Magyarországon tényleg ez a helyzet. Én Bob Woodwardnak olvastam egyik könyvét, a Parancsnokokat, abból kiderült, ezek a kategóriák a modern amerikai újságírásban egybemosódnak. Ha jól érzékeltem, B. W. egy sztorit akart csinálni, és ebben a elsődleges hír, az értékelés, a háttér és szubjektív benyomás leírása teljességgel összemosódik.
Az a nézet, amit hirdetsz, a hazai politikai sajtó halálának apológiája. Szvsz.
Egy új műfaj, egy új csatorna. Új stílus (1997 óta. Hö). Dizájn. Személyes, lokális, egyben globális. Ötvözi a hagyományos napló őszinteség-műfaját, intimitását a bárki által elérhetőség csalfa reményével, a kitárulkozás új lehetőségeivel.
És megint egy új nyelv, egy új kultúra.
De miért nem kérdezel olyanokat, akik művelik? Konzervatív értelmezésben pillants rá Andrazsé honlapjára.
Egy: kereskedelmi kanálisoktól miért kell számonkérni a totális közszolgálatiságot?
Kettő: éppenséggel orientálni (nem manipulálni és politikát szolgálni) kellene ezeknek a cuccoknak. Régóta elavult immár az a felfogás, hogy hírt nem keverünk véleménnyel. Az a tétel viszont igaz, hogy pártpolitikai indoktrinációt nem keverünk hírrel.
Ha jól sejtem, az emberek értékrendekre vágynak. Olyan érték-mátrixokra, amelyekben elhelyezhetik saját maguk életét. Viszonyítási alappontokra. Az orientáció arra jó, hogy az olvasója az efféle cuccoknak megtudja:
Hol vagyok én? Jó-e az az értékrend, amelyet a magaménak tekintek? Mik a trendek? Fejlődőképes vagyok-e vagy örökre vesztes? Van-e kiút? Mi lehet a jövő?
Az orientáció alapmotívuma: a humanizmus. Az, hogy amit olvasok, emberi, és emberi válaszokat kapok néha néha embertelen problémákra.
ööö... egyszerűen mint hírújságként gondoltam. Az index mint magazin számomra csak hírforrás. Napi bel és külföldi hírek, ilyesmik. Az origo is. Szerinted az index erre se jó?
De, az Origót mindenképpen itt kell említeni, ottan vannak néha jól összerakott cuccok, amelyek alapján én is kialakítom a véleményemet. De az Index punnyad.
A zindexet, Origot, meg ilyen "helyeket" nem tekintitek napilapnak?
Én hír szempontjából ezt a kettőt nézem, meg néha az mti.hu-t. Nyomtatott sajtót meg 168óra, HiFiPiac, Sztereo magazin, FotoVide, FotoMozaik, MPCM, néha HVG...
Amíg jó volt, Világgazdaságot. De már régen nem jó. Most kénytelen vagyok mindegyiket, hogy összerakjam az infókat. Illetve hazudok, Mai Napot nem nagyon, Színes Mai lapot ritkán.
Kurír? Khm. Szerintem az egy nagyon problematikus cucc volt. Intellektuális bulvár? Khm.
A New York Times nagyon jól el van a maga hülye módján (lépcsősen) zárt verzáljaival. Ráadásul kurzív verzálokkal a jobb oldali egyhasábos címmel, bazmeg.
hát nemtudom...
volt egy ilyen megmozdulás úgy két évvel ezelőtt (még az indexen is cikkeztek róla), hogy "pro-ana". Ez azt jelenti, hogy anorexia pártiak. szóval hogy olyanok, akik szerint az anorexia egy önként választott állapot. és hogy joguk van hozzá
nos ettől a szőr felállt a hátamon, és muszály volt utánaolvasnom.
nos, nemtudom mennyire tiszta ez eddig, kérek egy visszajelzést!
