Újvári Miklós könyvei hiánypotlóak a magyar harcművészek körében. Sajnos meghalt és művei ma már nagyon nehezen beszerezhetők.
De ha már aikidózik, akkor én aikidó könyveket ajánlanák:
Susan Perry - Emlékek a nagy mesterről /Tanítványok és O senseiel kapcsolatba kerülő emberek visszaemlékezései, rövid történetei az alapítóról, az első találkozásokról, az edzésről és a mester mindennapi életéről. Tanulságos olvasmány, ha az ember az aikidó szellemi hátterrébe kíván betekintést nyerni. Segít megismerni az ismertebb aikidó tanítványokat, ill. azokat akik tanítják az aikidót. Csak ajánlani tudom./
John Stevens - A legyőzhetetlen harcos /Uyeshiba Morihei életéről szól, rengeteg az aikidó kialakulásával, történelmével kapcsolatos képpel. Sokuk csak ebben a könyvben látható. A könyv utolsó fejezetében képek segítségével megpróbál összehasonlítást nyújtani a háború előtti és utáni aikidó technikákba. Kevésbé olvasmányos kiadvány - inkább a képek a meghatározok benne./
John Stevens - Az aikidó esszenciája /O sensei szellemi tanításaiba nyújt mélyebb betekintést "Az aikidó univerzuma ill. kozmológiája címmel" - ez az "Aiki Sinzui" anyagán, Morihei beszédeinek átíratán alapszik. A könyvben megtalálhatók még Ueshiba o sensei versei - 100 vaka stílusban írt versről van szó - japán és magyar nyelven is. Ezeket a dókákat, az 'ösvény dalait' használta Morihei tanításai bemutatására. Bemutatja még a könyv Morihei kalligrafikus örökségét, továbbá az Aikidó technikáinak hat pillérét - fiatalabb kori és idősebb korában készült fotók segítségével. Elsősorban haladóbb tanítványoknak tudnám ajánlani ezt a könyvet/
Ueshiba Morihei - Budo Az aikidó alapítójának technikai kézikönyve. Ez is egy alapmű az aikidóval komolyabban foglakozók számára. A sok kép mellett van benne egy rövidebb életrajz és néhány vers is./
Szaotome Micugi - Aikidó és a természet harmóniája Ez a magyar fordításban megjelenő aikidóról szóló könyvek egyik legjobbika. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Szaotome senjei az egyik uchideshije volt még osenseinek, jelenleg Amerikában tanít. Számos olyan aikidóval kapcsolatos fogalmat próbál meg érthetővé tenni - illusztrációk és fotók segítségével is - ebben a könyvben amiről máshol nem nagyon olvashatunk.
Tamura Nobujosi - Az Aikidó átadása és etikettje Ez a könyv elsősorban tanítóknak szól, sok képet és kevés szöveges részt tartalmaz. Bemutatja a különböző gyakorlási módszereket, az etikett és fegyelem szerepének fontosságát az oktatásban, továbbá az aikidóban használatos eszközöket és a felszerelést (a hakama felkötését és összehajtogatását) is./
A fent felsorolt könyvek a Szenzár kiadó gondozásában jelentek meg, az interneten is megnézhető a katalógusuk, a könyvek többsége online is megrendelhető és némelyikben bele is lehet olvasni.
További könyvek, amiket ajánlani tudok: Ueshiba Kisshomaru -Az aikido szellemisége Dave Lowry - A harcművészetek szellemiségéről haladóknak
én ha a helyedben lennék -és ragaszkodnék a magyar írókhoz-, akkor elolvasnám Tótisz András: Karateföldön címü könyvet http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=karatefoldon&ID=13697 ...az író saját tapasztalatait írja le a budo, a karate és japán összefüggésében. Nagyon tanulságos, igaz sok kép nincs benne :D
Hú, Újvári Miklóst imádom, egy könyvet olvastam tőle, de az a bibliám :) Sajnos csak kölcsönkaptam, de kifénymásoltam belőle egy csomó oldalt. Ez a Délkelet-ázsiai harci művészetek. Ha meg tudod szerezni vagy kölcsön tudod kérni valakitől, mindenképp olvasd el! :)
na ezt sikerült csodálatosan kicsavarni,gratula. sokan azt mondják az aikido nem is harcművészet. na ez amit te itt felvázoltál az valóban nem az.olyara nem emlékszem hogy láttam volna hogy O-Sensei ilyen himihumi támadásokból csinált volna technikákat,olyanra viszont igen hogy egy demonstráción határozottan megkérte a pácienst hogy fogjon rendesen és igyekezzen ellenállni. tehát ha nem támadsz rendesen akkor az vagy nem aikido,és harcművészet. vagy akkor az nem az amit én tanulok,gyakorlok.
A szamurájok, mint katonai uralkodó osztály (réteg) valóban megszűnt Japánban a császárság visszaállításával. Az egykori szamuráj családok utódai beépültek a különböző társadalmi rétegekbe, a politika ill. üzleti életbe, stb... És büszkén vállalják szamuráj múltjukat, származásukat. Az egykori szamurájság életét átható, írányító bushido szellemiség azonban a budo művészetekben még máig fenn maradt (mondhatjuk úgy is átöröklödött). Egyes szamuráj családok ügyelnek arra, hogy a mai életben, világban használható akkori értékeik ma is fenn maradjon pl.: Yagyu shinkage iskola, vagy a shinkendo irányzat alapítója Obata Toshiro is büszkén hírdeti szamuráj származását, és igyekszik terjeszti ez egykori szamuráj tanításokat. (Ő maga a yoshinkant megalapító Shiodánál volt bennlakó tanítvány, és számos szamuráj harcművészetet tanulmányozott. A shinkendo mellett aikibudot is oktat). A szamuráj korszakban kialakult alá-fölé rendeltségi viszony (sempai - kohai rendszer), a tradicionális szelemben oktató iskolákban ma is létezik.
> az aikido technikáknak nincs céljuk. célja annak van aki végrehajtja. a technikák nem cél,hanem eszköz.és hogy ki mire használja az egy elég széles spektrum. Az aikido technikaknak van celja: formakon keresztul tanitani az aikidot. Az aikido gyakorlasanak (azaz a technika vegrehajtojanak es "elszenvedojenek") a celja az aikido elsajatitasa ("onmagunk legyozese", "mindig csak a masik emberert", mozgaskultura, mindenfele dimenzioban fejlodes, stb.) de aki komolyan fizikai harcra keszul (kuzdosport, intezkedestaktika, onvedelem) az tipikusan nem aikidozik, illetve nem az aikido az elsodleges felkeszulesi "sportja", mert mihelyt ezekre hasznalna az aikidot, az mar nem aikido lenne. Ezert nem kene eroltetni ezt a "csataban szuletett" meg "csak komolyan tamado ellenfelen mukodik" gondolatot. O-Sensei is tul volt mar jo nehany harcon mire rajott, hogy az embereket osszebekiteni kell egymassal, nem egymas ellen forditani - errol (is) szolnak az aikido technikak, nem a "csatamezorol".
Ez tényleg így van, de szerintem aki japán harcművészetet csinál, annak kicsit más ehhez a hozzáállása. Természetessé válik a meghajlás, a fegyelem, a türelem, a másik tisztelete, és ez a dojón kívülre is igaz lesz :) Mi itt megtanuljuk, hogy a tiszteletadás nem bealázkodás, és az alázat nem gyengeség, hanem pont a ellenkezője. (mindannyian tudjuk, milyen nehéz bocsánatot kérni, mert nagy adag bátorság kell hozzá, és elhatározás, hogy viseljük a következményeket) Amit eleinte furának vagy cikinek tartottunk, a elmúlik és átmegy valami büszkeségfélébe. Legalábbis nálam ez történt. :)
az aikido technikáknak nincs céljuk. célja annak van aki végrehajtja. a technikák nem cél,hanem eszköz.és hogy ki mire használja az egy elég széles spektrum. úgyhogy nem kéne az aikidoba a saját gondolatainkat belemagyarázni,vagy legalább nem ráerőltetni másra.
> tudomásul kell azt venni,hogy ezek a technikák csatában születtek és arra is valók A harcban szuletessel rendben is volnank: "Aikido’s roots are in edged weaponry" de: "but not exclusively, and much of this weaponry has largely been ignored by most, if not all, of the mainstream curriculums" Viszont az aikido-technikak celja nem egy csataban az ellenfel harckeptelenne tetele minel rovidebb idon belul (ez ugye hatekonysag szempontjabol fegyveres emberloles kene legyen), hanem a leszoritas/eldobas. A csata meg a harc kozott is kulonbseget kell tenni, mert a csatak tulnyomo tobbsegeben arcvonalak utkoznek meg arcvonalakkal, ahol nem lehetett forgo mozgasokat vegrehajtani (megjegyzem, a modern harcaszatban sem divat lofegyverrel hatrafordulni, hogy ormester ur, merre is van a celpont?), ellenben nyilvan voltak parbajok es a csatamezon tobb az egy elleni szituaciok (amik marha jol neznek ki a tortenelmi kalandfilmeken), ahol jelentosege lehetett az aikidora jellemzo forgasoknak. De ezek eleg kis reszet kepezik a csataban realisan felhasznalhato tudasnak. Ugyhogy nem kene az aikidot masnak beallitani, mint ami.
Nyugodtan vitatkozhatsz :-) Nekem csupán onnan jött a gondolat, hogy most olvasok egy könyvet a szamurájokról, és ők olyan dolgokat megtettek tiszteletből és hűségből, ami számomra iszonyatos, és borzasztó, és biztos nem lennék rá képes, és nem is akarok az lenni. De ők teljesen más szemmel nézik az életet és a halált. Én biztos nem szúrnám hasba magam, ha a főnököm meghal, hogy vele haljak, nekik ez normális volt. Brrrr....
"Túl büszkék, túl önérzetesek vagyunk hozzá." ne haragudj de ezzel is vitatkoznék... a tisztelet és alázat megvan bennünk is, ezek nélkül nem megy semmiféle tudomány elsajátítása, de mint korábban is írtam ez kétirányúnak kell hogy legyen. ....ugyan most más sportágban nyomom az ipart, de ne jöjjünk már azzal, hogy nem tudom milyen a budo oktatása blablabla, kb 8 évig judoztam ebből 6 évig aktívan, ha haza látogatok és időm engedi még most is megkeresem a régi edzőmet egy kis szakmai "trécselésre" stb.
Úgy gondolom, nem lenne szabad összehasonlítani a tisztelet, illetve a mester-tanítvány viszony fogalmát japán és európai vonatkozásban, mert teljesen más. Ennek oka az évezredes történelmi eltérésekben, hagyományokban, neveltetésben keresendő. Hiába próbálnál európai embert olyan mértékű-fajtájú tiszteletre és alázatra nevelni, ami nekik természetes, szerintem nem menne. Túl büszkék, túl önérzetesek vagyunk hozzá. Hogy ez most jó vagy rossz... mindenki döntse el saját maga.
Akkor te még keveset láttál. Kobayashi senseinek pl. szokása, hogy a terembe belépve automatikusan balra nyúl. Valaki kezébe adja az összehajtogatott tiszta hakamáját. Kifelé menet az ajtóban kilép a hakamájából és elejti. Nem szokott földet érni. Ha találkozol vele majd felvilágosíthatod szerinted hogyan lenne helyes Budot oktatni.
csak még egy megjegyzést tennék.... véleményem szerint az együtt végzett munka az ideális állapot (itt mindenki alkalmazkodik legyen mester, vagy tanítvány :D) és nem az, hogy a májsztó mosatja a gatyáját a tanítvánnyal és sütteti vele a kacsát :D a tudásért cserébe :D
Nem az Aikido "technikák" tesznek "legyőzhetetlenné" ez így van. Hanem a technikák gyakorlásával elsajátított speciális aikidos mozgás és alkalmazkodó képesség adhat előnyt egy esetleges helyzetben.
>ha rájön hogy mégsem erre vágyik akkor vált. ha egy mester nem tud ehhez alkalmazkodni,és ezt befogadni akkor az inkább ne is oktasson senkinek semmit.<
Nem a mesternek kell alkalmazkodnia a tanítványhoz!
Társadalmi sztereotípiák. Ezért van igazam. Függetlenül attól, hogy a jelenséggel egyetértek-e vagy sem. A tények tények maradnak. Az érintettek maguk tehetnek arról, hogy ezek az előítéletek megváltozzanak.
>"Lényünk teljes intenzitásával megfigyelni” azt jelenti, hogy a megfigyeléstől úgy jutunk a mozdulat forrásához, hogy azt átültetjük a saját bennsőnkbe már a megfigyelés pillanatában... <
Ez az ami látvány útján nem lehetséges csak közvetlen átadással.
>Valójában a mai gyakorlási és tapasztalatcserélési formáknál, ahol a tanulók szemináriumról szemináriumra járva, sok különböző oktatót látnak, ez a stílusokon túllépő megfigyelési készség különösen fontos. <
Ez a módszer pedig inkább hátráltatja a fejlődést mint segíti. A fejlődést az segíti, ha a tanuló a választott mestere tanításait igyekszik minél nagyobb intenzitással elsajátítani. Majd túl lép azon, ha lesz elég tehetsége hozzá.
az a baj sokan az aikidot úgy gondolják hogy legyőzhetetlenné tesz. pedig nem. sőt! tudomásul kell azt venni,hogy ezek a technikák csatában születtek és arra is valók. utcán ha nagy lendülettel és erővel jön az ellen,akkor ő ellene jó. de mint egy boxolóval egy ringben aki szurkál mozog,nem igazán.ill. arra jó hogy bár én sem teszek benne kárt de ő sem bennem.mert az aikidosnak a döntetlen már jó:)
"...és a fekvőtámaszok kérdésére visszatérve " a fekvőtámasz nagyon jó dolog, de ebben a műfajban az egy kezes fekvőtámasz tud max erőt, és testtudatot (ha nincs folyamatos feszítettség, akkor nem lehet az egy kezes fekvőt nyomni :D) a legjobban fejleszteni :D
Egyetértek az előttem szóló minden szavával - fontos a folyamatosság és hogy mindkét fél számára jó érzést váltson ki a gyakorlás...
Az aikido tanulása is egy folyamat és maga a harc is az... A kiinduló motivációk, szándékok is mások és ezek a kitartó edzés során változhatnak is...
Sok eltérő fizikumú és személyiségjegyű ember gyakorolja az aikidót, fiatalabb és idősebb - ezért lenne fontos a különböző partnerekkel való gyakorlás - de sokszor látom azt hogy még a nemzetközi táborokban is állandó partnerral gyakorolnak legtöbben...
De más... egy hoszabb (negyedórás) beszélgetés francia nyelven Tamura shihannal,:
