Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Igen éppen ezt a humanista észjárást, emberi jogokat és demokráciát fordítsák saját céljaik elérésére. Aztán, ha majd megbillen a " mérleg nyelve" ne várd tőlük is ugyanezt. A mérleg nyelve pedig már nagyon inog.
A mai Világ úgy jár a muszlim veszélyel, mint az ember a betegségével: - Kicsit köhögök szúródik valami a mellkasomban, no de sabaj két napot pihenek, kikúrálom magamat - Aztán belehal a tüdőrákba.
Irak , Líbia, Irán, Afganisztán, Irán stb. mindíg is muszlim vallású volt, de Bosznia Albánia, Koszovó sosem igy terjeszkednek immár Európa szívében is. A szaporodásukról beszélve, ne feledjük azt a tényt, hogy Koszovóban 1950-ben még a szerb pravoszlávok voltak többségben. Az evulóció már többször bebizonyította, hogy a rátermettebb faj marad fenn. Lehet sokakat megsértek, de ezek sajnos nem mi vagyunk ... Európaidok... Amerikaidok ...:)))
Hetek Online (http://hetek.hu) Amerikai történész a „következő világháborúról” A Nagy Öbölháború árnyékában Munkatársunktól 2007. 01. 05. 14:00
Niall Ferguson, a Harvard Egyetem történészprofesszora „A következő világháború" címmel írt elemzést a Foreign Affairs befolyásos külpolitikai folyóiratba. A cikk a jövőből visszatekintve elemzi a 21. század első évtizedének fiktív, de valószínűsíthető eseményeit. Ferguson szerint 2007 váratlan - és drámai - fordulópontot jelenthet a világ sorsában.
[1]
A 21. század első éveiben a Közel-Keleten egyre instabilabbá vált a helyzet. 2006-ra már minden előfeltétel adott volt egy háború kirobbanásához. A konfliktus egyik kiváltó okaként említik, hogy a föld országai nagymértékben a Közel-Keleten kitermelt olajtól függtek. A más térségekben fellelhető olajraktárak kimerülőben voltak, a távol-keleti országok hihetetlen ütemű fejlődése pedig óriási energiaigényt vont magával.
A második ok, amely a háborúhoz vezetett, demográfiai jellegű. Az 1990-es évek végén az Európától délre és keletre elhelyezkedő nyolc iszlám országban a születések száma két és félszer annyi volt már, mint Európában. Iránban ez a tendencia még szembetűnőbb: az 1979-es forradalom nyomán a házassági korhatár lejjebb csúszott, a fogamzásgátlást pedig törvény tiltotta. Az iraki háborút követő „baby-boom" szintén hozzájárult a népesség nagymértékű növekedéséhez. 1995-re már a lakosság kétötöde 15 évnél fiatalabb - belőlük lettek a 2007-es háború lelkes fiatal katonái. Míg 1950-ben Angliában háromszor annyian éltek, mint Iránban, 1995-re az iráni népesség ugyanakkora, mint az angol.
A nyugati civilizáció nem ismerte fel időben a világrend változását. A nyugati világ abba az illúzióba ringatta magát, hogy a közel-keleti országok felett továbbra is meg tudja őrizni befolyását - ahogyan a 20. században ez sikerült is.
A háború harmadik és egyben legfontosabb kirobbantó oka vallási-kulturális jellegű. 1979 óta nemcsak Iránon, hanem az egész arab világon végigsöpört a vallási megújulás hulláma - miközben Európában egy ezzel éppen ellenkező irányú szekularizációs folyamat ment végbe. A szélsőséges iszlamizmus ideológiája - ahogyan a 20. században a nácizmus és a kommunizmus - Marokkótól Pakisztánig tömegeket fertőzött meg. A radikális iszlám Nyugat-, kapitalizmus- és Izrael-ellenes ideológiát képvisel.
2007-ig a radikális iszlám képviselői előtt a terrorizmus jelentette az egyetlen lehetőséget a konfrontációra. Gázától Manhattanig öngyilkos merénylők váltak e borzalmas ideológia „hőseivé". Az iráni elnök, Mahmúd Ahmadinezsád olyan fegyverre vágyott, amellyel sakkban tudja tartani az Egyesült Államokat és annak közel-keleti szövetségesét - ezért úgy döntött, hogy felgyorsítja Irán nukleáris programját.
Más körülmények között nem lett volna nehéz meghiúsítani Ahmadinezsád szándékait. 1981-ben Izrael bebizonyította, hogy egy megelőző csapással képes Irak nukleáris törekvéseit romba dönteni. 2006-ban számos tanácsadó sürgette Bush elnököt: Iránnal szemben hasonló csapásra volna szükség. De az amerikai kormányzat végül úgy döntött: a diplomáciai megoldást választja. Mind az európai, mind az amerikai közvélemény határozottan ellenezte az Irán elleni katonai beavatkozás lehetőségét. Az elhúzódó iraki háború sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a koalíció nem talált rá Szaddám Huszein tömegpusztító fegyvereire, az iraki belpolitikai helyzet pedig egyre kilátástalanabbnak tűnt.
Amerikában a lakosság a nemzetközi katonai szerepvállalás csökkentésére és nem a növelésére szavazott. Az európaiak pedig hallani sem akartak arról a „feltételezésről", hogy Irán valójában atomfegyvert készül megalkotni.
Ezért a történelem megismételte önmagát. 2007-ben egy antiszemita, demagóg politikus először megszegte országa nemzetközi egyezményeit, majd felkészült egy háborúra. A Nyugat először megpróbálta az irániakat gazdasági szankciókkal jobb belátásra bírni. Amikor ez látványosan kudarcba fulladt, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé került az ügy. De mivel egyes tagállamok - Kínával az élen - éltek a vétójogukkal, az ENSZ csak semmitmondó határozatokkal és hatástalan szankciókkal sújtotta Teheránt.
Csak egyvalaki tudta volna megerősíteni Bush elnököt abban, hogy a megelőző csapás az egyetlen kiút a válságból. Nem Tony Blair, akinek belpolitikai elfogadottságát romba döntötte az iraki háború, és aki már visszavonulóban volt a politikától - hanem Ariel Saron egykori izraeli miniszterelnök. Ő azonban kómában feküdt egy izraeli kórházban.
A Nyugat újra illúziókba ringatta magát. Egyesek úgy vélték, Ahmadinezsád biztosan azért fenyeget háborúval, mert gyengül az elfogadottsága Iránban. Washington és London tehát kivárt. Vártak arra, hogy Iránban egyszer csak békés hatalomváltás történik. Ahmadinezsád így nyugodtan folytathatta az urándúsítást. A nukleáris fegyverek leszerelésének álma szertefoszlott. Rövidesen Teherán bejelentette: nukleáris rakétával rendelkezik, amellyel Tel Avivot vette célba. Izrael atomfegyverrel vette célba Teheránt.
Az optimisták azzal érveltek, hogy a Közel-Keleten a kubai rakétaválság fog megismétlődni. Mindkét fél háborúval fenyegetőzik majd, de az atomfegyverek indítógombjait senki sem nyomja meg. Ebben reménykedett Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter is, amikor a két ország fővárosa között ingázva próbálta önmérsékletre inteni a feleket. De nem így történt.
A 2007 augusztusában felrobbanó atombombák nemcsak a diplomácia kudarcát jelentették, hanem az olajkorszak végét, és némelyek szerint a nyugati civilizáció alkonyának kezdetét. A konfliktus gyorsan eszkalálódott, az iraki síiták elfoglalták az országukban megmaradt amerikai katonai bázisokat, a kínaiak pedig azzal fenyegetőztek, hogy Irán oldalán belépnek a háborúba.
A történészben önkéntelenül is felmerül a kérdés: a 2007-től 2011-ig tartó háború nem a Bush-adminisztráció eredeti „megelőző csapás" politikájának legitimitását támasztja-e alá? Ha ugyanis 2006-ban az Egyesült Államok ezt az utat választja, az iráni nukleáris fenyegetést minimális veszteségek árán fel lehetett volna számolni, és így a Nagy Öbölháborúra soha nem került volna sor
Nos, kis reggeli matek... Kína: 1,3+ India 1+ Orsoszország és kisebb barátai... +pár arab ország= a Föld fele lakossága! Ebben ugye benne volt az olcsó! munkaerő legnagyobb része.
Izrael vezetői érzik, látják hogy baj van. Igyekeznek kezelni a problémát, még hozzá személyes, és magas szinten.
Hogy mit sikerül, és mit nem az kiderül. Izrael Kína számára két okból fontos. Egy részt az egyik " konvertibilis fizetőeszköze" a muszlim olajországok felé. Más részt a csúcstechnológiás haditechnikák forrása.
Szerintem a Kínaiak időt fognak így vagy úgy húzni, hogy technológiailag profitáljanak, de aztán elfordulnak Izraeltől.
Nem csodálkoznék ha akár nyiltan, akár fedetten az Izraeli technológiai segítség , fegyverszállítás felgyorsúlna.
Ilyen népcsoport már jelenleg is lakik hazánkban akiknek a viselkedése ugyanaz mint amit te is leírtál. Nem kell a betelepedéstől félni, már itt vannak az igénytelenek és nekik jogaik is vannak csak kötelességeik nincsenek.
De bizony megtörtén T Később viszont meg az hogy egy győztes hadsereg költői túlzással élve végigerőszakolta fél európát, és szegény nők nagy részét az elhurcolásuk utáni reggel a közeli szőllősben, kukoricásban találták megfejbelőve.
A kerítésünket bekentem disznózsírral, és megmondtam nekik, hogy a telkem teljes területén őrölt disznocsontliszt van szétszórva.
Azóta békén hagynak.
:-)))
ui : Amúgy jó a kapcsolat velük. A török fanatikusabb, és az elmúlt két évben kezd radikalizálódni. Mondjuk az én hangulatomnak meg ő " fejlődésének " is jót tesz, hogy évente kétszer, háromszor elbeszélgetnek vele a NBH-tól. Anno még a Tayseer ügy kapcsán került reflektor fénybe.
Nagy-nagy örömet okoztál Kurucnak! Ismerve a szomszédságát tisztán és világosan felismerheti jövőjét! :) Szép lehet neki látni, hogy megvalósulnak "eretnek" gondolatai! :)
Hamburger
Ui: Ezt Te hoztad tető alá, vagy szedted valahonnan? Mindenesetre szép teljesítmény! Akár a következő humorfesztiválon is indulhatnál vele, de siess, mert az idő ketyeg és a szomszédság pedig nő! :)
