Hali,
szerintetek a pokémon nem egy hegyesfülű tengerimalackáról lett mintázva? Láttam a plakátot és megdöbbentő volt a hasonlóság! Hálistennek a m-ka sokkal okosabb, mint a hüje pokémon (bocs ha itt van pokémon-hívő :-))
Megnéztem a képeket:-D
Nálam ma volt a nagy nap, összeraktam a 2 tengerimalacot a 2 deguval,elején volt egy kis torzsalkodás, de úgy hallom mostmár nyugodt minden..
Szerintem nem verekedne,talán a "tompa kis agyával" inkább egy társat szeretne,mint egy ellenséget.
Vagy szerezz 1 lányzót:-))
Na itt van Nektek néhány gyöngyszem, el fogtok ájulni mennyi malackapárti ember van a világon:
http://www.winking-cavy.co.uk/ ez egy malacka-kellékbolt: malackás bögrék, malackitűző ezüstből, malackás fülbevaló, famalac :-)))
http://www.megalink.net/~rod/gpig.html ez az Első Nagy Amerikaátúszás malackák számára, vagy valami olyasmi, on-line lehet követni a versenyt
http://www.velocity.net/~smitty/sammy/ a legbrutálisabb: egy malacka honlapja, hangokkal (hallgassátok meg :-))), fényképekkel, malacos PC- és kvízjátékokkal, linkgyűjteménnyel... uhh... le vagyok taglózva!
Nekemeddig minden malacom a zacsközörgésre izgult be (ugye abból kapják a zabát). Általában a tengerimalacok tompa kis állatok, de ha zabáról van szó, kis érzékszerveik félelmetes telejsítményre képesek :-)))
CSETUS:
Szvsz Bőrsárkánynak igaza van, meg kell próbálni. Talán nem lesz belőle pankráció... Az aggkori végelgyengülés pedig abban nyilvánuk meg, hogy szép csöndben befejezik kis bundás életüket :-( Azt láttam, hogy fogékonyabbak lesznek a betegségekre, megfázásra. Talán tényleg jó ötlet a C-vitaminos víz.
Nekem most a barátnőmnél volt a malacka hónapokig, és 7 éves kislányával nagyon jól eljöttek. Ő állandóan foglalkozott a bundással. Aztán összevesztünk, és a barátnőm visszaadta a malackát, hogy aszongya "nem kell élő kapocs ami rád emlékeztet". A kislány meg ott sírt, nekem meg szomorú a szívem, mert a malacka csak unatkozik otthon egyedül, én meg munka mellett nem tudom annyit vakirnyászni amennyit kellene :-((( Társat venni nekimeg félek, mert 3 éves nagy kandisznó & nem akarom hogy verekedjenek.
Ha parafenomén nem is volt, azért a pavlovi reflex nálunk is működött. Apa járt rendszeresen haza ugyanabban az időben és mindig megetette, amikor hazaért. Hamar megszokta és ahogy megcsörrent a kulcs a zárban, azonnal visítani kezdett.
Hát ez király mire nem jó az internet!
Nekem volt (sajnos) egy tengerimalacom. Mini volt a neve mert olyan kicsi volt. Szép sima barna bundája volt kivéve a popsiját mert az bizony fehér volt mint liszt. Nekem kb. 5 évet élt meg és nagyon nagy arc volt.
A legjobb az volt, hogy előre jelezte ha valamelyik családtag hazafele tartott. Mondjuk inkább anyámat érezte meg mert ő nagyon kényeztette. Kb. 1 perce már sívitott a malac mikor anyám berakta a kulcsot a zárba tiszta parafenomén volt.
A kedvence az uborka, a dinnye zöld részei és a francia Cracottes kenyér volt. A fű az is nagy kedvenc volt karton doboz bele a malac és nem is kell fűnyíró csak 15 percenként arébb kell tesékelni a fenekét. A telki szomszéd macskája órákon át képes volt nézni a malacot és csak egyszer próbálta megenni igaz akkor kapott az arcára és utána már csak mozizott.
Egy bánatom viszont volt: nem sikerült vele a nevét megtanítattnom aszem ez az én hibám volt.
Szerintem hamar eldől ki a vezérmalac,azután nyáron majd ketten fogják szegény Pöfit "hajkurászni":-)
Alvinék első teljes napot töltötték összezárva,először teljesen + voltak őrülve,főleg alvin dörrögve futkározott összevissza,de fél nap elteltével már jól elvannak. Deby a vezető továbbra is,de szerencsére jó nagy házuk van, és így három szőrcsomó lárszik ki:-))
És az aggkori végelgyengülés miben nyilvánult meg?
Még lenne egy kérdésem:
Malackámat télen egész nap a lakásban tartom a hideg miatt, tavasztól őszig pedig napközben Pöfivel a házinyulunkkal tanyázik a kertünk elkeritett részén. Most az a gondom, hogy eddig rengeteget foglalkoztam vele télen. Most, mivel született egy kislányom 3 és fél hónapja, nem tudom malackámat annyira elkényezteti. Sokat gubbaszt egyedül. Szerintetek, igy háromévesen ha veszek neki egy másik fiút, akkor azt be fogja fogadni? Lányt nem akarok, hogy ne szaporodjanak.
Hát nálunk olyan 5 év volt a rekord, halál oka: aggkori végelgyengülés :-))) :-/ Szerintem a kevésbé szép, de keményebb malacok (pld. nem angóra) tovább húzzák, tehát akiknek az őseit nem a szépségért tenyésztették. Nem tudom?
Én amikor Lucéliát ( Luciferkiengedtem a kezdetek kezdetén, mikor még nem volt nagy akváriuma, akkor remekül szórakoztam rajta. Először a földre letett akvárium körül sétált bizonytalankodva, majd felfedezte, hogy az a nagy bigyó én vagyok, a kezem a régi rágcsálható, úgyhogy kibővítette útját az akvárium és én-re. Mikor szédült, felfedezte kedvencét, páromat, akkor nála sétált, sőt, rá fel is mászott a kis dög. Aztán megunt minket és kavart fel-alá a szobában. Őrült lázzal égett a kábelekért, azok közül is a színesebb tetszett neki. Ha leraktunk egy színes rongyot a földre, vágtatott rajta fel-alá és közben csipogott. Ha a radiátor alá tévedt, ami ugye nem az a patyolattisztán tartott hely, előfordul egy kis por, hát akkor jött a legviccesebb dolog a világon: akkorákat tüsszögött, hogy szinte látni véltem, ahogy hátrébb vágja a hapci. Az is elég vicces, ahogy rákészül a tüsszre, mert az orrát valahogy nagyon furán csavargatja, hát egyszerűen visongtunk a nevetéstől:-)
Mikor Luci a ketrecben lakott, volt neki itatója, mert a szüleinek is volt, és bár nem láttam rajta, hogy hiányolná, azért gondoltam, hátha kell neki. Hát nem kellett. Állandóan nekidőlt véletlenül, csupa víz lett és akkor hisztérikus rohangálásba és mosakodásba kezdett. Nem igazán tetszett neki. Persze lehet, hogy zuhanyzónak használta, csak mi értettük félre. Inni mindenesetre nem ivott belőle, tehát megvontuk a ketreccel együtt a vizet is tőle.
Életem nagy bánata, hogy allergiás lettem az állatszőrre, így meg kellett válnom kedvenc tengerimalacomtól (szám szerint ő volt a 3.).
Olyan jó most olvasni a sztorijaitokat, eszembejut, mennyire jó lenne megint beszerezni egyet (de hát nem lehet, sajnos :((( ), meg hogy az enyémek mekkora kópék voltak.
(Egy kis nosztalgiázás következik.)
Első malacom Panni volt (a mamámtól kaptam, mert már nagyon szerettem volna valami jószágot), fekete-fehér, akkora, mint a tenyerem, folyton csak tömte a fejét (ettől persze gyorsan nőtt), viszont nagyon ijedős volt. Ha csak elmentünk a terrárium mellett, idegesen rebbent a terrárium átellenes sarkába. Így a papám fabrikált is neki egy faházikót, amit imádott. Főleg, hogy felülhetett a tetejére, és a tulajdonos felsőbbrendűségével szemlélhette a világot. Éjjel meg ebben aludt. (Érdekes, hogy sosem ugrott ki a ház tetejéről a terráriumból, pedig simán megtehette volna.) Ivott vizet, imádta a friss zöldeket, magok terén már lényegesen finnyásabb volt. Télen a szobámban futtattam, jó időben pedig a lakótelep nagy füves területein. Nem volt nagyon oda a babusgatásért. Aztán egy napon jobblétre szenderült, máig sem tudom mitől, mert reggel még nem volt semmi baja, mire hazaértem a suliból, addigra meg "elaludt" a terrárium oldalában. :((
Viszont volt egy aranyos eset. Panni méltóságteljesen ücsörészett a háza tetején, mikoris a papám egy zacskót megsuhintott mellette (tudjátok, hogy menjen bele levegő, és tudjon bele pakolni). Panni, mint a villám, becikkant a házba, és már kinn is volt a feje, hogy mi van.
Aztán mikor látta, hogy csak apukám szórakozik, szemrehányóan annyit mondott: Krrrrrrrrrrrrrrrrr... Soha többet nem mert hátatfordítani a papámnak. :))))
Én akkor íjjedtem meg nagyon amikor először kiraktam őket,hogy rohangáljanak a szobában.
Egy idő után Alvin elkezdett pattogni mint a gumilabda,nem tudtam mi a baja ezért visszatettem a terráriumba és ott "megnyugodott".Eljátszottam ezt még egy párszor,ugyamazt csinálta...
Véletlenül elölhagytam egy kis forgácsot,Alvin pattogva odament ,majd nyugodtan távozott:-))
Azóta a sarokba van egy kis tálca ott végzi a dolgát,csak azt nem értem miért viselkedik így,
a haverom malaca mindenfelé malacbogyót hagy, hiába tett ki forgácsot..
Én speciel asztalosnál szoktam forgácsot kérni,ingyen vagy 50ft-ér szokott adni egy nagy zsáknyit,akinek valahol elfér,szerintem megéri.
Nemtom, szoktátok-e néha orvoshoz vinni malackáitokat.
Nekünk egy nagyon jófej dokink van. Dr. Papp Antal, a Talpas Állatkórházban rendel. Mi néha megmutatjuk neki csak úgy. Nem olyan régen viszont szegény Dzsömcit műteni kellett. Kásadaganata volt, amit kivágtak a kis hátából. Ez nem rosszindulatú daganat, de ha nem műtik ki, akkor mindig levedzik stb. Szóval, aki egy nagy puklit talál malacán, ne ijedjen meg annyira, mint mi.
Nekem különben házinyúllal él együtt röfikém.
Amikor Lucifer másnap kikerült a dobozból, volt nagy öröm és rohangálás. Akkor még jó volt neki az a terrárium-méret. Később aztán egyre jobban felbátorodott, cseperedett és nafyon kezes is lett, mert állandó foglalkozásra tartott igényt, vakargatni kellett a fejecskéjét, beszélgetni vele. Annyira belejött a simogatásoknál a két lábon állásba, hogy egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy nem éri be ennyivel, valahányszor elhaladtunk a közelében, fogta magát és "kikönyökölt" az akvárium tetejére. Megpróbálom elmagyarázni: a két első lába és a feje kilógott az akváriumból, úgy, hogy a pereme a hóna alatt húzódott, a két hátsó lába pedig a levegőben kalimpált. Először a frász jött ránk, hogy malacka felakasztotta magát, kiesik stb. Később megszoktuk a mutatványát, ő pedig annyira belejött, hogy már úgy is tudott "udvarolni" nekünk, hogy a kis mancsával kapaszkodott és egyre magasabbra tolta fel magát, hogy biztosan észrevegyük. Ez egy idő után már tényleg életveszélyessé vált, mert előfordult, hogy kissé túlemelkedett, a két hátsó lábát is rárakta a peremre és úgy nyújtózkodott előre, és nemegyszer az utolsó pillanatban kaptuk el, nehogy pofával a földre zuhanjon. Ezután valahányszor gyorsabban értünk oda, mint ő végzetesen kihajolt volna, mindig rákoppintottunk az orrára, hogy tanulja meg, mennyire szabad kihajolni. És megtanulta! Egy idő után nem is kísérletezett az átfordulásos módszerrel, maradt simán a könyöklés. Aztán kapott egy ketrecet. Na, ezt szívből utálta. Az első perctől fogva rágta a rácsokat, rángatta, tépte, rohangált körbe-körbe, nem tudott kapaszkodni sem a tetejére, már attól féltünk, megbolondul a malaca. Úgyhogy rövid időn belül kapott egy új, szép nagy terráriumot. Na, ebben meg teljesen elveszett volt, akkora teret kapott, hogy napokig csak az egyik felében mert létezni. Most már akkora, hogy szinte ez is kicsi neki, ráadásul eszébe jutott, hogy ő anno könyökölt, és az milyen klassz is volt, tehát megint próbálkozik:-)
Volt egy olyan akciója is, hogy kapott száraz kaját. Megyek el mellette, nézem, bohóckodik a malac. Mutogatja a szájában lévő kukoricát ágaskodva. Nevettem rajta, de amikor már harmadszori odanézésemkor is a szájában volt, kissé gyanússá vált a dolog. Megnézem közelebbről, hát Lucus ördögfióka ráhúzta a két első fogára a kukoricaszemet, méghozzá teljesen korrekt módon: a szárhoz csatlakozó résznél dugta bele és a kukoricaszem lapjával párhuzamosan végigbújtatta benne. Persze rászorult, nem bírta leszedni, azért mutogatta, hogy szabadítsuk meg, mi meg még örültünk is a bohóckodásának:-) Na, összeült a válságstáb, hogy kéne leszedni róla. Párom megfogta, én meg próbáltam lehúzni, de annyira rászorult, hogy kicsúszott az ujjaim közül. Jött a húg a szemöldökcsipesszel. Azzal aztán egy fél óra leforgása alatt sikerült eltávolítani az önkéntelenül alkalmazott "fogvédőjét":-) Szegénykém még pihegett egy sort párom melengető tenyerében, aztán nekiállt újabb garázdaság után nézni:-)
Hát, ilyen apróságok esnek meg minálunk tengerimalac téren, és akkor azt még nem is említettem, hogy van egy vizsla típusú kutyám, aki szintén nem az az unalmas fazon, de ez erősen off, akit érdekelnek Joy történetei, nézzen át a Miért ne vegyünk magyar vizslát -topikba.
A k-betűs zöldségekről én is azt hallottam, hogy nem szabad neki adni, mert felfújódik tőle.
A mi Fricónk is nagy hangulatmalac. Van amikor bújós hangulata van, de ha éppen nincs kedve semmihez, akkor olyan hangot szokott kiadni, mint Mofli a mesében. Kb. 1 hónapig gondolkodtam, hogy mire is hasonlít a nyafogása.
Akaratos röffel szembeszegülni esélytelen vállalkozás... Nem ám úgy van az, hogy csak úgy benyúlunk oszt simogatjuk! Nem! majd ha megengedi! Az én Foltoskám is ugyanezt játssza el. De szerintem pont ezek az allűrök teszik egyéniséggé a kis bundásokat. A káposztát nem javaslom, mert rossz szaga lesz az alomnak. Friss fűvel próbáltad már etetni? Száraz kifli, zsemle? Meg a mézes rágórudakat is meg bírják enni (Vitakraft). Apropó Vitakraft! M-kám falja a V. magot, de a "mezei" no-name maghoz hozzá sem nyúl. Már arra is gondoltam, valami adalékot kevernek a V-hoz, ami függőséget okoz... :-(
Még új vagyok a Tasztalon, de ez a topic a szívemből szól.
A mi Döncink egy individualista, fekete-vörös, kétéves fiúdisznó. Minden este futtatjuk, de a feneke így is eszméletlen méretű. A hangulatváltozásait nehéz követni, egyszer bújós, és simogatásra vágyik, máskor meg csak puffog és rúg, ha hozzá akarunk érni.
Kizárólag salátát, uborkát és petrezselymet hajlandó magához venni, de azt hihetetlen mennyiségben. A répát, céklát is megcsócsálja, ha éppen olyan kedve van. Van még valaki, akinek ilyen válogatós disznaja volt/van? Hogyan lehet bővíteni az étrendjét?
Az a tapasztalatunk, hogy ha nem kedvére való a menü, inkább képes órákig nyafogni, de nem eszi meg pl. a káposztát vagy az almát. Egyszer 3 napra egyedül maradt 2 káposztalevéllel, de még így sem nyúlt hozzá, inkább éhen akart halni.
Welcome to the club Solya, és lécci ne kímélj :-)))
Tényleg nagyon életképesek a kis malackák. Egyszer magamhoz vettem egy kígyóeledelnek szánt roncs-malacot, szépen meggyógyítottam és nagy koca lett belőle. Selejtke volt a neve. Vettem neki 1 db pasit is, hát mit mondjak, Szodoma és Gomorra semmi ahhoz képest, amit műveltek :-) Mármost egyik nap megfuttattam őket, és a végén látom, hogy a Selejtkének picit véres a.... ehem, minek mondják azt t-malacnál??? Szóval a kis malacpunci (bocs). Leápoltam, satöbbi. 2 nap múlva levettem a kalickáról a takarót, és kigurult belőle egy újszülött malacka! A kocamalac megszült futtatás közben, az a kis vakarcs meg két napig ott volt a ketrec túloldalán, étlen-szomjan! Aztán persze meglett a nagy viszontlátás, Selejtke jó mama lett, a kismalacka meg egészséges, vaskos kanná serdült. Kicsit aggresszív állat volt, még az anyjával is sajna. Talán a születési sokk miatt? Egyébként Kukorica János volt a neve, mert ugye tengeri és találtam...
