Repülőt lehet azért nem hívtak, mert pl. rossz volt az időjárás. Korántsem lehet mindig a Stukára bízni a dolgot... A jenkiknek is sz*r napjaik voltak a Bulge elején, mert pocsék volt az idő :)
A 150-es tarackkal nehéz is lehet közvetlenül célozni, elvégre nem erre találták ki. Meg mivel rövid a csöve, kicsi a kezdősebessége, és a lövedék felrobbanhat ugyan a páncélon, de nem jut át. (Pct. lövedék sztem nem volt hozzá.)
A gránátkötegeket nem tartom KV-k ellen túl hasznosnak, bár a lánctalpát felrobbanthatják. Az aknák annál jobbak.
Jelentősebb számban a hosszú 75 mm-es pct. és harckocsiágyúk csak '42. közepe körül jelentek meg. Bár kétségtelen, 88-as Flakok addig is voltak. Csak ezek nem voltak túl mobil támadó fegyverek.
Mindenestre egyszerűbb lett volna légitámogatást kérni, mint napok alatt oda gyűjteni egy kisebb hadsereget. Szép, színes történet és valóban 41-ben nagy megelpetéseket tudott okozni a KV, de tényleg népmeseies.
ez az egy legény (KV) van csak a határban, az 50 rosszfiú ellen már igazi népmesei történet. Biztos, hogy nem csak a németek akarták megviccelni az amikat, mint az előző aknamezős történettel az oroszok? Azért hihetőbb lenne, ha hivatalos német napijelentésből származna a sztori.
elhiszem, hogy megfelel a valóságnak csak csodálkoztam. Lehet, hogy a használt lőszer nem volt megfelelő a páncélzat leküzdésére, vagy kezdősebesség... Közvetlen irányzással pár száz méterről akkor is meglepő, hogy egy ekkora löved nem bírta kilőni...
A 150-mm német tábori tarackok 1941-ben még nem nagyon tudtak mit kezdeni a KV-val. Ezt csupán onnan tudom, hogy par héttel ezelőtt volt egy cikk errőúl az egyik orosz fegyverfórumon (ha érdekes - azt is lefordítom:)).
,,Az egyik KV-nak sikerült elzárnia az ellátási vonalunkat, az északi hídfő környékén. Néhány napig ezt blokád alatt tartotta. Először felégetett egy lőszert és élelmet szállító teherautó-oszlopot. A monstrumot lehetetlen volt megközelíteni – az út mindkét oldalán mocsarak voltak. Az előretolt német egységek ellátás nélkül maradtak. A súlyos sebesülteket nem lehetett evakuálni, és emiatt sokan belehaltak sérüléseikbe. Az a próbálkozás, hogy 500 méterről megsemmisítjük a harckocsit egy 50-mm-es ágyúk ütegével a kezelő személyzet és tüzérségi eszközök súlyos vesztességeihez vezettek. A KV sérthetetlen maradt, pedig, mint később kiderült, 14 egyenes találatot kapott – a lövedékek csak kékes foltokat hagytak a páncélzatán. Előrébb hoztunk egy 88-mm-es légvédelmi ágyút, a tank hagyta, hogy az 700 méterre tőle foglaljon el állást, majd szétlőtte azt, még mielőtt a személyzet legalább egy lövést tudott volna leadni. Éjszaka előreküldtük a rohamutászokat. Ezek tölteteket helyeztek a KV hernyótalpai alá. A töltetek fel is robbantak, időben, viszont csak szétszakították a hernyótalpak szelvényeit. A harckocsi viszonylag mobilis maradt (?) és továbbra is blokád alatt tartotta az ellátási útvonalat. Az első napokban a harckocsit a bekerített egységek katonái és a helyi lakosok látták el lőszerrel és élelemmel, de utána blokád alá vettük a tankot. De még ez a blokád sem vette rá a harckocsizókat, hogy elhagyják állásaikat. Végeredményben cselhez folyamodtunk. 50 harckocsi vette tűz alá a KV-t három irányból, hogy eltereljék a figyelmét. Közben rejtve, a hátában, felállítottunk egy 88-mm-es légvédelmi ágyút. Ez 12-szer találta el a harckocsit, és ebből három lövedék át is ütötte a páncélt, megsemmisítve azt.”
Szerintem a 150-esnek simán ki kellett volna lőnie (legalábbis én 152 mm-esnél voltam tüzér, s anno szívtuk eleget menetben a páncélos támadás elhárítását)
Később a német páncélosok is rájöttek a KV elleni harc titkaira, illetve a tüzérségük, s gyalogság is. Nem csak Iván a hős használta a kézigránát köteget a tankok ellen, hanem a német gyalogosok is.
Raszejnyaj – egy KV harckocsi ismeretlen hősi személyzete.
A második világháború után az amerikai haderő parancsnoksága úgy döntött, hogy szakértőknek használja a volt német harckocsizókat. Avval bízták meg őket, hogy írják le harci tapasztalataikat, amiket a Vörös Hadsereg ellen vívott ütközetek során szereztek. Eredményképpen, hadifogoly harckocsizók egy csoportja, F.Halder vezetésével elkészített egy sor jelentést. Íme egy részlet az egyikből:
1941, június 23-án, a 4. páncélos csoport elérte a Dubissza-folyót, és létesített néhány hídfőt a tulsó partján. Az ellenség szétvert gyalogsági alakulatai elrejtőztek az erdőkben és a búzamezőkön, állandóan veszélyeztetve ezzel a német ellátási vonalakat. Június 25-én az oroszok váratlanul ellentámadást intéztek Rasszejnyaj irányába, felhasználva a 14. harckocsi hadtest erejét (hiba, valójában ez a 3. gépesített hadtest egységei voltak – A.Aptekar). Elsöpörték a 6. motorbicikliző zászlóaljat, elfoglalták a hidat és elindultak a város irányában. Hogy megállítsuk az ellenséges erőket, harcba vetettük a 114. gépesített ezredet, két tüzér-osztályt és a 6. páncélos hadosztály 100 tankját. Viszont ezek egy eleddig ismeretlen nehéz harckocsik zászlóaljával találkoztak. Ezek a tankok egyszerűen átgázoltak a gyalogságunkon, és betörtek a tüzérségi állásokba. A német ágyúk lövedékei egyszerűen lepattantak az ellenséges tankok vastag páncélzatán. A 100 német tank nem bírta a harcot az ellenség 20 drednoughtjával, és vesztességeket szenvedtek. A cseh gyártmányú Pz-35 harckocsikat az ellenséges monstrumok egyszerűen összelapították. Ugyan erre a sorsra jutott a 150-mm-es ágyúk ütege, amely az utolsó pillanatig viszonozta a tüzet. A több, 200 méterről leadott lövések találatainak dacára a tarackok egy harckocsit sem tudtak megrongálni. A helyzet kritikussá vált. Csak a 88-mm-es légvédelmi ágyúknak sikerült kilőni néhány harckocsit, és rábírni a többit, hogy vonuljanak vissza az erdőbe.”
Ha visszaviszem a doksikat az öregúrnak majd érdeklődöm a Tigrises élményekről. A löveget tuti meg tudta ítélni szakszemmel ( füllel), mint (légvédelmi)tüzér. Persze egzakt elemzés nem lesz a tankról egy "kör" alapján. Igaz szerintem Magyarországon már nem sok embert lehet találni, aki harci körülmények között ült Tigrisben. Gondolom Számvéber úr is odaadná érte egy csillagát :)
A KV-1 - ha jol emlekszem (nem vagyok egy nagy harckocsi-zseni:)) - csak 41-42 teléig jeléentett akadalyt a nemeteknek, de ezt is elég szépen sikerült áthidalni a Flakkok bevetésével.
Én egy KV-I-ről láttam fotót, amit a háborúban hasonló mennyiségben küldtek meg mindenféle kaliberű '41-es német hk. löveggel, meg lehet más fegyverrel is. Szinte az egész tank tele van lövedéknyomokkal, de ezt se lyukasztotta át egy se, valszeg a legénysége adta meg magát.
A KV-I sztem igen veszélyes ellenfél lehetett '41-'42-ben. Jó vastag páncél, amit csak a 88-as, vagy a hosszúcsövű 75-ös visz át (utóbbi '42-ig nem volt a németeknek), meg jó sok lőszer is hozzá. A páncélzata a KV-IC, avagy az 1942-es változat esetében érte el csúcspontját (mondjuk sebessége meg a minimumát), kötényezéssel együtt körben 100-125 mm vastag. Ezzel a hosszú 75 mm-es is nehezen buoldogulhatott.
Ismerem a sztorit. A legnagyobb poén az, hogy az oroszoknál ezt nagyon sokáig úgy hozták fel példának, hogy az amerikaiak naivak, mint a gyerekek, minden marhaságot elhisznek. Állítólag egy kissé morbid gegnek szánta a többszörös Szovjetunió Hőse. Bejött. Nyugaton szörnyűlködtek a ,,ruszkik" értelmetlen áldozatain, Keleten meg visítottak a röhögéstől, hogy mennyire marhák az angol-szászok, hogy bevették.
Nos, nem tudom, hogy mennyi ebben a humor és a valóság, de azon, ami a Keleti fronton zajlott aligha lehet nevetni. Ahhoz már kell egy bizonyos szintű perverzitás.
Állítólag volt egy beszélgetés is egy amerikai (angol?) és egy szovjet vezető között. Az amerikai ecsetelte a legújabb aknaszedő berendezéseik erényeit, mire a szovjet: "Nekünk egyszerűbb módszerünk van, áthajtunk az aknamezőn egy gyaloghadosztályt."
Vki nem tudja véletlenül, mikor, hol és kik mondták ezt? :)
Azért gondoltam, h idevágó, mert lehet, hogy pont Zsukov volt a szovjet.
"A legyőzhetetlen Tigris páncélos" c. bulvárkönyvben olvastam visszaemlékezéseket, asszem Joachim Scholl-ét, ő azt írta, hogy kellemetlen hangja volt, mikor lőtt a tank. De ennek majd utánanézek.
Ugyanebben a könyvben egy rádiós/lövész ír arról, hogy csak kaszált néha jobbra-balra az orrgéppuskával, a célt nem is igen látta.
