Minden ami ehhez kapcsolódik.
Nem az Osztrák-Magyar Monarchia politikusainak tevékenysége. És ne szűküljön le a békeszerződésekre. Van ezekről topic elég, pörögnek is rendessen.
Viszont láttam itt érdekes vitákat a Monarchia haditengerészetének harcairól és esélyeiről, ott meg a rohamcsapatok kialakításáról. Szóval mindez legyen egy helyen.
Nyugati front hadseregei, felszereltségük, harceljárások, csaták, minden. Keleti front, balkáni front, olasz front, afrikai, ázsiai, tengeri front.
A franciák voltak a legnagyobb beolvasztók, elég erőszakos úton, az oxitántól a bretonig, amiből maradt egyáltalán a baszk kivételével kiszorították a hétköznapi gyakorlatból, legfeljebb elzárt hegyi közösségekben, halászoknál maradt meg a nyelv.
Elzász-Lotharingia a két nyelv ütközőzónája volt. Masszív német többséggel, amely annak függvényében mozgott ide-oda pár százalékkal éppen melyik impériumhoz tartozott. Nyilván abból a 85 százalék felettiből nyugodtan levehetünk 5-10 százalék kettős identitású, érdek németet. Az inga 44-45-ben borult meg, egyrészt a visszavonuló német csapatokkal az atrocitásoktól tartó civilek egy része is elment, aztán még ösztönözték is a franciák a kivándorlást, illetve aki a német haderőkben szolgált jobban járt, ha nem tért vissza. A franciák sok ezer elzászit zártak el, pl. lehorgonyzott hajókat használtak úszó börtönökként. A két ország viszonyának rendeződése után meg kitalálták az "elzászi" elnevezést a német helyett. A nagy német-francia barátság a németeknek többe került...
Azt a kurva eget, mekkora soviniszták ezek a franciák! Ma már majdnem 100% a franciák aránya. És még ezek pofáznak "magyarization"-ről.Ilyenkor kap el az idegbaj.
Itt csak 1904-5-ös adatok vannak, aszerint 85% német anyanyelvű:
Classified according to religion there were, in 1904, 372,078 Protestants, 1,310,391 Roman Catholics, and 32,379 Jews. Education is provided for at the university of Strassburg, in 2i classical and pro-classical schools, in 18 modern schools, and in nearly 4000 elementary schools. Over 85 % of the people speak German as their mother-tongue, the rest French, or a patois of French.
a németektől te azt várod, hogy legyen egy külön tervük egy nyugati, és egy keleti háborúra... Hát még szép! hát mire kapja a fizetését a vezérkar? a franciák terve a Plan XVII nevet viselte, gondolom nem véletlenül.
Annyit hozzátennék a LUSITANIA ügyhöz, illetve a tengeralattjáró-háborúhoz, hogy kölcsönös lépések vezettek el odáig, hogy ennyire eldurvult a helyzet.
1914. nov. 2-án a brit Admiralitás hadiövezetnek nyilvánította az Északi-tengert, és lezárta a az Észak-Skócia - és Norvégia közötti átjárót valamint a La Manche-csatornát. Ugyanakkor hadi dugárúnak minősítették még az alapvető élelmiszereket is, hogy kiéheztessék a németeket.
Válaszlépésként a németek 1915. febr. 4-én hadizónának deklarálták a Nagy-Britannia és Írország körüli vizeket, ahol febr. 18-tól minden szövetséges kereskedelmi hajót meg fognak támadni. Ugyanakkor felszólították a semlegeseket, hogy ne tartózkodjanak ezeken a vizeken, mert a britek saját hajóikat is semleges lobogókkal látják el, ezért a német tengeralattjárók nem tudnak különbséget tenni a brit és a semleges hajók között. Válaszul a britek elkezdték felfegyverezni kereskedelmi hajóikat, és bevezették a csapdahajók rendszerét. (álcázott fegyverzettel ellátott kereskedelmi hajók, amelyek a felmerülő tengeralattjárót elsüllyesztették - több ilyen eset után az amerikaiak panaszt tettek a britek eljárása miatt, ugyanis több ilyen esetben a britek legéppuskázták a vízben lévő - azaz már hajótöröttnek számító - német tengerészeket. A leghíresebb a BARALONG brit csapdahajó volt, kapitányának módszerei annyira durvák voltak, hogy végül a brit titkosszolgálat tette el láb alól, mert kellemetlenné vált.) Valamint 500 font jutalmat adtak minden olyan kereskedelmi hajónak, amely a felmerülő tengót legázolja.
Erre válaszul a németek 1916. február 18-án (más források szerint 28-án, de olyat is olvastam, hogy 8-án) bejelentették, hogy 1916. febr. 29-től a hadműveleti területeken (Anglia körüli vizek, Csatorna, Földközi-tenger) minden felfegyverzett kereskedelmi hajót figyelmeztetés nélkül elsüllyesztenek. A logika az volt, hogy a semlegesek nem fegyverzik fel hajóikat, tehát minden felfegyverzett hajó csakis ellenséges lehet.
Ez tehát korlátozott tengeralattjáró háború volt (a szakirodalom is ennek nevezi), semmiképpen sem tekinthető korlátlannak.
Mivel a harcoló felek a szárazföldön képtelenek voltak egymást térdre kényszeríteni, és az idő Németo. és szövetségesei ellen dolgozott, No. megpróbálta a döntést a tengeren kierőszakolni. 1917. január 8-án Hindenburg, Ludendorff és Holtzendorff megálapodott a korlátlan tengeralattjáró háború bevezetésében, amihez másnap II. Vilmos is hozzájárult. 1917. jan. 31-én a német kormány deklarálta, hogy febr. 1-től az Anglia, Franciaország, Olaszország partjai körüli vizeken, valamint a Földközi-tenger keleti medencéjében minden hajót - a semlegeseket is - figyelmeztetés nélkül elsüllyeszt. Márc. 23-án a Barents-tengert is ilyen övezetté nyilvánították. Egyéb vizeken a tengeralattjárók a korábbi módon jártak el, a felfegyverzett kereskedelmi hajókat figyelmeztetés nélkül elsüllyesztették, a fegyverteleneket pedig figyelmeztették és lehetőséget adtak a legénységnek a hajó elhagyására.
A LUSITANIA ügyhöz még annyit, hogy a német követség több amerikai napilapban hirdetéseket tett közzé, amelyekben közölték, hogy amerikai állampolgárok ne utazzanak brit utasszállítókon, mert azok ki vannak téve a német támadásoknak.
Szerintem az a baj, hogy mindenkinek kb. ennyire rugalmatlanok voltak a tervei. A német tervek ugyanis nyugati háborúval számoltak, a francia tervek keletivel, az orosz tervek megintcsak nyugatival. Az, hogy van külön tervem arra, hogy párszáz kilométerrel arrébb van a front, szép és jó, de a németektől te azt várod, hogy legyen egy külön tervük egy nyugati, és egy keleti háborúra... A franciáknak minimális volt a rugalmasságuk, hisz gondolom ők se voltak felkészülve egy francia-olasz nagymeccsre, vagy a Pireneusokban vívandó háborúra. A németek középen voltak, ez tehát sokkal jobban behatárolta stratégiájukat, mivel ők is csak az egyik irányra tudtak felkészülni. Hogy azon belül mennyire rugalmasak a tervek, az már érdektelen. (Az idő nem nekik dolgozott, úgyhogy mindenképpen támadniuk kellett, arra meg kb. az volt az egyetlen értelmes irány, ami meg is valósult. Más értelmes terv francia viszonylatban nem volt.)
Na igen, van a pásztos és a farkasok c. mese... ráadásul a WWII-re volt a németeknek egy Göbbelse, akire mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy tehetségtelen lett volna. A WWI-ben pedig a német propaganda megmaradt a korábbi joviális császári klisék között.
Mind a 2 Vh-ban az angolok sértették meg először a hajózással kapcsolatos tengeri jogot, csak a propagandájuk sikeresen befeketítette a németeket. A végén meg mindig a győztesnek van igaza.
A győztesek (racionális, nem humánus!) önmérséklete más ügy. Az 1. vh-ra ez nem tűnt jellemzőnek. Bár nem tudom, akasztottak-e 1.vh-s U-boot pk.-t (vagy végeztek ki más módon, stb.).
Költség-haszon. Megér-e néhány 100 fegyvertelen saját emberem (várható hadifogoly) egy teljes tengeralattjárót. Majdnem azt írtam: Meg bizony! De ez nem nyilvánvaló. A konfliktus terjed ("eszkalálódik").
A kérdés mindenesetre értelmes, sőt, talán számszerűsíthető ÉS megválaszolható (ha másképp nem, paraméteresen...)
A németek Hitler alatt sem akarták egyből megsérteni a tengerjogot, az angolok és az amerikaiak sértették meg azt először. Amikor az amerikaiak bombázni kezdtek egy tengeralattjárót, amelyik semleges ország (talán Uruguay) partjai felé vontatott egy szövetséges (talán brit) katonákkal és olasz foglyokkal teli mentőcsónakot, Dönitz kiadta a parancsot, hogy tilos menteni az ellenséges hajók legénységét és utasait.
Az USA addig is az Antantnak szállított, a Központi Hatalmaknak nem. Ha jól tudom Ilyen értelemben "a kérdés el volt döntve" - már a Lusitania-eset előtt.
Nézd, a tengeralattjáró puszta önvédelemből is el kellett hogy süllyessze. Az a hajó rádiójeleket adott. Minél tovább adja, annál valószínűbb, hogy valaki veszi az adást... Ez életveszély volt a tengeralattjáró számára.
A korlátlan tengeralattjáró-háború meg nem volt értelmetlen, hanem válasz volt az angolok blokádjára. Az angolokat annyira elevenébe találta, hogy azonnal felrúgták a tengerjog szinte összes létező előírását. (Egyébként ugyanígy tettek a következő háboúrban is.)
Ha így van, akkor torpedót nekik! :) No, én akkor sem süllyesztettem volna el. Ugye akkor még nem irányították központilag a német tengeralattjárókat, mindegyik parancsnok saját belátása szerint cselekedhetett? Ez volt a baj. A 17-es korlátlan tengeralattjáró-háború viszont tényleg totális baklövés volt.
Hát igen....azért vesztették el, mert 14-ben nem tudtak nyerni. De ez azért bizonyult végzetesnek, mert a brit blokád következtében képtelen voltak négy évnél tovább kitartani élelmiszerügyileg. Azok az éhező, rongyos seregek nyilván megfelelő rekvirálási lehetőséggel rendelkeztek (olyan terülten harcoltak, ahol elegendő élelmet tudtak begyűjteni). Tartós éhezést egyetlen katona sem bír, mert egyrészt legyengít, másrészt morálisan felőröl. Egy viszonylag jól táplált német hadsereg talán megállítja az antanttámadást a német határokon, és talán még a forradalmat is leveri. Az éhezés és a fásultság együtt okozott bukást.
Ha az utasszállítók vagy a semleges kereskedőhajók esetleg rejtett fedélzeti fegyverekkel tüzet nyitottak volna a németekre, természetesen jogos lett volna az elsüllyesztés.
Jogosnak jogos, csak kivitelezhetetlen. Merthogy egy elsüllyedt tengeralattjáró már nem képes semmit elsüllyeszteni...
Én úgy tudom, a tengeralattjáró felmerült, de a Lusitania fütyült rá, elkezdett rádiójeleket adni (na vajon kinek...), és teljes gőzre kapcsolt. Azaz hadihajóvá nyilvánította magát.
"Nyugodtan mondhatjuk, hogy a világháborút az élelmiszerellátás minősége döntötte el."
Azért ez egy meglehetősen leegyszerűsítő vélekedés. A történelem nem egy olyan hadjáratot ismer, melyben az éhező és rongyos seregek legyőzik a többé-kevésbé ellátott ellenséget. A világháborút inkább az döntötte el, hogy a németek - az akkor még jól ellátott németek! - már az elején képtelen voltak térdre kényszeríteni a franciákat. Azután kaptak még egy - bár nagyon halvány - lehetőséget a sorstól 1918 tavaszán-nyarán: de azt is elpuskázták.
Én nem jogilag vagy erkölcsileg tartom dilettáns döntésnek a német tengeralattjáró-háborút, hanem pragmatikus szempontból. Nyilvánvaló volt, hogy ez az USA beavatkozásával fog járni. Persze, Németország brit blokádja nem járt amerikai beavatkozással, mert az amerikai pragmatizmus győzött: még mindig jobb csak az antanttal kereskedni, mint senkivel.
