Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Valószínű egy szar számnak csapnak ekkora hírverést, ekkora amatőrök Paul, Ringo meg az egész Apple stáb és ennyire leszarják a Beatles-örökséget, akár "brandet". Szerintem nem tehetik meg, hogy ilyen felvezetés után valami gagyival álljanak ki. Persze, azt csinálnak, amit akarnak, te meg úgy reagálsz rá, ahogy érzed. Én meg túlagyalom. :D
"On the use of AI technology (more accurately, sound source separation technology), McCartney added in June 2023 that "nothing has been artificially or synthetically created. Its all real and we all play on it. We cleaned up some existing recordings a process which has gone on for years."
Azt azért remélem, hogy Paul 1995-ös énekét használták hozzá, és nem énekelte fel újra, a mai hangjával. Az új szerzeményeihez oké a mai hangja, de Lennonn 70-es évdkbeli hangja mellé minél fiatalabb Paul-hang illik.
Szerintem a Free As A Bird-del az egyetlen baj az volt, hogy Lennon éneke olyan minőségű volt benne (és a többiek által feljátszott zenéhez viszonyítva különösen), mint egy megsárgult régi fénykép mai fotók között. Ha a "még rosszabb minőségű" éneket "zajszűrni" tudták a Now And Then-ben, akkor kár, hogy a FAAB-del nem tették ezt meg most.
A Real Love viszont szerintem az eredeti demóihoz képest katasztrófa. Mint dalt én nagyon szeretem, különösen a zongorás demóját. Nem tudom, a zenét lelassítva, az éneksávot kitisztítva jobban működne-e a Beatles-verzió.
A Now And Then demója szerintem egy jó dal ígérete, vannak benne megkapó részek (a zongoradallam, a passzoló ének: "I know it's true...), (éppenséggel mintha a dallamot kicsit kölcsön is vette volna Paul az I Don't Know legelején), szerintem ha ekkora hype van körülötte, hogy egyrészt közel 30 éve tudjuk, hogy majdnem lett Beatles-változata, négy hónapja tudjuk, hogy idén megjelenik, Az Utolsó Beatles-dalként promózzák, mini-dokumentumfilm készül róla, egy héttel megjelenés előtt még pluszban csigázzák az érdeklődést, ráadásul a kibővített Blue Album záródalaként szerepeltetik, gyakorlatilag a legemblematikusabb dalaik társaságában...
Ezek túl nagy súlyú dolgok így egyben ahhoz, hogy valami olyannal rukkoljanak elő, ami nem nő fel a várakozásokhoz.
Persze fel lehet-e nőni egy nem is tudom, 1979-1995-2022 között felvett és így összemozaikozott dallal? Meg lehet-e teremteni annak illúzióját, hogy ez egy új stúdiófelvétel és a négy tag összjátéka - miközben nem az? Szerintem ez kardinális kérdés lesz egy önmagában is legendás válogatás végén hallgatva a dalt. Úgy értem, a Free As A Bird és a Real Love oké volt az Anthology albumokon abban a formában is. De a Blue Album záródalának lenni más liga. Persze lehet mondani, hogy miért, a spectorizált The Long And Winding Road annyival méltóbb zárás volt?
Természetesen nem, de pont ötven év előnye van a Now And Then-nel szemben, mint lemezzárás. Bárhogy van is, nagyon kíváncsi vagyok.
Nekem mindenképp nagy dolog, ha Lennont hallhatom egy új(onnan befejezett) dalban. Nem tudok eleget áradozni az énekhangjáról.
Ma hazafelé meghallgattam a This Boyt, a Revolutiont és a Be-Bop A Lulát és közben arra gondoltam, hát igen, nekem ő Az énekes, stílustól-műfajtól függetlenül.
Szerintem a 3 dalból épp a Now And Then a legerősebb (a Free As A Bird pedig a leggyengébb). Best of válogatáson szerepeltetni persze szerintem is túlzás.
Kíváncsi vagyok, az AI vajon mennyire tudja zajszűrni a felvételt. Ha az AI-t kizárólag régi felvételek rekonstruálására használnák, akkor szerintem senkinek semmi probléméja nem lenne vele.
A Now and Then 94-es változata megjelent egy ugyanilyen című bootlegen vagy 20 éve, az alapján (és a Lennon-féle Dakota-demó alapján) ez nem egy jól sikerült dal, sőt akárkinek mutattam eddig - nem rajongók -, mind elborzadtak tőle. Szóval ebből kiindulva George-nak annak idején igaza volt, kérdés, a jövő heti változat mennyiben lesz jobb és több nála, mit tudtak rátenni erre a valóban gyöngécske alapanyagra.
Mindenesetre sikerült megrendelnem mindent, igaz, a Blue Album címe így hibás, nem 1967-1970, hanem 1967-2023 lenne a helyes.
Szerintem jó ötlet a kibővített Red and Blue (főleg előbbi volt nonszensz két CD-n alig egyórányi zenével), két dalon csodálkozom csak: Within You, Without You és I Want You (She's So Heavy): az én füleimnek egyik se passzol egy ilyen lemezre. Viszont az I Need You jöhetett volna. A This Boynak nagyon örülök.
A Now and Then-nel kapcsolatban viszont: ez a dal annyira jó lenne, hogy passzol egy ilyen monumentális válogatás záródalának?
Egyből kanonizálják is ezzel a gesztussal, holott a két másik új dalt a mai napig sem. (Tulajdonképp nem is értem, azokat miért nem tették rendbe és tették fel ide. A Free As A Bird-be egyszerűen csak be kellett volna tenni egy olyan minőségű felvételt, mint amit a Now and Then kapcsán is emlegetnek.)
Most hogy hamarosan megjelenik a szóban forgó Red és a Blue album ezzel kapcsolatba megkérnék valakit akinek meg volna a a két albumnak a füzete a gépen kép formátumban jó minőségben szeretném elfogadni mert biza most vettem észre hogy az enyém elveszet :-( nick nevem alatt található a mail címem oda kérném küldeni át nekem :-) előre is köszönöm :-)
200 oldal, de az érdemi része még az is lehet, hogy csak 50, de legfeljebb 100.
Viszont nem ez a fő baj, hanem, hogy egyrészt sok az üres locsogás (Black Sabbath tagcseréinek elemzése oldalakon át csak azért, hogy megállapítsa: míg ott a gitáros volt az egyetlen lecserélhetetlen tag, a Stones-ban három ilyen is van - 2021-ig így tudtuk legalábbis), másrészt van valami ordenáré suttyó stílusa a szerzőnek sajnos, ami pont, hogy baromira nem illik a könyve tárgyához, a mindenki által úriemberként jellemzett Charlie Watts-hoz.
Az oké, hogy a Stones egy szexuálisan túlfűtött zene, nincs is ezzel baj, de a könyv nagyon bizarr hasonlatokat használ a dobolás leírására és sokszor - egy túlfűtött tini volt a ghostwriter? Nem vagyok prűd, de ez nekem elég fura volt.
Többször is leszólja a könyv a Creamet, a Doorst, mondván egyik se tudott bluest játszani (!), Claptont külön is kicikizi (hogy a játéka ellenére (!) jó lemez volt a Blue & Lonesome), aztán minden legendás rockdobosról van egy rossz szava (Baker, Bonham, Densmore, Moon közül egyik se ússza meg - bár Ringót alapvetően dicséri és végül Bonhamet is, de végig megy a bezzegcharlie-zás és a jazzdobosok istenítése, mert ők és Charlie szvingelnek, táncoltatnak a játékukkal és ezért jobbak, mint a leszólt nagyságok :-/), lépten-nyomon odaszúr a Beatles-nek (Hobo könyvére emlékeztet olyankor, azzal a különbséggel, hogy azt a könyvet még ezzel együtt is szeretem, annyira süt belőle a Jaggerék iránti rajongás) és azt írja, 1981 után nem volt említésre méltó Stones-lemez. :-/ (Ha így gondolja, minek ír róluk egyáltalán?)
Szóval nekem nagy csalódás ez a könyv, valószínűleg inkább a hivatalos életrajzát érdemes olvasni (Paul Sexton: Charlie's Good Tonight), ami viszont nem hiszem, hogy valaha is megjelenik magyarul így, hogy már van egy Charlie-könyv...
Nekem simán Top 5-ös lemez a Help, konkrétan a White-Rubber-Abbey-Naked után ezen az albumon van a legtöbb kedvencem. Az A oldal hibátlan, méregerős (az I Need You szerintem George egyik legjobb dala, nagyon szeretem), a B-n a Ringo-, a George-dal és a Tell Me What You See gyengébb. Viszont az I've Just Seen A Face igazi elfeledett gyöngyszem, illetve bármennyire szeretem a Dizzy Miss Lizzy-t (Lennon fantasztikusan nyomja), vagány gesztus lett volna a Yesterdayt tenni meg zárásnak, de talán nem "merték".
Azt furcsálltam az eredeti Mindhalálig Beatlesben is, hogy ha már a főszereplők a tagok keresztnevének magyar megfelelőjét kapták, a "Paja" és "Gyugyu" miért lettek "felcserélve"? Úgy értem, hogy basszuson utóbbi játszott (bár ezen a koncerten időnként átvette előbbi). Ezen a felvételen is megmutatkozik a dolog, amikor bemutatáskor mindegyiküknél bemondják középső névnek a Beatles-tagokét, akkor a darabbeli "Paja" lett a "Harrison", a "Gyugyu" pedig a "McCartney".
A szatmárnémeti Mindhalálig Beatles koncertfelvétele 2011-ből, vendégművészként Mikó Istvánnal a budapesti szereplőgárdából. Az ottani színház magyar társulata 2008-ban adta elő a darabot, majd miután lekerült a műsorról, koncertszerűen azóta is játsszák a dalokat.
A dobos István István 2014-ben átjött Nyíregyházára, a zenekarban egy profi zenész, Cserey Csaba vette át a helyét. Két éve Nyíregyházán én is láttam őket a Vidoron, akkor kb. egy órát játszottak. És ha már helyben voltak, István István is visszaült hozzájuk pár dal erejéig.
Azért fantasztikus ez az együttes, mert például a Help album rendszeresen az ilyen listák utolsó helyezettjei között van, olyan számokkal, mint a Help, Ticket to Ride, Yesterday, You've Got to Hide....
"Minél több jó dal van egy albumon, és minél kevesebb a "töltelék" annál jobban szeretjük, nem igaz?"
Igaz - azzal a csavarral, hogy az egyetlen lemezük, amelyiken minden dalt szeretek, az a Rubber Soul (és a Naked, de azt külön kezelem, hiszen nem az eredeti diszkográfia része), ez alapján az kéne legyen a kedvenc lemezem. Csakhogy a kedvenc dalaim a White Albumon (és a Nakeden) vannak. Szóval hiába tartom hibátlannak a Rubber Soult, mégsem az a legtöbbet hallgatott, legnagyobb kedvencem. Persze a White Album kakukktojás: egyrészt mert dupla, másrészt meg nemhogy 14, egyenesen 24 hibátlan dal van rajta, szóval simán hozza egy szimpla lemezük nagyszerűségét, ráadásul közel egy lemeznyi hasonlóan király bónusszal. :)
