tisztaság eszméjét, megtartom az Istenben, és megtisztulok

Ha megtisztulok, akkor az Istenben szemlélek, azaz kiléptem a síkból a térbe, kiléptem az időből, kiléptem a térből, igen, kiléptem a síkból a térbe, és evvel kiléptem a térből – azaz minden lekötözöttségből kiléptem

Keresztülvágom a sötétséget, és már nem ad sötétséget, ha Istenben szemlélek

Minden társamban és testvéremben Istent szemlélem

Ha Istenben szemlélem a testvéremet, akkor Istenben látom

Ha még magából szemlél engem, a nagy segítségem számára, hogy Istenben látom, segítek neki felmérni a töredéket

Istenben van a teljesség, magam meg annyit bírok, amennyi a közelségem Istenben

Nem minden tudásom jó, az égben majd azzá válik, ha befogadtam a Földön a teljességét

A túlzott tudásom visszadobna a mélybe

Nem a tudás miatt, hanem miattam, amiatt, ami bennem még a ragaszkodás a mélységhez

Gyötrődésem az a fájdalomban, hogy a szükségem a fájdalom, azaz mutatja a töredékességemet a fájdalom

Ugyan kezdhetek a gondolataimmal, vagy járnak, ahogyan akarnak?

Alapvetően arra járnak, ahol jár az akaratom

És ugyan olyan a gondolat, hogy nincs következménye?

Nem olyan, hanem éppen következményeket vonz

És nálam járnak, és elülnek, vagy nálam járnak, és nem állnak meg nálam?

Nem állnak meg nálam, és mások gondolata is bejár engem

Ha gonoszat gondolok, a gonosz megy tőlem tovább, ha tisztát gondolok, a tiszta megy tőlem tovább

És mozgatnak a gondolataim, ha tisztát gondolok, angyalok jönnek hozzám, segíteni

Ha gonoszat gondolok, gonosz démonok és szellemek próbálják a gonosz gondolatikat nekem adni

És tehetem, hogy megnézem a gondolataimat, és szűröm őket?

Könnyen tehetem

Ha figyelem a beszédemet, akkor magam előtt is kiderülnek a gondolataim, előtted meg ott vannak a tetteim, elárulják ők ugyanúgy gondolataimat

És ha még nem tettem semmit, és még nem mondtam semmit, akkor is adok, a gondolataim szerint vagy vonzok, vagy szétszórok

Ha ébredezek, akkor elkezdem figyelni a gondolataimat

Ha Veled foglalkozik a gondolatom, akkor elkezdesz velem foglalkozni

A régmúlt időkben, a kezdetekben, minden elvezetett Istenhez, minden szelíden tanított az Isten felé vivő úton

Aki befogadott mindenben, az befogadta az Istent, és megszentelődött

A végidőkben nem úgy van, sokkal inkább a pokol fogad be, ha követem az áramlatokat, holott minden bírja az Isten kegyelmét

Ha nem ismerlek, akkor mi az a kérdés, ami jobban taszít engem, amikor rám olvassák, amit tettem, és amit nem tettem, vagy ha elém teszik a szeretetet kérdését?

Ha elém teszik a szeretet kérdését, az a legkevesebb, hogy nem akarom hallani, és az is lehet, hogy fellépek támadólag a sarokból

A szeretet kérdése, az alapom kérdése

És amilyen az alapom, olyanná válok

Hiszen az akaratom választja ki az alapom

Amit az ember gondol a szeretetről, az abból indul ki, amit érez, beleértve a testi érzéseit

Holott a szeretet, az az Isten

És Isten szeretete ott van a keresztfán, az áldozatban

Ha követem az áldozatban másokért, nem másokat terhelve, hanem könnyítve, akkor megtaláltam a szeretet lényegét

Istenen kívül nem találhatom meg a szeretetet, mert a szeretet az az Isten

Így a tiszta szeretetemben jelen van nálam az Isten

És mondhatom, hogy az Isten, itt, vagy amott van?

Csak akkor mondhatom, ha valakiben jelen van, és mint templomban, vele van az Isten

Így magam is, ha találkozni akarok az Istennel, akkor templomává válok, és befogadom, és akkor jelen van nálam

És ez az ígérete

A világ a szeretete tévedéseiben bárhogyan bűvölhet, csábíthat, és fenyegethet, de nincs hatalma a felett, hogy meghozzam az áldozatot, és elmerüljek a szívemben, belépve a csendbe

Egykor minden elvezetett az igazságba, ma a szívemből tudom kifogni az igazságot

És a szeretetről alkotott fogalmaimnak a tévedéseiben, csak Jézus lehet a megmentőm

Aki megtette értem a jóvátételt

Ha elfogadom, azzal már elnyertem

Ha nem fogadom el, nem lehet az enyém, nem történhet meg az akaratom ellenére

A szeretet lényegét Jézusban találom, szemlélhetem, és aktívan kérdezhetem, és aktívan válaszol nekem

Az új alapom Jézus szeretete, azon az alapon ébred az új ember, azon az alapon kezdődik az élet

Keresem a Szavad értelmét, mert keresem

Ha távol vagyok Tőled, akkor is keresem

Akkor félve keresem, a félreértéseimből félve

Hiszen félek, hogy adnom kell, valóban adnom kell, de nem a félelmem szerint

Ha pedig azt gondolom, méltó a munkás a bérére, és ezért azt gondolom, dolgozzon más helyettem, magam csak a lélekkel törődök, az ugyanolyan félreértésem, mint az első

Ha azt gondolom, adnom kell ha Veled vagyok, és ezért tartom távol magam Tőled

Valóban adnom kell, de úgy nem adhatok, hogy másokra rakjam a terhemet

Hogy hogyan adjak, vagy hogyan vagyok méltó a béremre, mint Dávid, úgy legyen

Vagy sötétségben állok, vagy világosságban állok, akkor állok világosságban, ha velem vagy, és megajándékozol

Minden templom a templomod

És egyetlen külsőség önmagában nem a világosságom

Bármelyik templomodban állok, lehetek sötétben, és bárhol állok, lehetek világosságban

Mint ahogyan könnyen jön a tévedésem

A sötétségből jön a tévedésem, ami abból indul ki, aki vagyok

A világosság abból indul, ami nem vagyok, és Aki vagy

A jelenléted a világosságom, és hordhatok papi köntöst is, ha nem harcolom ki a magamról lemondásomban a jelenlétedet, még nem vagyok világosságban

És ha valaki nem hallott Rólad, de úgy él, ahogyan tanítod, az a jelenléted nála, akkor is, ha nem tudja, és az élete

És mindent tudhatok, sőt mindent meg is érthetek, és bölcsen is szólhatok, az önmagában nem a világosságom, mert a világosságom, amikor cselekszem a Tanításodat, és az a jelenléted

És jobban járok tudva, mint tudatlan, és magad is azon vagy, hogy tudjak, és abból döntsek

Tanításod nélkül is eljuthatok a világosságba, igen sok szenvedésemen keresztül

A Tanításod szeretet, a rövid és egyenes út, a szűk ösvény, ami mégis terület, a terület, ahol a világosságodban szeretek

Terület, ami hegyre vezet, ahova felkísérsz, ahova egyes egyedül, csak Te tudsz felvezetni

Mért ne mondjak le a sok butaságaimról, azaz a következményeiről

Merre jár az én lelkem

Közelben és távolban, és távolságokban

És ugyanígy vagyok Veled is, a közeledben, és a távolságodban

És akkor is, amikor meghajtom a fejemet előtted, amikor elfogadom az igazságot, akkor is a lelkem hol erre, hol arra bolyong

És mégha imádságban kezdem a reggelt, és imádsággal zárom a napot, akkor is hol jár az én lelkem?

És ne gondoljam, hogyha elfordítom a fejedet Tőled, minden gondolatom távol van Tőled, és ezzel elhajtom a lelkemet a távolba, és csak a távolba

Lelkem csatangol, követve a gondolataimat

Lelkem meg követi a szívemet

A szívem az akaratomat követi

Az akaratom meg vagy megfontolt, vagy csapongó

És ne gondoljam, egy helyre akarod kötni a lelkemet, hanem sokkal inkább velem akarsz járni

A nagy tévedésem, hogy lekötözöl engem, pedig nem lekötözöl, hanem felszabadítasz

Ha erre is jár a lelkem, és arra is, és nem követem nyomait, sőt nem előzöm meg a nyomait, mindenféle áramlatok taszigálnak engem

Veled nem közösködöm, hát a lelkem csak úgy jár, amerre kerül

Ez nem a szabadságom, nem követem az akaratom, illetve az akaratom, vigyen a víz

Arra gondolok, Hozzád menjek, és ne járjak semerre?

Éppen nem azt akarod

Hanem sokkal inkább ragadjalak magamhoz

Minden vagy mindenben, és amerre járok, ha velem vagy megszentelsz mindent

Ha jelen vagy nálam, a lelkemmel, amerre járok, az áldásodat hozom, és viszem

És akkor kiszabadultam az áramlatoktól, amelyeket a hőfokuk vezet

Jelenléted világosság, ha jelen vagy, világosságot gyújtasz a lelkemnek

Beleértve a méltatlan pillanatokat

Nincs pillanat, amit ne áldhatnál meg

És nincs pillanat, ami ne válhatna a lelkem előnyére

A lelkem legnagyobb nyeresége a jelenléted, hiszen megosztod magadat a lelkemmel

Szabadságban járok, és szabadon adsz, és szabadon járhatok a Rendedben

Szűk ösvényen járok, mégis területet járok a Rendben, szabadságomban

A Rendedben járok, ha megtartom a törvényedet

Ha pedig jelen vagy nálam, akkor az első törvényt tartom, és avval beteljesítem a törvény minden betűjét

Ha nem tejesítem be, akkor kiléptem a szabadságból, beléptem az áramlatok közé

Ha jelen vagy nálam, akkor értem meg az áramlatokat, mint ahogyan magamat is csak akkor ismerem meg, amikor Téged felismerlek a lényegedben

És amikor megszentelsz, hozzám jössz, és magadhoz vonzol

És a szükségem a sötétségem percei, hogy megtanuljam, ne csak Hozzád menjek, hanem magammal vigyelek

És attól kezdve, már csak az alázatom szüksége, hogy tudjam, ki vagyok magamtól

Por vagyok, és Te kiemeltél a mocsárból

Se nem a gonoszság egysíkú, sem nem a jóság egysíkú

Hanem mértéke van

Amilyen a távolságom Istentől, annyi lesz a gonoszságom

És amilyen a közelségem Istenben, annyi a jóságom

És minden megtörtént már az ég alatt, csak magam vagyok a tudatlan

Olyan a tudatlanságom, amilyen a magamba vetett bizalmam

Képes vagyok elveszni a magam istenítésében

Ha távol vagyok az Istentől, akkor másokat akarok uralni

És ha távol vagyok az Istentől, akkor mások akarnak engem uralni, és az sikerül is nekik

Úgy akarok uralni, hogy az láthatatlanná váljon, és úgy akarnak engem uralni, hogy az láthatatlan legyen

A Sátán is kevesek előtt fedi fel néhány lapjait, azt könnyebb uralni, aki tudatlan, aki a maga nagyságában bízik

Isten mindent felfed a gyermekei előtt

Semmi nincs, ami ne kerülne a toronyra

Úgy kerülök közelebb az Istenhez, hogy megtölt bölcsességgel

Alázatra hív, az alázat képes befogadni a bölcsességet

Minél több a bizalmam az Istenben, annál inkább cselekvő lesz bennem

Teheted, ha cselekvő benned, cselekvővé teszed bennem

És akkor felismerem, ki vagyok

Ahogyan felismerem az igazságot, úgy kérem az áldásodat

Segítségeket kérek az angyaloktól

És akkor segítséget adnak az angyalok

Mint ahogyan az áldásodat kérem, és az áldásodat adod

Jó és a jó között is van különbség

Ha azt kérem, áldj meg a jelenléteddel, az minden áldásnál több

A jelenléted a legnagyobb áldás, ami engem érhet

Ha megformált áldásodat kérem, a megformált áldásodat adod, a jelenléted meg mindent megáld, anélkül, hogy felérném

Jelenlétedet kérem, és az áldásaidat kérem, és kiárad a bőség

Elöl megy világosság, követője a bőség 

A Föld a mindenség szív idege, az ébredések által

Amikor egymás mellett megél a magasság, és maghal a mélység

Amikor megengeded a gaznak, hogy az értékes búza között nőjön

És amikor ráébredek a gonoszságaimra, akkor rádöbbenjek a gonoszság keserű gyümölcseire

Hogy megegyem, amit főztem

És az úgy van, megeszem

Nem akarom, mert másnak főzöm a gonoszságaimat

De mellettem áll a Kegyelem

És megkóstoltatja a sorsomban, a jó és rossz sorsomban

És azzal válik a sorsom jóra, hogy megeszem a rossz sorsokat

Megízlelve, és kiöklendezve

Lezárod azt a korszakot, hogy majd ne gonoszságaimban, hanem a szeretetedben ébredjek

A földi jó sorsom elaltat engem

A keserű sorsom az ébreszt

És a keserű sorsom egyetlen perce sem véletlen, majd amikor legördül a függöny, megértem

Addig meg marad a töredék

És marad a Lelked, aki ki akarja nyilvánítani a miérteket

És elém rakod a megmenekülés ösvényét

Arra van, ha arra mész megmenekülsz, ha megfogadod a tanácsaimat, felemellek 

Ha visszanézek a történelemben, mindenhol, és mindenkor periodicitást látok

Persze azonnal meg tudom válaszolni, valahogyan, pedig akkor fogom megérteni a teljes igazságot, amikor magam is a periódusomba lépek

Amikor a sötétségből világosságba lépek

Mindig azt gondolom, hogy az állapotom világosság, mert a sötétségem olyan, mint a világosság, amíg nem jön hozzám a Világosság

És nem úgy van, ahogyan gondolom a nemzetek jó és rossz sorsáról

Mert hosszantűrő vagy, a rossz, és a jó sorsomban

Ha szenzációt akarok, akkor ez a szenzáció

Hogy az Isten leküldi a Szavát földre, az nem szenzáció, sokkal inkább lehetne az a szomorúságom magamról, hogy miattam át kellett lépni Istennek az ég kapuit

Hiszen bennem a lehetőség, hogy viseljem a keresztjét

Ha viszem a részemet, ha viszem a részemet a keresztből, nem a szükségem, hogy elhozza a Szavát hozzám, mint újat

Szava nem új, hanem megerősítés

Hogy megerősödhessek Benne

Szava a segítségem, hogy felvállaljam a keresztemet, a keresztje segítségében

Ha eljön hozzám a Szava, az nem véletlen, hanem az a szükségem, ha elém jön, és megkeres a Szavában, akkor az ínségem hívja

Ha azt gondolom másnak mond, az a menekülésem a felelősségemtől

Pedig sokkal inkább személyesen a magamé

Ha hozzád ér, a magadé, de attól, még az enyém

Ha tied, és az enyém, akkor az az ínségünk, hogy hol a gyógyulásom, a jelenlétében

Ha enyém a Szava, akkor arra ösztönöz, életre keltsem a bensőmben

Ha életre keltem, akkor megtisztít az ínségemtől

Ha nem lennék sötétben, nem lenne szükségem a "jelenlétére," hiszen nem kellene kétszer hozzám jönnie, hiszen már jelen van 

Ha jelen van nálam, mért mondaná, vegyél magadhoz, sokkal inkább azt mondja, maradj meg bennem

Ha jelen van nálam, azt mondja, vigyem, és osszam meg a birtokom

Birtokom a kincsei

Ha azt mondja vegyél magadhoz a Testemben, és Véremben, az növekedésem Benne

És ha azt mondja, vegyél magadhoz a Testemben, és a Véremben, abban azt is mondja, vedd magadhoz a Szavamat, és cselekedd

Ha a szívemben jelen vagy, akkor az a szükségem, hogy vegyelek Testedben, és Véredben, és vegyelek a Szavadban, és cselekedjem a Szavadat

Ha élővé teszem a Szavadat abban, amit teszek, az a jelenléted

És ha megcselekedem a Szavadat, akkor megértem a bölcsességet 

Akkor válok egészséges  szűzzé, amikor megszűzesítem magamat abban, amit cselekszem, amikor a Szavadat cselekszem 

Ki az, aki ne lélegezne a tavaszba, amikor jön a tavasz, a tavasz mámorító illatába?

Ó, mikor a tél utolsó ölelésébe már beleszólnak a madarak

Még melegbe burkolom magamat, de a szívemet már átöleli a megújulás

Már magától jön a mosoly, a tavasz mosolya az arcomra

Ó, ha figyelek, megakad a figyelmem, nem akadályba akad, hanem kinyíló térbe

Már fülelek, és elérnek hozzám, a közeledő hangok, a nevetések hangjai

Már kinyílok kérni, és megkapom, kapni

Már lassan elkezdek nyújtani, és felém is nyújtó kezek érnek

Már lassan elkezdek ölelni, és tétova kezek nyúlnak felém, megölelni engemet

Kifordulok a befordulásból, a magamba fordulásból, befordulok Hozzád, és kifordulok, befogadni

Rettegtem, az érintéstől, és most más érint meg engem

Féltem, hogy megérintenek, és elkezdem várni, hogy megérints engemet

Az első érintés elmúlik, és jön a lelkem érintése

Megérintesz a Lelkeddel, és már a kezem érintésében is ott van a lelkem érintése

Még visszatartom magam, nehogy félreértsél, majd amikor visszafogod magad, majd legyőzöm a visszafogottságod

Az első elmúlik, és marad az élet

Az elmúlás elmarad, nem kérek belőle

Dalolnak a madarak, mert itt van, a kérek

Mert itt van, válaszolok, kérdezz, és válaszolok neked

Szívembe veszem a kérésem, és megtalálom a válaszodat mindenben 

Nézzétek a ti Isteneteket

Halljátok meg a ti Isteneteket,

Szemléljétek a ti Isteneteket

Ha magammal viszem az Istenemet, akkor mindenben megtalálom, és mindenben lesz minden

Ha nem viszem magammal, hiába tartok Felé, nem találom, segítségül hívom a Nevét, hangoson mondva, Uram, Uram, és mégsem találom

Itt van a ti Istenetek, a szív egyszerűségében

Mindenben minden, és mégis, ha nincs nálam, mindenben csak nem találom

Nekem mondja, és ha nem keltem életre a szívemben, nem lesz ott, ahol vagyok, és hiába megyek mérföldeket, nem jutok Hozzá

Itt van, és ha megtaláltam, nálam van, és itt van, ha elüldöztem, nem lesz nálam

Lemondok az elsőségemről, és megtalálom a fenségét

Dacosan tartom a fejemet, és csak magamat látom

Alázat és szeretet, megtöröm magam az alázattal, és megtöltesz a szereteteddel

Ez a sorrend, és jelen leszel nálam, és minden leszel nekem mindenben

Itt van a ti Istenetek

Aki meghajtja magát, itt találja, és megtalálja mindenben

Nézz az Arcára, vesd le a szemedet az arcodról, és nézz az Arcára, ne mond, hogy tegyem?

A szív egyszerűségében nézek az Arcára, amikor megszólít engem, hiszen megszólított az Istened

A szívemből szemlélve, a szívem egyszerűségében

Győzelmem az magam felett, ha az Arcára nézek, és ha legyőztem magamat, legyőztem a világot

Már nem a világ uralkodik bennem, hanem mondhatom, Tied vagyok

Keresztelő mindent megtett és bevégzett másokért

És annyira tisztelte az Istent, hogy maga nem lépett annyira a közelébe, mint ahogyan a gyermek az apja közelébe lép

Ha az Istenhez, mint az Atyámhoz közel lépek, akkor úgy ölel át, és úgy foglalkozik velem, és úgy vezet, mint az apa a gyermekét

A gyermek, ha kér, az apjától kér, és az apa mindent megtesz, hogy teljesítse a gyermeke kérését

És mint az apa, ugyanúgy teszel magad is, minden képzeletet felülmúló mértékben

És mindent megosztasz velem, ha elfogadom, a gyermeked vagyok

És nem támasztok vetélytársakat Veled szemben

Ó, minden földi képzeletet felülmúlnak a kincseid, amit már a Földön nyújtasz

Keresztelő a tisztelete miatt nem lépte meg az utolsó milliméterét, magam meg ellened állok

Ha lenne bennem tisztelet, akkor felismernélek

És akkor nemcsak hogy felismernélek, hanem átölelnélek, mint ahogyan a távolra szakadt hazatér a szüleihez

Mért ne sírjak örömkönnyeket, ha jólesik, és kikívánkozik a szívemből?

Ha akarlak, megtudlak

Ha a szívemből imádkozok, megtudlak

Az imádságom az akaratod, az imádságod, az akarata

Az első ébredésem, hogy kérek, az első ébredésemben, magam szerint kérek

És teszed, hogy felismerjelek, az imádságra adott válaszodban, a kérésemre adott feleletedben, felismerjem a cselekvő Istent

Nem hagysz tudatlanul, és elmondod, mit kérjek, lelket kérjek

Életet kérjek

Az élő kér életet

Nem igazán értem, hogy mért kérjek, egyszerűen elvárom, hogy a kérésem nélkül is szolgálj

Hiszen ott a különbség bennem, ami a távolsága a földnek és az égnek

Amit cselekszel, az megerősít engem, amit kérek, az megszentel

Test testet kér

Az értelem azt kéri, ahova rakta az akaratát

Nehezen akarom megérteni, sőt, nem is akarom hallani, annyi a szeretetem, amennyit imádkozok, amennyit lelkekért imádkozok

Az imádság egy nyitott ajtó, Közted, és köztem

Nem vagyok tehetetlen a földdel szemben

Ha imádságban mások lelkét szolgálom, gondoskodsz rólam, de nem úgy, mint a tehetetlenről, hanem arról, aki maga is cselekszik

Sivatagból tartok az édenbe

Tevékenyen testben, és lélekben, a társaságodban

Ha a mások szükségében kérek, az csodálatos

Te ösztönzöl arra 

Aki távol van Tőled, annak minden a hátránya, aki közel van Hozzád, annak minden az előnye

Ha távol vagyok Tőled, akkor olyan vagyok, mint egy sündisznó

Ha közel vagyok Hozzád, olyan vagyok, mint a napraforgó

Ha pedig felfigyelek, olyanná válok, mint a szőlő kacsa, amelyik folytonosan kutató munkát végez, amíg végre megkapaszkodhat

Az áldásoddal, vagy az áldásod nélkül, az áldásoddal növekedek

Ha növekedek az áldásodban, akkor mért is ne kérjem az áldásodat?

A piacon azt keresem, ahol a pénzemért szebbet, és többet kapok

Ha ketten megyek, ha többen megyek, többekkel az imában összefonódva megyek, biztos az áldásod, melyet megkapok

Ha sokat adok, akkor sokat kapok, ha sok szeretetet adok, sok szeretetedet adod

Ha a szereteted adod, a legtöbbet kapom

Hogy Veled, vagy nélküled, az két értelem két úton

Nélküled az olyan, mint ahogyan jár a szódás lova, szemellenzővel járva

Te mindig mutatsz, egymás mellé helyezed a dolgokat, megértetve lényegüket

Mondanám ki vagyok, tedd, ami szeretnél lenni

Bolond vagyok, ha tudok, és mégis magányosan járok

Hogy Belőled megtudjak, az az áldásod

Hogy megformáljak gondolatokat, az az előnyöm

Hogy kötött imában imádkozzak, vagy magamtól keressem a szavakat, ha keresem, megtudom, nem olyan egyszerű, és egyedül nemigen sikerül

Ha megszólítalak, az azt jelenti, akarom a válaszodat, ha nem szólítalak meg, a magam válaszát várom a magam kérdéseire

Ha az áldásodat kérem, az áldásodat adod

Hogy mindig kérjek, abban magam vagyok a nehézség, és abban Te leszel az erőm

Annál nagyobb kegyelem nincsen, mint amikor kiárasztod a Szavadat

És a társánál sincs nagyobb kegyelem, amikor meglátom mit tettem, és mit nem tettem

Eltervezek valamit, és ha máshogy történik, megsértődök, ezt teszem, mégha értem is történik, megsértődök

Ha előtte szólnak, mi fog történni, akkor is megsértődöm, amikor kimozdítanak a fekvésemből

Az fájdalmas, amikor azzal szembesülök, amit tettem, és amit nem tettem, ha abban fájdalmat adtam

A Kegyelem kiárad a világra, meghívja a világot, és figyelmezteti a világot, szembe helyezlek magaddal

Ha vitatkozom, elsőbbséget akarok az igazságomban, ha kiderül, hogy az igazságom, nem igazság, szégyenkezhetek

Kiárasztod a Szavadat, hogy ne szégyenkezzek magam előtt

A Kegyelem adja, ébredjek

Kikelve tétlenségemből, kikelve a kényelmemből

A szégyenem a kényelmem, pedig szinte csak az ujjamat kéne megmozdítanom

A Bölcsesség jár körbe a világban, keresi az alkalmat, hogy felismerjek

Elutasítom a fájdalmat, pedig hordozza a felismerést, a felismerésemet

A Nagyfigyelmeztetésben a cél szentesíti az eszközét, a fájdalmamat, amiben megtudom, ki vagyok

Kezdhetném a másik végével, hogy először Téged ismerlek meg, és akkor elhagyhatom a fájdalmat

Előttem a megsértődésem, aki nem akarja, hogy kilessek az akaratomból

És mellettem a Kegyelem, aki alázatos, felismer engem 

Formával fejezem ki magam vagy tartalommal?

A tartalom a legszebb forma

A szavaknak meg értelmet adok

És olyan színt kapnak, amiket beléjük helyezek

És ha megszíneztél szavakat, ha a szívemből nézem a tartalmukat, megtalálom a színeiket

Az égben a forma mutatja a tartalmat

A Földön a gyümölcs mutatja a tartalmakat

Így a tartalom a Földön olyan, hogy ki kell ásnom

Megtanulva a türelmet, a második érdemszerzőt

És ha süket vagyok és vak, mert lekötözöm magam a külsőséghez, akkor maradok a formánál addig, amíg be nem fogadok

Kétszer kapom ugyanazt, először kapom a formát, majd kiásom a tartalmat

Ha nem ásom ki a tartalmat, akkor magamat kapom, azaz nem kaptam semmit

Amit látni szeretnék, azt látom

Könnyen megy az első látásom, mert az a sajátom, a második látás, a látásod

Ha átnézel a szememen, azt azért teszed, hogy átnézzek a szemeden

Mit látok a szemeden keresztül?

A bölcsességet a kicsinyek és egyszerűek kapják

Az értelmet akkor kapom meg, amikor levetve a földi ruhámat, az ég ruhájába öltözöm, elhagyva földi testemet

Részem a töredék

Részed a teljesség

És ebből a teljességből táplálkozom, amikor legyőzve magamat, megalázom magamat

Több az, ha magamat alázom meg, és nem megaláznak

Ha nagyra tartom magamat, a szükségem, hogy megalázzanak, az a szükségem, hogy a hasonlók úgy alázzanak meg engem, ahogyan megaláztam másokat, hogy felébredjek az igazságra

Hogy megundorodjak a bűntől

A bűntől, ami mindig fájdalmat okoz

A bűntől, amit nem akarok figyelembe venni, mert nem azt nézem, hogy másoknak fájdalmas, hanem azt nézem, hogy növeljem a birtokom

És ha a birtokodba lépek, ha a szeretetedbe lépek, akkor növekedek szeretetben

Felismerlek, megalázom magamat, és felismertetsz a jelenlétedben

És abban felismerlek Téged, és amikor felismerlek Téged, felismerem magamat, felismerem, töredékes vagyok, por vagyok porból

Először felismerlek másokban, majd megtalállak magamban, a szív egyszerűségében

Ha fájdalmat okozok, azok további fájdalmakat keltenek, ültettem, és gyökeret eresztett

Ha szeretetet adok, azok további szeretetet ébresztenek, ültettem, és gyökeret eresztett

Ha Te ültetsz, akkor a sötétség növényei elhalnak, és virágba borul az egész mező

És örvendek, hogy az első ültetéseim elhalnak, és marad az ültetésed

Jézus neve szent

És minden leírt hangja szent, a nevének minden betűje is szent, az eredeti írásmódja szerint

Az Isten maga választotta a nevét Jézusban

Hogy ne csak az Ő fönségét jelentse

Hanem az alázatában a dicsőségét

A közeledését

A küzdelmét, és az áldozatát

Hogy töprengésbe hívjon a neve, szemlélődésbe, és ültetésbe

A neve aratás

A neve győzelem

Hogy minden térd meghajoljon előtte, szent neve előtt

Hogy szent neve elhozza a jelenlétét

Hogy minden lehessen mindenben, Jézus minden mindenben

És ahol találom, ott van

Ott van a szívemben, ahol szembe kerülök szent nevével, nemcsak a nevével kerülök szembe, hanem a jelenlétével

Ha megszólítom a nevével, megszólít a nevemmel

A szívemben szólít, és a szívemben szólítom

Az értelem nem tud mit kezdeni a nevével, mert nem hajol a szívébe

Ha meg megszólítom a nevével, megtalálom az értelmemmel

Ha meghajolok, megadja az értelmet

Ha töprengek szent nevén, velem töpreng

És megértem, velem van

És akkor a Társam, és a Menedékem, szükségben a Segítőm, és az Orvosom

És nem úgy vagyok Vele, mint az ismeretlennel, hanem úgy, mint Aki a barátomnak, és a testvéremnek szólít

A halott az követel, az élő pedig kér és töpreng

Ha egy haldoklóért elmondom az irgalmasság rózsafüzérét, akkor a lelke megmenekül a haláltól, az irgalmad fogadja a lelkét

És ha csak egyszer is elmondom az irgalmasság rózsafüzérét, akkor a lelkem megmenekül a halálból, az irgalmad fogadja a lelkemet

Ha ébredezek, akkor elkezdem magam távol tartani a bűntől

Ha kezdem kinyitni a szememet, akkor próbálom a jót cselekedni

Ha kinyitottam a szememet, próbálom megcselekedni az akaratodat

Magamtól, az elsőségemből megyek Hozzád, és Tőled és Veled megyek a testvéreimhez

Ha a testvéreimet nézem Benned, akkor a lényegben az az, hogy Téged szeretlek

Ha élek, és mentek, akkor az életemhez ezren kötődnek, ha elalszom, ezrek aludhatnak

Az alvásom nem hoz nekem semmit, az alvásom a fájdalmad, ha már ezreket ragadtam

Ha távol vagyok Tőled, szavamnak nincs súlya, ha közel vagyok Hozzád, a gondolataim is súlyosak

A bűnnek is súlya van, és ha az akaratodban vagyok, akkor a gondolataim is súlyosak

Nem képes vagyok, hanem képessé teszel

Az akaratodba helyezkedve válok képessé

Annál nincs egyenesebb utad, mint az akaratod, ha az utammá teszem

Amennyi az alázatom, annyi a befogadásom Tőled

Ha közel vagyok Hozzád, a szálkát is megmutatod a szememben

Az önös akaratomban a fától nem látom az erdőt

De van reményem, az irgalmad, amikor mindent a kezedbe teszek

A bűnbánat a jó társam, mindig talál valamit

Keresztre feszítésed, kiszögelt, magasra állított Hegyi beszéd

Mint ahogy a cölibátus sem más, mint kiszögelt, és magasra állított Hegyi beszéd

És azok a házasságok a boldogok, akik élik a kiszögelt Hegyi beszédet a szolgálatban és a hűségben

És magam is olyan vagyok, aki menekülne a Hegyi beszéd értelmétől, aki mondja, alázd meg magadat

Győzd le magadat az alázatban, és a bűnbánatban, hogy benned lehessek minden, mindenben minden 

Templomodban van az Eucharisztia, vagy az Eucharisztia körül van a templomod?

Ha úgy veszem, az Eucharisztia körül van a templomod, akkor közelebb vagyok az igazsághoz

Ha benézek a szívembe, azt találom, amit templomodban találok

Ahogy a templomodban megtalállak Téged, ahogy körbevesz a templomod, úgy megtalállak a szívemben, ahogy körbeveszlek

Körbeveszlek, és mégis Te fogadsz magadba

Nem úgy van, hogy rögtön a szívemben kereslek, de úgy van, hogy a szívemben talállak

Hogy a szívembe nézzek, az nagy lemondás tőlem

Minthogy úgy lássam az Eucharisztiát, köré épült a templomod, az is nagy lemondás tőlem

Hogy úgy szemléljem, hogy úgy szemléljelek, amint vagy

Csak az alázat képes elmerülni a csendben, megtalálva a csend zenéjét

Jelenléted halk zeneszó

Jelenléted tánc, és egybefonódása a szívünknek

A Méltó, és a méltatlan, a méltatlan, aki önmaga legyőzésében a kegyelmedben lesz méltó

Nem távol vagy, hanem nem nézek a szívembe, nem merülök el a szívem útjain

Ha nem merülök el Benned, igazából még kevésbé lehetek sértő

A tudatlanságom követi a gondolataimat, a tévelygőket, aki magát keresi

Amíg magamat keresem, amíg magamat állítom a templomod közepébe, nem talállak ott

Máshol kereslek, mint ahol vagy

Tanításaid nem szél fújta falevél

Hanem az útja a legyőzésemnek magamtól

Hogy megalázzam a nagyságomat

Hogy szándékosan elveszítsem a hiúságomat egy félreeső helyen, senki se vegye fel azt többé

Alázatra tanítasz, hogy megajándékozhass a szereteteddel, a helyeden a templomomban, a szívemben

Megtalálva, körbeveszlek, és körbeveszel

És akkor azt mondod, testvérem

A kő kő marad, a fal fal marad, Te pedig megajándékozol az élettel

Kő templomodból kihozhatlak a szívemben, és ha  szívemben vagy, bevihetlek

Téged viszlek Hozzád, és az a dicsőséged 

Az Eucharisztia valódi Tested, és valódi Véred

A szívemben a jelenléted valódi

Egyedül én vagyok a tévelygő, aki megtalálhat 

Ha akarlak, megtalállak 

Bizonyosságot kérek, és nem kapok bizonyosságot

Ha megkapnám a bizonyosságot, még mélyebbre süllyednék

Nem látom be, de ez történne velem

Az érzékszerveimnek kérnék, ehelyett a szívembe kapok, kapaszkodhatok, hogy megértsem

Ott találkozhatom Veled, ahol felemelkedek az égbe, az ég felhői közé

Tisztulásomban találkozhatom a Tisztasággal

Amíg nem törekszem a cselekedeteimben a tisztaságra, nem kapok bizonyosságot

Amit a kezem érint, abban nem lehetek annyira biztos, mint ami a szívemet érinti

Ha megérinted a szívemet, az életemet adom, és akkor megajándékozol az élettel

Ha a kezem érintene, de a szívem zárva maradna, nem adnám az életemet, és akkor Te sem adhatod nekem az életet

Igen, a hit vezet a bizonyosságba, más bizonyosságot nem adsz, mint amit ad a hit

Sziklát ad, amire felállhatok, és érzem a lábam alatt a szilárdságot

Erőt ad, és érzem az erődet

Nem úgy, mint a test számít

A test uralna, a lélek meg megkapja a Szellemedet

A nagy kérdésem, ha megértem, megérteted velem, a töprengéseim után segítségül hívjalak

Ha segítségül hívlak, akkor be is végeztetett a halálomnak, és eljött az életem ideje 

https://www.magyarkurir.hu/hirek/szuz-maria-lourdes-i-jelenese-betegek-vilagnapja-84854 

Ha életet mentek, akkor életet kapok

Ha egy haldokló mellett, ha egy haldoklóért elmondom az irgalmasság rózsafüzérét, akkor nem hal meg, hanem befogadod az irgalmadba

És ugyan lehetek olyan messze a térben, hogy ne mondhassam?

Ha nem ismerlek, a sorsomban mégiscsak szeretetedre nevelsz

Lassú a tanulásom

Ha bennem vagy, és Benned vagyok, akkor gyors a tanulásom

Ha már felneveltél, és ellépsz tőlem, ha elveszed a jelenlétedet, jelen vagy, de elveszed, hogy érezzelek, az az utolsó lépésem, hogy feljussak a szent hegyedre, azok az utolsó méterek, még pár méter

Nagy kísértőm, a jelenléted, hogy a kegyelmeket kiérdemeltem

Nagy segítőm a jelenléted, az erődben

Nagy küzdelmem a nagyságom legyőzése

A mennyit imádkozom a szívemből, annyi a biztonságom a kísértéstől

Minden nap teszel fel olyan kérdést, amire csak a lemondás tudja a választ

Amennyire fájdalmaknak érzem a fájdalmakat, és kétségbeejtőknek a lemondásokat, azok a föld bennem

Ha egyedül érzem magamat, az a föld bennem

Ha akarom, Hozzád lépek a bizalomban

A gyenge időben, a megrendült bizalmamban, imába kapaszkodom, megkapom az erődet, és a győzelmedet

Nem széles hídon állok, hanem keskeny kötélen, és az imából van fonva

És amíg magam is fonom, rajta vagyok

És nincs olyan széles és erős híd, ami úgy megtarthatna, mint az imádság kötele, mégha vihar jön, akkor is ugyanúgy megtart

Ha fellépek arra a hídra, és még nem tudom, mit jelent, és lelépek, érzem, hogy meginogtam

Ha visszalépek a kötélre, érzem, szikla van alattam 

Szíved csupa szeretet és irgalom

Testem öt érzékével nem juthatok Hozzád

És az értelmemmel sem addig, amíg az értelmem az öt érzékem társa

Hanem az alázat és a szeretet jut el Hozzád, az önmagát megalázó szeretet

És az önmagát megalázó szeretet jó társa az értelem, a szolgáló értelem, az alázatból induló, és a szeretetbe érkező

Aki találkozik szereteteddel, és találkozik az irgalmaddal, és meghajol a bölcsességed előtt

Ó a beszélgető értelem, aki az értelmeddel táplálkozik

A bőségből táplálkozik

Aki látja, egyet adok, százat kapok, és amit adtam, abban bővelkedem

Szétosztok, és a maradék is több, mint az indulásom

És aki kapott, az is tovább ad, és több marad neki, mint amit kapott

Mintha egy követ dobnék a tengerbe, és a továbbhaladó hullámai mintha nem gyengülnének, hanem éppen erősödnének

És mindent beborít a szikrázó napsütés

Az értelem csodálkozik, amikor megérinted, felujjong

Mikor a száj még hebegi, igaz lenne? – de a kéz már ölelésre lendül, és ölelésben találkozik, és lobog a szív

Itt vagyok 

Vannak egyértelmű kérdések, ami az Istennek lehetetlen, és van kérdés, ami Neki is nehéz

Istennek nem istennek lenni, az számára lehetetlen, és mosolyog azon a kérdésen

És minden, ami nem kötődik szabad akarathoz, arra kimondja, legyen, és attól kezdve van

És minden, ami szabad akarathoz kötött, az Isten akaratában, mert szabad akaratra teremtetted, az Neki is nehéz

Az érték ott kezdődik, ahol a szabad akarat

És a szabad akarat emelkedhet és süllyedhet

Ha Szeretetbe emelkedik, az a fényessége

Az Isten dicsősége

És felébredtem, és megtapasztalom az Istent, akkor mindent máshogy látok, és értek, mert megértem a miérteket, és megértem a hogyanokat

Az értelem önmagától nem emelkedik, mert nincs meg az értelmének hiányzó láncszeme, az Isten szeretete

Amikor megtapasztalom az Isten szeretetét, akkor kapom meg a hiányzó láncszemet, mint a részemet

Ami bennem eggyé olvad

És megértem azt, hogy Isten milyen magasságokban honol, hogy magam elérni a magam erejéből képtelen vagyok, szükséges ahhoz Jézus segítsége

Jézusé, hogy Benne felismerjem az egy és cselekvő Istent

Ha kiárasztja a Szavát, az cselekvésre késztet, hogy azokat, akik még az ó mélységében élnek, azokat felemeljem

Nem erőszakkal, hanem az ima szelídségével

Hogy mint ó, megtapasztaljam az imában hozzám hozott világosságot, vágyat keltve bennem az igazságra

Az ima önmagában nem ment meg engem, hanem az ment meg engem, amit a kapott igazságban megteszek, és amit már attól kezdve nem teszek

Felismerést hoz a figyelemre, a figyelem meg tapasztalásokat hordoz

Szelídeket, gyengédeket, finomakat, és tökéleteseket

És amit teszek a tisztaságért, abban jön a felismerés

Szabad az akaratom, amit adok, azt kapom, és ami szeretetet adok, abban szeretetet kaphatok

Aki a szívéből imádkozik, az tudja, mert akarod, hogy tudja

A hitében kap bizonyságokat

És ha magam is elkezdek imádkozni másokért, akkor magam is tapasztalok, a szeretetem mértéke szerint, az áldozatom szerint, amit az imámban égetek

A világot nem mentheti meg más, mint az áldozatos imádság

És ha megértem a gondolatot, akkor mások életéért értem meg, ami a lényegében a magam életévé válik

Ha életet mentek, magam is élek

A Rendek imája tartja a világot, az egy alap, és magam csatlakozhatom

 És az Eucharisztiában erősödnek, amikor szeretettel fogadnak Abban Téged

És ha ismerlek, és ha közönyösen fogadlak a Testedben, és fogadlak a Véredben, abban erősen megbántalak

Aki nem ismer Téged, ő kevéssé tud megbántani, hiszen nem tudja a cselekedeteit

Ha ismerlek, a vágyad a buzgóságom, mert akkor bennem lehetsz tevékeny a lelkekért úgy, hogy tiszteletben tartod a szabad akaratot

És ha felismerem, a jelenlétedben az imám élet, nem fellángolok, hanem építkezek, az alappal kezdve az Eucharisztiában

Imában nem azt kimondva, hogy élj, hanem ismerj meg, és kövess

Hogy a Szeretetet kövessem a szeretetért, a tisztaságot a tisztaságért

Ha egy imával kezdem, és megtartom, azaz minden nap elmondom, akkor előbb utóbb a részemmé válik, olyan részemmé, amit szeretek

És akkor majd növekszem, és ahogyan növekszem, úgy egyre jobban növekszik az igénye bennem

És akkor egyre szorosabban Veled járok

A test egy beteg sejtje képes minden sejtet megbetegíteni

És a test egy egészséges sejtje az áldásodban képes minden beteg sejtet meggyógyítani

És ez mind a két értelmében igaz 

Egyszerű a kérdés, és jogos

Hogyan tudok úgy Jézushoz lépni, hogy hozzám lépjen, és eltöltsön felismeréssel, és világossággal, eltöltsön a jelenlétével?

Nem erőlködésben van a kulcs

Hanem egyszerű lépésekben, egyszerűségben

Egy dolog van, ami eltolja, és egy dolog van, ami vonzza

Ami idegen Neki, ami nem tiszta, az eltolja, ami tiszta, és át van itatva szeretettel, az vonzza

Ami eltolja, az a bűn, a bűn az, ami fájdalmat okoz

És a bűn csalfa, mert nem a saját szemszögemből kell néznem, hanem annak a szemszögéből, akire hat

Elkezdem keresni a kérdéseket, és jelenléteit nálam, amik fájdalmasak

A nagyképűséget, a kérkedést, a hiúságot, a dacot, az engedetlenséget, a hűtlenséget, az árulást, az ítélkezést, a dühöt és a gyűlöletet, a tolakodást, és az uralomvágyat, a türelmetlenséget, a sértést, a közömbösséget, a hálátlanságot, és a hasonlókat

Ha keresem, megtalálom őket

És akkor felismerem magam tökéletlenségét

És felismerem, onnét indulok, a tökéletességem érzéséből

Mert abból indulok, mint ó, ami nekem jó, és úgy fogalmazok magamban, ami nekem jó, az helyes

Pedig tökéletlen vagyok, és a jóra törekedésemben sem több, mint töredékes

És amikor felismerem magamban a helytelent, az már a figyelem, aki kész a befogadásra

És akkor felismerem az értékeket, amiket belém helyeztél

És elkezdek az értékek mentén haladni

És akkor megtalállak, mert elém jössz, azon az úton

És a győzelmem az lesz, amikor elkezdek haladni az erények mentén, és az már a jelenléted, és tudom azt, és örvendezek azon

És akkor már helyet kapott bennem az új ember

És ha a szeretetem megelőzi a bűnbánatomat, olyan mértékben, hogy nem tudsz neki ellene állni, majd a szeretetedben jön el hozzám a bűnbánat, sokkal fájdalmasabban, mint az előbbi úton, mert akkor a világosságod mellett látom meg a sötétségemet